Kereső toggle

„Mindannyian űrutazók vagyunk”

Interjú ifj. Balogh Ferenccel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ifj. Balogh Ferenc legújabb, Küldetés című lemezével hétről hétre egyre sikeresebb a futurisztikus zenei stílust kedvelő hallgatók körében. De ki is ő, aki munkáját tekintve grafikus, és emellett muzsikál – többek között – a népszerű Amen zenekarban.

Hol születtél, és hol végezted a tanulmányaidat?

– Vácott születtem, és ott jártam iskolába, tizenöt évvel ezelőtt költöztem Budapestre. Ha őszinte akarok lenni, akkor be kell valljam, nagyon link fiatal voltam. Minden érdekelt, csak a tanulás nem. Egyedül a rajz és a zene tudott tűzbe hozni. Nagyon szerettem rajzolni, versenyeket is nyertem. Az általános után a képzőművészeti szakközépiskolába felvételiztem, de elsőre nem sikerült. Megpróbálhattam volna a következő évben is, de nem tettem. Végül az egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem, aztán a Szent Pál Akadémián diplomáztam. A főiskola után asztali számítógépen, vagy úgy is mondhatnánk házi PC-n, autodidakta módon kezdtem a komputergrafikát megtanulni. Pár évvel később egy reklámstúdióban kaptam állást mint mese- és ismeretterjesztő könyvek tervezőgrafikusa, dizájnere. Itt volt lehetőségem komoly szakemberektől megtanulni a fogásokat. Ez odáig fejlődött, hogy most már mozgó grafikákkal vezetem fel és egészítem ki az ATV műsorait.

Édesapád, Balogh Ferenc ismert és népszerű énekes, színész. Milyen előnyeit vagy hátrányait tapasztaltad meg az ő hivatásának?

– Már korán megtapasztaltam, hogy aput sokan ismerik. Voltak, akik szerették és voltak, akik nem. Talán hetedikes lehettem, mikor egy szaktanár az első óránk elején felállított (akkor találkoztunk először), és az arcomba vágta: akárkinek vagyok a fia, sosem leszek a tantárgyából kettesnél jobb nála. Következetesen betartotta az ígéretét. Megtanultam a bőrömön, hogy édesapám ismertsége miatt sosem indulhatok az origóról. Vagy negatív, vagy pozitív volt az emberek hozzáállása a személyemhez. Már gyerekként levettem, hogy a művészvilág, a médiában szereplő személyek csillogása egy felszín, és ami mögötte van, az súlyos, gyerekszemmel látva sötét dolog, amiről nem beszélnek. Egy titok, amit nem mondanak el. Ettől féltem is, meg vonzott is, hiszen a Madách Színházban apukámat szerették, és ezt jó volt látni. 

Köztudott, hogy édesapád maga mögött hagyta a világi sikereket, és hitre tért Jézusban. Te ezt hogy élted meg?

– Amikor apu befogadta Jézust a szívébe, én tizenkét éves voltam. Először nem értettem az egészből semmit. A megtérése előtt nagy sci-fi rajongók voltunk, és rengeteg izgalmas beszélgetésünk volt ezekről a könyvekről. A változása után a gyűjteményét eladta egy antikváriumba,  azzal magyarázva, hogy a Bibliában van az igazi futurista világ leírva. Már korábban is törtem a fejem azon, hogy mi a halál, hogy miért következik be, és miért olyan viszolyogtató téma az elmúlás gondolata. Először engedelmességből tértem meg, apu hatására. De az igazi változást csak két év múlva tapasztaltam meg. Kun Laci barátommal beszélgettem, aki azt találta mondani, hogy Isten örök életet akar adni nekem. Ez egy nagyon egyszerű mondat, de számomra az egész univerzum benne volt. Begyújtotta a vágyat, hogy ne meghalni, hanem élni akarjak. Balatonfüreden születtem újjá víztől, és elkezdődött számomra a galaktikus küldetés. 

Amit csinálsz, az valahol félúton van az elektronikus és a szimfonikus zene között. Kik inspiráltak, hogy találtál rá a magad zenei stílusára?

– A zene zsigeri szinten mindig jelen volt az életemben. Az első zenei élményem gyerekkoromból a Pink Floyd Fal című lemeze volt, melynek nagyon különleges atmoszférája van. Ezzel párhuzamosan nagy hatással voltak rám a ’70-es, ’80-as évek szintetizátorművészei: Jean-Michel Jarre, Vangelis munkái felejthetetlenek számomra, és a mai napig inspirálnak. Később az olyan filmzeneszerzők művei érintettek meg, mint John Williams, Hans Zimmer vagy Ennio Morricone. Az igazat megvallva, a mozifilmek adják a mai zeneszerzők számára az elektronikus hangzás és a klasszikus zenei lehetőségek ötvözetéből születő óriás, giga alkotásokra a lehetőséget. A mai Mozartok, Bachok valahol a filmzeneiparban mozgolódnak.

Pajor Tamással évek óta együtt zenéltek. Milyen vele a közös munka?

– Tamás az egyik legjobb barátom és példaképem. Azzal, hogy megtért, a keresztény popzene úttörője lett, és ez rám is nagy hatást gyakorol a mai napig. Tizenöt éves voltam, amikor felkarolta zenei ambícióimat, és azóta is sok közös, sikeres zenei együttműködésünk van. Ilyen az Amen zenekar töretlen pályája, a Te Mesterséges Ember, vagy a Szeretem Pestet című dalok nagy sikere, (ez utóbbit Szentkirályi György írta, és én hangszereltem) de mondhatom az UpToFaith produkciót is, ami országhatáron túl több kontinensen átívelő módon mozgósította együttműködésre a hívőket a zene eszköze által. Szóval, ebben benne lenni nagy lehetőség.

A Hidden Kingdom címet viselő produkciód egy sorozat, és a most megjelent önálló album címe Küldetés. A zenei világ, amiben alkotsz, az nagyon futurisztikus és szinte profetikus képeket küld a hallgatóhoz. Amikor komponálsz mi a célod, mit akarsz üzenni a zenéddel?

– Kicsit mindannyian űrutazók vagyunk. Nagyon nagy a rohanás, mindenki ezerrel teper, hogy túlélje a holnapot. Az életünk olyan lett, mint egy felgyorsított film, és aki boldogulni akar, fénysebességgel utazik benne. Az én zeném, azt hiszem, egy kozmikus kávézó, ahol kicsit leülhetsz kifújni magadat, gondolkodni, feltöltődni. Kikapcsolódni ebből a világból, és belépni egy másikba, legalább arra az 50 percre, amíg a zene szól, aztán valaki úgyis felhív vagy rád ír, és már nem tudsz odafigyelni. Keresztényként feladatom, hogy azt a világnézetet, erkölcsi értékrendet közvetítsem a zenémmel, amit Istentől kaptam. Az Ő hangját meghallani a belső zajunkban nem nagyon lehet, szóval kicsit le kell lassulni, és ki kell vinni az űrhajónkat a meteorviharból, hogy tisztább legyen a vétel. Azt hiszem, a Hidden Kingdom projektnek ez a lényege.

Honnan inspirálódnak a műveid?

– Szabadidőmben komponálok. A házi stúdiómban rakom össze a különböző felkérésekre készített zenei anyagokat. Sok minden inspirál, egy utazás, egy jó film, vagy könyv, de mostanában leginkább a határidő. A feleségem az, aki először hallja a nyers, készülő darabokat. Úgy ismerkedtünk meg, hogy egy esküvőn énekeltem, ahol ő is ott volt. Az ünnepi vacsora során udvariasan figyelmeztetett, hogy a zakóm kézelője beleért a salátástálba. Összenevettünk, aztán snitt.

És hogy lett ebből házasság?

– Egy keresztényekből álló, kis csoportban futottunk össze ismét. Azon vettem észre magam, hogy azon ábrándozom, bárcsak egyszer egy olyan feleségem lenne, aki olyan őszintén tud megnyílni és beszélni az Istenhez, mint ő. Aztán találkozgattunk, majd hamarosan ez az álmom valóra vált, és ma már négy közös gyermekünk van, boldog családban élek.

A honlapodon olvastam, hogy vannak munkáid, melyek nemzetközi elismerést is hoztak. Mesélnél ezekről?

– Az elmúlt években számos felkérésnek tettem eleget. Például Moszkvában, a Vörös téren megrendezett Video Mapping Fesztivál (Architekturális vetítés) győztes magyar animációs filmjéhez készítettem zenét. Ennek a műfajnak az a lényege, hogy épületekre vetítenek animációs filmet a közönségnek, amihez zenei darab is párosul. Nagy meglepetést okozott, amikor megtudtam, hogy megnyertük a versenyt. Weimarban a Liszt-évforduló alkalmából kértek fel, és benne voltam a győztes magyar csapatban. Ott  Liszt műveit kellett remix formában átalakítani. Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem a zenémmel az America’s Got Talent verseny döntőjében, mert a Freelusion tánccsoport arra a muzsikára mutatta be Ádám és Éva történetét modern kori felfogásban, amit én komponáltam. Hihetetlen élmény volt, amikor a New York-i Radio Music City Hall-ban megrendezett döntőn megszólalt a zeném.

És itthon vannak ilyen típusú megkereséseid?

– Itthon például a Planetáriumban vetített Csillagok birodalma vagy a Galilei életrajzi filmhez írhattam zenét. Mindkét fimet Bárány László készítette. Nagyon inspirált, hogy ezen a munkán keresztül részletesen megismerhettem Galileo Galilei életét. Micsoda tortúrán ment végig ez az olasz fizikus, csillagász, természettudós, aki a távcső feltalálása után arra a tudományos felismerésre jutott, hogy a Föld-központú világnézet hibás elképzelés, és a heliocentrikus természettudományos világkép az igazi. Ezt a felfedezést az akkori egyházvezetés nem akarta elfogadni, és az inkvizíció idején visszavonatta Galileivel az állításait, és könyveit is betiltotta. A filmből kiderül, hogy komoly lelkiismereti válságot okozott a felfedezőnek, aki haláláig házi őrizetben, látását elvesztve tengette napjait vívódások közepette. Azt a sorsot akartam az általam komponált zenével kifejezni, amiben megmutatom, hogy a sztártudós élete egyik napról a másikra hogy fordult át a megvetettség mély szintjére.

A Küldetés című lemezed több mint 20 hete a Mahasz Top40 albumlistán szerepel. Meglepett a lemez sikere?

– Őszintén el kell mondanom, hogy nem számítottam arra, hogy ennek a lemeznek ilyen jó lesz a fogadtatása. Az utolsó pillanatig szkeptikus voltam, mert több kiadó is elutasított azzal, hogy itthon instrumentális lemezt nem lehet a könnyűzenei piacon eladni.

A lemezen van azért egy nem instrumentális mű is. Az Idő című dal szövegét Márkus József írta, és Farkasi Virág énekli. Mennyire fontos számodra a dalszöveg?

– A szöveg azt a vágyat fogalmazza meg, amit én a muzsika instrumentális eszközeivel szeretnék megvalósítani. Amikor Márkus József megmutatta az Idő című dalra írt szöveget, nagyon megörültem, mert a komponálás során végig az idő fogalma, valósága motivált. Az emberi hangnál kifejezőbb zenei eszköz nincs. Ebbe a műfajba belefér az énekhang csak úgy, mint egy hangszer, de Virág hangja és előadása is sokat hozzátett a dal sikeréhez. Emellett Fekete Paloma és a lányaim is énekelnek a lemezen. Mindenképp meg szeretném említeni Németh Gergőt, az Anima Sound System egykori zenei producerét, aki szintetizátorral és jó zenei ötletekkel is besegített, amiért szintén nagyon hálás vagyok neki. Pestiesen szólva, hab a tortán, hogy Magyarország egyik legjobb zenei stúdiójában Dorozsmai Péter keverte, masterelte az albumot.

Az új album borítója is nagyon modernre sikerült. Te tervezted magadnak?

– Én nem tudok magamnak borítót tervezni, hiába vagyok grafikus. Túlságosan belemegyek a részletekbe, és sosem értem volna a végére. Sosem lettem volna elégedett a végeredménnyel. Horváth Viktor és Salomé az alkotók. Ők nagyon érzik a zenéimet, más közös munkánk is volt már, úgyhogy szabad kezet adtam nekik a kibontakozásra. Utólag is örülök, hogy így döntöttem.

Azt mondják, nincs értelme lemezeket megjelentetni, mert a zenei fogyasztás kielégítődik az internet és a különböző zenei applikációk alkalmazásával. Te hogy látod ezt a kérdést?

– Én azt tapasztalom, hogy az igényes zenei fogyasztók megcsömörlöttek attól, hogy csak pendrive-on vagy a telefonon vannak meg a dalok. Kezd ismét divatossá válni a CD, a bakelit lemez egyenesen reneszánszát éli, mert a vásárlók exkluzivitást és ajándékozásra alkalmas lehetőséget is látnak egy új album megjelenésében. A koncertek népszerűsége is egyre növekszik. A muzsika adta élmény, mely az előadás során abban a pillanatban születik meg, semmihez sem fogható. Ezért növekszik a koncertre járók száma is. 

Balatonfüreden debütáltál élő koncerttel a Küldetés lemezzel. Milyen érzés volt?

– Kilépett a muzsikám a magánszférámból a nagyközönség elé. Ráadásul igazi vonósokkal, fúvósokkal, ahogy eredetileg elképzeltem. Mondanom sem kell, hogy óriási élmény volt egy eljövendő futurisztikus világba utazni a zene segítségével, közösen az összegyűlt publikummal. A koncert háttérvetítését Sárosi Róbert barátom készítette, aki már évek óta segít a zenéim vizuális világának megalkotásában. Szeretném, ha lenne folytatás. A jövőre nézve nagy tervem, hogy a világ teremtésének hét napját, hét tételben megkomponálhassam. Monumentális, szárnyaló dallamok szólnak a fejemben, amikor erre gondolok.

Mit szólsz, ha autogramot kérnek tőled?

– Huh, régen nagyon viszolyogtam az ilyen helyzettől. Volt egy eset, hogy valaki hozta a CD-t, hogy írjam alá, és én könyörögtem, hogy hadd ne kelljen. Én nem tartom fontosnak a dolgot. Sosem vágytam erre. Nem az autogramok sokaságán múlik egy lemez sikere.

Bayer Friderika

Olvasson tovább: