Kereső toggle

„Nincs mit ünnepelni a portugálok elleni 0:1-en”

Interjú Egri Viktor sportkommentátorral

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy szürreális véletlennek köszönheti a karrierjét, és nem bánja, hogy 2010-ben otthagyta a köztévét. Egri Viktorral az átigazolási piacról, a magyar kézilabda és foci helyzetéről is beszélgettünk, valamint arról, hogy szerinte miért nincs mit ünnepelni a válogatott Portugália ellen elért 0:1-es eredményén.

– Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy kommentátor akarsz lenni?

– Állítólag még egészen pici gyerekkoromban mondogattam ezt, és már akkoriban is kommentáltam a gombfocimérkőzéseket. Ebben az volt az igazán izgalmas, hogy mind a két fél én voltam, tehát mindkét csapatot én irányítottam, így ráértem beszélni. Később olvastam egy hirdetést, ami alapján jelentkeztem a Havas Henrik-féle újságíró iskolába, ami a József Attila Tudományegyetemnek volt egy budapesti kihelyezett tagozata, és oda kezdtem el járni. Aztán egy totális véletlennek köszönhetően indult be a karrierem. Egy pénteki baráti beszélgetés után a Ferenciek teréhez közel lévő Grinzingi borozóból készültem éppen távozni, csak előtte bementem a mellékhelyiségbe, ahol egy férfi egy pisztolyt töltött, és ettől persze megijedtem. Egy haverommal voltam, és gyorsan elindultunk kifelé, de hát jól nevelt gyerekek lévén a piros lámpánál megálltunk. Ott utolért minket ez az ember, ránk fogta a fegyvert, s azt mondta, hogy azonnal húzzunk vissza a WC-be. Eléggé ittas volt, de mi észnél lévén beszaladtunk, és elbújtunk a pult mögött. Ő elindult a WC felé, mi pedig akkor kiszaladtunk. Később ebből írtam egy jegyzetet, ami nagyon megtetszett a gyakorlatvezető tanáromnak, Török Lászlónak. Behívott a Petőfi Rádió Reggeli csúcs című műsorába, hogy olvassam ezt fel, majd utána megkérdezte, hogy van-e kedvem a sportosztályon maradni gyakornokként, és azt mondtam, hogy van. Így indult a pályám.

– Szóval először az írás vonzott?

– Igen, és igazából mostanában találtam vissza ehhez a műfajhoz, egyre több felületen jelennek meg különböző publikációim. Korábban sokan mondták, hogy nekem ezzel is foglalkoznom kellene. Később Knézy Jenő volt az, aki 1999 elején fiatalokat keresett a Telesporthoz és odajött a Magyar Rádióhoz, megkérdezte a vezetőket, hogy kik azok, akiket ajánlani tudnának. Engem ajánlottak három másik emberrel együtt, így kerültem a TV-hez.

– Milyen képességek kellenek ahhoz, hogy valaki jó kommentátor legyen?

– Nyilvánvaló, hogy kell hozzá jó beszédkészség. Ezenkívül a sportbeli jártasság, a sport iránti érdeklődés is elengedhetetlen, már gyerekkortól fogva. Ez a kettő feltétlenül szükséges, de azt gondolom, elég sokat változott a szakma. Nagyjából húsz éve foglalkozom sporttal újságíróként vagy kommentátorként, de azt kell mondjam, mára sajnos a pályára kerülők többsége, illetve akiket a mai magyar sportmédiában alkalmaznak, közelebb állnak a propagandistához, mint az újságíróhoz. De ez az egész médiára igaz. A magyar sajtónak egy jelentős része inkább propaganda, mintsem újságírás, és ez a sportsajtó terén is így van.

– Szerinted nem árazza be a kommentátorokat, ha olyan csatornánál dolgoznak, ahol nincs vagy nagyon kevés prémium közvetítés van, értem ezalatt labdarúgásban a Bajnokok Ligáját, az angol bajnokságot, a kézilabdában a Bajnokok Ligáját?

– Nyilván az nem jó, ha az ember nem a legérdekfeszítőbb sorozatokat közvetíti. Néha bele kell nyugodni, hogy van olyan időszak, amikor esetleg kevésbé fókuszban lévő mérkőzésekkel kell foglalkozni. Az lehet referáltabb kommentátor, aki a jobb meccseket csinálja, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy ez szakmailag meghatározó lenne. Lehet egy skót bajnokit is jól közvetíteni.

– Emiatt nem merült fel benned a távozás lehetősége?

– Jól érzem magam a DIGI Sportnál. Másrészt meg szerintem azt, amit én csinálok, nem biztos, hogy mindenhol lehet. Ha a tevékenységemnek az összes szegmensét nézzük, és azt, hogy én határozottan leírok dolgokat, lehet, hogy ez más csatornánál nem menne.

– Az MTV-nél erre mennyire volt lehetőséged?

– Az MTV-nél tudták rólam a kollégáim és a főnökeim is, hogy el fogom mondani a véleményemet. Soha nem szembesültem azzal, hogy esetleg egy munkám után rám szóltak volna, hogy ezt legközelebb ne mondd el, ne fejtsd ki a véleményedet. Néha az volt az érzésem, hogy bizonyos munkára azért tesznek oda, mert keményen el fogom mondani a véleményemet, és ez esetleg valakiknek az érdeke is, hogy elmondjam. Máskor meg azt éreztem, hogy erre azért nem tesznek oda, mert félnek, hogy elmondom a véleményemet. Ha az ember gondolkodik, és pár éve már a szakmában van, akkor elkezdi érzékelni, hogy bizonyos képességeit mások is használják, és nem csak ő. De olyan nem volt, hogy rám szóltak volna, hogy ne csináljam.

– A szóbeszéd szerint az MTV-ből való távozásodban közrejátszott a 2010-es világbajnokság döntője, amit Gundel Takács Gábor közvetített.

Ide kattintva egy 3 perc alatt kitölthető online kérdőívvel Ön is részt vehet a Hetek megújulásában!

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: