Kereső toggle

Interjú Efraim Zuroff-fal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy órával ezelőtt jött ki a Képíró Sándor által indított per tárgyalásáról. Volt rá példa korábban, hogy egy háborús bűnös visszaperelte Önt?
–ŰTörtént egy ehhez hasonló eset Skóciában, 1988-ban. Könyvet írtam, melyben egy litván gyilkos egység tisztjével is foglalkoztam. Az illető azért fordult bírósághoz, hogy megakadályozza a könyv megjelenését. 
Milyen hatással van Önre Képíró cinizmusa? Elbizonytalanítja, netán feldühíti? 
–ŰAz, hogy egy tömeggyilkosság végrehajtásában asszisztáló személy cinikus velem szemben, irreleváns. Engem leginkább az foglalkoztat, hogy kihallgatják-e a magyar hatóságok, mert a legfőbb cél, hogy a társadalom tudja meg, mi történt Újvidéken. És nyilvánvalóan azt is szeretném, hogy elnyerje a büntetését.
Korábban azt nyilatkozta, hogy egyetlen olyan háborús bűnössel sem találkozott még, aki megbánta volna, amit tett. Mi lehet ennek az oka?
–ŰKépesek hazudni önmaguknak, a családjuknak, mindenkinek. Én főleg Kelet-Európából származó háborús bűnösökkel foglalkoztam, litvánokkal, lettekkel, magyarokkal, horvátokkal, akik „hazafias antiszemita” légkörben nőttek fel. Ezekben a társadalmakban akkor minősültek hazafinak, ha zsidót öltek.
Mi volt a benyomása Képíróról?
–ŰTipikus kelet-európai antiszemita. Véleményem szerint az ilyen emberek nem feltétlenül hittek a náci faji ideológiában, miközben kollaboráltak a nácikkal. Különböző okok miatt váltak antiszemitává: például évszázadokon át a keresztény antiszemitizmuson nevelkedtek, vagy gazdasági okokból gyűlölték a zsidókat. Ami közös bennük: a zsidók gyilkolása közben meg voltak róla győződve, hogy hazafias cselekedetekben vesznek részt. És ez ennek a borzalmas történetnek a lényege. Hadd említsek egy történetet, ami jól példázza ezt a hihetetlennek tűnő állítást: néhány nappal azt követően, hogy a nácik megérkeztek Litvániába, ötvenkettő zsidó férfit halálra ítéltek. A kivégzésüket különösen kegyetlen módon hajtották végre – nagyszámú nézőközönség, köztük nők és gyermekek előtt, akik lelkesen tapsoltak. A szerencsétlen áldozatok egy része úgy halt meg, hogy szétrobbantották a gyomrukat. Amikor mindegyikükkel végeztek, valaki felment a pódiumra és elkezdte énekelni a litván nemzeti himnuszt. Az éneklésbe bekapcsolódott az összes jelenlévő. Fel kell tenni a kérdést: mi köze van a litván himnusznak zsidó litván polgárok meggyilkolásához? Meg voltak győződve arról, hogy a zsidók meggyilkolása hazafias dolog.
A nácivadászat egyik célja az, hogy felhívja a fiatalabb nemzedékek figyelmét arra, mi történt a holokauszt során az érintett országokban. De nagyon sokan tisztában vannak a tényekkel, és ez igaz Magyarországra is, ennek ellenére van egy tizenhét százalékos támogatottságú szélsőjobboldali párt, amely lépten-nyomon antiszemita megnyilvánulásokat tesz. 
–ŰAttól, hogy valaki tud valamit, nem biztos, hogy tudatosítja is magában, és nem biztos, hogy levonja a megfelelő tanulságokat. Egy olyan ember, aki antiszemita ideológiával, rasszizmussal terhelt időszakban nő fel, nem feltétlenül képes levonni a konklúziót, hogy a holokauszt egy borzalmas dolog. Tudja, hogy mi történt, de letagadja. Vagy ha nem is tagadná, azt mindenképpen tagadja, hogy a magyaroknak ehhez bármi közük volna. Képíró tökéletes példája ennek: amikor ma elhagyta a bíróságot, egy újságíró megkérdezte, sajnálja-e azokat az embereket, akiket az ő közreműködésével meggyilkoltak. Azt felelte, nem bánt meg semmit, mert nem követett el semmilyen törvénybe ütköző dolgot.   
Ettől azonban nem keseredhetünk el, sőt még keményebben kell dolgoznunk, hogy minden lényeges információt a nyilvánosság elé tárjunk. Szeretném megragadni az alkalmat a Hetekkel kapcsolatban: példaértékű volt, ahogy a lapjuk beszámolt a Zentaiügyről. A Hetek ebből a szempontból is nagyon fontos közszolgálati tevékenységet végez.  
Hallott róla, hogy Magyarországon ismét van csendőrség? A Jobbik hozta létre, és nem veteránokról van szó.
–ŰEzt most hallom először. De éppen ezért mondom, a mi feladatunk az, hogy megpróbáljuk tudatosítani, milyen veszélyt jelent a szimpátia a nyilasmozgalommal, illetve támogatóikkal, hiszen Magyarországon ők hajtották végre a holokauszt bűntetteit. A csendőrség újjászervezése nagyon veszélyes jel.
Hány ma is élő náci háborús bűnös van Magyarországon?
–ŰEzt senki nem tudja, de nemcsak az Önök országát illetően, hanem minden ország esetében ugyanez a válasz.
Jelenleg két honfitársunk szerepel a legkeresettebb háborús bűnösök listáján. Zentai Károly ügye öt éve húzódik, Képíró Sándoré négy éve. Ez átlagos a praxisában?
–ŰA Zentai-ügyben a magyar kormány azt tette, amit tennie kellett. Felvette a kapcsolatot Ausztráliával, és kérte Zentai kiadatását. A döntés az ausztrálok kezében van, éppen ezért a magyar hatóságokkal szemben semmilyen kritika nem fogalmazható meg. A Képíró-ügyben más a helyzet: Képíró Sándor Magyarországon él, szerintem már régen ki kellett volna hallgatni. Képíró ügye egy nagyon különleges eset, mert nagyon sok részletes, precíz információm van vele kapcsolatban. Kérdés tehát, hogy mire várnak a hatóságok.
Bent ültem a tárgyaláson, és számomra úgy tűnt, megfordult a szereposztás: bár ebben a perben Ön a vádlott, Képíró pedig a vádló, Ön részletesen kifejtette a Simon Wiesenthal Központ céljait, miközben Képíró Sándor szánalmasan védekezett.
–ŰMegindító volt érezni a tárgyaláson résztvevők támogatását, ugyanis nagyon sok országban gyűlölnek az emberek, azt kívánják, bárcsak halott lennék. Sőt, az interneten indítottak egy „Öld meg Zuroffot!” című fórumot. Budapesten egészen más fogadtatásban részesültem, és ezt szeretném megköszönni Németh Sándornak és Juditnak, valamint a Hit Gyülekezetének.
Én is úgy érzem, sikerült ismertetnem a bíróság előtt a munkánk célját. Ez a siker azonban nem elsősorban nekem vagy az intézetünknek fontos, hanem Önöknek, magyaroknak. Én nem itt élek. Hazamegyek Izraelbe, és az ottani problémáinkkal fogok foglalkozni. A magyaroknak viszont fontos lenne szembenézni a saját történelmüknek ezzel a borzalmas fejezetével, és ennek az a legjobb módja, ha a felelősöket az igazságszolgáltatás elé állítjuk.
Számtalan náci háborús bűnöst kutattak fel, állíttattak bíróság elé. Hogyan viszonyul ezekhez az emberekhez?
–ŰSemmiféle személyes kötődésem nincs ezekhez az emberekhez. Nem engedhetem meg magamnak, hogy érzelmi kapcsolatba kerüljek velük, hogy gyűlöljem őket.

ErkölcsiŰelégtételtŰakar aŰháborúsŰbűnös

Péntek délelőtt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon folytatódott a per, melyben a magánvádló Képíró Sándor becsületsértéssel vádolta Efraim Zuroffot, a holokausztkutatás doktorát. Zuroff 2007-ben két újságcikkben és az az évi budapesti Élet Menete rendezvényen mondott beszédében is azt állította, Képíró háborús bűnös. A Zuroff által vezetett Simon Wiesenthal Központ 2007-ben publikált tízes listáján az ötödik legkeresettebb náci háborús bűnösként szerepelt.
A most 96 éves, jogász végzettségű Képíró 1942-ben a Magyar Királyi Csendőrség tisztjeként vett részt az újvidéki népirtásban. A razzia január 21-én kezdődött, Képírót – századosként – a kutató járőrök közé osztották be. Kaptak egy hosszú névsort, melyben a letartóztatandók adatai szerepeltek, de emellett őrizetbe kellett venniük azokat a személyeket is, akik nem tudták kellőképpen igazolni magukat vagy akiket partizángyanúsnak találtak. Az „újvidéki razziának” nevezett megtorlások során 1200 civilt öltek meg, szerbeket, zsidókat, cigányokat, nőket, gyerekeket, időseket.
A vérengzés a második világháború idején is botrányt kavart, ezért Horthy Miklós 1943 decemberében bíróság elé állíttatta a legfőbb felelősöket. Képíró tíz év börtönbüntetést kapott, egy ideig a Margit körúti fogdában raboskodott, ám 1944-ben – a német megszállást követően – a honvédelmi miniszter befolyására eltörölték az ítéletet, Képírót és néhány csendőrtársát rehabilitálták és előléptették. 1946-ban újabb eljárás indult ellene, a Népbíróság tizennégy év börtönre ítélte háborús bűnök miatt, ám Képíró addigra elhagyta Magyarországot. 1996-ban tért haza, azóta háborítatlanul él Budapesten, a Frankel Leó úton.
A „nácivadász” Simon Wiesenthal holokauszttúlélőként a második világháború után kezdte el a bujkáló náci háborús bűnösök felkutatását és bíróság elé állítását. Az általa alapított és róla elnevezett intézet Wiesenthal 2005-ös halála óta is folytatja a munkát. Igazgatója, Efraim Zuroff a Markó utcai bíróságon pénteken elmondta: Képíró Sándorról 2006-ban szereztek – véletlenszerűen – tudomást egykori csendőrtársától. Magyar fiatalok segítségével felkutatták, meggyőződtek személyazonosságáról, beszerezték a szükséges bizonyítékokat, majd a hatóságoknál kezdeményezték Képíró ítéletének végrehajtását. Mivel azonban azt a választ kapták, hogy az ítéletet törölték, Zuroffék most azt szeretnék elérni, hogy az el nem évülő cselekmények elkövetésével vádolható Képírót állítsák bíróság elé. E törekvés egyik eszköze a politikai nyomásgyakorlás, amire azért van szükség, mert Magyarország is azon országok egyike, ahol a jogi keretek ugyan adottak a náci háborús bűnösök felelősségre vonásához, a politikai akarat azonban hiányzik. A nyomásgyakorlás egyik eleme volt, hogy 2007-ben – fél évvel azt követően, hogy a hatóságokhoz fordult, ám az ügyben nem történt érdemi előrelépés – Zuroff a Képíró által per tárgyává tett két nyilatkozatot adta a Népszavának, illetve beszélt róla az Élet Menete rendezvényen.  
Noha a becsületsértési perben Képíró a magánvádló és Zuroff a vádlott, a pénteki tárgyaláson felcserélődtek a szerepek. Zuroff beszédéből kirajzolódott az 1942-es újvidéki mészárlás és Képíró szerepe. Képíró ügyvédje mindössze egyetlen dologra várt választ Zurofftól: mennyi pénzt fizettek Képíró kézre kerítéséért. Zuroff elmondta, bár van keretük honorálni a használható információk forrásait, Képíró esetében nem volt szükséges fizetni.
Zuroff emlékeztetett rá: az elmúlt évtizedek során felkutatott és bíróság elé állíttatott több száz náci háborús bűnös közül egy sem bizonyult ártatlannak.  
A ma is jó egészségnek örvendő Képíró a bíró kérdésére előadta, ő csupán parancsot teljesített, nem ölt meg senkit, és az igazoltatásokban sem vett részt, mert feladata az igazoltatást végző csendőrök ellenőrzése volt. Sőt állította, egy családot éppen ő mentett meg a biztos haláltól. Ügyvédjéhez fordulva Képíró azt mondta, hogy erkölcsi elégtételt akar, ez a minimum. A bíróság decemberben folytatja a tárgyalást, amikor a valóság bizonyítására kerül sor.  (Sz. F.)

Olvasson tovább: