Kereső toggle

Cseh László a vb-aranyról és a riói esélyekről

„Még ennél is több van  bennem”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Cseh László Pekingben háromszor is a dobogó második platójára szorult, mert egy bizonyos Michael Phelps – aki a Földöntúli becenévre hallgat, és tizennyolcszoros olimpiai bajnok – vele egy időben ugrott a medencébe. Londonban egy eltaktikázott 400 vegyes után – ami a fő száma volt, és a döntőbe sem jutott be – mégiscsak hazahozott egy olimpiai bronzérmet. Akkor azt mondta, „Rióból fényesebbet hozok” – amit aztán sokan megértő mosollyal vettünk tudomásul. Most azonban, csupán egy évvel az olimpiai játékok előtt újra nagymedencés világbajnokságon aranyérmet szerzett – az előzőt 2005-ben Montreálban nyerte. Most a 200 méter pillangó mellett 50 méteren és 100 méteren bronzot és ezüstöt is begyűjtött ebben az úszásnemben. Erre eddig senki sem volt képes – mint ahogy arra sem, hogy 11 világbajnoki érmet gyűjtsön össze világbajnokságokon hat különböző egyéni számban. Úgy tűnik, jó döntés volt, hogy Turi Györgytől visszaigazolt nevelő edzőjéhez, Plagányi Zsolthoz. A megújult Cseh Lacival a házasságkötése előtti napon beszélgettünk.

Érezted-e, hogy magadon kívül milyen sok embernek tudtál örömet okozni?

– Természetesen eljutottak hozzám otthonról a visszajelzések, az a hangulat, amit a kazanyi eredményeimmel tudtam okozni. Jó volt, hogy már az első versenyszám, az 50 pillangó bronzérme után is ezt jelezték a telefonhívások. Segítséget jelentettek a következő versenyszámaimhoz.

Mik voltak azok a tényezők, amik a Turi Gyurival való együttműködésben korlátoztak abban, hogy ilyen felszabadultan tudjál edzeni, versenyezni?

– A sok-sok együtt elvégzett edzés és felkészülés során kialakult egy sajátos monotonitás, megrögzült módszerek, ismétlődő hangvételű, azonos ingerek, amelyek valószínűleg már nem voltak alkalmasak egy dinamikus megújulásra. Ugyanakkor legbelül bennem még mindig motoszkált az az érzés, hogy nem úsztam ki magamból mindent. Ez vezetett oda, hogy megérett bennem a döntés: lépnem kell.

Korábban többször is nyilatkoztad, hogy megújult módszerekkel igenis ki fogod tudni hozni magadból azt a pluszt, ami benned van, de úgy tűnik, ez akkor mégsem sikerült?

– Kísérleteztem, kísérleteztünk, változtattunk, azonban egy idő után valahogy mégis ugyanott tartottunk, mint korábban. Beláttam, hogy újfajta edzésmódszerekre van szükségem. Az is jelentős változást hozott a felkészülésemben, hogy míg korábban egy edzővel dolgoztam, most egy csapat van mögöttem, és számtalan olyan részletre is odafigyelnek, amire korábban nem került sor.

A közel másfél évtizedes Turi-korszak során gondolom sokféle felkészülési metódust kipróbáltatok. Miért nem sikerült ez úgy, ahogy szeretted volna?

– Gyuri bá´ egy erős egyéniség, ennek is köszönhetően tekinthetünk vissza sok sikeres évre. Egy edző–versenyző kapcsolat mérhetetlen sok ütközést gerjeszt, ami a napi több órás együttműködés során természetes, mint ahogy az is, hogy ez egy idő után a kapcsolatot erodálja. Ez is hozzájárult a váltás szükségességéhez.

Azt a döntést, ami most a váltást eredményezte, miért nem lehetett korábban meghozni?

– Jó kérdés, talán korábban is lehetett volna, de mindenhez idő szükséges. Most jutott el az agyamig, most vált éretté a döntés, hogy valóban új ingerekre van szükségem.

Aki ismer téged, az már az 50 pillangó utáni első nyilatkozatodból azt vehette észre, hogy ez egy másik Cseh Laci. A szemed csillogott, felszabadult, nyitott, könnyed voltál, és érezni lehetett, nem a levegőbe beszélsz. Mi történt?

– Ezt a váltás hozta magával. Jól mentek az edzések, jó időket úsztam. Különösebb rákészülés nélkül a felkészülés különböző szakaszaiban a korábbinál jobb időket jelzett a stopper. Majd a versenyeken is kevesebb oxigénadósság mellett születtek jobb eredmények. Magabiztosabb lettem, és nyilván ez magával hozta azt a kisugárzást, ami kívülről is láthatóvá vált.

Mit tudott mondani a régi–új edződ, amit korábban még nem hallottál Turi Gyuritól?

– Nehéz megfogalmazni, de minden egy kicsit másképpen alakult. Más megközelítéssel, más elemek gyakorlásával, és főképpen azzal, hogy nemcsak az edzés mennyisége, hanem a mozdulatsorok technikájának csiszolása is nagyobb hangsúlyt kapott. Ezáltal változott a felépítmény, a végeredmény és a medence két fala között eltöltött idő is.

Mikor kezdted érezni azt, hogy jobb vagy, kezdesz megújulni?

– Viszonylag rövid idő elteltével érezhető visszajelzések mutatkoztak. A korábbitól eltérő feladatok és technikai elemek beépítéséből jó visszajelzések érkeztek. Ez hamar elindított egy pozitív spirált.

A vízben mit csinálsz másként, mint korábban?

– Ez meglehetősen belső szakmai kérdés. Annyit azért elmondhatok, hogy a mozgás szerkezetén, a technikai részleteken igyekeztünk úgy változtatni, hogy hatékonyabbá, gazdaságosabbá váljon a vízben történő „közlekedésem”. Az is nagyon fontos, hogy annak ellenére, hogy több évet töltöttem el a medencében, még mindig otthon és jól érzem magam benne.

Mi volt az, ami a pillangó számaihoz „sodort”?

– Azért ez a szám korábban sem volt tőlem idegen, elég sok érmet sikerült begyűjtenem ebben az úszásnemben. Az is e mellett szólt, hogy nem tűnt célszerűnek, hogy ebben az új helyzetben megosszam magam. Hiszem, hogy jó döntést hoztunk.

Biztos, hogy a vegyes úszásból kiiratkoztál?

– Most úgy néz ki, de lehet, hogy ha nem felejtettem el a többi úszásnemet, és az edzések során kicsúszik egy jobb idő, akkor nem zárható ki a vegyes úszás.

Milyen változtatást kellett a mozgásszerkezetben végrehajtani, hogy közel a harminchoz ilyen eredményes legyen a pillangóúszásod?

– Nagyobb hangsúlyt kapott a lábtempó, vagyis a delfinmozdulat. Ez egy gyorsabb haladást eredményezett, ami a kartempómra is jó hatással volt.

Gondolom, az utóbbi időben a média kiszolgálása több energiát igényelt, mint az edzésmunka. Miként viseled?

– Bizony régen találtak meg ennyien, mint az utóbbi időben, de ez egy kellemes teher, bizonyos határokon belül. Más kérdés, hogy a szakmai finomságokat nehéz megfogalmazni, átadni.

Mennyit jelentett a Kőér utcai uszoda és a törökbálinti létesítmény közötti különbség?

– Nem titkolom, kicsit olyan érzés volt, mint mikor hazát vált valaki. Érzelmileg megérintett ez a költözés. Sokat segített azonban, hogy egy korszerű, új létesítménybe kerülhettem, ahol minden adottá vált ahhoz, hogy minőségi edzésmunkát végezhessek. Biztos vagyok abban, hogy ennek is szerepe volt az eredményekben.

Ahhoz, hogy a mostani időknél jobbat tudjál úszni, tudjátok, mit kell tenni? Lehet-e még többet edzeni, mint amit teljesítettél eddig?

– Igen, elkezdtünk egy munkát, aminek vannak gyümölcsei. Ez az egész csapatot motiválja, persze engem is. Ezen szeretnénk továbbhaladni, és úgy vélem, még vannak tartalékaim, ami nem mindig a többet jelenti, hanem inkább a minőségben jelenhet meg.

Lehet-e válasz arra, ha Rióban Phelps 200 pillangón az idén úszott időnél még jobbat úszik, mondjuk egy másodperccel?

– Úgy érzem, képes vagyok még fejlődni, maradt ebben a 200 pillangóban annyi, ami egy még jobb időhöz szükséges. Magammal igyekszem foglalkozni, mert elsősorban nekem kell mindent megtennem, hogy minél jobb edzettségi szintet érjek el ahhoz, hogy a legjobb lehessek.

Tudsz nekünk most olyan időt mondani, amit ha teljesítesz, elégedett leszel?

– Szívesebben válaszolok úgy, hogy ha megúszom a legjobbamat, vagy annál kicsit jobbat, akkor elégedett leszek.

A korábban kiváló hátúszó édesapád azt mondta, Lacika jól úszott, de azt az 50 pillangót is nyernie kellett volna. Te miként vélekedsz erről?

– Az 50 pillangó inkább egy kirándulás volt. Arra is jó volt, hogy rávilágított a gyengeségeimre. Egyértelmű, hogy a rajtomon javítanom szükséges, mert gyenge az első 15-20 méterem.

Tudjátok azt, hogy min kell változtatni?

– Igen, az elrugaszkodás mozdulatsorát kell úgy módosítani, hogy nagyobb sebességgel érkezzem a vízbe, és ezen belül kell kialakítani a személyemre szabott legmegfelelőbb technikát.

Amit eddig alkottál a magyar úszósportban, az örökre maradandó és rendkívüli. Nem kockáztatsz azzal, hogy Rióba győzni mész, és esetleg nem úgy sikerül?

– Nincs mit kockáztatnom, amit elértem, azt már nem veheti el senki. Az a fontos, hogy úgy jöjjek ki a medencéből, hogy mindent megtettem, és kihoztam magamból a maximumot. Akkor nyilván a helyezéssel is elégedett leszek.

Olvasson tovább: