Kereső toggle

Csak azt nézték, hogy repül a golyó - Szántai Attila kálváriája

A maffia meggyötörte, a magyar igazságszolgáltatás tönkretette

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2001. januártól 2007. októberig ült különböző börtönökben Szántai Attila szállodatulajdonos, miután önvédelemből rálőtt két maffiózóra, akik előzőleg zsarolták, fenyegették, bántalmazták. A bíróság mégis úgy ítélt, hogy Szántai követett el bűncselekményt.

Mikor és hol kezdődött ez a történet?

- Itt, a Sashalom Hotelben, ami közel húsz éve üzemel. 2000. december 19-én rablás történt, kihívtam a rendőrséget. Az egyik rendőr hamar a tudomásomra hozta, hogy ők nem tudják felderíteni az ügyet, a vizsgálat egy hónap múlva ismeretlen tettes „felirattal" le fog zárulni, annak ellenére, hogy az egyik betörő itt felejtett a pulton egy névjegykártyát, tehát forró nyomon elindulhattak volna. A rendőr hozzátette, hogy ide tud hívni egy olyan embert, aki képes megoldani a problémát. Azt hittem, egy nyomozót küldenek. Néhány óra múlva, hajnali négykor megjelent egy civil ruhás fiatalember, Sz. Tamás, és elmondta, hogy ő nem a rendőrségnél, hanem egy másik csapatnál dolgozik. Felvázolta, hogyan oldja meg a problémát, majd fel is hívta a bárpulton felejtett névjegykártyán szereplő férfit, és nagyon határozottan a tudtára adta, hogy vissza kell hoznia az innen elrabolt pénzt, különben retorzió éri. Azt hittem, kedvező irányba indulnak a dolgok, de Sz.-ék csapatából még aznap visszajöttek négyen, és közölték, hogy mostantól védelmi pénzt kell fizetnem, hogy a portált ne törjék be, a vendégek kocsiját ne törjék össze, ne savazzák le, vagyis hogy tovább tudjam működtetni a hotelt és az éttermet.

A kezdetben magánnyomozónak hitt személy visszaszerezte a pénzt?

- Nem szerezte vissza, hanem onnantól kezdve két héten keresztül naponta visszajártak a társai, fenyegettek a huszonhárom alkalmazottunk füle hallatára, és védelmi pénzt követeltek. Olyan alakok voltak, hogy itt mindenkin rettegés lett úrrá.

Kik voltak ezek az emberek?

- Ezt csak két év múlva tudtam felderíttetni magánnyomozókkal, ügyvédekkel: az úgynevezett Fekete sereg tagjai voltak. Ez egy országos méretű bűnbanda, úgy tudom, akkoriban ezer tagja volt.

Ez az a társaság, melynek egy bizonyos, most is szökésben lévő Magyar Róbert nevű férfi a vezetője, akit végleges életfogytiglanra ítéltek?

- Én erről nem szeretnék sokat beszélni.

Hogyan reagált a védelmi pénzre? Mennyit kértek öntől?

- Háromszázezer forintot akartak havonta, de nem voltam hajlandó fizetni.

Miért? Elvi okokból, vagy nem tudott volna?

- Abban az időszakban jól ment a vendéglátás. Azért nem akartam fizetni, mert ha belemegyek, és ez a banda később lebukik, akkor én az általuk elkövetett bűncselekményeknek a tanújává válhatok, és úgy gondoltam, hogy ez akár a családom életébe is kerülhet. Öt gyermekünk van.

Milyen körülmények között jött el a végzetes nap, amikor eldördült a fegyver?

- Az első látogatásuktól számított tizenharmadik napon olasz vendégek is laktak a hotelban. Az egyik közülük átment szórakozni a közeli éjszakai bárba, a Fekete Pillangóba. Két társa megkért, hogy vigyem el őket is, mert nem tudták, hogy hol van. Átmentünk, itt van a közelben. Korábbról is ismertem a helyet, sőt a főnököt is, de csak aznap éjjel szembesültem vele, hogy ugyanaz a banda működteti, melynek tagjai megfenyegettek: egyikük ugyanis ott volt, amikor megérkeztünk. Az olaszok ittak egy-két italt, aztán visszaindultak az én szállodámba, engem viszont nem engedtek ki a biztonsági emberek. Azt mondták, meg kell várnom a főnököt. Hamarosan megjelent Sz. Tamás - ő az, aki két héttel korábban a rendőr hívására megjelent a szállodámban -, és én azt hittem, hogy mehetek haza. De ahogy felém lépett, váratlanul úgy állba vágott, hogy elájultam.

Arra eszméltem, hogy a kupleráj tulajdonosa, T. Attila tépi le rólam a nadrágot, a cipő már nem volt a lábamon, a zsebemből kivették a pénzt, körülbelül négyszázezer forint értékű német márkát, lírát, forintot. És T. Attila azt mondta: „Na, mégiscsak fizetett ez a szemét."

Mikor magamhoz tértem, résnyire nyitva volt az ajtó, kimenekültem, elindultam haza, nadrág és cipő nélkül, ónos esőben. De két férfi utánam eredt, a szálloda környékén utol is értek, ütöttek vertek, a hátamat, fejemet rugdosták. A feleségem végül be tudott engedni, mert kiabáltam, hogy „ezek nem hazahoztak, hanem kiraboltak, és megvertek, hívd a rendőrséget". Bementem a privát lakrészbe, elővettem az engedéllyel tartott önvédelmi pisztolyomat, és indultam vissza, mert a feleségemet még mindig ott verték a recepción.

A feleségem segítségével sikerült kituszkolni őket az ajtó elé: kiabáltam, hogy „takarodjatok, mert megöllek benneteket!". Amikor az ajtó előtt leadtam az első riasztólövést, az egyik elszaladt, de a másik szólt, hogy „gyere vissza, vegyük el tőle, ez csak riasztófegyver".

Valójában milyen fegyvere volt?

- Egy tizenöt plusz egy lőszerrel betárazott Smith and Wesson.

Miért tartotta?

- A hetvenes évek végétől maszek vagyok, és nagyon sokszor veszélybe kerültem a pénz miatt, többször megpróbálták elvenni tőlem, mert - ugye -„a vállalkozónak a bőre alatt is pénz van". Szóval, a két támadó visszajött, elkezdtek rángatni lefelé a lépcsőn, vissza akartak vinni, hogy bizonyítsák a főnöküknek, hogy tőlük nem lehet megszökni, ők jó katonák.

Mikor találta el őket?

- Folyamatosan dulakodtunk. Az egyik ki akarta csavarni a kezemből a pisztolyt, akkor sült el. De akkor még nem tudtam, hogy el is találta a golyó, mert elszaladt a keresztutcába, csak azt láttam, hogy leül, és telefonál.

És a másik?

- Egy ideig ő is távolodott, már azt hittem, végre vége van. Elindultam a hotelba. De akkor egyszer csak megint kiabálni kezdett, hogy most megöllek, te szemét, és futott felém. Én több lövést leadtam oldalirányba - a mai napig megvan a nyomuk a kerítésen - de amikor egy lépésre ért, kezében egy bontókéssel, a karjába lőttem.

A szomszédok nem hívtak segítséget?

- Azt gondolhatták, hogy petárdáznak, néhány nappal voltunk szilveszter után. Végül kiérkezett a rendőrség, beültettek a kocsiba, és bevittek kihallgatni. Csak bent tudtam meg, hogy az elsőként meglőtt férfi a műtőasztalon meghalt. És hogy egy rendőr alezredes fia volt.

Önt mikor engedték ki?

- Engem már nem engedtek ki, csak hat év és kilenc hónap múlva.

Az Ítélőtábla egy héttel ezelőtt, 2012. március 20-án mondta ki jogerősen, hogy ön ártatlan, és hogy önvédelemből lőtt. Miért kellett erre az ítéletre tizenkét évet várni?

- Amikor velem szemben elindult az eljárás a Fővárosi Bíróságon, majd a Legfelsőbb Bíróságon - végül is tizenhárom év fegyházra ítéltek -, a történéseket csak attól a pillanattól vizsgálták, amikor a golyó megjelent a levegőben. De azt, hogy előtte kiraboltak, zsaroltak, megvertek, vagyis az előzményt nem vizsgálták, mert az nem szerepelt a vádiratban. És a bíróság állítólag csak a vád mentén haladhat. A vádat viszont a rendőrségi nyomozás alapján írták meg, és mint mondtam, a halálos áldozat, V. József, aki öt éve volt a bűnszervezet tagja, egy rendőr alezredes fia volt.

Az ítélet szerint mi volt az ön indítéka?

- Úgy állítottak be, mint aki több ember elleni emberölési kísérletet követett el. A bíróság életszerűnek minősítette a támadóim vallomását, akik azt mondták, hogy miután én törtem-zúztam a Fekete Pillangóban, majd levettem a cipőmet és a nadrágomat, és szétszórtam a pénzemet, a két bandatag azért jött utánam a hotelhez, hogy visszaadják a ruháimat. Én pedig hidegvérrel rájuk lőttem. És nem azokat a mondatokat írta a vádiratba, amiket én mondtam, hanem amit a bűnözők mondtak.

Hol ült?

- Voltam a Csillagban, de ültem a Markó utcában és a Gyorskocsi utcában is. Fegyházi körülmények között.

Az a legszigorúbb fokozat.

- Annál csak az előzetes ház a durvább, ahol három évig voltam. Tudja, az úgy néz ki, hogy a nap huszonnégy órájából huszonhárom órán át a cellában van az ember, és csak napi egy órára engedik ki az udvarra sétálni. Voltam nyolc négyzetméteres, kétszemélyes cellában, és voltam tizenhat személyes cellában is. Harapni lehet a feszültséget.

Bántották?

- Senkire nem tettem panaszt, mert ha valaki vamzerré válik, az már csak tepsiben hagyja el a börtönt. Persze, hogy bántottak: sokszor ébredtem arra, hogy a fejemre szorították a párnát, hogy megfojtsanak. Tele van a testem szúrások, vágások nyomaival. A Fekete sereg tagjai közül mindig van harminc-negyven a börtönben, és ezek már tudtak rólam, vártak rám, mert megüzenték nekik, hogy megöltem a társukat.

A börtönőrök?

- Börtönőrnek nem angyalok mennek el. Velem ugyanolyan szadisták voltak, mint a bűnözők. Sokszor levittek az alagsorba, rajtam tartották a bokszedzést. Sokszor megcsinálták. Vagy meztelenre vetkőztetve, terpesztett lábbal a falhoz állítottak, és élvezték, hogy megaláznak, élvezték, hogy szenvedek.

Azt gondolná az ember, hogy ilyen csak a filmekben van.

- Budapesten voltam vécé nélküli zárkában. Nyáron kint harminc fok volt, bent hatvan. Bevihettem egy palack vizet, de csak két-három decit mertem meginni, mert féltem, hogy nem engednek ki a vécére. És ha nem bírtam tovább, ugyanabba a palackba tudtam vizelni. De azért annyira „vigyáztak" rám, hogy amikor tárgyalásra vittek, vagy ügyvéd jött, ne nagyon legyenek sérülésnyomok rajtam, mert ha az ügyvéd panaszt tesz, azt ki kell vizsgálni.

A feleségével milyen gyakran találkozhatott?

- Az első három évben egyáltalán nem. Később már jöhetett látogatni.

Hogyan, mikor fordultak jó irányba az események?

- Éveken át hiába próbálkoztam az igazamat érvényre juttatni, hiába költöttem súlyos tízmilliókat több mint húsz védőre. De 2006-ban a segítségemre sietett Jován László, az ország legjobb ügyvédje. És vele indítványoztuk, hogy azokat az embereket is hallgassák meg, akiket ugyanabban az időben egy másik perben elítéltek a velem szemben elkövetett tetteikért: négy civilt, köztük Sz. Tamást és azt a rendőrt, aki annak idején a nyakamra hozta a maffiát.

Jól értem? Zajlott egy másik per, ahol az ön támadóit ítélték bűnösnek, de ezenközben Önt is elítélték?

- Ez történt. De nem egy, hanem két per zajlott az enyémen kívül: a katonai ügyészség annak a rendőrnek az ügyét vizsgálta, aki annak idején rám szabadította a maffiát.

És hét éven át senkinek nem jutott eszébe, hogy ezek az ügyek összefüggenek, ezeket együtt kellene tárgyalni és értékelni?

- Nem, noha Sz. Tamást tizenkét évre ítélték, az említett rendőrt kirúgták a testülettől, a Fekete sereg érintett tagjai pedig együttvéve százharminchét év börtönt kaptak.

A saját perében nem tudott hivatkozni ezekre a dolgokra?

- Ezeket csak széljegyzetszerűen említette a vádirat, a bíróság pedig „hozott anyagból" dolgozott. Higgye el, számomra is furcsa volt ez a logika. De végül elfogadták az érveinket, új tárgyalásra kötelezve a bíróságot. Az Ítélőtábla 2012. március 20-án tisztára mosta a Szántai nevet: jogerősen kimondták az ártatlanságomat és azt, hogy 2001 januárjában önvédelemből lőttem.

Olvasson tovább: