Kereső toggle

„Nincs mit ünnepelni a portugálok elleni 0:1-en”

Interjú Egri Viktor sportkommentátorral

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy szürreális véletlennek köszönheti a karrierjét, és nem bánja, hogy 2010-ben otthagyta a köztévét. Egri Viktorral az átigazolási piacról, a magyar kézilabda és foci helyzetéről is beszélgettünk, valamint arról, hogy szerinte miért nincs mit ünnepelni a válogatott Portugália ellen elért 0:1-es eredményén.

– Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy kommentátor akarsz lenni?

– Állítólag még egészen pici gyerekkoromban mondogattam ezt, és már akkoriban is kommentáltam a gombfocimérkőzéseket. Ebben az volt az igazán izgalmas, hogy mind a két fél én voltam, tehát mindkét csapatot én irányítottam, így ráértem beszélni. Később olvastam egy hirdetést, ami alapján jelentkeztem a Havas Henrik-féle újságíró iskolába, ami a József Attila Tudományegyetemnek volt egy budapesti kihelyezett tagozata, és oda kezdtem el járni. Aztán egy totális véletlennek köszönhetően indult be a karrierem. Egy pénteki baráti beszélgetés után a Ferenciek teréhez közel lévő Grinzingi borozóból készültem éppen távozni, csak előtte bementem a mellékhelyiségbe, ahol egy férfi egy pisztolyt töltött, és ettől persze megijedtem. Egy haverommal voltam, és gyorsan elindultunk kifelé, de hát jól nevelt gyerekek lévén a piros lámpánál megálltunk. Ott utolért minket ez az ember, ránk fogta a fegyvert, s azt mondta, hogy azonnal húzzunk vissza a WC-be. Eléggé ittas volt, de mi észnél lévén beszaladtunk, és elbújtunk a pult mögött. Ő elindult a WC felé, mi pedig akkor kiszaladtunk. Később ebből írtam egy jegyzetet, ami nagyon megtetszett a gyakorlatvezető tanáromnak, Török Lászlónak. Behívott a Petőfi Rádió Reggeli csúcs című műsorába, hogy olvassam ezt fel, majd utána megkérdezte, hogy van-e kedvem a sportosztályon maradni gyakornokként, és azt mondtam, hogy van. Így indult a pályám.

– Szóval először az írás vonzott?

– Igen, és igazából mostanában találtam vissza ehhez a műfajhoz, egyre több felületen jelennek meg különböző publikációim. Korábban sokan mondták, hogy nekem ezzel is foglalkoznom kellene. Később Knézy Jenő volt az, aki 1999 elején fiatalokat keresett a Telesporthoz és odajött a Magyar Rádióhoz, megkérdezte a vezetőket, hogy kik azok, akiket ajánlani tudnának. Engem ajánlottak három másik emberrel együtt, így kerültem a TV-hez.

– Milyen képességek kellenek ahhoz, hogy valaki jó kommentátor legyen?

– Nyilvánvaló, hogy kell hozzá jó beszédkészség. Ezenkívül a sportbeli jártasság, a sport iránti érdeklődés is elengedhetetlen, már gyerekkortól fogva. Ez a kettő feltétlenül szükséges, de azt gondolom, elég sokat változott a szakma. Nagyjából húsz éve foglalkozom sporttal újságíróként vagy kommentátorként, de azt kell mondjam, mára sajnos a pályára kerülők többsége, illetve akiket a mai magyar sportmédiában alkalmaznak, közelebb állnak a propagandistához, mint az újságíróhoz. De ez az egész médiára igaz. A magyar sajtónak egy jelentős része inkább propaganda, mintsem újságírás, és ez a sportsajtó terén is így van.

– Szerinted nem árazza be a kommentátorokat, ha olyan csatornánál dolgoznak, ahol nincs vagy nagyon kevés prémium közvetítés van, értem ezalatt labdarúgásban a Bajnokok Ligáját, az angol bajnokságot, a kézilabdában a Bajnokok Ligáját?

– Nyilván az nem jó, ha az ember nem a legérdekfeszítőbb sorozatokat közvetíti. Néha bele kell nyugodni, hogy van olyan időszak, amikor esetleg kevésbé fókuszban lévő mérkőzésekkel kell foglalkozni. Az lehet referáltabb kommentátor, aki a jobb meccseket csinálja, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy ez szakmailag meghatározó lenne. Lehet egy skót bajnokit is jól közvetíteni.

– Emiatt nem merült fel benned a távozás lehetősége?

– Jól érzem magam a DIGI Sportnál. Másrészt meg szerintem azt, amit én csinálok, nem biztos, hogy mindenhol lehet. Ha a tevékenységemnek az összes szegmensét nézzük, és azt, hogy én határozottan leírok dolgokat, lehet, hogy ez más csatornánál nem menne.

– Az MTV-nél erre mennyire volt lehetőséged?

– Az MTV-nél tudták rólam a kollégáim és a főnökeim is, hogy el fogom mondani a véleményemet. Soha nem szembesültem azzal, hogy esetleg egy munkám után rám szóltak volna, hogy ezt legközelebb ne mondd el, ne fejtsd ki a véleményedet. Néha az volt az érzésem, hogy bizonyos munkára azért tesznek oda, mert keményen el fogom mondani a véleményemet, és ez esetleg valakiknek az érdeke is, hogy elmondjam. Máskor meg azt éreztem, hogy erre azért nem tesznek oda, mert félnek, hogy elmondom a véleményemet. Ha az ember gondolkodik, és pár éve már a szakmában van, akkor elkezdi érzékelni, hogy bizonyos képességeit mások is használják, és nem csak ő. De olyan nem volt, hogy rám szóltak volna, hogy ne csináljam.

– A szóbeszéd szerint az MTV-ből való távozásodban közrejátszott a 2010-es világbajnokság döntője, amit Gundel Takács Gábor közvetített.

Ide kattintva egy 3 perc alatt kitölthető online kérdőívvel Ön is részt vehet a Hetek megújulásában!

– Akkor a főszerkesztő már bejelentette egy értekezleten, hogy az előző évek munkája, meg a kommentátori teljesítmény alapján a világbajnoki döntőt én fogom közvetíteni. Aztán eltelt egy kis idő, behívott magához és elmondta, hogy fentről valakik nagyon azt akarják, hogy ez ne így történjen, és ez ellen ő nem tehet semmit. Úgyhogy nem én, hanem Gundel Takács Gábor fogja közvetíteni. Valóban ez volt az utolsó csepp a pohárban. Persze néhány ismerősöm, barátom megértette velem, hogy igazából kár a vb előtt felmondani, menjek ki, és csináljam meg azt, amit lehet, és utána döntsem el, hogy ez tényleg olyan súlyos sérelem volt-e, ami miatt ott kell hagynom az MTV-t. Aztán utána el is döntöttem, hogy ez tényleg az utolsó csepp volt a pohárban, sőt már túl is csordult az a pohár. Ugyanis nonszensz például, hogy az ember tizenegy évig dolgozik egy cégnél, és gyakorlatilag nem változik a fizetése ez idő alatt, pedig gyakornokként érkezett, és vezető kommentátor lett belőle.

– Sokan azon a véleményen vannak, hogy a magyar kommentátorok túl sokszor fejtik ki a véleményüket a közvetítések alatt. Mi erről a véleményed?

– Ha valaki közvetített már pár száz mérkőzést, meg különben is érdeklődik a futball iránt, és esetleg szakkönyveket is olvas, akkor nyilván ért hozzá annyira, hogy elmondhassa a véleményét. Sőt muszáj is elmondania. A kifogások alapja legtöbbször nem a kommentátor hozzá nem értése, hanem az, hogy esetleg ennek vagy annak a szurkolónak az érzékenységét megsértette valamelyik megjegyzés. Én egyébként pont az ellenkezőjét szoktam tapasztalni, sok kolléga inkább visszafogja magát, működik egyfajta öncenzúra náluk.

– A kézilabda az egyik kedvenced. Szerinted az elmúlt két évben miért volt kevésbé sikeres a magyar válogatott?

– A férfi kézilabda-válogatott a világbajnokságon bejutott a legjobb nyolcba, azt az eredményt hozták, ami elvárható. Tehát jelentős visszaesés nincsen, inkább mintha nem lenne meg a megfelelő utánpótlás a lassan kiöregedő játékosok mögött. Inkább azt látni, és nemcsak a kézilabdában, hanem a futballban is, hogy a beleölt pénzhez képest nincs meg a fejlődés. Lehet, hogy nem a leghasznosabban tudják elkölteni a meglévő forrásokat az utánpótlásképzésben. Erre rá lehet cáfolni majd pár év múlva, reméljük, hogy ez így lesz, de jelenleg nem látni.

– Szerinted mennyi idő telhet el, amíg ez helyrebillen?

– Mondjuk, 2024-re lehet, hogy megint lesz egy jó férfi kézilabda-válogatottunk, a futballban nem tudom megmondani, hogy mikor lesz. Az elmúlt időszakban nagyon elkeseredtem azon, amit láttam. Ami miatt a közönség megbocsátott a csapatnak, az olyasmi, amihez futballtudás mérsékelten szükséges. Tehát az, hogy legyünk agresszívek, félemlítsük meg az ellenfelet, könyököljünk oda, rúgjuk le őket, és akkor majd a végén ünnepelhetjük, hogy tíz emberrel csak egy góllal kaptunk ki… ez szerintem nem az az út, amivel komolyabb eredményeket el lehet érni, pedig jelenleg ehhez vannak meg a megfelelő játékosaink, máshoz nincsenek.

– Azt mondod, hogy nem lehetünk elégedettek azzal a 0:1-gyel?

– A portugáloknak ez egy jó eredmény volt, nekik a három pont kellett. Amikor megszerezték a vezetést, onnantól kezdve arra törekedtek, hogy minél kevesebb rúgást kapjanak. Próbálták úgy járatni a labdát, hogy továbbpasszolják, mielőtt a magyar védő odaérne. Egyszerűen nem akartak több gólt lőni – lehet ezt ünnepelni, mert végül is az Európa-bajnoktól csak egy góllal kaptunk ki, ugyanakkor nem lőttünk kapura, csak az ellenfél testi épségére jelentettünk veszélyt, a hálójukra nem.

– Véleményed szerint jó, hogy Bernd Storck kezében van a magyar labdarúgás jövője?

– Bernd Strocknak voltak olyan megkérdőjelezhetetlenül jó húzásai, amelyek következtében komoly eredményt értünk el az Európa-bajnokságon. Tehát a kvalitásait nincs miért firtatni, ugyanakkor engem az zavar, hogy a csapat által az utóbbi időben mutatottakkal szöges ellentétben álló kijelentéseket tesz. Tehát amikor azt nyilatkozza, hogy erős keretünk van, bárkivel felvehetjük a versenyt, ez szerintem a közvélemény félrevezetése. Elég csak megnézni, hogy a játékosaink hol futballoznak. A mieinknél komolyabb csapatokban játszanak az összes környező ország labdarúgói.

– Egyszer egy játékos, aki több évig játszott külföldön, azt mondta, hogy könnyebb harmincezer angol előtt játszani, mint ötszáz olyan magyar előtt, aki egyfolytában anyázza és szidja a játékosokat. Szerinted ez a szurkolói kultúra rányomja a bélyegét a futball eredményességére?

– Nyilván ez onnan indul ki, hogy elkezdtek mindenkit az aranycsapathoz hasonlítani, ez pedig plusz terheket tett a játékosokra is, hiszen a képességeiknél nagyobb elvárás fogalmazódott meg a szurkolók részéről. Viszont az, hogy úgy várja a szurkolótábor a csapatot Portugália ellen, ahogy most várta, a valaha volt legnagyobb élőképpel a stadionban és őrjöngve, szerintem nonszensz. Ez, hogy ennyire örül ennek a közönség, a magyar labdarúgás leminősítése is egyben. Akkor ne mondjuk azt, hogy erős a keretünk, akkor mondjuk azt, hogy mi vagyunk az Andorra kettő. Csak hát akkor, mire fel az elköltött nagyon sok milliárd?

– Te menesztetted volna már Storckot?

– Az Andorra elleni vereség után igen, mint szövetségi kapitányt, de mint szakmai igazgatót nem.

– Hazánkban jelenleg elég a pénz ahhoz, hogy egy magyar klubot sikerre vigyen Európában?

– Talán könnyebb lenne, ha piaci alapon működnének itthon a dolgok, mert a piac saját maga kikényszeríti, hogy a legalkalmasabb személyek legyenek mindenhol. Ha ebbe beleszólnak kívülről, és úgy dotálnak csapatokat, hogy az a piaci realitásoktól messze elrugaszkodik, akkor viszont már lehet, hogy oda nem is a legmegfelelőbb emberek kerülnek, és így az eredmény is elmarad.

– Akkor te nem értesz egyet a kormány sportpolitikájával?

– Az, hogy az utánpótlásba rengeteg pénzt tesznek, üdvözlendő dolog. Az államnak feladata, hogy mindig a tömegsportot és az utánpótlást segítse, illetve esetleg az élsport által elért eredményeket honorálja.

– Kellenek stadionok?

– Persze. Kint voltam februárban Brazíliában, ahol rendeztek már világbajnokságot, és nagyon komoly, nagy pénzen működő futballklubok is vannak, amelyek például játékoseladásból olyan bevételeket realizálnak, amiről az itteniek nem is álmodhatnak. A világbajnokságra épített stadionokon kívül alig van olyan létesítmény, ami modernnek nevezhető. Azt azért tudjuk, hogy Brazíliában sem volt elégedett a nép a helyi hatalmasságok sportra fordított figyelmével, és nagy tüntetések is voltak, különösen a focivébé, de az olimpia előtt is. Tehát kidobott pénznek tartották, de mondjuk, Magyarországon olyan stadionokat is felújítanak, ahol remélni sem lehet, hogy valaha lesz néző.

– Akkor ez kidobott pénz?

– Nem tudom ezt mondani, mert hátha egyszer a magyar futball olyan szinten lesz, hogy a harmadosztályba is kimegy majd kétezer néző. Csak az a nagy baj, hogy a fenntartás is iszonyú nagy költség, amire újabb állami pénzek kellenek, mert ezek a kistelepülések például nem tudják ezt maguk kitermelni, mert nincsen minden héten egy menő nyugati rockzenekarnak koncertje, amire elmennének az emberek. A helyi futballcsapat meccsére jóval kevesebben kíváncsiak, és a magyar fizetőképes kereslet eléggé korlátozott.

– Mit szólsz azokhoz a folyamatokhoz, amelyek most az átigazolási piacot jellemzik? Elég drasztikus változások voltak az elmúlt pár évben, főleg a nagy pénzügyi mágnások megjelenésének köszönhetően…

– Furcsa, és nem tudom, hogy hol fog megállni. Angliában már másodosztályú csapatok is harmincmillió eurós pénzeket fizetnek futballistákért, és most ez a Neymar-féle történet egy újabb szintugrás.

– Szerinted reális a Neymarért kifizetett összeg?

– Miután adnak érte ennyi pénzt, azt kell mondjam, hogy reális. Egyébként nem az. Ha az ember az élet más területén dolgozók bérével hasonlítja össze a futballistákét, akik tényleg rengeteg embert szórakoztatnak, ugyanakkor hasznosságuk egy rákkutatóéval nem vethető össze, akkor ez egy nonszensz. De hát a szórakoztatóipar ilyen, és úgy tűnik, hogy itt a szórakoztatóipar és a politika találkozik, mert sokszor a politikusok is szeretnek a nagy sportolók dicsfényében sütkérezni. Tehát az állam vagy egy állami cég is beszállhat akár ilyen okból is nagyobb összeggel különböző sportágakba. Nem tudom, hogy hol lesz megállás, mert most 222 millió eurót adtak. Nem tartom normálisnak, ugyanakkor érthetőek az okok, és szerintem itt mindkét fél számára jó döntés született. A Paris Saint-Germainnek is jó, hogy Neymar odament, mert ezzel szintet lép a csapat. Ezzel marketinglufi is keletkezik a csapat körül, és akárhogy is vesszük, valamiért a BL-ben mindig csak ezek a komoly marketingértékkel bíró csapatok jutnak a legtovább. Ugyanakkor Neymarnak sem kell másodhegedűsnek lennie egy csapatban.

– Mintha kezdene kettészakadni a futballvilág a gazdagokra és a szegényekre. Ebbe szerinted nem kellene belenyúlni?

– Valószínűleg bele kellene, voltak is rá törekvések, be is vezették a pénzügyi fair play-t, amit mindenki kiröhög. De nagyon úgy tűnik, a futball szép lassan lépdel afelé, hogy valami hasonló legyen mint az NBA vagy az NHL, hogy kiemelkednek a pénzügyileg legerősebbek, és egy állandó ligát hoznak maguk között létre, amelybe lehet, hogy beszállhatnak majd egyenként lassan más csapatok is, meg ki is potyoghatnak egyenként, lassan. De komoly fluktuáció nem lesz.

– A vizes vébé az illetékesek szerint a valaha volt legjobb vébé volt. Ezt te is így látod?

– Nem tudom, mert nincs összehasonlítási alapom, nem voltam ott az összesen. Azt tudom, hogy ennyi pénzt sehol nem költöttek úszóvébére. Máshol a józan ész irányítja ezeket a dolgokat. Én itt nem láttam racionalitást abban, hogy ekkora uszodát építsünk ennyi pénzért, hogy irtózatos pénzt verjünk el arra, hogy a Parlament képe előtt ugráljanak az óriástorony-ugrók, és utána ott maradjon a beton talapzat. Az sem számított, hogy mennyibe kerül, hogy szép legyen, és az sem számít, hogy utána csúnya lesz, hogy a budapesti lakosok egyébként ezt a rondaságot fogják nézni az idők végezetéig. Az számított, hogy abban a kettő és fél órában szép képet mutassunk magunkról. Tehát sok ország van a világon, ahol nem ez lett volna a prioritás, hanem az, hogy mi az észszerű, és az alapján rendezték volna meg, ahogy Mexikó ezért lépett vissza tőle. Kicsit ez a világbajnokság olyan volt nekem, mint amikor valaki vásárol hitelre egy nagyon szép autót magának, miközben a híd alatt lakik.

– Van még a pályafutásodban olyan álom, cél, amit mindenféleképpen el szeretnél érni?

– Igazából már nagyon sok mindent csináltam, csak olyanok nem jutottak osztályrészül, amihez hatalmas szerencse kell. Például olimpiai aranyat nem közvetíthettem, hiába voltam kint három nyári olimpián is az MTV-től. Meg a magyar kézilabda-válogatott nagy sikerét sem közvetíthettem, tehát ha ilyen jönne, annak nagyon tudnék örülni. De ezek igazából az ember tudásától és fejlődésétől független dolgok, a szerencsén múlnak.

Olvasson tovább: