Kereső toggle

Az úszás Everestjén

Beszélgetés Mányoki Attila hosszútávúszóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Balaton hosszában 79,6 kilométer, a Rió Parana deltájában (Argentína) 88 kilométer, az Atlantic City körüli lagúnákban 39 kilométer, a 14 fokos Balti-tengerben 6 óra 14 perc, míg az év leggyorsabbjaként 2013-ban a La Manche csatorna átúszása 10 óra 47 perc alatt, 2014. augusztus 9-én a Tsugaru-csatorna keresztezése a világon tizenharmadikként – szemelvények Zalaegerszeg büszkesége, a 41 éves Mányoki Attila több mint kétszáz extrém úszóteljesítménye közül.

Mitől lett a víz a levegő után a második legfontosabb eleme?

– Asztmás gyerekként orvosi javaslatra kerültem vízközelbe. Nem merültem el, mint a balta nyél nélkül, hanem hamar kedves közeg lett számomra a víz. Majd kihalásztak, és egyszer csak azt vettem észre, hogy egy klub edzéseire járok. Rövid időn belül a lételememmé vált, hogy a vízben lehetek, úszhatok.

Aki jól úszik, az általában a medencét választja. Ön az olimpiai nyílt vízi hosszútáv helyett is inkább az úszó maratonit választotta. Miért?

– Korábban még nem volt a mai nyílt vízi 5-10 kilométeres úszótalál- kozóknak, versenyeknek olyan népszerűsége, mint napjainkban. Az olimpia programjára is csak 2012-ben, Londonban került fel. Ugyanakkor a világ számos helyén léteztek hagyományos, 30-40 kilométeres távúszó rendezvények. Ezek keltették fel az érdeklődésemet, mert ezeket izgalmasnak találtam, és megéreztem, hogy ott lehetek eredményes alacsony alkatomnál fogva is.

Mi kell ahhoz, hogy az úszó testéből minél több legyen a víz felszíne felett, és ezáltal a lehető legkevesebb legyen az ellenállása?

– A sport szinte minden területén a mozgások szerkezetét, összerendezését gyerekkorban szükséges kialakítani, elsajátítani, így azt a mozgássort is, melynek eredménye lehet a megfelelő vízfekvés. Természetesen vannak olyan testalkatok, melyeknél ez eleve nem lehetséges, a végtagok kedvezőtlen súlyelosztása miatt.

Mikor kezdett álmodozni nagy célokról, és mikor kellett ezeket módosítani és újabbakat kitűzni?

– Valójában az álmodozás, a tervezés egy folyamat volt, és az állandóan változott, módosult. A versenynaptárból kinéztem magamnak valami izgalmas feladatot, megcsináltam, és erre kerestem a következőt. Feltettem magamban a kérdést: Nos, Attila, ezt meg tudod csinálni? Edzettem és megcsináltam, és jöhetett – általában – a nehezebb feladat.

Mik adták az alapot ahhoz, hogy képes legyen nyolc-tíz vagy akár húsz óránál is többet folyamatoson vízben lenni és gyorsan úszni?

– Felkészülés, tapasztalat. Itt nincs időkérés, cserelehetőség, egy játékos van, és az játssza végig a mérkőzést. Nekem kell meghoznom a döntéseket – természetesen a csapatom véleményét meghallgatva –, és így a felelős is magam vagyok.

Miként tud ellenállni a 15-16 Celsius-fokos vízben a kihűlésnek?

– Mikor döntöttem a hosszútávúszás mellett, tudtam, hogy ott nem melegítik fel a tengervizet, mint a medencében. Nekem kell megtanulnom ehhez az alkalmazkodást. Ez egy összetett mentális felkészülés, ami nem akkor kezdődik, mikor a rajtcsónakból beugrom a – mondjuk – 16 vagy 17 fokos, vagy annál is hidegebb tengervízbe. Mivel én is emberből vagyok, tudok fázni, talán a tűrőképességem, alkalmazkodóképességem más. Ha gyorsabban úszok, hamarabb jövök ki a hideg vízből. A viccet félretéve, az intenzív izomműködés is segít, no meg az olyan program is, mint pár éve vízkeresztkor Görögországban: a 6 fokos vízben egy 1,3 kilométeres verseny. Még órákkal később is nagyon fáztam, mert a hideg belülről jött, hosszú időre volt szükségem a regenerálódáshoz.

Mennyire van egyedül a vízben, még ha közel is van a kísérő hajó?

– Egyfelől ez egy csapatmunka, ahol döntő szerepe van a kísérő hajó kapitányának, akiben feltétlen meg kell bíznom, illetve a kísérőimnek, akik a frissítésemben szolgálnak ki. Azért a vízben egyedül vagyok. Magamban és a felkészültségemben kell bíznom. Jó példa erre, ami a Balti-tengerben történt 2011-ben, Puttgarden (Németország) és RØdby (Dánia) között. A kísérő hajó egyszer csak leállt, megadta magát. A 26 kilométerből még 2 volt a partig. Átláthatatlan sűrű köd volt. Egy ideig vártam a csodára, hogy magához tér a szerkezet, de éreztem, hogy egyre jobban csökken a testhőmérsékletem. Döntenem kellett. Tovább úsztam, egyedül. Inkább éreztem, mint láttam, hogy merre csapkodom a vizet. Partot értem, de azért itt a Mindenható segítségére is szükség volt.

Mit csinál a fej, az agy hosszú órákon keresztül, mikor a mozgássor, a ritmus, a tempó készségszinten működik?

– Az agy, az jár, még fokozottabban, mint a kéz. Jönnek az impulzusok.

A szél, a hullámok, az áramlatok kintről, az állapotomról, a tempómról meg bentről. Ezeket folyamatosan összevetem, összegyúrom a korábban megtervezett, megkomponált programokkal. Értékelek, és hozok újabb és újabb döntéseket, amikor és ahogy szükséges. Tehát az agy üzemel, és természetesen egyben az is emészti az energiát.

A kitett helyzetekben kik szoronganak önért, és egyáltalán: mennyire vannak kitett helyzetek?

– Olyan emberekkel veszem magam körül, akik nem aggódnak, hanem erősítenek. Ez vonatkozik a családomra, barátokra, és akik a csapatomban segítenek. Persze, tőlem távolabb lehetnek, akik aggódnak, de ez így természetes. Amit csinálok, az egy szabad, nyílt környezetben zajlik, ahol bármikor bármi megtörténhet. Igen, ehhez kell fizikailag és lélekben erősnek lenni, és akkor nem érhet váratlanul semmi.

Hatalmas teljesítmények sorakoznak a neve mellett. Miként épültek ezek egymásra, és lehet-e egyáltalán rangsorba helyezni?

– Mikor ezekre most visszatekintek, úgy vélem, sikerült jókor tudatos döntéseket hozni és építkezni. A Balaton hosszában (79,6 km 25 óra 32 perc alatt) 2008-ban jelentette az alapot. Ezt és a többi átúszásokat is úgy kell érteni, hogy megszakítás, kiszállás, krémek nélkül, egy úszónadrágban történő teljesítés. Emlékszem, mintegy 16-17 óra úszás után érkeztem a Badacsonyhoz. A nagy hegy nem akart arrébb menni, eltűnni 2-3 órán keresztül, úgy tűnt, egy helyben pancsikolok. Ugyanezt éreztem Atlantic Cityben, mikor a szerencsejátékokról híres szállodákat elhagyva, a lagúnákat keresztező hidak alatt az ár-apály áramlata miatt szinte alig sikerült előrébb haladni. Talán több mint 30 percet is eltöltöttem, hogy 800 métert előrébb juthassak. Ezek mentálisan súlyos holtpontok voltak. Ráadásul akkor még nem alkalmaztam a szilárd frissítést, ez is komoly tanulságokkal szolgált. Mint tudvalevő, ami nem tör meg, az megerősít. Ezért ezek a részsikerek juttattak oda, hogy merhessek többet vállalni. A már említett balti-tengeri hideg vizes úszásra épült a La Manche csatorna átúszása 2013-ban, majd az adta meg a lehetőségét az idei Tsu-garu-vállalkozásnak.

Miként kell edzeni, hogy lehet ezekre az ultramaratoni távokra felkészülni fizikailag és mentálisan?

– Példaként idézhetek az elmúlt évi Tsugaru-csatorna-átúszásra történő felkészülésből, ami 2013 októberétől 2014 júliusáig tartott. Majd augusztus elején utaztam el Japánba. Naponta 11-13 kilométernyi résztávos edzéseim voltak, de nem két részletben, mint a medencés versenyzőknek, hanem egy edzésen belül. Ezek általában 4 órás edzésidőtartamot jelentettek. Résztávos edzések alatt értendő például 40-50-szer 200 méter időre, csökkenő pihenőidőkkel. Másnap 12-szer 1000 méter vagy 8-szor 1500 méter. Minél rövidebb távok vannak a programban, annál megterhelőbb az edzés. A folyamatosan ellenőrzött pulzusmérések befolyásolják a terhelést. Hétvégi aktív szünet általában kerékpáros edzést jelent. A kardió (keringési rendszer) terhelése megmarad, de az úszásnál használt izmok pihenőt kapnak.

Hogyan lehet felkészülni az extrém időjárásra (szél, hullámok, örvények), valamint a tenger nemkívánatos gyümölcseire (tintahalra, medúzákra, cápákra)?

– A több mint 200 nyílt vízi úszásom adja a felkészülést. Tudom, hogy nem a komfortzónában, a négy fal között leszek. Pontosan tudom, hogy mi vár rám, ezért ezekre a tényezőkre felkészülök, és elfogadom. A szél, az áramlatok, a hullámok a részei annak, amit csinálok, mint ahogy a hegymászóknak is meg kell küzdeni a környezet nehézségeivel. Mikor odautaznak, tudják, mire számíthatnak.

Élőlények?

– Vannak, szerencsémre nincs különösen sok szoros kapcsolatunk. Görögországban szerettem volna a 98 kilométeres távúszás világcsúcsán javítani. Már 26 órája voltam vízben, és igazán jók voltak az esélyeim, hogy megcsináljam, amit elterveztem, mikor konfliktusba kerültem egy medúzarajjal. Picit lehet erre készülni krémmel, de az két óra után semmivé lesz. A csípésektől úgy feldagadtam, hogy a nyelvem alig fért el a számban, és az ujjaimat nem tudtam összezárni. Az orvosom végül 86 kilométernél kiparancsolt a vízből. Most Japánban kétségtelen bezavartak a cápák, de szerencsémre jobb programot találtak nálam, és tovább tudtam úszni.

Mik voltak a nehézségek a La Manche csatornánál, a Balti- tengernél, és mitől volt nehezebb a Tsugaru-csatorna?

– A Balti-tenger hűvös volt a 14 fok körüli hőmérsékletével, és mint említettem, az elromlott  hajó okozta a nehézségeket. Ez igen rossz emlék, de szükséges volt felvezetésként a La Manche csatorna teljesítéséhez. Ott is hideg volt a víz, és az erős áramlatok jelentették a nehézséget, emiatt lett a 32 kilométerből 48. Azzal, hogy 10 óra 47 perc alatt teljesítettem az év leggyorsabbjaként, Magyarország tizenhetedikként felkerült a csúcslistára, és egyben megváltottam a helyem a Tsugaru-kísérletre.

Előttem összesen 12 embernek sikerült ezt teljesíteni. Volt, mikor évtizedekig nem kísérleteztek. Itt folyik be a Japán-tenger a Csendes-óceánba. Az emberi ésszel nehezen felfogható víztömeg háromszor gyorsabban mozog, mint a Duna folyásának sebessége, míg a víz tetején az átlagban 40 km/h-s szél (ez 6-os, 7-es Beaufort-fokozatnak felel meg) tarajos és porzik. A kísérő hajómon a zászlóm úgy állt, mint egy asztallap. A világon tizenharmadikként, első magyarként csináltam meg.

Mit és mennyit kell frissíteni, enni-inni egy ilyen hosszú terhelés során?

– Félóránként másfél-két deciliter folyadék. Azért a La Manche csatorna átúszásakor közel 8 liter fogyott el. A gyomorsav termelődik, azt le kell kötni, és ehhez a müzliszelet, a keksz vált be legjobban, úgy óránként.

Keresi-e a nagyobb nehézségeket, mint az a hegymászó, aki feljutott a csúcsra, de ugyanazt most egy új, nehezebb úton szeretné teljesíteni? Mi következhet még?

– Ahogy sikerül nehezebb feladatokat teljesítenem, úgy növekszik a kihívás is. A „Seven Ocean’s” programból kettőt teljesítettem. A Tsugaruval talán a legnehezebben vagyok túl, ami számomra jó érzést és önbizalmat ad. Két amerikai program következhet 2015-ben. Los Angelesnél a Catalina-szoros a 32 kilométerével nem tűnik nehéznek, de az élővilág gazdagsága ezt nehezítheti, majd a Molokai-szorosnak nem annyira a 45-46 kilométere , mint a meleg vize okozhat nehézséget. 2016-ra tervezem a Cook-szorost Új-Zéland két szigete között, ahol hideg víz várhat rám. A program befejezése előtt egy 10 fokos tengervizű extrém feladat leküzdésére vállalkozom. Ez számomra is magas lécet jelent. Írországból Skóciába – de nem hajóval – átjutni. Majd a sorozat zárásaként, 7. állomásként szeretném a Gibraltári-szorost teljesíteni, de ott már csak ünnepelni lenne jó!

Olvasson tovább: