Kereső toggle

Nem másolni kell, hanem megtalálni a saját utat

mondja az oktatási csodáról Pasi Tuominen finn nagykövet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A társadalmak, akárcsak a gyerekek, különbözőek, ezért mindenkinek a saját útját kell megtalálnia ahhoz, hogy a lehető legtöbbet tudja kihozni magából – többek között ez derül ki abból a beszélgetésből, amelyet Pasi Tuominen finn nagykövettel folytattunk a finn oktatási csoda mibenlétéről.

Miért ilyen fontos a gyerekek jólléte a finn emberek számára, hogy egy ennyire gyerekközpontú oktatást sikerült kialakítaniuk?

– Ezzel kapcsolatosan sokan hajlamosak azt hinni, hogy a gyerekek azt tehetik Finnországban, amit akarnak. Ez nem így van: bár gyerekközpontúnak szokták nevezni a finn oktatást, nem a gyerekek irányítanak. Viszont az oktatási rendszerünk egyre inkább igyekszik figyelembe venni a gyerekek különleges igényeit, és – bár nem vagyok oktatási szakértő – úgy tűnik, egyre több a speciális igényű gyerek.

Ha szélesebb perspektívából vizsgáljuk, az oktatás az elsődleges feltétele az általános jólét növekedésének. A gyerekek jóllétéhez szorosan kapcsolódnak a finn társadalom központi értékei, amelyek közül a gyerekek szempontjából talán a legfontosabb, és az összes északi országra jellemző érték az egyenjogúság és a méltányosság. A közoktatási rendszerünk nyílt: az alapképzésben mindenkinek kötelessége részt venni, s utána bárki továbbtanulhat, míg régebben csak kevesek kiváltsága volt a középfokú oktatás. Kiváló példa a jelenlegi kormányunk egyik minisztere is, aki felnőtt fejjel szerzett érettségit és diplomát is.

Bár az északi országok értékrendje hasonló, mégis kell, hogy legyen valamilyen nemzeti sajátság, ami az iskolai teljesítmények tekintetében kiemeli a régióból Finnországot. Mi ez a különleges vonás?

– Folyamatosan keressük a magunk útját, mert ez a leghatékonyabb módszer, és erre tudunk biztatni másokat is. A finn oktatási rendszer más országok, például a svédek példáját is alapul véve évtizedek alatt alakította ki a saját rendszerét, tehát nem másolt modelleket, hanem a saját viszonyaihoz adaptálta azokat, és ma is folyamatosan átalakulóban van. Ez az, amitől egyedülálló. Lehet persze másolni a finn modellt, de nem érdemes, mert nem lehet más társadalmi és kulturális keretek között ugyanazt működtetni. Másolás helyett inkább a tapasztalatok és a megközelítési mód átvételét javaslom.

Az oktatásnak nyilván nagy szerepe van abban, hogy az öt és fél milliós Finnországban Európa-szerte a legkisebbek a társadalmi különbségek. A bevándorlás és a gazdasági válság okozta kihívások mellett – több a szegény, illetve a külföldi gyermek – hogyan képesek kitartani az integrált oktatás elve mellett?

– Továbbra is kiindulópontnak tekintjük a differenciált, személyre szabott oktatást a kiscsoportos keretek között, ugyanakkor a gazdasági helyzet az oktatás részéről is alkalmazkodást igényel. A teljesség igénye nélkül két dolgot emelnék ki: egyrészt az iskolai csoportok létszámának növekedését, másrészt a képzési paletta szűkülését, sajnos az idegen nyelvi oktatás rovására is. Hozzá kell tennem, hogy a válságintézkedések korántsem jelentik azt, hogy az oktatási módszereket vagy a tananyagot bármiféle módon a tanrenden keresztül korlátozni akarnák, miként a tanfelügyeleti rendszert sem akarják visszaállítani Finnországban.

Kutatások szerint, ha bevezetnék a tanfelügyeleti rendszert, akkor a finn tanárok többsége más pályát választana. A finn példa című könyv bemutatóján nagykövet úr a finn oktatási rendszer kapcsán kiemelte a decentralizációt és az autonómiát – ez általános fundamentumnak tekinthető?

– Finnországban valóban ezek a legfontosabbak, a sikerünkhöz vezető út két legfontosabb elemét jelentik.

Magyarországon is e körül a két kérdés körül folyik a legnagyobb vita. Mi is keressük az utunkat a nyolcvanas évektől fogva, nálunk is megvolt a decentralizáció és a helyi autonómia húszéves időszaka, de nem tudtunk vele élni, sőt, az iskolák közti különbségek óriásiakká nőttek. Vajon mi kell ahhoz, hogy az autonómia jól működjön?

– Nálunk az önállóság része a szerteágazó együttműködés, és kulcstényező a tanár személye: a pedagógusok kiválasztása és képzése minden oktatási rendszer sarokköve. Finnországban ebben a vonatkozásban is változásnak lehetünk tanúi, hiszen míg az ötvenes években a tanár még abszolút tekintély volt, ez ma már nincs így. Finnországban is megfigyelhető a váltás, mely szerint a magolás helyett egyre inkább azon van a hangsúly, hogy a gyerekek megtanulják az ismereteket megszerezni és alkalmazni, azaz az általános intelligencia fejlesztése a cél. Ez ma a munkaerőpiacon való érvényesülésnek is alapfeltétele.

Az oktatási célokat tehát nem külső igények alakítják. Természetesen nagy kihívás, hogy a képzéseket a munkaerő-piachoz igazítsák, emiatt a gazdasági szféra hozzátesz tudást és financiális tőkét az oktatáshoz, de nem szól bele annak működésébe.

Finnországban, ahol az oktatás az óvodától a diplomáig ingyenes, a fiatalok 93 százaléka szerez középfokú végzettséget és kétharmaduk diplomát. Milyenek Önöknél a pályakezdők elhelyezkedési esélyei?

– A kihívás valóban nem az oktatás terén jelentkezik, hanem abban, hogy ezek a magasan képzett fiatalok, akiknek jelentős része bevándorló, hogyan tudnak elhelyezkedni a munka világában. Mi is kihívásokkal küzdünk e téren, az ifjúsági munkanélküliség közel 20 százalékos.

Két csoportot emelnék ki: az egyik a nagyon magasan képzett fiataloké, a másik az ellenkező pólus, akik csak az általános iskolai tanulmányaikat végezték el. Az európai ifjúsági garanciaprogram je-gyében igyekszünk a 25 év alatti munkanélkülieknek megfelelő képzési lehetőségeket biztosítani, de a róluk való gondoskodás Finnország számára is nagy feladat. Másrészt nálunk is vannak olyan közkedvelt szakok, amelyekkel igen nehéz elhelyezkedni, ide tartoznak a művészeti vagy a média szakok. Ha azonban az oktatási rendszer kizárólag a piac igényeit venné figyelembe, akkor rengeteg képzés megszűnne. Finnország a jövőben nem lesz olyan erős ipari ország, a jövő jóléte egy erős technológiai alapra kell, hogy épüljön; nem a termékek előállításán lesz a hangsúly, hanem a technológiai hozzáértés és az innováció egységén.

Mekkora az esélye annak, hogy a technológiai szféra húzóágazatként továbbra is eltarthat több, gazdasági szempontból feleslegesnek tartott ágazatot is?

– Ez kétségtelenül így működik, de azt se felejtsük el, hogy a technológiai területen óriási verseny van, és a Nokia, amely nálunk a szakemberképzésben is élen jár, jelenleg maga is kénytelen folyamatos elbocsátásokat eszközölni.

Mindeközben Finnországnak mekkora bevándorlással kell szembenéznie?

– Az előrejelzések szerint 10-15 éven belül Helsinkiben és környékén a diákok negyede bevándorló lesz. Ezért különböző javaslatokat dolgoztak ki ezeknek a diákoknak az iskolai előmenetelét segítendő, ugyanakkor nagy kihívás ennek erőforrásigénye. Folyamatosan keressük az eszközöket arra, hogy a különbségeket jól tudjuk kezelni, megőrizve egyben az oktatási rendszerünk fő értékeit is. Többek között kidolgoztunk egy iskolai erőszak kezelésére szolgáló programot is, amelyet remélünk, hogy máshol is sikerrel fognak alkalmazni.    

A konfliktuskezelésnél maradva, Ön szerint mi annak a titka, hogy a finneknél olyan erős az együttműködési készség, a társadalmi kohézió, hogy évtizedek óta komoly sikereket tudnak elérni a társadalmi reformok terén?

– Nálunk sem volt ez mindig így: emlékeztetnék arra, hogy az egyik legvéresebb polgárháborút Finnországban vívták, aminek még nincs száz éve sem. A finn társadalom olyan kicsi, hogy a második világháború után be kellett látnunk: együttműködés nélkül nem jutunk előre, hiszen nagyon egymásra vagyunk utalva.

Finnország háború utáni történetében nyilván az is meghatározó volt, hogy az ország sorsa eltérően alakult, mint például a magyaroké.

– Igen, ez kétségtelenül így van. A 40 év alattiaknak már természetes a konszenzuskereső és kooperatív mentalitás, de ez sokáig Finnországban sem volt magától értetődő dolog.

A finn példa

„Ha felveszünk egy fiatalt, aki nem tudja a teljes matematika- vagy fizikaanyagot, ami ehhez a munkához kell, akkor megvannak a kollégáink, akik könnyedén megtanítják neki ezeket. De ha olyasvalakit kapunk, aki nem tudja, hogyan dolgozzon más emberekkel együtt, hogyan gondolkozzon máshogy, hogyan találjon ki eredeti ötleteket, és aki fél attól, hogy hibázni fog, akkor semmit sem tehetünk” – idéz egy volt Nokia-elnököt A finn példa című könyvében Pasi Sahlberg.
A világhírű, 2011-ben kiadott kötet nemrégiben magyarul is megjelent Pokorni Zoltán előszavával, a finn tulajdonban álló Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó gondozásában. Sahlberg professzor, a téma nemzetközileg elismert szaktekintélye könyvében részletesen és ritka közérthető formában ismerteti a finn oktatási rendszer kialakulását és működését, melynek eredményeire a 2000-ben induló PISA-felmérések alapján figyelt fel a világ. Ezeken a vizsgálatokon Finnország folyamatosan az OECD-országok legjobbjaként végzett, méghozzá úgy, hogy mind a diákok, mind az iskolák tekintetében a legegyenletesebb és legjobb teljesítményeket produkálta.
Finnország az OECD-ráfordítások átlagát költi oktatásra. A hatékonyság és a méltányosság a két kulcsszó ahhoz a fejlődéshez, amely a finn társadalomban és oktatásban a világháború óta végbement, és amelynek során középszerű agrárországból egy tudásalapú gazdaságra épülő, jóléti államot hoztak létre. A siker egy időtálló és széles társadalmi közmegegyezésen alapul, mely szerint az egyenlő oktatási esélyek megteremtése a társadalmi felemelkedés záloga. Azaz megfelelő módszerekkel az iskola igenis képes kompenzálni a gyerekek eltérő szociális és kulturális adottságait, és megszerettetni velük a tanulást, kifejleszteni az önismeretüket.
A célokat központilag jelölik ki, az eszközöket a magasan képzett pedagógusokra bízzák. Ez az egyenlőségelv különösen ma, a válság és a bevándorlás okozta kihívások idején kap nagy hangsúlyt, hiszen miközben a finn társadalom etnikai és kulturális sokszínűsége nőtt, a tanulók teljesítménye folyamatosan javult. A PISA-adatok szerint a finn integrált oktatásban tanuló bevándorló gyermekek lényegesen jobban teljesítenek más országokban élő sorstársaiknál. Ez nemcsak a differenciált, személyre szabott együttoktatás rendszerének köszönhető, hanem az állandó monitorozásnak, a korai speciális segítségnyújtásnak, az oktatási és más – egészségügyi, szociális – ágazatok szoros együttműködésének is.
A finn reform kiindulási pontja az alapfokú oktatás és a tanárképzés modernizációja volt. A tankötelezettség csak 16 éves korig, azaz a minden gyereknek egyformán komoly alapot adó általános iskola végéig tart, a sikeres továbbtanulási arány a korosztályban mégis 93 százalékos. Az állami kézben lévő rendszer egy aktívan együttműködő intézményhálózatot alkot, melyben az iskolák és a pedagógusok széles körű önállóságot és bizalmat élveznek. (M.M.R.)

Olvasson tovább: