Kereső toggle

Keresztény Unió

Bibliai alapon nyugvó párt, a mérleg nyelve Hollandiában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Joël Voordewind politikatudományi tanulmányait követően a holland Munkáspártban vállalt asszisztensi szerepet, majd 1994-től az Európai Unióban, az ENSZ-ben és a Dorkas Aid nevű nemzetközi keresztény segélyszervezetben dolgozott. 2001-ben már a holland Keresztény Unió párt kampányfőnökeként tevékenykedett, és azóta is a párt színeiben politizál. Joël Voordewind az Izrael Szövetségesei Alapítvány tagjaként, annak éves konferenciájára érkezett Budapestre.

Miben különbözik a legtöbb európai országban megtalálható kereszténydemokrata párttól az Ön pártja?

– A Keresztény Unió elsődlegesen protestáns párt. A politikánkat teljes mértékben a Bibliára alapozzuk – a kereszténydemokratáknál ez sajnos nem így van. A Biblia alapján teszünk például hangsúlyt a jótékonyságra és a másokról való gondoskodásra. Úgy is mondhatnám, hogy keresztény-szociális pártként mi a szociális konzervativizmust képviseljük, ezt ötvözzük egy mérsékelt euroszkepticizmussal. Életpártiak vagyunk, gondoskodáspártiak és nemzetpártiak. Hisszük, hogy a közéletben az egyháznak és az államnak más-más szerepe van: előbbinek Isten Igéjét kell hirdetnie, utóbbinak pedig a közmorál fenntartásában van szerepe. Pártunk 2000-ben alakult, és két évvel később már négy helyet nyertünk a választásokon. Jelenleg öt képviselőnk ül a százötven fős holland Alsóházban.

Milyen érdekérvényesítési eszközeik vannak? Kis pártként hogyan tudják elérni, hogy ne söpörjék le javaslataikat az asztalról?

– 2006-tól a „mérleg nyelve” szerepet tudtuk játszani több kormányban is, így lettünk tagjai például a negyedik Balkenende kormánynak. Sőt, a pártunk vezetője megkapta a család- és ifjúságügyi miniszteri posztot is. 2013-ban pedig a kormány csak a mi segítségünkkel tudta elfogadtatni a parlamenttel az új költségvetést. Ezek nagyban erősítik az alkupozíciónkat.

Mit tart az eddigi legnagyobb eredményüknek?

– Azt, hogy 2009-ben sikerült a parlamenttel elfogadtatnunk azt a törvényjavaslatunkat, amely korlátozta az addig teljesen szabadon kapható és felhasználható abortusztabletták forgalmazását. Ma Hollandiában csak az abortuszklinikák használhatják a terhességmegszakító gyógyszereket. Ez még nem a végső győzelem, de szerintünk fontos eredmény.

Hollandiában jelenleg kulcskérdés a bevándorlás, Geert Wilders pártja be is tiltaná azt. Önök milyen álláspontot képviselnek ezzel kapcsolatban?

– Szerintünk különbséget kell tenni azok között, akik gazdasági okok miatt vándorolnak be Hollandiába, és például a vallásuk miatt üldözött menekültek között. A Közel-Kelet konfliktusaival, például a szíriai helyzettel egyre több keresztény kényszerül menekülésre a hazájából. Feléjük egy sokkal nyitottabb bevándorlás-politikára lenne szükség. De alapvetően a helyszíni segélyezés hívei vagyunk, a gazdasági menekülteket egy ponton túl már nem bírja el az ország gazdasága.

Az Európai Parlamentbe idén két képviselőjüket sikerült bejuttatniuk. Mi a véleményük a központosítás felé tartó Európáról?

– Nagyon szkeptikusak vagyunk ezzel kapcsolatban. Szerintünk Brüsszelnek már most túl sok hatalma van. Az Európai Uniónak vissza kellene térnie az alapokhoz. Elsősorban azért hozták létre, hogy segítse az országok együttműködését olyan határokon átívelő ügyekben, mint például a környezetvédelem vagy a kereskedelem. Mi szigorúan azt képviseljük, hogy amennyire csak lehet, a döntéshozatalt állami szinten kell tartani, és csak ha mindenképpen szükséges, akkor intézni Brüsszelben a dolgokat. Ami a külpolitikát illeti, helyes ha ki tudunk alakítani egy közös európai álláspontot, azt azonban el akarjuk kerülni, hogy ugyanazt kelljen mondanunk, mint Ashton asszonynak. Attól tartunk ugyanis, hogy Izraelt például egyre több támadás fogja érni Brüsszel részéről. Ezért nagyon örülünk, hogy olyan országok, mint például Magyarország, Csehország és Hollandia is tudja hangoztatni a saját álláspontját, és meglehetnek a saját kapcsolatai Izraellel.

Ezért lehet, hogy a hollandok először elutasították a Lisszaboni Szerződést a népszavazáskor?

– Igen. Az elutasítás után nagyon aktívan próbáltuk elérni, hogy biztonsági klauzulákat építsenek a szövegbe. Így jött létre az úgynevezett „narancssárga kártya”. A nemzeti parlamentek olyan előterjesztéseket vétózhatnak meg, amelyek szerintük az uniós fórumok helyett a nemzeti parlamentek hatáskörébe tartoznak. A másik dolog, amit elleneztünk, hogy Brüsszel állami hatásköröket kapjon. Azt szeretnénk, hogy az EU ne egy föderális kormányhoz hasonlóan működjön, hanem inkább a tagállamok együttműködésén álljon.

Olvasson tovább: