Kereső toggle

(Sz)álláskeresők a remény városában

„Az a jó, hogy nagyon sok Károlyunk van még”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hajléktalanok (sz)álláshoz jutását segítik a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinek munkatársai.

Előttem áll a sorban, köszönök, kérdezem, mire vár. Azt mondja, sorszámra. 1941-es születésű roma férfi. Alacsony termetű, kevés haja hátrafésülve, békésnek tűnő, mosolygós fazon, amolyan sokat látott tekintetű.

És miért adják a sorszámot?

- Ezzel lehet bemenni a felvételi bizottság elé.

Hová?

- Hát ide. Ebbe a szállóba - mutat körbe a Dózsa György út 152. nagy lépcsőházi előtérből kialakított ügyfélszolgálatában.

Eddig hol volt?

- A Dankóban. De én azt már nem bírom. Inkább fizetek a szállásért 10 ezret a nyugdíjamból.

A Dankóba honnan jött?

- Vidékről.

Hát az elég nagy....

- Nagy. Sárospatakról jöttem.

Szép város. Az a vár...

- Igen, a Rákóczi-vár. Bodrog meg a Zemplén - sóhajt.

Ilyen az, amikor két magyar beszélget a BMSZKI ügyfélterében Angyalföldön. Honvággyal saját hazájában. A hajléktalanság Budapestre vonulása a belső migráció.

Munkát is keres?

- Már nyugdíjas vagyok. De persze szívesen elvégzem azt, amit tudok, és meg is fizetik.

Sorra kerülök. Nem játszom el a hajléktalan álláskeresőt, mert nincs hozzá kedvem. Ez a lemez lejárt. Főleg akkor, amikor tavaly megjelent egy kereskedelmi adó valóságshowjának stábja a melegedőn. Szereplőket toboroztak rendkívül értelmes műsoraikba. Aludtam már az itteni fapadosban '95 táján magamat hajléktalannak kiadva. De akkor még fiatal voltam és szenvedélyes élménygyűjtő, immáron középkorú és visszafogott. Ahogy kedves barátom írja, nekem már a B oldal serceg. Ezt is megéltük. Az első adatlapot azért megkapom. Dóri, a szociális munkás mindenben segít. Alapadatok, mennyi gyermekem van, mennyi kiskorú, munkanélkülivé válásom oka, jövedelem forrása, aminél jelölhetünk bejelentett rendszeres munkát. Ez a csúcs. A legalja a guberálás, koldulás. Írni kell betegségről és szenvedélyről. A végső kérdés: „Mondták-e már Önre valamilyen helyzetben, hogy cigány?"

A dohányzóban mindig érdekes dolgok történnek. A dohányzó itt a kijáratnál található négy székkel. Egy fiatal várandós kismama, tán egy hónappal vagy csak hetekkel lehet szülés előtt, szájában lógó cigarettával azért „balhézik" a már megszületett gyermeke apjával, mert a férfi kivitte a szerinte csalóka márciusi levegőre a tüdőbajos gyermeket, aki könnyen megfázhat. A férfi mosolyog az anyán, nyugodtan ballag tovább karján a gyermekkel, jó idő van, süt  a nap, közben a várandós mama az üres babakocsi első kerekeit dühödten ereszti le lépcsőről lépcsőre a kijárat felé, a füstölő cigi továbbra is a szájában - nagyon pipa.

Matricák helyett

A magyar bíróságokon jelentősen elszaporodott a közüzemi díjtartozások miatti fizetési meghagyás. 50 ezer forintos tételek miatt is veszélybe kerülhet a magyar állampolgárok otthona.

„A munkásszállónk azokat a lakásukat és munkájukat frissen elvesztett embereket fogadja, akik még nem csúsztak bele a hajléktalanságba - mondta Tatár Babett, a BMSZKI munkatársa. - A cél az volt, hogy akik még az egzisztenciavesztés minden lépcsőfokát nem járták végig, ne is kényszerüljenek erre, mint egy esetlegesen rosszabb feltételeket biztosítani tudó ellátásban. Megértjük, hogy ezek az emberek miért jönnek a fővárosba, és miért kopogtatnak a hajléktalanellátás ajtaján: otthon nincs munka, itt meg nincs szállás elérhető áron. Nagy dilemmát jelent az ellátórendszer számára, hogy fel tudja-e vállalni, hogy olcsó szállást biztosítson azok számára, akik egyébként valahol rendelkeznek lakhatással, de ott nincs munkalehetőség, nem tudnak megélni. Azért lényeges kérdés ez, mert egyébként is sok a hajléktalan a fővárosban, akik tényleg nem rendelkeznek más lehetőséggel - számukra találták ki a hajléktalanellátást. Ugyanakkor az sem túl szerencsés, hogy aki tegnap még csak a munkanélküli címkével a homlokán volt kénytelen boldogulni, ma már melléragasztjuk a hajléktalan matricát is."

Sokkal több olyan munkásszállásra, vagy megfizethető, olcsó szállásra volna szükség a szakember szerint, ami mellé nem társul egy ilyen bélyeg. A BMSZKI fenntart két jó színvonalú munkásszállást is, piaci alapon, az albérletnél jóval megfizethetőbb áron. Ezek ára 30-50 ezer forint körül van havonta, rezsivel együtt. A munkásszállások előnye az is, hogy nincs  két-három havi kaució, és egy hónapnál rövidebb időre is bérelhetőek. Akár napi fizetéssel is. Igaz, akkor drágábbak. Persze, ha valaki minden tartalék nélkül kezd el munkát keresni, ezeket a szállásokat sem tudja megfizetni.

Meglátja, István úr!

Az álláskereső kisebb tanterem nagyságú. A falakon körös-körül álláshirdetések és Budapest-térképek. A remény városába vidékiek tömege érkezik. Nem ismerik a metropoliszt, ezért kell a térkép. Sok ember a teremben, két számítógép, mert a szociális hálóhoz világháló is kell. Az asztalokon néhány telefonkészülék, amelyeket álláskeresés, ügyintézés céljára használhatnak az ügyfelek. A teremben sokan vannak, ám Nagy István, az Álláskereső Iroda vezetője azt mondja, hogy ennél még többen szoktak lenni. A napi forgalom átlaga száz fő körüli ebben az évben.

Nagy István leírta az ötvennégy éves D. Károly történetét, aki 2006-ban kereste fel először az irodát. Csendes, nyugodt állást akart nyolc osztállyal, gyomorbetegsége miatt ötven százalékos rokkantnyugdíjasként. Úgy kalkulált, hogy portásként lenne a legjobb elhelyezkedni. Napokig keresgélt az álláshirdetések alapján, de interjúig sem jutott a nyolc általános miatt. István az OKJ-s személy- és vagyonőr képzést említette Károlynak.

A férfi az iratok, igazolások, bizonyítványok beszerzésében egyre aktívabbnak bizonyult. Egyre többet és egyre lendületesebben beszélt jövőjéről, terveiről. Egy kórház telefonos portásfülkéjében képzelte el magát - jegyzi a munkafolyamat leírásában a szociális munkás. Károly képzésre kezdett járni, Istvánt kéthetente kereste fel, és elérte a „motivációs csúcspontot", még a gyakorlati kiskönyvét is bemutatta. Önbizalma, céltudata megerősödött, a vizsgán jó eredménnyel végzett. A munkába állás idején Károly kitartása gyengült. Szorította a szállódíj, az előtakarékosság, és az, hogy öt hónap sikereit kudarcos telefonok és állásinterjúk követték. Mentori meghallgatásokkal segítettek a szociális munkások.

Aztán megtört a jég. Károly egy üzletlánc biztonsági őreként helyezkedett el. Olyan megbízható munkaerőnek bizonyult, hogy ha valaki megbetegedett, akkor ő helyettesített különböző telephelyeken. A telephelyek, illetve a munkarend folyamatos változását azonban nehezen viselte. Előfordult, hogy az éjszakai járat lekésése miatt kipihenni sem tudta magát a másnap reggeli szolgálatig. Azt István és Károly is megerősítették, hogy a munkahelyváltás ügyében csak akkor szabad lépni, ha már van új helye. Folyamatosan bejárt az irodába hirdetést böngészni. Talált is egy helyet a legnagyobb drogériahálózat Rákóczi téri boltjában. Átírták az önéletrajzot, és Károly nyert. Egy hónappal később arról beszélt, milyen jó helyre került. Mennyire szeretik őt a „kislányok", a bolt személyzete. Károly kiköltözött az átmeneti szállóról. 2008 májusáig alig találkoztak Istvánnal, akkor örömmel mutatta jutalmát: tolvajt üldözött a villamosmegállóig, és visszahozta a boltból lopott, negyedmillió forint értékű rúzsokat és szempillaspirálokat. Egy hónappal később berendelték a központba. ő lett az a vagyonőr, aki az újakat felkészíti a munkára.

- Az a jó nekem és munkatársaimnak, hogy nagyon sok Károlyunk van még - zárja Nagy István a munkafolyamat leírását.

Olvasson tovább: