Kereső toggle

Interjú Aliza Bin-Noun izraeli nagykövettel

Úgy érzem, tettem valamit a hazámért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A diplomaták általában a színfalak mögött dolgoznak, a WikiLeaks botrány óta viszont reflektorfénybe került a tevékenységük. Hogyan látja ezt a helyzetet? Zavarja önt?

- Senki sem örült annak, ami történt.

A szakmánk egyik lényeges eleme ugyanis a bizalmas diplomácia. Van nyilvános diplomácia és van bizalmas diplomácia is, amely során a felek zárt ajtók mögött vitatják meg a dolgokat, és biztosak abban - vagy legalábbis remélik -, hogy ez így is marad. Amikor ezek az információk hirtelen nyilvánosságra kerülnek, akkor az enyhén szólva is zavaró. De nem hiszem, hogy az ügy drámai módon megváltoztatná a diplomácia jellegét a jövőben.

Vegyük például Izraelt. Szerintem Izrael és az Egyesült Államok közötti kapcsolat annyira jó, hogy ennek nem árthat a botrány. A Közel-Kelettel és Izraellel kapcsolatosan nyilvánosságra került információkból pedig semmi olyan nem derült ki, ami megváltoztatná a helyzetet. Ugyanakkor egyértelműen kiderült, hogy Irán nemcsak Izraelt, hanem a mérsékelt arab államokat is aggasztja. De azért ez sem volt teljesen ismeretlen. Nem éreztük úgy, hogy a kiszivárogtatás bármi módon sértette volna Izrael érdekeit.

Vannak, akik pont emiatt azt állították, hogy Izrael áll az egész ügy mögött...

- Ez egyáltalán nem lepett meg. Bármi történik a világon, mindig lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy Izrael áll a háttérben. Úgyhogy nem veszem ezt komolyan. Még a vörös-tengeri cápatámadásokért is Izraelt hibáztatták. Pedig nem vagyunk abban a helyzetben, hogy cápákat képezzünk ki...

2011-ben lesz a madridi konferencia huszadik évfordulója, amely elindította a békefolyamatként ismert tárgyalássorozatot. Erősebb vagy gyengébb lett azóta Izrael?

- Izrael nagy utat tett meg belpolitikai téren. Gondoljanak vissza, milyen álláspontot vallott a Likud párt 1991-ben, például a területet a békéért programról, és hasonlítsák össze a mostani helyzettel, amikor Benjamin Netanjahu elismerte a két állam megoldást. Óriási a változás. A húsz év alatt a Likud a centrum felé tolódott. Tagjainak egy része a Kadima megalapításában is benne volt, de a Likudon belül is megerősödött az a koncepció, hogy békemegállapodást kell kötni a palesztinokkal. Az oslói megállapodás is ezt bizonyítja. 2000-ben a Camp David-i tárgyalások során Ehud Barak szintén rengeteg engedményt tett, amit Arafat végül nem fogadott el. De említhetjük a Gázai övezetből történt egyoldalú kivonulást is.

Utána azonban több ezer rakéta hullott a dél-izraeli településekre...

- Valóban, ez a lépés nem hozta meg azt az eredményt, amit Izrael várt ettől az egyoldalú gesztustól. Izrael nagy utat tett meg, de a húsz év alatt a palesztinok nem tettek semmilyen jelentős lépést arra, hogy viszonozzák ezeket a kompromisszumokat. Időközben megerősödött a Hamasz, amely nem ismeri el Izraelt, és nem akarja felszámolni a terrorizmust. De még a mérsékelt palesztinokat

képviselő Mahmúd Abbász sem volt hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, jóllehet Netanjahu építési moratóriumot vezetett be az izraeli telepeken. Így akarják a nemzetközi közösségre áthárítani a felelősséget, hogy gyakoroljanak nagyobb nyomást Izraelre. Rájöttek, hogy így sokkal jobban képviselik érdekeiket, mintha tárgyalóasztalhoz ülnének. A Hamasz a Fatahot is fenyegeti, ezért Mahmúd Abbász még kevesebb hajlandóságot érez arra, hogy felvegye a kesztyűt, és megfeleljen az izraeli felhívásoknak. Egyre több feltételt szab, amelyek teljesen lehetetlenné teszik az előrelépést. A telepek kérdése az egyik ilyen pont. De nem csak erről van szó. A Fatah sem hajlandó elismerni azt, hogy Izrael zsidó állam, és nemzetközi fórumokon is egyre gyakrabban vonják kétségbe Izrael legitimitását. Ezek a tendenciák együttesen nem teszik túl biztatóvá az összképet.

Ilyen nyomásgyakorlás az is, amikor Brazília és más dél-amerikai országok egyoldalúan elismerik a palesztin államot.

- Igen, az ilyen lépések Izraelt egyoldalú helyzetbe kényszerítik. A palesztin fél nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, hogy komolyan és őszintén megvitassuk a béke feltételeit, hanem inkább a nemzetközi közösséghez fordulnak, hogy növeljék a nyomásgyakorlást Izraelen.

Izraelnek nem csak a palesztinokkal van konfliktusa, új ellentétek is keletkeztek a térségben, például Törökországgal, és tovább erősödött Irán befolyása is Libanonban. Hogyan befolyásolja ez az amúgy is érzékeny helyzetet?

- Izrael körül megerősödtek a szélsőséges erők. Libanonban a Hezbollah egyrészt fenyegetést jelent Izrael számára, de emellett a mérsékelt libanoni kormány helyzetét is igyekeznek bizonytalanná tenni. Szíria Basar al-Aszad vezetésével olyan szoros kapcsolatot tart fenn Iránnal az elmúlt években, amire a múltban nem volt példa. A Hamaszról már beszéltünk, de vannak más terrorszervezetek is, amelyeket Irán támogat.

És persze magáról Iránról sem lehet elfeledkezni, amely nemcsak a Közel-Kelet mérsékelt országait, hanem az egész nemzetközi közösséget veszélyezteti. Ezt már az Európai Unió is elismerte, és ezért léptettek életbe újabb szankciókat Iránnal szemben. Irán keze egészen Izrael északi határáig elér a Hezbollahon keresztül. A Hamasz révén a nyugati határon is ott van, és Ciszjordániában is erősebbek lettek a radikális elemek az elmúlt években. Eközben pedig az ország déli részén a Hamasz folyamatosan igyekszik ártani az izraeli lakosságnak. Az Askelonban, Asdodban vagy Szderotban élő emberek nem élnek biztonságban. Az elmúlt napokban is rakéta csapódott be, amelyben egy izraeli megsérült. Ez alapján érthető, hogy az izraeli lakosság ma kevésbé hajlandó kockázatot vállalni, mint húsz évvel ezelőtt. Akkor jó emlékekkel rendelkeztek az Egyiptommal és a Jordániával kötött békeszerződésekről. A határ ezekkel az országokkal elcsendesült, és pozitívan alakultak a kapcsolatok. Az elmúlt húsz év alatt azonban épp ellenkezőleg történt: megerősödtek az Izrael elleni fenyegetések. Persze ha megkérdezzük az embereket mindkét oldalon, akkor azt mondják, hogy hajlandók békét kötni, és egymás mellett élni. Ez az alapvető szándék továbbra is létezik. De ha ez azt jelenti, hogy Izraelnek még több engedményt kell tennie, akkor már nincs meg annyira a készség, mivel nagy a csalódottság amiatt, ami az elmúlt húsz évben történt.

Említette a két állam megoldást. Ha lesz palesztin állam, hogyan lehet majd garantálni Izrael biztonságát? Elhangzottak olyan javaslatok is, amely szerint Izrael kapjon nemzetközi segítséget. Ez megoldást jelenthet?

- Az izraeliek és palesztinok közötti biztonsági megállapodásokat zárt ajtók mögött vitatják meg. Ezeken a tárgyalásokon az összes opcióról szó esik. Izrael elvárja, hogy egy leendő palesztin állam demilitarizált legyen. Ez alapvető feltétel. A konkrétabb megállapodások a jelenleg zajló tárgyalások részét képezik. Erről többet nem mondhatok.

Éveken át Izraelben konszenzus volt arról, hogy Jeruzsálemnek Izrael oszthatatlan, egységes fővárosának kell lennie. Ma viszont különböző javaslatok születnek Jeruzsálem jövőjéről, amelyek nem zárják ki a város keleti felének átadását. Közben a palesztinok még azt is megkérdőjelezik, hogy a zsidóknak joguk van a Nyugati Falhoz, és bizonytalan a keresztény szent helyek sorsa is. Mi garantálhatja azt, hogy Jeruzsálem elérhető marad a különböző hitvallású emberek számára?

- Az elmúlt negyvenhárom évben, a hatnapos háború óta Izrael mindig szabad megközelítést biztosított a szent helyekhez a három vallás számára. Izrael a tárgyalások során is fontos alapelvnek tekintette ezt. Láthatjuk azonban, hogy különböző izraeli politikusok más-más megoldási javaslatokkal állnak elő, még a kormány képviselői is. Nemrég egy interjúban Ehud Barak vázolta fel, hogy ő miként képzeli el a lehetséges megoldást Jeruzsálem jövőjéről. Jelenleg nincs hivatalos álláspont erről, a tárgyalások pedig zárt ajtók mögött zajlanak. Sokféle javaslat létezik, amelyek részben összhangban állnak azokkal a korábbi tárgyalásokkal, amelyek az izraeliek és a palesztinok, valamint az amerikaiak között folytak.

Az arab, illetve palesztin személyektől származó kijelentések, amelyekben tagadják a vallási kötődést Izrael, a zsidók, illetve a zsidó szenthelyek között, nem a megállapodás irányába vezetnek, nem növelik a bizalmat és a biztonságérzetet. Emellett az izraeli közvéleményben is aláássák a hajlandóságot, hogy engedményeket tegyenek. Izrael tiszteletben tartja a muzulmánok és a keresztények szent helyeit, és azt várja, hogy a muzulmánok is ezt tegyék, de jelenleg nem ez a helyzet. Természetesen a keresztényektől is ezt várják, de ők ezt megteszik, ezzel nincs probléma. A Nyugati Fallal kapcsolatos kijelentések azonban ellentétben állnak az elvárásokkal, ami az egyik alapvető ok arra, hogy miért nem haladnak a tárgyalások.

Hogy látja, Európa segítséget jelent Izrael számára ebben a nehéz helyzetben, vagy inkább része a problémának?

- Az Izrael és Európa közötti kapcsolat nagyon különleges, régre nyúlik vissza a történelemben. Közös elveken és a judaizmus, valamint a kereszténység szoros kötelékén alapul. És akkor még nem beszéltem Európa zsidó történelméről, amely szintén meghatározó szerepet játszik az Izrael és Európa közötti kapcsolatban, a múlt szép és rossz oldala egyaránt.

Ma Izrael számára az Európai Unió és általában Európa rendkívül fontos partner és szövetséges. Az európaiak részt vesznek abban az erőfeszítésben, amely arra irányul, hogy megállapodás szülessen a Közel-Keleten. Miközben mind ők, mind mi is elismerjük az Egyesült Államok elsőbbségét, az európaiaknak ma már nem csupán az a szerepük, hogy kifizessék a számlákat. Izrael szorosan együttműködik európai politikusokkal, olyanokkal is, akik a palesztin államot próbálják építeni, és természetesen gazdasági téren is jelentős az együttműködés. Probléma abból adódik, ha Izraelre nyomást gyakorolnak, és olyan dolgokat kényszerítenek rá, ami nem áll összhangban az izraeli politikával. Izrael ugyanis nem hisz a nyomásgyakorlásban, és nem is reagál arra.

A gazdasági-pénzügyi világválság Izraelt nem nagyon érintette. Mi ennek az oka?

- Izrael gazdasága már a világválság előtt is nagyon erős volt. Az ország gazdasági növekedése az elmúlt években évente 4-5 százalék volt, ami világméretekben szép teljesítménynek számít. Az izraeli gazdaság ráadásul nagyon hatékony módon tudta kezelni a válságot. Ebben szerepe volt az izraeli high-tech iparnak, amelyet talán a legkevésbé sújtott a visszaesés. Sok országban - az Egyesült Államokban, Európában és még Magyarországon is - a krízis az ingatlanpiaccal indult, Izraelben viszont nem így volt. A zsidó állam azon kevés országok közé tartozik a világon - ha nem az egyedüli -, ahol az ingatlanárak még magasabbak lettek, és továbbra is magasak. Emellett a központi bank elnöke, Stanley Fischer is kiváló munkát végzett, nagyon okosan kezelte a helyzetet. Ha jól tudom, ő volt az első a világon, aki csökkentette a kamatlábakat. Segített a gazdaságnak, és nem gátolta, amint az a világ más táján történt. Igaz, a növekedési ráta tavaly visszaesett, de ha összehasonlítjuk a más országokban kialakult helyzettel, az izraeli gazdaság továbbra is elég jól teljesít, és reméljük, hogy ez így is marad.

Gondolja, hogy az erős izraeli gazdaság több bevándorlót, alijázót tud vonzani különböző országokból?

- Nem hiszem, hogy ez befolyásolná a bevándorlást. Szerintem, akik Izraelbe jönnek, nem az ország erős gazdasága miatt teszik ezt. A bevándorlók legfőbb indítéka az, hogy vissza akarnak térni a szülőföldjükre. A cionizmus eszméi vezérlik őket, és Izraelben akarják életük, családjuk központját megteremteni.

Tehát ön nem osztja azt a véleményt, hogy a cionizmus utáni korszakban élünk?

- Nem, nem értek ezzel egyet. Ha megnézzük a fiatalokat Izraelben, egyáltalán nem csökkent azoknak a száma, akik önkéntesként jelentkeznek a hadsereg különböző harcoló alakulatainál. Épp ellenkezőleg, még mindig nagyon erős az izraeli fiatalok között az önkéntes áldozatvállalás és a hajlandóság arra, hogy az országot a lehető legjobb módon szolgálják.

Nagykövetként már három és fél éve tevékenykedik Magyarországon. Hogyan értékeli ezeket az éveket?

- Két párhuzamos folyamat tapasztalható egymás mellett. Először is nagyon örülök annak a ténynek, hogy Magyarország Izrael egyik legszorosabb barátjaként pozícionálta magát az Európai Unióban és a nemzetközi közösségben is. Magyarország azon kevés országok közé tartozott, amelyek két évvel ezelőttaz ENSZ-ben a Goldstone-jelentés ellen szavaztak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az izraeli közvéleményben sokkal pozitívabb kép alakuljon ki Magyarországról.

A két ország közötti különleges kapcsolat kulturális téren is megnyilvánul. Az elmúlt három évben az izraeli kultúra számos elemét tudtuk elhozni Magyarországra. Sok Izraellel kapcsolatos rendezvényre került sor, és több prominens izraeli személy is ellátogatott Magyarországra, például Amos Oz író, aki idén a nemzetközi könyvkiállításra érkezett. De én továbbra is abban hiszek, hogy a legjobb módszer az, ha a magyarok ellátogatnak Izraelbe, és saját maguk győződnek meg arról, hogy milyen is ez az ország.

Ugyanakkor sajnos az antiszemitizmus erősödése terén Magyarországon a helyzet nem javult, inkább romlott. Ezzel a kihívással mindnyájunknak, de elsősorban a magyar társadalomnak foglalkoznia kell. Az persze biztató, hogy az antiszemitizmus marginális szerepet játszik a magyar lakosság körében és a mindennapi életben, de akkor is megtalálható. Ez zavaró tény, mert egy demokratikus és nyílt társadalom ezt nem fogadhatja el, és meg kell találnia a módját arra, hogy szembe szálljon vele. Ennek eszközei lehetnek az oktatás mélyítése, politikai állásfoglalások, törvények meghozatala, amelyek mind rendkívül fontosak. Tehát még sok olyan dolog van, amelyeken együtt dolgozhatunk.

Emellett gazdasági téren nagyon örültem, hogy két évvel ezelőtt aláírtuk a kutatás-fejlesztési megállapodást, jelenleg pedig folyamatban van egy olyan lehetőség, hogy a két ország cégei a high-tech, kommunikáció és informatika területén közös projekteket indítsanak, amelyhez pénzügyi támogatást is kapnak. Azt várom, hogy ez tovább erősíti majd a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat.

Mit vár az új magyar kormánytól az antiszemitizmus elleni küzdelemben?

- Ugyanazt, amit más országok kormányaitól is várok: kiegyensúlyozott közel-keleti politikát és azt, hogy megtalálják azokat az eszközöket, amelyekkel az antiszemitizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet ellen tudnak harcolni. Az ország vezetőinek, prominens személyiségeinek, az értelmiségieknek, a tudományos elitnek meg kell találniuk a módot arra, hogy kifejezzék a szélsőséges elemekkel szembeni elutasításukat. Ha a társadalom minden rétege összefog és ellenáll, akkor jó esély van arra, hogy visszaszorulnak ezek az erők.

Hogyan látják Magyarországot, Budapestet Izraelből? Ismerik-e, beszélnek-e az izraeliek Magyarországról, vagy csak egy helynek számít valahol Európában?

- Mindkettőre akad példa. Vannak, akik beszélnek Magyarországról, mert több mint kétszázezer izraeli magyar származású, és vannak még másod- és harmadgenerációs magyarok is. Ebben a tekintetben Magyarországnak különleges szerepe van az izraeli mindennapi életben. Még mindig hallani az utcán magyar beszédet, az emberek kötődnek Magyarországhoz, és sok turista látogat Budapestre. Sok ember azt a nyelvet hallja itt, amit otthon hallott, ahogy én is. Az izraeli magyarok és Magyarország között különleges kapcsolat áll fenn. Például, ha jól emlékszem idén öt helyet nyitottak Izraelben, ahol kürtőskalácsot árulnak. Azt hallottam, hogy ezek rendkívül népszerűek, és az emberek tudják, hogy magyar termék. A magyar operett-társulat nemrég fejezte be izraeli turnéját, és ez már a második alkalom, hogy nálunk járnak.

Természetesen a médiában nem lehet mindig Magyarországról hallani, nem számolnak be naponta a magyar belpolitikai helyzetről, de ez más országok esetében is így van. Ugyanakkor az izraeli lakosság és a kormány is rendkívül érzékeny a világon megnyilvánuló antiszemitizmusra. Ebben a tekintetben Magyarországot szintén figyelemmel kísérik. A szélsőséges elemek megerősödésével, mint például a parlamentbe most először bekerült Jobbikkal foglalkoztak Izraelben és elfogadhatatlannak tartják. Az izraeliek nem örültek ezeknek a fejleményeknek. Sok izraeli számára Magyarország

különleges helyet jelent, amelyet ma Izrael barátjának tekintenek, miközben nagyon sötét múltja volt a zsidók felé a második világháborúban. Ezek a szempontok mind együtt élnek, és mindig segíteni kell abban, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a nézőpontok között.

Ezért lett diplomata?

- Elsősorban azért, mert nagyon szeretem az országomat, és cionista vagyok. Mindig is a lehető legjobb módon akartam szolgálni a hazámat.

A szívemben mindig az a vágy élt, hogy Izraelt külföldön képviseljem. Ezt már nagyon fiatalon éreztem. Tagja voltam egy ifjúsági küldöttségnek, amelyet a tengerentúlra küldtek. Gimnazista voltam, és nagy kiváltságnak éreztem, hogy Izraelt képviselhetem. Ekkor döntöttem el, hogy ezt a foglalkozást választom. Tehát ebbe az irányba tanultam tovább, és örülök, hogy elérhettem ezt a célt. Nagyon élvezem, amit csinálok, és a munkában elégedettséget is találok. Szerintem ez egy nagyon kreatív foglalkozás, amivel ráadásul tudok valamit tenni az országomért.

Mi a legnehezebb a munkájában?

- Amikor olyan emberekkel találkozok, akiket nem érdeklik a tények, hanem csak az előítéletek vezérlik őket, és nem hajlandók a másik felet meghallgatni. Ez nagyon frusztráló tud lenni. De biztató az, hogy egyre több ember hajlandó megnyílni, figyelni, tanulni és megérteni. Ezért én inkább a társadalomnak erre a részére összpontosítok, akik nyitottak és hajlandók meghallgatni.

Szeret Magyarországon élni?

- Nagyon. Magyarország számomra mindig is egy második otthon volt. Amikor idejöttem, sok dolog ismerős volt, és a családomra, az otthonomra emlékeztetett: a mentalitás, a nyelv, a konyha, a kultúra. Izraelben nem lehet állandóan magyar nevekbe botlani - persze itt-ott igen, de ez nem mindennapos. Itt pedig hirtelen az emberek nevei is az otthoni családtagjaim neveire emlékeztettek. Ettől nagyon jól éreztem magam, mert tudtam az emberekkel kommunikálni a nyelvükön, nem volt szükség tolmácsra. Persze nem beszélek tökéletesen magyarul, de az elmúlt három évben ez is fejlődött. Szerintem nagyon lényeges, hogy ha az ember valahol él, akkor értse az ottani nyelvet. Ez nem csupán a nyelvet jelenti, hanem a mentalitást, a kultúrát, a gondolkodásmódot is. Emiatt aztán az itt tartózkodás rendkívül kényelmes és kellemes is.

A nyelvismerete segít abban, hogy bárkivel szót értsen. Milyen kép alakult ki önben a hétköznapi magyar emberekről?

- Azokat a magyarokat, akikkel találkoztam, nyitottnak, nagyon természetesnek, könnyednek találtam. Könnyen lehet velük kommunikálni. Sokan érdeklődnek Izrael iránt. És ezzel kapcsolatosan hadd emeljem ki különösen a Hit Gyülekezetét. Mindig emlegetem azt, hogy az első rendezvény, amire meghívtak, Izrael államának 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség volt. Számomra egyedülálló élmény volt, amikor láttam, hogy több ezer ember miként fejezi ki szeretetét és támogatását Izrael felé. És ez azóta is folytatódik: több alkalom is volt erre. Ha azokat az elemeket kellene összegeznem, amik az ittlétemet nagyszerűvé tették, akkor ezek között egyértelműen a Hit Gyülekezete az egyik legfontosabb. Nagyon hálás vagyok ezért a közösségért. Ezt ki ne hagyják az interjúból!

És természetesen szeretnék minden olvasójuknak boldog karácsonyt kívánni, az új évre pedig boldogságot és egészséget, és azt, hogy minden kívánságuk teljesüljön!

Olvasson tovább: