„1919. március 28-án születtem Seregélyesen, világi zsidó családban. Még kisgyerek voltam, amikor a családommal Kiskunhalasra költöztünk. 1937-ben fejeztem be jó eredménnyel a gimnáziumot, de az érvényben lévő »numerus clausus« miatt nem mehettem egyetemre vagy főiskolára. Géplakatos és vízvezeték-szerelő szakiskolát végeztem. 1940. szeptember 9-én kaptam meg a behívómat munkaszolgálatra, ugyanis akkor már zsidók nem lehettek katonák. A behívást követően Kiskőrösön, Solton, Újkécskén, Hódmezővásárhelyen, Veszprémben, Kárpátalján, Kiskunhalason, Orgoványizsákon dolgoztunk.
1942 novemberében szabadságoltak tévedésből három hónapra. 1943 márciusában jelentkeztem újra, de rájöttek a hibára, és a szegedi gyűjtőközpontba, az 5/4-es századba irányítottak. 1943. július 11-én indultunk Borba. Mi voltunk az első zsidó munkaszolgálatos csoport Magyarországról. Előttünk dolgoztak már a bányában csehek, görögök, szerbek és olaszok. Nyolcszázötven emberrel érkeztem Borba. Rögtön a bánya melletti fő lágerben, a Berlin Lágerben helyeztek el bennünket. Ez volt a legnagyobb befogadóképességű táborok egyike. Kétszázan laktunk egy barakkban, és két-háromemeletes fa- vagy vaságyakon aludtunk.
Egy nagyon rendes német
A megérkezésünk után néhány nappal már megtörtént a munkabeosztás. Engem mint gépkezelőt a földkotrógépre osztottak be, ahol a gép karbantartásáért feleltem. Tizenkét órás műszakban dolgoztunk. Egyik héten éjjel, másik héten nappal, vagyis este hattól reggel hatig és reggel hattól este hatig. Egy nagyon rendes OT-s némettel kerültem össze. Az éjszakai műszakban többször odaadta nekem az ő kincstári kosztját, amit csak a németeknek osztottak éjfélkor, én meg nekiadtam a kéthetente nekünk kiutalt cigarettaadagomat. Az OT a német »Organization Todt« rövidítése, a német hadimunkás-szervezetet jelenti. A vezetési, gépkezelési, irányítási feladatokat látták el Borban, és mi munkaszolgálatosok alájuk voltunk beosztva. Nagyon sok rendes ember volt közöttük. Nem bántottak bennünket, mert nekik egészséges, munkaképes emberekre volt szükségük ahhoz, hogy a bánya elő tudja állítani az előírt mennyiséget.
A nagyon gyenge ellátásról a magyar keret tehetett, mert az élelmezésünkre szánt ételek nagy részét eladták saját haszonra. Az első néhány hónapban Balogh András parancsnoksága alatt még úgy-ahogy kordában voltak tartva. De 1943 de-cemberétől Marányi Ede alezredes alatt elszabadult a pokol. A keret szabad kezet kapott, és a brutalitásnak nem volt határa.
2010. 04. 23. (XIV/16)
