Kereső toggle

Mutyi helyett teljesítmény

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagynevű külföldi egyetemeken tanuló, és Magyarországra visszaköltöző sikeres és lelkes fiatalok elhatározták, hogy kinevelnek egy új szellemi elitet, amely nem az uram-bátyámos viszonyokon szocializálódik, hanem a saját nemzetközi sikereit, tapasztalatait adja bele, hogy felkarolja a magyar társadalomnak fontos ügyeket. Álomszerűnek tűnik? Zeitler Ádámot, a budapesti Milestone Institute társalapítóját és barátait évek óta ez a küldetés viszi előre.

Egyik előadásában részben az iskolai értékelést okolta a Magyarországon tapasztalható alacsony vállalkozó kedvért. Ez a két dolog pontosan hogyan is függ össze?

– A görcsös teljesítménykényszer elengedése lehet az egyetlen út ahhoz, hogy valami olyat alkossunk, amely abszolút rendszeren kívüli, senkinek nem jutott még az eszébe. A magyar ötfokú értékelési rendszer a hibakeresést, a kudarctól való félelmet erősíti, miközben egy vállalkozónak kiváló kudarctűrő képességének kellene lennie, hiszen az ötleteinek nagyjából a tizede életképes. Fontos kérdés persze, hogy mi okozhatta a hibákat, de nem az a lényeg, hogy tízből három hiba lett, hanem sokkal inkább arról kell beszélni, hogy ezeket hogyan lehet kijavítani. Amikor a hiba egyfajta bélyeg – és bizony Magyarországon démonizálva vannak a hibák az egész társadalomban –, ez összefügghet a vállalkozó kedv alacsony alakulásával, mert egyszerűen az ember mindig retteg attól, hogy valamit elront.

Melyek a magyar oktatási rendszer előnyei?

– Előnyeit leginkább a középfokú oktatásnak látom, bár hangsúlyozom, hogy nehéz általánosságban beszélni, mert ijesztően nagy a különbség egy szakiskola, és mondjuk egy budapesti elit gimnázium között. Mégis azt mondanám, hogy a legjobb 20-25 magyar iskola nagyon jó alapműveltséget és általános tudást ad a diáknak, amit később akár a kritikai gondolkodás fejlesztésére nagy hangsúlyt fektető, magas szintű angolszász egyetemeken is tudnak kamatoztatni. Nem akarok túl poroszosnak tűnni, de nagyon fontosnak tartom, hogy az ember életében legyen egy olyan időszak is, amikor nem megkérdőjelez, hanem kőkemény munkával megtanul dolgokat. Később, amikor majd kinyílik, kérdéseket tesz fel, keresi az értelmet, vitázik, akkor nagy előnye lesz mindannak, amit a kémiáról, biológiáról, vagy a versekről középiskolában megtanult, és nagyon fog örülni annak, hogy a megfelelő pillanatban saját kútfőből elő tudja szedni ezeket. A kreatív és sikeres emberek egyik kulcsa ugyanis az, hogy műveltek, mindig van hová visszanyúlniuk, van egy olyan nagy tudásbázis, memóriakapacitás a fejükben, amit nagyon gyorsan tudnak használni, és az adott szituációhoz alakítani.

A továbbtanulásra készülő gimnazisták egyre nagyobb százalékban szeretnének külföldre menni. Ön sok diáknak segített már neves külföldi egyetemekre bejutni, mégis meggondolatlanságnak tartja a „mindegy, csak külföldre, akár Ausztria is jó, már az sem Magyarország” hozzáállást.

– Mi a Milestone-ban nem azt propagáljuk, hogy a diák mindenképpen menjen külföldre. Az ideálunk egyfajta új típusú magyar értelmiségi réteg kinevelése, és ennek lehet szerves része a külföldi szocializáció, de ez nem „kötelező”. Nem gondolom például, hogy orvosi alapképzésben értelme lenne Magyarországon kívül tanulni, mert sokkal drágább, ráadásul ugyanazt a szerves kémiát, és az emberi test részeit kell latinul bemagolni mindenhol. Nyugaton is vannak nagyon rosszul, és nagyon jól működő oktatási rendszerek. Az osztrák oktatási rendszer tulajdonképpen alig különbözik a magyartól: mind a kettő a német oktatási tradíciók alapján tanít, annyi a különbség, hogy mondjuk a magyar egyetemi rendszerbe az államtól kevesebb pénz folyik be, illetve hogy az osztrák egyetemeken használt nyelvet nem egy, hanem három országban lehet használni. Sokszor ott kötnek ki azok a német diákok is, akik nem nyernek felvételt a jó nevű német egyetemekre. Az osztrák közoktatási rendszert tehát közel sem nevezném „bezzeg” oktatási rendszernek.

A szakmák szerinti továbbtanulást is mítosznak tartja?

– Az egyik legnagyobb presztízsű londoni egyetem, az UCL elhelyezkedési statisztikái szerint a történelem szakjukról kifejezetten magas az olyan cégekhez való bejutás, mint a KPMG vagy a Price Waterhouse Coopers gazdasági tanácsadó cégek. Ki gondolná, hogy Soros György filozófia szakot végzett, Jamie Dimon, a JP Morgan befektetési alap vezérigazgatója pszichológia szakon tanult, illetve Rowan Atkinson, alias Mr. Bean, az egyik legfoglalkoztatottabb angol színész villamosmérnökként volt évfolyamelső Oxfordban? Jelenleg a világban annyira gyorsan változnak a trendek, és különböző pontokon a szakmák – például a marketing –, hogy veszélyes három évet akadémiai szinten egy sebesen változó területen tölteni.

Két domináns irány van ma jelen a felsőoktatási rendszerekben a világon: az egyik a brit–amerikai típusú oktatás, a másik pedig a kontinentális, azaz a német alapú poroszos oktatás. Ilyen a magyar rendszer is, ahol alap attitűd, hogy a diáknak az alapképzésen meg kell tanulnia egy szakmát, hogy ezzel könnyen elhelyezkedhessen a munkaerőpiacon mint szakember. Ezt a fajta gondolkodásmódot szokták indusztriálisnak is nevezni még abból az időből, amikor olyasmi volt a cél, hogy például nagyon gyorsan képezzenek ki mérnököket az ipar számára.

Ezzel szemben az angloamerikai rendszerben az alapképzésen inkább egyfajta általános műveltséget kap a diák, tehát három év társadalomtudományok után Oxfordban nem válik szociológussá, hanem olyan értelmiségivé, aki tanult politikát, történelmet, sokat vitázott, nyelveket beszél, de igazából szociológus majd a PhD környékén lesz. Érdekes azt is megnézni, hogy azok, akik Oxfordban tanultak, majd kommunikációs igazgatók lettek különböző nemzetközi cégeknél, vajon milyen szakon végeztek. Lehet látni egy tendenciát, hogy jellemzően irodalmat, drámát, művészetet, politikát tanultak, tehát értelmes, művelt, kellemes emberek, akik nagyon jól beszélnek, de nem kommunikációtudománnyal foglalkoztak az egyetemi éveik alatt.

Hibának tartom, ha úgy gondoljuk, hogy a Magyarországon éppen menő slágerszakok minden országban ilyen jól használhatóak lennének. A brit top egyetemeknél a bizniszt, a menedzsmentet, a PR-t, a kommunikációt és a turizmust úgy hívják gyűjtőnéven, hogy „Mickey Mouse” szakok, tehát nem veszik komolyan maguk az egyetemek sem, nemhogy a munkaerőpiac. Persze ha valaki nagyon pontosan tudja, hogy hosszútávon is kizárólag Magyarországon akar érvényesülni, akkor érdemes lehet a Corvinus slágerszakjaira, vagy jogra menni, amelyeknek itthon nagy presztízse van.

Az Önök által alapított intézmény miben és hogyan tud a diákoknak segíteni?

– A Milestone Institute egy ideológiai alapon létrejött intézmény. Mi, az intézet alapítói, miután több országban tanultunk és dolgoztunk, úgy láttuk hazatérésünk után, hogy a társadalmi problémák jelentős részének ugyanaz az okozója: a magyarországi elit önmagát termeli újra. Ugyanazokon az egyetemeken, és kapcsolati hálón keresztül lesznek az emberek vezetői az országnak, ami rendkívül káros, és harminc év alatt nem mutatkozott ebben a szisztémában változás. A mostani politikusok többsége ugyanúgy szocializálódott, mint az idősebb generáció, nem mások a tapasztalatai a mutyizásról, az uram-bátyámos bekerülésekről és a karrierpolitizálásról, mint az idősebbeknek. Tehát úgy gondoltuk, hogy fontos lenne hosszú távon egy olyan új elit értelmiségi rétegnek a létrehozása, amely ebből a rossz berögződésekkel megfertőzött, korrupt rendszerből kimarad. Teljesen másképp néz ki egy 30 éves, aki különböző kapcsolatrendszereken keresztül egy befolyásos embernél titkári pozícióba került, mint egy hasonló korú, aki tíz évig hajtotta magát, és nagyon sikeres lett egy olyan rendszerben, ahol mint bevándorló kellett helytállnia és a legjobbak közé tartoznia, hátrahagyva a magyar szocializációs alapokat. Hiába volt itt menő gazdag ember a papája, kint kelet-európaiként a nulla alattról kell magát felépíteni úgy, hogy utána értékes legyen a munkaerőpiacon. Olyan szintű magabiztosságot, munkaigényt kíván ez a folyamat, hogy innentől ezek az emberek sikerre lesznek ítélve, mert megszokták, hogy a teljesítmény számít, nem pedig beleülnek a tutiba. Szerintünk leginkább olyanok tudnak változást hozni Magyarországon, akik más hozzáállást tudnak majd a hazai rendszerbe beépíteni.

Erre hoztunk létre egy olyan oktatási módszertant, amikor a magyar oktatási rendszer mellett egy másik „gimnáziumba” is jár a diák, ahol másféle dolgokkal ismerkedik meg. Az a cél, hogy tizennyolc évesen felelős, szabad döntést hozhasson a továbbtanulásról, ne legyen annak nyelvi, tudományos, vagy bármi gátja, hogy mondjuk Oxfordban tanuljon. Mivel ehhez a döntéshez olyan kompetenciákkal is rendelkeznie kell, amelyeket a magyar közép-, vagy felsőfokú oktatás nem ad meg, így ezeket adja meg a Milestone angol nyelvű szemináriumokkal, négyszemközti oktatással, mentorálással, nagyon erős közösség építésével.

A diákok visszaköltözését, visszaintegrálását hogyan tudják segíteni?

– Szerte a világon vannak közösségeink az egyetemeken, táborokat szervezünk, a diákok egymásnak segítenek munkát találni a világban, járunk síelni, van egy vitorlás telepünk, ahol sok időt töltünk. Egy nagyon erős közösség jött létre olyan magyarokból, akik a világ legjobb 200 egyetemén tanulnak, és már ez is egy erős kötődést jelent az anyaországhoz. Ezen túl mi nagyon sokat mondjuk a diákjainknak, hogy a magyar társadalomnak egy kiváltságos rétegébe tartoznak, amelynek értelmiségi típusú tervei vannak, akiknek a szülei megtehetik, hogy a tudás megszerzését finanszírozzák, és bizony emiatt felelősséggel tartoznak a társadalom felé. Tehát amikor elmegyünk önkénteskedni, akkor nem az a hozzáállásunk, hogy miért nem tanul jobban az ózdi gyerek, és akkor ő is mehetne ám Oxfordba! A mi diákjainknak mindig a fejében kell lennie háttérgondolatként, hogy mit tud visszaadni annak a társadalomnak, ahonnan sokat kapott egykor.

Magyarországon van most egy érdekes jelenség: sok olyan hangot hallok, hogy az emberek éhesek új dolgokra. A Milestone is ilyen kezdeményezés volt, vagy ilyen a Prezi is, és ne felejtsük el, hogy sok olyan cég van még, amit külföldön tanult magyarok alapítottak, és rendkívül sikeresek lettek. Magyarországon igenis van gazdasági potenciál azok számára, akik valami olyat tudnak alkotni vagy létrehozni, amilyen még nincs jelen a magyar társadalomban.

Olvasson tovább: