Két egymásnak ellentmondó véleményt olvastam az MSZP-ről. Donáth László szocialista evangélikus lelkész szerint már csak az Isten segíthet az MSZP-n, hogy megmaradjon, míg ön arról beszélt, hogy nagy eséllyel megnyerhetik a 2010-es választásokat. Milyen hangulat tapasztalható a szocialista párton belül, ha az apokalipszis érzéstől a hurráoptimizmusig vegyesen megtalálhatóak „benne" a vélemények?
- Ennyi idővel a választások előtt még nem lehet megjósolni a választások kimenetelét. Nem tartozom a jövőbe látók szűk csoportjához, de úgy vélem, ha az MSZP képes lesz pontosan bemutatni az elmúlt évek teljesítményét, akkor nemhogy nincs veszve a választás, hanem nagyon szép eredményt is el tudunk érni. A jelenlegi helyzetünk látszólag ennek ellentmond, mert sajnos az emberek néha hajlamosak elfogadni a jobboldali lakájmédia által szított világvége-hangulatot, és hisznek annak a papagájkommandónak, mely azt szajkózza, hogy itt minden tönkrement.
Egész egyszerűen nem igazak azok az apokaliptikus állítások, amelyeket a Fidesz és a holdudvara megfogalmaz Magyarországgal kapcsolatban. Sőt, az elmúlt nyolcvan év legszörnyűbb világválsága idején is jobbak a személyes életszínvonalról szóló mutatók, mint Orbán Viktor kormányzása alatt bármikor. Ez tény! Vélhetően sokan nem emlékeznek vissza arra, hogy milyen volt az Orbán-kormány ideje alatt élni, hanem az jut az eszükbe, hogy milyen volt a világválság előtti években, amikor felfűtött állapotban volt a nemzetközi, és évről évre növekedett a magyar gazdaság. Donáth Lacit tisztelem, barátomnak tekintem, okos és tisztességes politikusnak tartom, de azzal a hangulattal, amiről beszél, nem lehet nekifutni a választásoknak.
Az elmúlt években és hónapokban azonban a szavazások brutálisan balul sültek el az MSZP számára. A Fidesz kezdeményezte népszavazáson több millió ember az ellenzéknek adott igazat, majd hasonló arányok születtek az EP-választáson, az időközi választásokon még a népszerű jelöltjeik - mint például Szili Katalin Pécsett - is rosszul szerepeltek, a napokban pedig Csornán még a Jobbik is megelőzte az öt százalék alá süllyedő MSZP-t.
- Egyik szavazás sem mérhető az országgyűlési választásokhoz. Az időközi választásokon a részvétel általában mindig rendkívül alacsony. Csornán most vasárnap 25 százalék volt a részvétel, tehát a választópolgárok mindössze egynegyede járult az urnákhoz. Nyilvánvalóan ebben szerepet játszott az is, hogy mindössze négy hónapra választhattak maguknak képviselőt a Csorna- és környékbeliek. Úgy vélem, hogy egy párt életében az igazi, minden máshoz nem hasonlítható megmérettetés, az a kormányzásért folytatott küzdelem.
A népszavazásnál az volt a baj, hogy nem hittünk az igazunkban, nem hittük el, hogy amit akkor tettünk, az jó. Ha akkor nem akad meg az egészségügyi reform, akkor ma nincs annyi gond az egészségügyben, amennyiről hallunk. Másrészt a Fidesz szégyene, hogy tönkretette a népszavazás intézményét Magyarországon, és az egészségügy modernizációját is megakasztotta.
Tehát fordulatra van szüksége az MSZP-nek. Utoljára 2005-ben láttam ilyet, amikor Gyurcsány Ferenc feltűnt. Modern, Tony Blair-féle szociáldemokráciát ígért, adócsökkentést és az ügynökakták megnyitását, ami szimbolikusan a baloldal kommunista-moszkovita múlttal való szakítását jelentette volna. Négy év telt el, de az MSZP egy hitehagyott szervezetnek tűnik, 2006-ban az Új Egyensúly programmal adóemelés történt, az ügynökaktákról pedig senki sem beszél. Hogyan tovább?
- Ez a kihívás. Valóban most hiányzik az a tűz, az a lendület, melyet Gyurcsány hozott. Tényleg mobilizálni kell először a pártot, azt követően a támogatóit, majd a választókat. Sajnos most nagyon kevés az időnk, később kezdjük a felkészülést. 2005 szeptemberében már új imázskampányt folytattunk, kint voltak az utcákon az igazságosság, bátorság és biztonság jelszavával elkészített plakátok. Világos üzenetünk volt.
A meg nem valósított ígéretek hitelesség szempontjából nem okoznak terhet?
- Vélhetően ezért csökkent az MSZP népszerűsége. Igen, 2006-ban kiderült, hogy eredeti szerkezetében nem finanszírozható az ország, ezért jött az Új Egyensúly program, ami viszont helyrebillentette a költségvetést. Ha nem jön a világgazdasági válság, akkor 2007-ben már fellendülés lett volna, és mára már GDP-arányosan újra 3-4 százalék közötti növekedéssel számolhatnánk. Tavaly ennek tett be az Egyesült Államokból kiinduló recesszió, ami ahhoz vezetett, hogy csökkent a magyar vállalkozások teljesítménye, ami magával vonta, hogy kevesebb adó folyt be a költségvetésbe, tehát csökkenteni kellett az államháztartás kiadásait, ami széles társadalmi rétegeket érthetően kellemetlenül érintett.
Mi a helyzet Gyurcsány Ferenccel? Alámerült, szájkosarat kapott, vagy vége a karrierjének?
- Ezt tőle kell megkérdezni, én csak annyit tudok, mint vele jó személyes kapcsolatban levő politikustársa, hogy dolgozik a párt belső nyilvánosságában, a kiemelkedően fontos háttérbázist szervező Táncsics Alapítványt vezeti. Nyilván betartja a fogadalmát, hogy egy volt miniszterelnöknek egy ideig háttérben kell maradnia.
Az elmúlt hetekben elég vehemensen bírálta a fideszes vezetőket, Kósa Lajostól kezdve Szijjártó Péterig. Azt mondta, hogy teszi a dolgát, tehát a párt felső vezetésében önre böktek, hogy innentől ez lesz a szerepe?
- Nem volt ilyen szereposztó döntés. Belső késztetésből érzem úgy, hogy elég volt a fideszes hazugságok csendes tűréséből. Ráadásul erkölcsileg kifejezetten felháborító, hogy azok támadnak minket, akik tele vannak mutyival, panamával és korrupciógyanús ügyekkel az általuk irányított önkormányzatokban. Némely fideszes polgármester úgy viselkedik vidéken, mint egy bán vagy egy ispán.
Nagyon helyesen, az elmúlt hetekben a politika fókuszába a gazdasági kérdések mellett az erkölcsi-etikai kérdések is bekerültek. Úgy vélem, hogy a szocialistáknak be kell mutatni, hogy hamis az a szobor, melyet az ellenzék magáról kommunikációs trükkökkel és hazudozásokkal épített. Nem igaz, hogy ők az erkölcs bajnokai, míg a másik oldalon csak a nemzetrontó, korrupt szocialisták vannak. Ennek az ellenkezője az igaz. A magyar baloldal hitevesztettségének oka az, hogy szótlanul tűrjük, hogy a Fidesz a csillagokat is lehazudja az égről.
Tudja, mi erre a Fidesz válasza: a Zuschlag- és Hunvald-ügyek emlegetése! Tele van a város a bilincses plakátokkal, a „Mondjanak le!" üzenettel.
- És tudja, mit mond ezzel a Fidesz? Hogy nekik szabad lopniuk, mert a szocialisták is ezt tették! Ugyanis nem az a válasz a kritikáimra, hogy mit beszél a baloldal, ahol Zuschlag és Hunvald tevékenykedett, hanem az, hogy a saját oldalukon a mutyiba keveredett politikusokat a mentegetés helyett erkölcsileg elítélik. Mi ugyanis azt tettük! Egyik említett politikust sem mentegettük, azt mondtuk, hogy járjon el velük szemben az igazságszolgáltatás. Ez a helyes megoldás.
A Fidesz állandóan azt szajkózza, hogy ők azért nem lehetnek korruptak, mert nyolc éve nincs közük a kormányzáshoz. Ez igaz, de ettől még lehetnek zűrös ügyeik otthon, az önkormányzatokban. Tele vannak felderítésre váró zavaros ügyekkel.
Tartok attól, hogy ha arról szól majd a kampány, hogy az MSZP és a Fidesz egymást túllicitálva korruptozza a másikat, akkor az elitellenes és rendszerkritikus Jobbik erősödik meg. Ráadásul mintha a Fideszen nem fognának az önök kritikái, hiszen taroltak az időközi választásokon.
- Elismerem, hogy ez egy valós veszély. De ez nem ok arra, hogy ha én egy fideszes korrupciógyanús ügyet látok, és sok ilyen látok, akkor csöndben maradjak. Erkölcstelen lennék, ha így tennék. Azért kell szóvá tenni a mutyigyanús ügyeket a Fidesz oldalán, mert vannak. Másrészt a Fidesz és a Jobbik meggyőződésem szerint ugyanaz, amit az bizonyít, hogy a Fideszhez kötődő média a tenyerén hordozta Vona Gábort, sőt, az önkormányzati választásokon közös jelöltek indultak. Meggyőződésem, hogy a Jobbik addig tud terjeszkedni, ameddig Orbán ezt engedi számukra.
Orbán Viktor szerint önök nem válságkezelő, hanem válságmélyítő tevékenységet végeznek. Mintha a nemzetközi folyamatok is őt igazolnák, hiszen Nyugaton megkezdődött a fellendülés, de ennek még nyomát sem látjuk a magyar statisztikákban.
- Egyrészt, a nyugati fellendülés egy kis időeltolódással szokott Magyarországra begyűrűzni. Másrészt a tekintélyes nyugati elemzők rendkívüli optimizmussal beszélnek Magyarországról. A Bank of America és a Merill Lynch szerint a fejlett országokon belül hazánk fog a legerősebb költségvetési pozíciókkal kikerülni a válságból. A JP Morgan szakértői szerint Magyarország azok közül az országok közül, ahol nincs euró, elsőként fogja bevezetni az uniós fizetőeszközt, eközben a Paribas azt mondja, hogy itt, nálunk lesz a válság után a legnagyobb az ipari növekedés a régióban. A Moody's pedig stabilra módosította a magyar adósbesorolást. Külföldön nem a provinciális és pitiáner belpolitikai vitáinkat nézik, hanem a gazdaságunk valós teljesítményét. A szakértők az előbb említett nyilatkozataikban elismerték a Bajnai-kormány értékteremtő és válságkezelő teljesítményét.
Ennek ellenére a hangulatfelméréseknek tekinthető közvélemény-kutatások szerint a „nép" ebben a vitában Orbán Viktornak ad igazat.
- Sajnos pesszimista a magyar néplélek, amire a Fidesz alaposan rájátszik, és ami szerintem a legetikátlanabb politikai taktika. Azt vallják, hogy nem kicsit kell hazudni, hanem hatalmasat, az működik. Az európai pénzek felhasználása erre a legjobb példa, hiszen a pályázatok számát és a források lehívását érintő szinte valamennyi mutató szerint Magyarország a velünk együtt csatlakozottak közül a legeslegjobbak között szerepel, például a legtöbb forrást tudtuk lehívni a legutóbb felvett tíz tagország közül, mégis a Fidesz ezt letagadja. Azt mondja, hogy mi vagyunk a sereghajtók. Az igazság ennek az ellenkezője, az elsők vagyunk. Ez azért így nem semmi. Kár, hogy ez a métely Magyarországot teszi tönkre.
Ön hozta szóba a hazugságdilemmát. Nem tart attól, hogy politikai ellenfeleik egyszerűen a kampányban Gyurcsány Ferenc azon őszödi szavait játszszák be, amelyben saját magukra mondja ugyanezt?
- A Fidesztől minden gusztustalanságot el tudok képzelni a kampányban. Gondoljunk csak azokra az óriásplakátokra, melyek ellepték az országot, ami az elmúlt húsz év legaljasabb és legvisszataszítóbb kampányfogása.
A költségvetés elfogadásával vége a megszorításoknak?
- Sajnálom, hogy az elmúlt hónapok kemény munkájából a megszorítás maradt meg, noha az elmúlt évtizedek legkomolyabb adócsökkentési programját hajtjuk végre. Januártól egy átlagpolgár éves szinten másfél havi bérrel többet fog hazavinni. A járulékcsökkentéssel és a tételes egészségügyi hozzájárulás eltörlésével 400 milliárd forinttal több marad a vállalkozóknál. A válságkezelést egyébként a jövő év tavaszáig folytatjuk, hiszen számtalan területen kell még eredményt elérnünk.
Az a választási kampány része, hogy januártól egy sor intézkedés az ígéretek szerint a pénztárcákon lesz érezhető, például a szuperbruttósításnak köszönhetően állítólag több pénz marad a dolgozóknál, vagy a távhő miatt olcsóbb lesz a fűtés? Így akarnak bevágódni a szavazóknál?
- Ezek az intézkedések nem szavazatvásárlási gesztusok, hanem racionális, válságkezelő döntések.
