Lehangoló eredményt hozott az a reprezentatív felmérés, amely az új generáció államfelfogását kutatta. A vizsgált korosztály számára a Kádár-rendszer jelenti az aranykort, de Horthy és Rákosi is dobogós. Interjú Vásárhelyi Mária szociológussal.
Több száz fiatal megkérdezésével végeztek kutatást a 18-30 éves korosztály politikai gondolkodásmódjával kapcsolatban. Hogyan viszonyulnak a fiatalok a rendszerváltáshoz és a demokráciához?
- A fiataloknak a rendszerváltáshoz való viszonya nagymértékben leképezi a szüleik gondolkodásmódját. A magyarok mindig meglehetősen kritikusak voltak a rendszerváltással kapcsolatban - ami részben érthető is -, de 2002 után gyökeres fordulat állt be. Bűnbakká vált a rendszerváltás: azóta minden rossz ahhoz kötődik az emberek fejében. Ugyanez igaz a fiatalokra: többségük nem lát semmi pozitívumot, semmi előremutatót a rendszerváltásban, miközben ők már ennek a gyermekei.
Többségük azt gondolja, hogy a Kádár-rendszer igazságosabb volt, jobban megbecsülték a kisembereket, az emberek többet törődtek egymással, sokkal jobb volt a társadalom közérzete, biztonságérzete. Ebben persze vannak igazságszilánkok, de mégis elgondolkodtató, hogy összességében a Kádár-korszak sokkal inkább egy aranykornak, mintsem egy meghaladásra való berendezkedésnek tűnik a mai fiatalok szemében.
Egészen döbbenetes tapasztalata a kutatásnak, hogy a többség meg van győződve róla, anyagi szempontból soha nem volt olyan rossz az élet Magyarországon, mint 2002-től fogva napjainkig. Arra kértük őket, hogy állítsanak fel sorrendet: ebből kiderül, hogy szerintük nemcsak a Horthy-korszakban, a hárommillió koldus országában volt jobb az élet, mint ma, de még a Rákosi-rendszerben is.
A 18-30 éves generáció túlnyomó része úgy gondolja, hogy az a hely, ahol él, a létező világok legrosszabbika.
A kutatás során persze az is kiderült, hogy fogalmuk sincs róla, milyen volt az élet a Rákosi- vagy a Horthy-rendszerben. Véleményük tehát nem tudáson alapul, hanem a tudatlanságukat kihasználó manipuláción. Éppen ezért tragikus.
Egy-egy korszak értékelésekor milyen mértékben vették figyelembe a szabadságjogokat, a demokrácia fokát?
- Jelentős részük tisztában van azzal, hogy a szólásszabadság, a többpártrendszer, a vallásszabadság nagyon fontos értékek, vagy legalábbis tudják, hogy egy ilyen felmérésben illik megnevezni ezeket. Ám a hétköznapok gyakorlatában mégsem értékelik eléggé a szabadságjogokat, nyilván azért, mert beleszülettek. Személy szerint mindig azt mondom, az éle-tem legnagyobb adománya, hogy demokráciában élhetek, mert az egypártrendszer idején azt gondoltam, ez soha nem fog megadatni számomra. A mai fiatalok számára a demokrácia olyan természetes, minthogy felkel a nap. Ezért nem érzik a rá leselkedő veszélyeket, sem azt, hogy meg kell védeni a demokráciát. Sokan úgy is gondolják, hogy szívesen adnának valamit a demokráciából és a szabadságból, ha cserébe kicsit több biztonságot és jólétet kaphatnának. Nem tudják, hogy ez az alku nem működik, mert vagy van demokrácia vagy nincs.
Az államberendezkedéssel kapcsolatos elképzeléseik, vágyaik kapcsán a megkérdezett fiatalok legnagyobb részét a „populista, antikommunista" kategóriába sorolták. Milyen felfogást takar ez a címke?
- Erre a gondolkodásra a verseny- és piacellenesség, a kapitalizmusellenesség jellemző. Másrészt az egész demokratikus rendszerrel szembeni populista, demagóg kritika mellett egy szélsőségesen elvakult antikommunizmus is a lényegét képezi. Utóbbi azt jelenti, hogy minden bajunk eredője az, hogy a kommunisták átmentették a hatalmat, hogy nem vonták felelősségre az előző rendszer bűnöseit, hogy nem került sor reprivatizációra, nem adtak vissza mindent a korábbi tulajdonosoknak.
Érdemes megfigyelni ezt a gondolatkáoszt: a Kádár-rendszerről mint aranykorról beszélnek, másrészt viszont elképesztő indulattal követelik a Kádár-rendszer vezetőinek a felelősségre vonását.
A kutatásból kiderül, hogy jelentős hányaduk rendelkezik „harmadik utas" elképzeléssel. Mit jelent ez?
- Azt szeretnék, hogy se szocializmus, se kapitalizmus ne legyen Magyarországon, hanem egy sajátos köztes út.
Egy ilyen rendszerben ki a tulajdonos, ki a munkaadó?
- Abszolút magántulajdon-ellenes, és a legelképesztőbb ötletek mögé felsorakozik a fiatalok többsége. A 18-30 év közötti generáció 73 százaléka egyetért azzal, hogy „új rendszerváltásra van szükség, amelynek során az összes privatizációt felülvizsgálják, és újra állami tulajdonba kerülnek az ország szempontjából fontos gyárak és vállalatok". És: „Új rendszerváltásra van szükség, amely során felülvizsgálják mindazt, ami az elmúlt 20 évben történt, és felelősségre vonják azokat a politikai vezetőket, akik ártottak az országnak." Úgy tűnik, felnőtt egy vérszagra gyülekező generáció, amely azt akarja, hogy húsz évre visszamenőleg kezdődjön el az igazságszolgáltatás, egy politikai leszámolás. Szerintem valójában nem is tudják, mit mondanak, inkább a rengeteg frusztráció, a sok elégedetlenség miatt támogatnak olyan gondolatokat, melyekről pontosan tudható, hogy egyszerűen nonszensz: olyan nincs, hogy a demokrácia huszadik évében ítélőszékeket állítsanak fel és felelősségre vonják 1990-től a politikai szereplőket. Ez az, amit a Fidesz évek óta sulykol, az emberek pedig mind nagyobb arányban elhiszik, és azt akarják, hogy legyen egy újabb rendszerváltás. Mint a népmesékben. De kik és milyen alapon döntik el, hogy kit kellene felelősségre vonni?
Mit gondolnak a fiatalok: ha felelősségre vonják a húsz évvel ezelőtti politikai elitet, attól elindul a gazdaság?
- Ilyen összefüggésekben nem gondolkodnak. „Akkor azok voltak hatalmon, most pedig mi akarunk": valahogy így működik a fejükben. És 67 százalékuk egyetért abban, hogy egy új rendszerváltás eredményeképpen „igazságot kell szolgáltatni az elmúlt 20 év veszteseinek".
Említette, hogy versenyellenesek: azért, mert úgy érzik, hogy nincs tiszta verseny, így aztán valódi esélyeik sincsenek, vagy valamilyen okból eleve nem szeretik a küzdelmet?
- Az erős nagy államban hisznek, amelyik rendet csinál, igazságot tesz, amelyik gondoskodik róla, hogy a szegények ne legyenek túl szegények, a gazdagok ne legyenek túl gazdagok: egy abszolút etatista világkép bontakozik ki, melyben az állam arra való, hogy az élet minden területét szabályozza, felügyelje. Ezt ki is mondják a megkérdezettek: a versenyt, a piacot - mindent - az állam szabályozzon, a nagyobb termelő egységek legyenek állami tulajdonban, az állam legyen a nagy elosztó és rendező, amely gondoskodik. Cserébe ezért nem tartják azt sem túl nagy áldozatnak, ha az állam egy kicsit jobban beférkőzik a magánéletükbe. Az ilyen dolgokra nem túl érzékeny a magyar közvélemény, és a fiatalok sem.
Meg tudnak nevezni olyan működő modellt, amit Magyarországnak követnie kellene?
- Más kutatásokból tudjuk, hogy úgy képzelik: mindenhol jobb. A Gallup felméréséből az derült ki, hogy három, harmadik világbeli nyomorult ország után nálunk a legelégedetlenebbek az emberek. Irracionális mértékű az elégedetlenség, tényleg úgy gondolják, hogy ez a létező világok legrosszabbika. És azért gondolják így, mert évek óta ezt az elsősorban fideszes retorikát hallják, és még a saját tapasztalataikkal sem szembesítik.
A Fidesz ugyanis a 2002-es kormányváltás után ráérzett arra, hogy nagyon nagy a rendszerváltással kapcsolatos lappangó elégedetlenség, amit érdemes artikulálni, mert nagyon jó politikai fegyver. Azóta artikulálják ezeket az elégedetlenségeket, miközben olyan megoldásokat kínálnak, melyről ők tudják a legjobban, hogy nem működnek. Hiszen nem lehet egy társadalmat húszévente felforgatni, és morális vagy - úgymond - igazságossági szempontok szerint újrarendezni. Ennek ellenére ez a populizmus és demagógia nagyon termékeny talajra talált. Természetesen tagadhatatlan, hogy a fiatal generációban kialakult életérzésnek nagyon sok strukturális oka is van: valóban nagyon nehéz helyzetben vannak a fiatalok, sok frusztráció éri őket és a családjukat is. Mégis úgy gondolom, nem infantilizálni kellene őket, hanem segítséget nyújtani a felnőtté válásban, a felelősségvállalásban és a realitások felé közelítésben. A Fidesz rendszerváltás-ellenessége egyébként azért abszurd, mert pont ez a generáció a rendszerváltás legnagyobb nyertese.
Meddig lehet előrejutni az elégedetlenség, illetve a gyűlölet hullámain?
- Egy darabig lehet még Gyurcsányozni, Bajnaizni, de ez elmúlik. Ha a Fidesz tavasszal átveszi a hatalmat, fél évig vagy egy évig kommunikálhatja azt, hogy mindenről ők tehetnek. Lehet bilincset csattogtatni, a tévében pórázon vezetgetni politikusokat, de egy idő után ez kevés lesz, mert az emberek a zsebükhöz nyúlnak, és azt fogják tapasztalni, hogy ugyanolyan lapos, mint korábban. Ez a stratégia rendkívül kontraproduktív. A Jobbik, amelynek nincs más esélye az életben maradáshoz, minthogy állandóan emelje a tétet, ugyanúgy fog viszonyulni a Fidesz-kormányhoz, mint ahogyan most viszonyul a Fidesz a szocialista kormányhoz: azt fogja hajtogatni, hogy adjanak többet az embereknek, teremtsenek elő annyi pénzt, amennyiből mindenre és mindenkinek jut. Ha ugyanis beállnának a Fidesz mellé, úgy járnának, mint annak idején a kisgazdák és a MIÉP. Azt a leckét pedig megtanulták.
