Kereső toggle

„Mindannyian űrutazók vagyunk”

Interjú ifj. Balogh Ferenccel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ifj. Balogh Ferenc legújabb, Küldetés című lemezével hétről hétre egyre sikeresebb a futurisztikus zenei stílust kedvelő hallgatók körében. De ki is ő, aki munkáját tekintve grafikus, és emellett muzsikál – többek között – a népszerű Amen zenekarban.

Hol születtél, és hol végezted a tanulmányaidat?

– Vácott születtem, és ott jártam iskolába, tizenöt évvel ezelőtt költöztem Budapestre. Ha őszinte akarok lenni, akkor be kell valljam, nagyon link fiatal voltam. Minden érdekelt, csak a tanulás nem. Egyedül a rajz és a zene tudott tűzbe hozni. Nagyon szerettem rajzolni, versenyeket is nyertem. Az általános után a képzőművészeti szakközépiskolába felvételiztem, de elsőre nem sikerült. Megpróbálhattam volna a következő évben is, de nem tettem. Végül az egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem, aztán a Szent Pál Akadémián diplomáztam. A főiskola után asztali számítógépen, vagy úgy is mondhatnánk házi PC-n, autodidakta módon kezdtem a komputergrafikát megtanulni. Pár évvel később egy reklámstúdióban kaptam állást mint mese- és ismeretterjesztő könyvek tervezőgrafikusa, dizájnere. Itt volt lehetőségem komoly szakemberektől megtanulni a fogásokat. Ez odáig fejlődött, hogy most már mozgó grafikákkal vezetem fel és egészítem ki az ATV műsorait.

Édesapád, Balogh Ferenc ismert és népszerű énekes, színész. Milyen előnyeit vagy hátrányait tapasztaltad meg az ő hivatásának?

– Már korán megtapasztaltam, hogy aput sokan ismerik. Voltak, akik szerették és voltak, akik nem. Talán hetedikes lehettem, mikor egy szaktanár az első óránk elején felállított (akkor találkoztunk először), és az arcomba vágta: akárkinek vagyok a fia, sosem leszek a tantárgyából kettesnél jobb nála. Következetesen betartotta az ígéretét. Megtanultam a bőrömön, hogy édesapám ismertsége miatt sosem indulhatok az origóról. Vagy negatív, vagy pozitív volt az emberek hozzáállása a személyemhez. Már gyerekként levettem, hogy a művészvilág, a médiában szereplő személyek csillogása egy felszín, és ami mögötte van, az súlyos, gyerekszemmel látva sötét dolog, amiről nem beszélnek. Egy titok, amit nem mondanak el. Ettől féltem is, meg vonzott is, hiszen a Madách Színházban apukámat szerették, és ezt jó volt látni. 

Köztudott, hogy édesapád maga mögött hagyta a világi sikereket, és hitre tért Jézusban. Te ezt hogy élted meg?

– Amikor apu befogadta Jézust a szívébe, én tizenkét éves voltam. Először nem értettem az egészből semmit. A megtérése előtt nagy sci-fi rajongók voltunk, és rengeteg izgalmas beszélgetésünk volt ezekről a könyvekről. A változása után a gyűjteményét eladta egy antikváriumba,  azzal magyarázva, hogy a Bibliában van az igazi futurista világ leírva. Már korábban is törtem a fejem azon, hogy mi a halál, hogy miért következik be, és miért olyan viszolyogtató téma az elmúlás gondolata. Először engedelmességből tértem meg, apu hatására. De az igazi változást csak két év múlva tapasztaltam meg. Kun Laci barátommal beszélgettem, aki azt találta mondani, hogy Isten örök életet akar adni nekem. Ez egy nagyon egyszerű mondat, de számomra az egész univerzum benne volt. Begyújtotta a vágyat, hogy ne meghalni, hanem élni akarjak. Balatonfüreden születtem újjá víztől, és elkezdődött számomra a galaktikus küldetés. 

Amit csinálsz, az valahol félúton van az elektronikus és a szimfonikus zene között. Kik inspiráltak, hogy találtál rá a magad zenei stílusára?

– A zene zsigeri szinten mindig jelen volt az életemben. Az első zenei élményem gyerekkoromból a Pink Floyd Fal című lemeze volt, melynek nagyon különleges atmoszférája van. Ezzel párhuzamosan nagy hatással voltak rám a ’70-es, ’80-as évek szintetizátorművészei: Jean-Michel Jarre, Vangelis munkái felejthetetlenek számomra, és a mai napig inspirálnak. Később az olyan filmzeneszerzők művei érintettek meg, mint John Williams, Hans Zimmer vagy Ennio Morricone. Az igazat megvallva, a mozifilmek adják a mai zeneszerzők számára az elektronikus hangzás és a klasszikus zenei lehetőségek ötvözetéből születő óriás, giga alkotásokra a lehetőséget. A mai Mozartok, Bachok valahol a filmzeneiparban mozgolódnak.

Pajor Tamással évek óta együtt zenéltek. Milyen vele a közös munka?

– Tamás az egyik legjobb barátom és példaképem. Azzal, hogy megtért, a keresztény popzene úttörője lett, és ez rám is nagy hatást gyakorol a mai napig. Tizenöt éves voltam, amikor felkarolta zenei ambícióimat, és azóta is sok közös, sikeres zenei együttműködésünk van. Ilyen az Amen zenekar töretlen pályája, a Te Mesterséges Ember, vagy a Szeretem Pestet című dalok nagy sikere, (ez utóbbit Szentkirályi György írta, és én hangszereltem) de mondhatom az UpToFaith produkciót is, ami országhatáron túl több kontinensen átívelő módon mozgósította együttműködésre a hívőket a zene eszköze által. Szóval, ebben benne lenni nagy lehetőség.

A Hidden Kingdom címet viselő produkciód egy sorozat, és a most megjelent önálló album címe Küldetés. A zenei világ, amiben alkotsz, az nagyon futurisztikus és szinte profetikus képeket küld a hallgatóhoz. Amikor komponálsz mi a célod, mit akarsz üzenni a zenéddel?

– Kicsit mindannyian űrutazók vagyunk. Nagyon nagy a rohanás, mindenki ezerrel teper, hogy túlélje a holnapot. Az életünk olyan lett, mint egy felgyorsított film, és aki boldogulni akar, fénysebességgel utazik benne. Az én zeném, azt hiszem, egy kozmikus kávézó, ahol kicsit leülhetsz kifújni magadat, gondolkodni, feltöltődni. Kikapcsolódni ebből a világból, és belépni egy másikba, legalább arra az 50 percre, amíg a zene szól, aztán valaki úgyis felhív vagy rád ír, és már nem tudsz odafigyelni. Keresztényként feladatom, hogy azt a világnézetet, erkölcsi értékrendet közvetítsem a zenémmel, amit Istentől kaptam. Az Ő hangját meghallani a belső zajunkban nem nagyon lehet, szóval kicsit le kell lassulni, és ki kell vinni az űrhajónkat a meteorviharból, hogy tisztább legyen a vétel. Azt hiszem, a Hidden Kingdom projektnek ez a lényege.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: