Kereső toggle

Jól kezeli a lovat

Berki Krisztián tornászvilágbajnokunk már Londonról álmodik

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az edzéselmélet három alapsportágat határoz meg: atlétika, úszás, torna. Ezekben a sportágakban mindig nagyon erős a rivalizálás, és az élen végezni csak kiemelkedő teljesítménnyel lehetséges. Berki Krisztián korábban a torna lólengés ágában nyert két világbajnoki ezüstöt és négy Európa-bajnoki aranyat. Az UTE sportolója most feljutott a csúcsra. Hibátlanul végrehajtott gyakorlatával tizenhárom év után világbajnoki aranyat szerzett, nemcsak magának, hanem a tornasportnak és minden magyarnak, aki szorított a sikeréért.

Gyors, dinamikus nekifutás, elrugaszkodás a dobbantó felé, a dobbantó vastag rugói összenyomódnak, majd kilövik az ugrót. Nyújtott másfél szaltó előre egész csavarral.

A szivacsgödörbe érkező tornász beleáll az ugrásba, és derékig süpped a szivacstörmelékbe. Berki Krisztiánt edzés közben találtam meg, és nem kis meglepetésemre az edzés nem arról szólt, hogy a saját kedvenc szerén köröz, ahogy ezt megszoktuk tőle, hanem a ló felett repül. A végrehajtott gyakorlaton edzője, Kovács István sem talált túl sok kifogásolni valót. Így a tervezett kérdéscsomagom egy újabbal bővült. Miként került a megszokott repülő ollók közé egy másik szer feletti repülés a nyújtott testű szaltóval?

***

A 2007-ben Stuttgartban nyert világbajnoki ezüstérem nem volt elég, hogy ott lehessél Pekingben az olimpiai játékokon az éremért küzdők között. Hogyan élted meg ezt az életre szóló csalódást?

- Az első két hét keserves volt, majd próbáltam magam megnyugtatgatni, hogy még fiatal vagyok, és biztattam magam, hogy a londoni olimpia idején még csak huszonhét éves leszek, és marad még esélyem az olimpiai indulásra, tán az éremszerzésre is.

Mikorra sikerült ezt a traumát teljesen feldolgozni?

- Hozzávetőlegesen két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kevesebbet gondoljak Peking hiányára. Természetesen ilyenkor az interjúk alkalmával a keletkezett seb kicsit mindig felszakad. Sokat segített a 2008. évi Eb-arany. Az némi gyógyírt, elégtételt nyújtott.

Hogyan kerültél a tornához, ki volt az első edződ?

- Zuglóban, egy ötemeletes ház udvarán négy-öt évesen sikerült néhány extrém mozdulattal felhívnom magamra a házban lakó Neményi Zoltán figyelmét, aki a KSI tornaedzője volt. Bár számomra az otthoni játék vonzóbb volt, de végül Zoli bácsinak sikerült „megmérgeznie" a tornaterem illatával.

Mikor derült ki az, hogy összetett versenyző vagy szerspecialista lesz belőled?

- Mint mindenki, így én is összetett versenyzőként kezdtem. Kevesen tudják, hogy 1997-ben háromszoros nemzetközi bajnok voltam összetettben. 2002-ben tizenhét évesen a junior Európa-bajnokságon ezüstérmet szereztem. Abban az évben egy bokasérülés késztetett arra, hogy olyan szert válasszak, ahol a bokámat nem kell használnom. Így a lólengés maradt a számomra.

Ennek a választásnak volt-e személyi kötődése? Gondolok itt Magyar Zoltánra, Guczogy Györgyre, Borkai Zsoltra.

- Kezdő tornászként még fiatal voltam ahhoz, hogy példaképet válasszak. Arra azonban emlékszem, hogy mikor 2000-ben Csollány Szilveszter olimpiai bajnok lett, az már az úgy tizenöt éves fejemben elindított valamit, ami megjelenítette a képzeletemben a dobogót. Természetesen Magyar Zoltánt vagy Borkai Zsoltot nem másolhatom, mert a torna sokat változott, de ismerem az eredményeiket, felnézek rájuk, és tudom, hogy van még mit fejlődnöm.

Az eredeti kérdés úgy hangzott volna, hogy biztos nem fért volna el még egy szer a lólengés mellé? Az edződtől viszont tudom, hogy Londonra már kötelező további két másik szeren való indulás. Ezért gyakoroltad a szaltókat az edzésen?

- A torna változásaihoz hozzátartozik az anyagerősség növekedése, a még több látvány igénye. Ezek a követelmények pedig kitermelték a szerspecialistákat. Túlnyomó részt ezért én is ilyen versenyeken vettem részt eddig. Az edzésen azért ugrottam szaltókat, mert az új - január elsejétől hozott - kvalifikációs rendszer előírja további két szer teljesítését, én pedig az ugrást és a nyújtót választottam.

Szükséges-e diétáznod, vagy az edzésmunka megteszi azt, hogy hozd a súlyodat?

- Érdekesen alakul ez a kérdés az életemben. Mikor lelkileg rendben vagyok, és oda sem figyelek, hogy mit eszem, akkor hozom a „formámat". Más esetben figyelek, számolok, hogy rendben legyek, és ilyenkor gyakrabban kerekedik rám néhány felesleges deka.

A súly kérdése azért is fontos nálad, mert a tornászok között colosnak számíthatsz, a teherkar nyomatéka többletmunkát követelhet. Kétségtelen az is, hogy a magasságod ugyanakkor látványként jól hat a pontozók szorzótábláin.

- Százhetvennyolc centiméter vagyok, és hatvannyolc-hetven kilogramm a versenysúlyom. Valóban, a magasságom miatt messze kerül a lábfejem az alátámasztási ponttól. Ez a hozott anyag, ezzel kell felkészülnöm. Egy tíz centivel alacsonyabb tornásznak sokkal szerencsésebb a súlyelosztása, nekem több izomra van szükségem, hogy fent bírjak maradni a lovon.

Ahhoz, hogy ezt a rendkívül nehéz gyakorlatanyagot végigtornázd, milyen egyéb kiegészítő edzésmunkát végzel, hogy meglegyen a szükséges izommennyiség?

- Főként az alapozáskor szükséges megszerezni azt az izomtömeget, ami szükséges a gyakorlathoz. Erre van egy külön személyi edzőm. Versenyidőszakban a kondíció fenntartása a cél, erre speciális gyakorlataink vannak. Például a kézállásban végrehajtott tolódzkodás (karhajlítás - a szerk.), ebből húszakat szoktam csinálni.

Ez a csúcs, vagy marad még benned valami?

- Úgy érzem, erre még, ha kell, rá tudnék tenni. Egyébként nem szoktam nagy súlyokkal dolgozni, de a testemmel mindent meg tudok tenni, amit szeretnék.

Tudom, az alkatod miatt a korlát nem tartozhat a kedvenc szereid közé, de azért a gyűrűn egy keresztfüggést ki tudnál préselni magadból, ha a szükség úgy hozná? (Keresztfüggés az, mikor a kézzel a gyűrűt fogják, a karok pedig merőlegesek a függőleges testre - a szerk.)

- Igen, azt gondolom, meg tudom csinálni, talán még egy „Pétert" is (ez az elem a keresztfüggéshez hasonló, csak fejjel lefelé tartja meg magát a tornász - a szerk.), gyerekkoromban sok erőelemet tartalmaztak a gyakorlataim.

Magyar Zoltán 1980-ban azzal nyert olimpiai aranyérmet, hogy elsőként ő volt, aki befogott a két kápa közé. Azóta harminc év telt el, mi az, amit a mai szerspecialistának készségszinten tudnia kell?

- Jelentős változás az egy kápán való munka, ugyanoda való visszafogás. Ugyanakkor a Magyar-vándor, a Sivadó-vándor továbbra is része kell hogy legyen egy erős gyakorlatnak, ezenkívül vannak az úgynevezett orosz fordulatok, mikor a fogás helye nem változik, csak a test forog a tengelye körül.

Mi az, amit te tudsz ezen felül hozzátenni a normál utca embere számára már felfoghatatlan mozdulatsorokhoz?

- Nem én mutattam be először a repülő ollókat, de a magasan végrehajtott ollóim a Thomas-körökhöz képest újításnak számítanak, ezek valamelyest védjegyeimmé váltak.

Te önmagadhoz képest tudtál-e fejlődni, mondjuk a 2007. évi vb-ezüstérem óta, vagy az a gyakorlat is elég lett volna Rotterdamban, ha jól megcsinálod?

- Valójában a két világbajnoki gyakorlat nagyon hasonló. Az anyagerősség meg is egyezik, csupán az elemek sorrendiségében térnek el egymástól. Döntő különbség, hogy 2007-ben a leugrásomat nem fogadták el, 0,3 pont levonással járt, ami ebben a sportban annyit jelent, mint száz méteren 0,3 tizedmásodperc (ami körülbelül három méter).

Jól gondolom, hogy a legkitettebb „alkatrészed" a csukló? Miként tudod védeni, milyen állapotban van?

- Sajnos a csuklóm orvosaim szerint nyugdíjas korú, a fájdalmakat kezelésekkel, gyógyszerekkel és akarati tényezőkkel igyekszem csökkenteni.

Hány másodperces a gyakorlatod?

- Negyvenöt másodperc körül van.

Úgy tudom, ez az átlagnál hosszabb, ez is valamelyest a gyakorlat különlegességének a része?

- Tíz elemből kell egyet-egyet bemutatni. A lólengés egy olyan sportág, hogy mikor a tornász felugrik a szerre, attól kezdve az izmok folyamatos terhelés vagy extrém terhelés alatt vannak. Így aztán a negyvenöt másodperc végére - ahogy mi mondjuk - besavasodunk. Pestiesen szólva, egy szöget nem lehet beverni az izomzatunkba, úgy lemerevedünk.

Miként lehet arra a mély összpontosításra felkészülni, ami szükséges ahhoz, hogy végig egyensúlyban legyél, egy papírszelet ne férhessen a lábfejeid közé, és a kezeden kívül más testrészed ne érjen a lóhoz?

- Több tényező együttes eredménye ennek a képességnek a magas szintre emelése. A mozdulatok gyerekkortól kezdett automatizálásától kezdve a végtelenül sok ismétlésen keresztül Lénárt Ágota sportpszichológus munkájáig bezárólag. Természetesen a sportoló alkalmassága is döntő tényező. Fontosnak tartom azt is, hogy az edzéseken se legyenek rossz gyakorlataim, akkor sem engedem el magam, ez is segíti a tartós figyelem képességének javítását. Szerencsés alkat vagyok, elég jól oda tudok figyelni, ha kell.

Pontozásos sportról van szó, hogy állsz a bírókkal?

- Azt nem állíthatom, hogy sportdiplomáciában erősek lennénk, ennek ellenére nem panaszkodom, volt, hogy adhattak volna többet, de fordítva is előfordult. Tudom, hogy ez egy szubjektív sport, a lényeg az, hogy magamhoz képest kell jól tornáznom, ha ez megvan, azt a pontszámok is követik általában.

Erre a vb-re tettél-e valamit a korábbiakon kívül, hogy jobban sikerüljön?

- Talán ahogy múlik az idő a fejem felett, sikerül tudatosabban készülnöm. Csak a felkészülésre figyeltem, megvolt a napi két edzésem, a pihenések, a táplálkozás, vagyis megfelelő ritmusa volt az életemnek. Fontos volt az is, hogy csak két versenyen indultam a vb előtt, és így a csuklómat is jobban kíméltem.

Voltak-e hiányzók erről a vb-ről, akik esetleg legközelebb szembejöhetnek veled?

- A kínai csapat újjáépítése miatt nem volt ott a pekingi bajnok, mint ahogy a tavalyi világbajnok sem, de ebben a szakágban mindig hatalmas a tülekedés. Ellenfél mindig volt elég, és lesz is.

A selejtezőben 0,3 pont előnyöd volt, a végére ez 0,1-re csökkent úgy, hogy nem is hibáztál.

- A döntő mezőnye a selejtezőhöz képest jobb gyakorlatokat mutatott be, de mikor lejöttem a lóról, és megcsináltam, amit akartam, éreztem, hogy ennek elégnek kell lennie.

Mit lehet még kitalálni, van még valami, amivel tudsz meglepetést okozni?

- Az a tapasztalatunk edzőmmel, Kovács Istvánnal, hogy nem feltétlen az anyagerősség fokozása a járandó út. Szerencsésebbnek tűnik, ha amit tudok, azt csinálom meg jól. Amennyiben az olimpiai indulás meglesz, arra azért kiagyalunk valamit, annak ellenére, hogy a sportág korlátai már igen szűk teret engednek.

Milyen terhet jelent a számodra, hogy a magyar tornasport zászlóvivőjének kell lenned?

- Szeretek tornázni, szeretek versenyezni, örülök, ha megmutathatom az embereknek azt, amiért hosszú ideje dolgozom. Elsősorban magamnak kell megfelelnem, ha ez sikerül, akkor az az eredményekben is megmutatkozik.

Világbajnok lettél, nőtt az esélyed ezáltal a londoni olimpiára?

- Azt tapasztaltam, mintha másként néznének rám, talán ez a vb-cím egyfajta tekintélyt hozott volna magával. Az a válaszom: valamelyest növekedtek az esélyek. Persze, azért ez a cím felelősséggel is jár, ezt nagyon is szem előtt kell tartanom.

A magánéletedben milyen támasszal rendelkezel, kik azok, akiknek a segítségére mindig számíthatsz?

- A párom sokat jelent a számomra, igazi társ. A szüleimnek természetesen sokat köszönhetek, hogy idáig juthattam. Lánytestvéremmel is nagyon jó a kapcsolatom, igaz, ő az élet más területén alkot.

Szabadidődben mivel kapcsolsz ki, mi fér bele ebbe a versenysporttal telített életedbe?

- Tulajdonképpen a magánéletben is a sportot keresem, gyakran járok gokartozni, de azért sikerül elkapnunk egy-egy jó filmet is.

Hiszel Istenben?

- Igen!

Szoktál imádkozni?

- Igen, döntően a versenyek alkalmával, de gyakran hét közben is. Nem járok templomba, de hitemet igyekszem magas szinten tartani. Vannak dolgok, amiket csodáknak nevezünk, de ezek is közrejátszanak az ember életében.

***

Berki Krisztián a rotterdami világbajnokság után Eszéken és Stuttgartban is nyert egy-egy világkupaversenyt, de ezt nem a csodának köszönheti, hanem az edzőjének, kiemelkedő klasszisának és kitűnő felkészülésének.

Olvasson tovább: