Kereső toggle

Beszélgetés Matos Lajos kardiológussal a szív rejtelmeiről

Évtizedekkel tovább élhetünk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Szívünk és érrendszerünk, de még az idegrendszerünk állapotát is nagyrészt a kiegyensúlyozott életvitel határozza meg, és jóval kevésbé a genetikai adottságaink vagy a lelkiállapotunk. Mondhatni, szinte minden rajtunk múlik” – állítja Matos Lajos szívgyógyász, a Magyar Nemzeti Szívalapítvány Felügyelő Bizottságának elnöke. Szerinte a nők munkába állásával az infarktusveszély kiegyenlítődött a nemek között, de alapvetően nem a stressz, hanem a distresszre (nemkívánatos, zaklató stresszre) adott helytelen válaszok veszélyeztetik az emberek egészségét. A neves kardiológust, aki a hirtelen szívhalál elleni küzdelemnek is éllovasa, pár éve a saját feleségének sikerült újraélesztenie.

Azt mondják, hogy a szív- és érrendszeri betegségek tipikusan szerzett, azaz életmódbetegségek, és ma már ezek az elsődleges halálokok a nyugati társadalmakban.

– Nem csak ott! Amikor 2000-ben a Szív Világszövetség elnöke lettem, a fő célunk az volt, hogy eljuttassuk a modern kardiológiát azokba az országokba, amelyek nyitottak voltak erre, például Kínába. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ugyanis mindenhol meghosszabbodott az életkor, így a szív- és érrendszeri betegségekbe, amelyek korábban szinte alig léteztek, mára úgymond „beleöregedett” a világ. Ezeknek a betegségeknek a kialakulásához ugyanis évtizedek kellenek. Ma már a halálesetek 52-53 százalékáért ezek a bajok felelősek.

Önök meglepő módon azt állítják, hogy az infarktusveszély inkább női, mint férfiprobléma. Hogyan lehet ez?

– Igen, ilyenkor mindenki a férfiakra gondol, pedig fordított a helyzet. A nők veszélyeztetettségét először az USA-ban ismerték fel, de a szívroham, az agyi katasztrófa és a többi szív- és érrendszeri betegség Európában is a nők 53 százalékát, míg a férfiak 45 százalékát érinti. Ennek egyik oka, hogy a nők magasabb kort érnek meg, mint a férfiak. Másrészt a nők tömeges munkába állása is erőteljesen megnövelte e betegségek rizikóját. A nők ma mindazokat a tüneteket, stresszbetegségeket produkálják, amikkel a munka, a karrier világa korábban főleg a férfiakat sújtotta. Ha valaki nagyon sok kockázati tényezővel él, akkor 45–65 éves korában előjönnek a betegségek, így az infarktus vagy a hirtelen szívhalál is. A nőknek ma több fronton kell helytállniuk, és a férfiaktól nem nagyon kapnak ebben segítséget, támogatást. Ez a helyzet kimutathatóan megviseli a nők egészségét.

Mit lehet ez ellen tenni?

– Ez egyrészt nevelési kérdés, másrészt nagy jelentősége van a megfelelő tájékoztatásnak is, hiszen még az egészségügyi dolgozók szemléletébe is beivódott, hogy ez férfiprobléma, így a férfiak panaszaira sokkal inkább odafigyelnek. Nem ment át a köztudatba, hogy a nők is veszélyeztetettek, emiatt sokszor elhanyagolják a kezelésüket. Ezenkívül a férfiak a tüneteikről rendkívül tömören és a közismert panaszokat emlegetve beszélnek: mellkasi nyomás, szorítás, meg kell állnom, ha sietek, emeletre megyek s a többi. A nők teátrálisabb előadása viszont sokkal inkább pszichés panaszokra emlékeztet, és nyugtatót adnak nekik ahelyett, hogy vizsgálatokra küldenék őket.

A pszichológusok szerint a nők stressztűrő képessége eleve jobb, mint a férfiaké. Vagy mégsem?

– A mai kihívások már az ő teherbírásukat is meghaladják. Bár meggyőződésem, hogy tulajdonképpen nem is maga a distressz az, ami a szívet rongálja, hanem sokkal inkább a stresszoldás mikéntje. Nincs bizonyítva sehol a világon, hogy magának a stressznek, illetve az általa okozott pszichés feszültségnek lenne a közvetlen következménye az infarktus, a szélütés. Annál inkább a falánkságnak, az alkoholfüggésnek, a cigarettázásnak. A stresszoldás helyes technikái azok, amiket nem tanulunk meg egyénileg. Régen az idősebbeket sújtották a szív- és érrendszeri betegségek, ma már a 30–40-es korosztályokban is egyre többen kapnak infarktust. Az USA- ban megnézték a hirtelenszívhalál-eseteket, és megfigyelték, hogy a legtöbb esetben noha 30–40 év közöttiekről volt szó, már koszorúér-szűkületet lehetett kimutatni. Sőt, egészen kis gyerekeknél is lehetett a koszorúerekben lerakódást találni! Ha valaki egészségesen él, táplálkozik, akkor ennek az előrehaladása jelentősen lassítható, sok-sok évtizeddel meghosszabbítható. Ellenkező esetben ez a lerakódási folyamat felgyorsul. Persze ebben rendkívül nagy az egyéni szórás is.

A genetikai adottság mennyire domináns ebben a folyamatban?

– Biztos, hogy van genetikai háttér is, de az eddigi nagy vizsgálatok azt mutatták, hogy sokkal nagyobb szerepe van az életmódnak abban, hogy ez a lerakódási folyamat milyen mértékben halad előre, mint a genetikai adottságoknak. Igazából nem a betegséget örököljük családilag, hanem a káros életvitelt visszük tovább. Reálisnak gondolom, hogy az egészségi állapotunkat 60-70 százalékban az életmód, 30 százalékban a genetikai adottságok határozzák meg. Volt egy nagyszerű japán vizsgálat, amelyben kimutatták: a japán halászok közül azok, akik nem szeretik a halat, korábban és gyakrabban kapnak infarktust, mint azok, akik gyakran esznek halat, pontosabban a benne lévő omega-3 zsírsavat. Hetenként 2-3-szor ajánlott a hal, lehetőleg zsíros tengeri hal fogyasztása. A legjobb a lazac, de a tőkehal is megfelel a célra. Kutatások igazolják, hogy a tengeri halaknak még a higanyszennyezettsége is messze elmarad attól az élettani előnytől, amit a fogyasztásuk jelent. A japánok élnek a legtovább a földön, és a hosszú életük legfőbb titka a táplálkozásuk – rizs, hal, zöldség –, minden más téren elég káros életvitelt folytatnak. Ugyanakkor magyar viszonyok között, hazai alapanyagokból is lehet egészségesen táplálkozni, feleségemmel közösen most írjuk a Szíves szakácskönyv bővített kiadását, amiben ehhez adunk támpontokat.

Ön sokszor emlegeti az úgynevezett francia paradoxont is, azaz a franciák „infarktusmentességét”. Nekik mi a titkuk?

– Néhány évtizede az NBC televízió egyik népszerű műsora dobta be a köztudatba a jelenséget, amiben elmagyarázták a nézőknek, hogy a franciák miért kapnak ritkábban infarktust, mint az amerikaiak vagy az európaiak. A gallok szerint ennek magyarázata a francia vörösbor mértékletes fogyasztása, hiszen a franciák az étkezéshez sok vajat használnak, a telített zsír fogyasztása tehát az átlagosnál lényegesen több, így a franciák koleszterinszintje valamivel magasabb is az európai átlagnál, de paradox módon ritka náluk az infarktus. Megjegyzem, a műsor utáni héten az USA-ban másfél millió üveg francia vörösbor fogyott el, pedig minden vörösborban ott van a rezveratrol nevű hatóanyag, aminek ezt a jótékony hatást tulajdonítják. A világ legnagyobb gyógyszergyárai próbálták kikísérletezni, hogyan lehetne ezt a rezveratrolt kis változtatással gyógyszerré törzskönyveztetni, de kiderült, hogy ez nem járható út, és nem biztos, hogy pusztán a rezveratrol áll a háttérben.

Nem lehet, hogy csak arról van szó, hogy azok a tápanyagok hasznosulnak a legjobban, amik természetes formában kerülnek a szervezetünkbe, mert a természetes öszszetevők egymás hatását erősítik?

– Minden bizonnyal erről van szó. Kutatás bizonyítja például, hogy a tejjel bevitt D-vitamin sokkal jobban beépül a csontokba, mint ugyanennyi „ipari” D-vitamin narancslébe keverve. A vörösbor titka is hasonló. Amikor egy 114 éves francia hölgyet, aki jó állapotban éldegélt Lyon mellett, fölkeresett a BBC stábja, és megkérdezte tőle hosszú élete titkát, a nő három okot nevezett meg: világéletében olívaolajjal főzött, minden főétkezéshez megivott 1-1 pohár helyi termelői bort, valamint 110 évesen leszokott a dohányzásról. Nagy általánosságban elmondható, hogy nőknek napi 1 dl, férfiaknak napi 2 dl vörösbor élettanilag igen pozitív hatású. Egyes kutatások szerint a magyar társadalom egyharmada érintett az alkoholproblémában, és 25 százaléka kezelésre szoruló depressziós.

Ápolónők szerint a kardiológiai betegek magánya, kibeszéletlen terhei komoly rizikófaktorok, s a szívbetegek kezeléséhez pszichológusra legalább annyira szükség lenne, mint kardiológusra. A depresszió mennyiben függ össze a kardiológiai problémákkal?

– Kétségtelenül jelentős tényező, bár a depresszió is összefügg az életmóddal, stresszkezelési technikákkal. Kimutatható, hogy ha valaki depressziós, könynyebben kap infarktust, és gyakoribbak a depressziósok körében a szív- és érrendszeri panaszok. Ez fordítva is igaz, tehát ha valaki infarktust kap, és utána depresszióba esik, akkor sokkal több szövődmény keletkezik, sokkal korábban jön az infarktus ismétlődése. Egy szívműtétet is nagyobb eséllyel él túl az, aki úgy megy neki az operációnak, hogy biztosan túl fogja élni, mint az, aki a műtét előtt megírja a végrendeletét.

Ön szerint a táplálkozás, mozgáshiány mellett mi a legnagyobb gond az életmódunkkal?

– Nem tudnak a magyar emberek pihenni, lazítani, tartalmas szabadidős tevékenységben elmerülni. Mintha sajnálnák az időt a pihenésre. Krónikus fáradtság, kiégettség jellemző, pedig alapvető élettani fontossága van annak, hogy a szervezet időről időre regenerálódni tudjon. Ennek mikéntjére nincs általános recept, a módszert mindenkinek magának kell megtalálnia, de nem véletlen szokás a keresztények vasárnapja vagy a zsidók szombatja sem.

Mitől függ az, hogy van-e valakinek „pihenési kultúrája”?

– A szívbetegségeknél, de egy sor krónikus betegségnél is kiderült, hogy az iskolázottság döntő tényező: a tanultabb embereknél később jelennek meg ezek a betegségek, és enyhébb lefolyásúak. Az USA-ban kimutatták, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések – infarktus, agyvérzés – legkorábban és leggyakrabban a munkanélküli, fekete, elhízott, aluliskolázott, dohányos férfiaknál következnek be, akiknél 62 év az átlagos várható élettartam; a másik pólus a diplomás, gazdag nők, akik átlag 91 évig élnek. A különbség 29 év! Magyarországon a romáknak a legrosszabbak az egészségügyi és halálozási mutatóik, ők átlag 10-15 évvel élnek rövidebb ideig, mint a magyarok, bár a nemek közti különbség ott is megtalálható.

A nők miért élnek tovább, mint a férfiak?

– Az egyetlen kimutatható különbség, hogy a nők jobban odafigyelnek az egészségükre, a krónikus betegségek tüneteivel előbb kerülnek orvoshoz. Statisztikai igazság, hogy az egészség-tudatos életvitel és az önmagunkért vállalt felelősség a legfontosabb tényező, fontosabb, mint a lelkiállapot és a genetikai adottságok.

Önt a felesége élesztette újra hét évvel ezelőtt, s azóta küzd az újraélesztés elterjesztéséért is.

– Alapvetően a hozzáálláson múlik. Tudomásul kell venni, hogy bárkivel előfordulhat hirtelen szívhalál, egészen fiatalokkal is, mint tudjuk, fiatal sportolókkal is. Ilyenkor az ember élete azon múlik, hogy a mellette elmenő egyáltalán felfigyel-e arra, hogy ő összeesett, és tudja-e, hogy mit kell csinálni, amíg szakavatott segítség nem érkezik. Walesben már 13 éves kortól megtanítják a gyerekeknek, hogyan kell a mellkas nyomásával a leálló szív működését helyettesíteni. A megfelelő tudás félóra alatt elsajátítható. Korábban azt mondták, hogy lélegeztetni is kell, de erre csak fuldoklónál, illetve csecsemő- és kisgyerekkorban van szükség, egyébként csak időveszteséget jelent. Amikor a szív működése megáll, a szív remegni, fibrillálni kezd, és nem továbbít vért. A halálok döntően az, hogy az agyba nem jut vér, azaz agyhalál következik be. Ezt kell megakadályozni azzal, hogy a hátára fektetett személy mellkasát percenként százszor erősen benyomjuk, így biztosítjuk a véráramlást a testben. Ez azt jelenti, hogy ha az agyba folyamatosan kevés vért juttatunk, abban ugyan egyre kevesebb lesz az oxigén, de 5-6 percig biztosra vehető, hogy nem károsodik, s a páciens túléli a kritikus perceket, amíg megérkezik a mentő. Minden perc, amíg nem pótolják a szívműködést, 10 százalékkal rontja az esélyét annak, hogy sikerül a beteget újraéleszteni. Ha 10 percig csak nézik, akkor beáll az agyhalál. Az esetek egy részében a szívremegést egy defibrillátorral, megfelelő áramütést adó készülékkel, meg lehet szüntetni, és rögtön visszatér a szív működése. Minél hamarabb jutunk ilyen készülékhez vészhelyzetben, annál biztosabb a túlélés. Sok országban minden faluban, nagy forgalmú helyeken, repülőtereken, sőt Németországban minden metróállomáson defibrillátor is van a poroltó mellett, s ha valaki azt lerántja, automatikusan megy a riasztójelzés a rohammentőkhöz. A Las Vegas-i kaszinókban olyan gyakori volt a hirtelen szívhalál, hogy ma már minden játékteremben van egy defibrillátor.

Mennyivel növeli meg a felkészültség a túlélési esélyeket?

– Amióta az amerikai Seattle város polgármestere minden városlakójával elsajátíttatta az újjáélesztés módszerét, elterjedt a mondás, hogy ha hirtelen meg akarsz halni, akkor Seattle utcáján nyolcszor nagyobb eséllyel térsz vissza az élők sorába, mint New Yorkban. Ezek a szélső pólusok; az átlagos esélyeket mérlegelve elmondható, hogy a megfelelő felkészültség mintegy 8 százalékkal növeli az életben maradási esélyt.

Olvasson tovább: