Kereső toggle

Akire a legnagyobbak is felnéznek

Inerjú Kassai Viktorral, a legsikeresebb magyar labdarúgó-játékvezetővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Tatabányán született Kassai Viktor 15 évesen már lengette a partjelzők zászlaját, 24 évesen lett NB I-es játékvezető, 13 éve a FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) bírói keretének tagja. Egy világbajnokságon, három Európa-bajnokságon és egy olimpián fújta a sípot, valamint vezetett már olimpia-és BL-döntőt is. A 2016-os franciaországi Európa-bajnokságon három mérkőzést is vezetett, és további három mérkőzésen kapott még feladatot. A most induló BL-sorozatban pedig máris egy csúcsrangadót, a Paris Saint-Germain–Arsenal-összecsapást dirigálhatta.

Az, hogy az Eb nyitó mérkőzését rátok bízták, adott-e mentálisan pluszt? Ez azt jelentette, hogy a négy évvel korábbi Eb angol–ukrán mérkőzésén elkövetett hiba (Kassai nem adott meg egy szabályos gólt az ukránoknak – a szerk.) véglegesen a múlté?

– Egy Európa-bajnokságon megkapni a nyitó mérkőzést, egyértelmű szakmai elismerést jelent, továbbá azt is, hogy komolyan számítanak ránk, megbíznak bennünk. Európában már mindenki ezt a találkozót várta, úgyhogy volt rajtunk nyomás, de egy sportember számára ez az igazi kihívás. A kérdés második felére nyugodt szívvel mondhatom, hogy ami négy évvel ezelőtt történt, igazából már senkit nem érdekelt. Egyébként ez egy olyan műfaj, ahol a hibák a tevékenység részét képezik. Azaz, minden játékvezető követ el hibát. A fontos az, hogy a jó ítéletek legyenek minél inkább túlsúlyban.

Mégis: abban a hibában, amit Vad István az angol–ukránon elkövetett, mennyire érzed felelősnek magad? Egyébként gondoltál-e arra, hogy az a hiba volt az utolsó lökés a gólvonal-technológia bevezetéséhez?

– Azt az esetet nagyon sokszor visszanéztük. Nem volt egyszerű a helyzet, még az alapvonali játékvezető számára sem. Azt is tudni kell, hogy egy gólvonali szituáció megítélésére esélye sincs a játékvezetőnek. Nem teszek szemrehányást sem a kollegának, sem magamnak. Ebben az esetben milliméterekről és tizedmásodpercekről van szó, és a képet mi nem tudtuk megállítani, mint egy gép. Az sincs kizárva, hogy száz emberből száz hasonlóképpen döntött volna. Mást nem tehetünk, mint elismerjük a hibát – ami mint már említettem, a játék része.

A különböző találmányok a fejlődést segítik. Jó, hogy van a gólvonal-technológia, ez nagyban könnyítheti a munkánkat. Nem állítom, hogy a mi esetünk eredménye, hogy bevezetésre került, de az sincs kizárva, hogy ez hozzájárult az alkalmazásához, vagy talán felgyorsította az eseményeket.

Az Eb-n azon kevesek közé tartoztatok, akik végig, öt hétig várhattatok a feladatra, a kezdeti 94 főből. Három mérkőzést vezettél, benne a nyitó francia–román találkozót és a rendkívüli jelentőségű német–olasz mérkőzést, majd további három mérkőzésen közreműködtél. Ez így volt jó, vagy mindezt becserélted volna az Eb-döntő vezetéséért?

– Egy Eb-mérkőzés nem olyan, mint egy babaruha, amit kedvünkre lehet csereberélni. Azt hiszem, méltán lehetünk büszkék a szereplésünkre. Nagy jelentőségű volt a nyitó találkozó, és nagy várakozás előzte meg a német–olasz meccset is. Jó volt, hogy három találkozón is lehetőségünk volt bizonyítani. Természetesen egy sportoló már csak olyan, hogy mindig többre vágyik, megtisztelő lett volna, ha a döntőt ránk bízzák, de mi így is tökéletesen elégedettek vagyunk a felkérésekkel.

Egy játékvezető miként tudja formába hozni magát, és most nem feltétlenül a fizikai felkészülésre gondolok.

– A fizikai felkészülés mellett sok mérkőzést kell megtekinteni és kielemezni. Vizsgáljuk a játékhelyzeteket, ismerkedünk a játékosokkal. Ellenőrizzük a saját körülményeinket, koncentrálunk a feladatra, hogy a kezdő sípszóra minden szempontból csúcson legyünk.

A legtöbbször a másodpercek töredéke alatt kell fontos döntéseket meghoznotok. Erre miként kell, illetve lehet felkészülni?

– Elsődleges a készségszintű szabályismeret, amihez hozzátartozik a szabályok folyamatosan ismétlődő tanulmányozása. Majd, amik szintén nélkülözhetetlenek: a koncentrált figyelem, döntési képesség, jó helyezkedés és a sok mérkőzésből szerzett rutin, tapasztalat.

Többet tudsz-e a játékvezetéséről most, mint mondjuk négy vagy hat éve?

– Mindenképpen. Biztos, hogy most jobb játékvezető vagyok, mint hat vagy nyolc évvel ezelőtt. Az évek során begyűjtött rutin, tapasztalat felkészültebbé tesz. A fontos pillanatokban kevesebb feszültség dolgozik már bennem. Amit korábban esetleg elizgultam volna, most azt tudom nyugodtabban kezelni.

Mindig csak magaddal tudod a történteket értékelni, vagy van valaki, akit alkalmasnak ítélsz az elemzésre, például édesapád, aki szintén játékvezető volt?

– Édesapám már pár éve nem aktív, mivel túl van a hetvenen. Természetesen elsődleges, hogy mi, a csapaton belül elemezzük, értékeljük a találkozókat. Vannak még kollégák, akik televízión nézik a mérkőzéseket, és velük is tudjuk értékelni a kritikus helyzeteket. Van persze olyan, amikor három különböző játékvezető mindegyike máshogy vélekedik ugyanarról az esetről. A legfontosabb, hogy mindig őszinte véleményeket hallhassunk, és nem azt, ami esetleg a mi fülünknek kedves. Mindehhez kapcsolódnia kell az egészséges önértékelésnek is. Ez a három szál együtt biztosítja a kellő visszacsatolást.

1990-ben 15 évesen már ott voltál a partvonal mellett, 24 évesen NB I-es mérkőzést vezettél. Mi vezetett ebbe az irányba, és milyen terveid voltak?

– A kezdeti időszakra nem annyira a tudatosság volt a jellemző, magam sem tudtam, mit kell tennem, hogy fejlődjek. Mindenesetre ott volt édesapám példája, ő is biztatott a kezdeti időszakban. Aztán folyamatosan és tudatosan kezdtem foglalkoztam a labdarúgásnak ezzel a területével. Amikor NB I-es szintre jutottam, már határozott céljaim voltak, hogy mit szeretnék elérni. Fiatalon általában az orrunkig tekintünk előre, később, amikor már megnyílik a világ, és kialakul az önismeret, lehet terveket szőni.

A labdarúgás „csúcstermék”, ennek a vérkeringésében lenni rendkívül elismerésre méltó, de egyszersmind óriási feladat. A folyamatos megfelelés nem égeti az embert? Nem beszélve a nem éppen szűrt szurkolói bírálatokról?

– Ezen a szinten elvárás a jó teljesítmény. Nem mindenki képes ennek megfelelni, de ahogyan a sport más területein, itt is azoknak van lehetőségük feljebb lépni, akik meg tudnak felelni ezeknek az elvárásoknak. A jó játékvezetőnek el kell viselnie a feszültségeket. A szurkolói szidalmazásokat ugyanakkor kezdetben nehéz volt elviselni, de az idő múlásával felvérteztük magunkat ez ellen is.

Hány nyelven tudsz kapcsolatot tartani a játékosokkal?

– A nemzetközi labdarúgásban az angol az elsődleges nyelv. A játékvezetői továbbképzések is angolul zajlanak, de azért tudom használni a némettudásomat is. Ezenkívül franciául, oroszul is rendelkezem egy szükséges szókinccsel, ami rendkívül fontos a játékosokkal való megfelelő kapcsolattartáshoz, mivel nem minden játékos beszéli az angolt vagy a németet. Ha végképp nincs közös nyelv a játékosokhoz, akkor a kritikus helyzetekben a testbeszéd áthidalja a nehézségeket.

Van-e saját stílusod a játékosokkal való partnerség kialakítására, vagy sokféle módszer közül mindig az adott mérkőzés szerint választasz?

– Valóban sokféle módszer van. Van, amikor egy tekintet is elég, van, mikor egy halk szó vezet eredményre, de bizony van olyan eset is, hogy fel kell emelnem a hangomat. Meghatározó lehet a játékos személyisége, a mérkőzés tétje – például, ha a csapat a kiesés szélén van – vagy folyamata. Egy adott mérkőzésen belül is sok minden változhat. Például másként viselkedik az a játékos, aki kétgólos előnynél már a siker kapujában van. Általában a játékosok maguk is igénylik a személyre és szituációra szabott törődést.

Melyik célravezetőbb, a kedves baráti hangnem vagy a szigorú három lépés távolság?

– A három lépes távolság alapeset, de valójában az lehet kettő és lehet négy is. A játékvezetőknek ezt kell tudnia jól meghatároznia, és jókor alkalmaznia.

Kijelenthető, hogy ez a fontos képesség az erényeid közé sorolható?

– Azt gondolom inkább, hogy ezen a szinten, ez már elvárás. A szakmában azt szokták mondani, hogy az a jó bíró, aki még a hibás döntést is képes a játékosokkal elfogadtatni – ez azt jelenti, hitele van.

Segítség a számodra, hogy 189 centiméteres magasságból fentről lefelé kommunikálhatsz?

– A megjelenésnek, mint az életben mindenhol, itt is jelentős szerepe van. Kétségtelen, némi előnynek számít, ha a játékosnak felfelé kell tekintenie, de számtalan alacsony termetű kitűnő játékvezető található a bírói keretben.

Milyen a kapcsolatod Pierluigi Collinával, a Nemzetközi Játékvezetői Testület vezetőjével?

– Ő a szakmai vezetőnk mintegy öt éve. Professzionális vezető, minden feltételt biztosít a számunkra. Rendkívüli személyiség, akitől a mai napig sokat lehet tanulni. Kapcsolatunkra jellemző, hogy milyen mérkőzéseket kaptunk. Egyébként egy normális főnök–beosztott munkakapcsolatnak nevezhető, ami köztünk van.

Lehet-e még fejlődnöd, és milyen terület az, amiben te ezt szükségesnek tartod?

– Egy játékvezető sosem dőlhet hátra, és gondolhatja, hogy már nincs miben fejlődnie. A folyamatosabb felkészülés az, ami tovább javíthatja a teljesítményemet. Természetesen nyitott füllel kell járni, és nyitottnak lenni minden új impulzusra, ami beépíthető, és ami előre viszi a pályafutásomat.

Vezettél olimpiai és BL-döntőt, milyenek az esélyeid egy vb- vagy egy Eb-döntőre, ami még hiányzik a palettáról?

– Nem jó szó, hogy hiányzik. Azt gondolom, hogy lehet sikeres egy sportoló, ha karrierje során nem nyer el egy trófeát sem. A játékvezetésben sem csak a döntők vezetése minősít valakit. Pályafutásom során már több döntőt vezethettem, akár itthon, akár külföldön is, úgyhogy nincs hiányérzetem. Amennyiben sikerül folyamatosan jó teljesítményt nyújtanom, biztos vagyok benne, hogy megtalálnak majd a rangos feladatok.

Olvasson tovább: