Kereső toggle

Hosszú Katinka az edző–feleség viszony kulisszatitkairól

„Veszekedésre nekünk  nincs időnk"

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt két évben világbajnokságokon hat arany, Európa-bajnokságokon öt arany, világkupákon pedig a 10 kilogrammnyi érem között 51 aranyat gyűjtött be Hosszú Katinka. Az „Iron Lady” megtisztelő címet kiérdemlő úszónő öt távon világcsúcstartó, öt úszásnemben magyar csúcstartó. Az Európai Úszószövetség választása alapján 2013-ban és 2014-ben is az év úszónője, itthon pedig mindkétszer az év női sportolója lett a magyar sportújságírók szavazásán. Tavaly a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) is az év legjobb úszónőjének választotta. A Figyelő gazdasági hetilap szerint az Év Embere, a Forbes szerint pedig a „legértékesebb” magyar sportoló és egyben a világ első dollármilliomos úszónője.

Mi viselhető nehezebben, a média folyamatos érdeklődése vagy a kimerítő edzések?

– Az élsportban történő eredményes szereplés velejárója a média érdeklődése, és ezt el kell fogadnom nekem is. Azért az edzések terhelése közelebb áll hozzám, mert szeretem a vizet, szeretek úszni.

Mi jelent nagyobb motivációt, a jó úszóidők, az elismerések vagy az ismertség?

– Nekem az időeredmény a szent és a legfontosabb. Mikor négyévesen elkezdtem úszni, nyilván nem arra gondoltam, hogy az ismertségért ugrom a hűvös vízbe. Kétségtelen, hogy az ismertség az eredmények pozitív hozadéka, és érthető, hogy ez is egy jó érzés.

Sikerekben gazdag volt a 2013-as és a 2014-es év, kiemelkedő eredményeit számon tartani sem egyszerű. Mit emelne ki, ami leginkább szükséges ehhez, hiszen mások is edzenek sokat?

– Közismert, hogy amikor Shane-nel elkezdtem a közös munkát – a londoni olimpia után –, sorozatban jöttek a jó eredmények. Igaz, voltam már korábban is világ- és Európa-bajnok, és azok is szép eredmények voltak, de nagyon hullámzó volt a teljesítményem. Mióta együtt dolgozunk, az úszásra koncentrálunk, ennek a feladatnak élünk, hatékonyan sikerül kihozni magamból a legjobbat. Azt gondolom, ezzel sikerült sok vetélytársam elé kerülni.

Sokáig esküdött Dave Salóra, korábbi edzőjére. Mekkora szerepe volt neki a kevésbé sikerült londoni olimpiai szereplésben? Lehetett esetleg szándék is abban, hogy Hosszú Katinka ne szerepeljen csúcsformában?

– Dave-nek rengeteg feladata volt. Egyetemi edzősködése mellett megválasztották az olimpiai csapat vezetőedzőjének is. Talán akkor fogalmazok pontosan, ha azt mondom, volt fontosabb dolga is, mint Hosszú Katinka formaidőzítése. A rossz szándékot azért kizárnám.

Miként épült fel a Shane Tusup-kapcsolat? Hogyan derült ki, hogy nemcsak férjnek, hanem szakembernek is alkalmas?

– Ez valóban egy hosszú folyamat volt. A londoni olimpia után sok-sok mindent kellett fontolóra venni, merre és miként induljak tovább. Shanenel sokat beszélgettünk, és végül megérett bennünk, hogy mi ketten folytatjuk tovább. Éreztem, hogy rábízhatom magam szakmailag is.

Hogyan képes Shane „korbácsolni” azt, akit a legjobban szeret?

– Ez valóban nem egy egyszerű helyzet. Sokat beszélgetünk edzés után, vagy akár este, vacsora közben. El kell fogadnom, hogy az edzések során ő az első, ő diktál, ő dönt például egy sorozat befejezéséről vagy újrakezdéséről. Gyakran ő van nehezebb helyzetben, vigyáznia kell, hogy nehogy hirtelen visszalépjen a férj szerepébe, és megsajnáljon. Igen, a sok jó mellett, amit együtt megélhetünk, ezeket a szerepeket is fel kell vállalni és szükséges betartani. Biztató, hogy az idő múlásával ezek az érdes helyzetek folyamatosan csiszolódnak, és sikerül a szerepeink határait jobban betartani.

Hogyan lehet összeegyeztetni a házasságot és az edző-versenyző kapcsolatot?

– Ez egy izgalmas kérdés. Azt gondolom, valahol Shane intellektusában van ennek a kérdésnek a kulcsa. Mert más a hangtónusa az edzések során, és más az otthonunkban. Persze nem felejtjük el, hogy a medence közelében is férj és feleség vagyunk. Nincs éles vonal, hogy most nyolckor fejes a vízbe, és mostantól az edző-versenyző viszony lép életbe. Természetesen ezt is meg kellett tanulni.

Gazdag sportismeretem során még nem találkoztam olyan edző-versenyző kapcsolattal, hogy az teljesen feszültségmentes legyen. Lehet, hogy az önöké az első ilyen?

– Nem lennék őszinte, ha azt állítanám, hogy feszültségmentesen végezhető egy nagy terheléssel járó edzésmunka. Mikor ez elér egy kritikus szintet, akkor kibeszéljük – egészen addig egyeztetünk, amíg sikerül konszenzusra jutni. Érdekes, hogy ez nem megterheli, hanem éppen erősíti a magánéletünket is. Egyértelmű, hogy egy veszekedés nem tarthat sokáig, mert egyszerűen nekünk erre nincs időnk. Egy edzés nem működhet úgy, hogy akár csak egy kicsit is haragban vagyunk.

Katinka felnéz az edzőjére, illetve a férjére?

– Persze. Nem is működne ez az egész, ha nem hinnék abban, hogy ő milyen jó, milyen nagyszerű. Ennek egyértelműen a bizalomra kell épülnie, annyira, hogy ilyet még a magánéletben is ritkán lehet látni. Egy ilyen rendszerben kérdőjeleknek nincsen helye.

A legértékesebb magyar sportolók

A Forbes magazin magyar kiadása szerint Hosszú Katinka jelenleg a „legértékesebb” magyar sportoló. A 25 fős elitlista felállításánál a szerkesztők figyelembe vették a sportolók sportteljesítményét, üzleti szemléletét, marketingértékét, ismertségét, sőt a sportágakat is súlyozták, aszerint, hogy egy négyéves olimpiai ciklus alatt hány világeseményt rendeznek. A listavezető „Iron Lady” egyébként a világ első dollármilliomos úszónője, ami azt jelenti, hogy a sportág történetében ő az első, aki – az egyre gyakoribb és nagyobb – versenypénzdíjakból „összeúszta” az egymillió dollárt. A lista második helyén szintén egy úszó, Gyurta Dániel szerepel, a dobogó harmadik foka pedig Görbicz Anita kézilabdázónak jutott. A TOP 25-be egyetlen labdarúgó került be: Dzsudzsák Balázs a 23. helyen szerepel. 

Ön az első dollármilliomos úszónő. Maga a pénz jelent pluszhajtóerőt, vagy az csak eszköz a munkához?

– Hazudnék, ha úgy nyilatkoznék, hogy a pénznek – esetenként – nincs hajtóereje. Például van olyan, hogy aznap már harmadik, negyedik úszásomnál kicsúszásra állok a fizetős helyről, no, akkor érthetően kaparok egy picit, de az edzések közben nyilván nem gondolok a pénz csörgésére.

Nyílt szakmai titoknak mondható már a „versenyzéssel edzés” szisztémája. Ez Shane találmánya?

– A kezdetekkor felmerült bennem az is – a londoni olimpia után –, hogy egyáltalán van-e értelme ennek az egésznek, vagy vágjak bele egy új karrier építésébe?  Ekkor jött Shane. Tudta, hogy imádok versenyezni, jobban, mint edzeni „a vak világba”, és akkor azt mondta: jó, akkor jöjjenek a versenyek. Azért ehhez hozzátartozik, hogy a miénk egy csapatmunka, és a gondolataink, cselekedeteink egymásra épülnek, így azért nekem is van némi közöm ahhoz, hogy ez így alakult, de semmiképpen nem szeretném a dicsőséget elvenni tőle.

Azért volt arra példa, hogy a sok rajt érembe, vagy akár aranyba került. Hogyan lehet megtalálni a megfelelő arányokat?

– Fontos tudni, mikor és milyen versenyekről van szó. Ebben az évben világbajnokság lesz. Holnap utazom Marseilles-be, itt is indulni fogok az összes versenyszámban. Ezeknek egy része edzés lesz csupán, ami a felkészülést segíti az év főversenyére.

Mások nem próbálják követni a módszerüket? Lehet, hogy Shane tud valamit, amit más nem?

– Úgy néz ki, egyre többen kezdenek követni minket, és ez egy jó érzés. Ugyanis nekünk vannak egyéb, nagyobb ívű céljaink is az úszósportban. Jó a kapcsolatunk a Nemzetközi Úszószövetséggel, röviden szólva, igyekszünk munkálkodni az úszás népszerűsítésén.

Kiszámolta-e már, hogy hány kilométert utazott, hány kilométert úszott, hány országban járt?    Mennyit van vízben, és mennyi időt kell ezen kívül egyéb edzésekkel tölteni?

– Nem számolgattam ezeket, ez valószínűleg nem annyira az én világom. Azért azt tudom, hogy általában napi öt órát vagyok vízben, és ehhez jön még mintegy két és fél óra szárazföldi munka. Természetesen ez csupán egy mennyiségi adat, amiből nem tűnik ki az edzés intenzitása, ami sokszor fontosabb a fenti adatnál. Nem mindegy, hogy fürdünk a medencében, vagy súlyos oxigénadósággal érünk a falhoz.

Gondolom nem csak erősebb lett a vízben, kellett a mozgásszerkezetének, -folyamatának is javulnia?

– Ez fontos része ennek a ciklikus sportágnak és az eredményességnek. Szükség volt minden úszásnemben a mozdulatsor javítására, csiszolására, másként nem juthattam volna az elért időeredményekhez. Shane szeme aranyat ér, és úgy tudja mondani a változtatnivalókat, hogy az könnyen beépül a korábbi mozgásszerkezetbe. Ez nagyon fontos része a sikernek, én például csupán megmutatni vagyok képes mozdulatokat, elmondani biztos nem tudnám.

A repülő, szálloda, uszoda, mennyire terheli mentálisan, és miként valósulhat meg a regenerálódás?

– Lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok, de ez egy idő után az életünk részévé vált. Nem érezzük ezt terhesnek. Talán még pihenni is jobban tudok a repülőn, mert ott nem szól a telefon. Nekem ott fenn, a felhők felett eltöltött idő kikapcsolódásként hat.

Lehet annál többet dolgozni, mint amit most elvégeznek?

– Úgy vélem, ennél többet már nem lehet, de talán okosabban igen.

Sikerült-e már döntést hozni, hogy az ez évi világbajnokságra a sok sikeres úszásnem és táv közül mit választanak?

– Már vannak ceruzával megrajzolt tervek. Valószínűleg a barcelonai vb-hez hasonló lesz a programom, de ezek a felkészülés során, a tapasztaltak szerint változhatnak.

Azért sokan gondoljuk azt, hogy a korábbiakhoz képest a hátúszás nagyobb szerepet kaphatna.

– Ez azért érdekes, mert 2013-ban kritizáltak azért, mert bevállaltam a 200 hátat, most meg elvárják tőlem, hogy ott legyek a rajtkövön ebben a számban is.

Talán ez annak is köszönhető, hogy rövidpályán már két perc alá vitte a világcsúcsot.

– Igen, talán pont ezért is várható, hogy vállalom ezt a számot is.

Mivel lennének elégedettek a riói olimpián?

– Nekem szenvedés volt a londoni olimpia, ezért Rióban az lesz számunkra a fontos, hogy jól érezzük magunkat. Persze tudom, ehhez jó eredmények is kellenek, de ezért igyekszünk mindent megtenni. Szeretnék a dobogóra állni, de a legfontosabb, hogy elégedett legyek azzal, amit ott teljesítek.

Olvasson tovább: