Választás életre-halálra

Fotó: Vörös Szilárd

Mitől ilyen fontosságúak a bírói kinevezések?
– Attól, hogy Amerikában a szabadságjogok, a privát szféra, a demokrácia védelmével, valamint az egyén társadalomhoz való viszonyával kapcsolatos álláspontokat gyakorlatilag a legfelsőbb bírói döntések határozzák meg. Az Egyesült Államok történetére talán a legnagyobb hatással a bírók voltak, nem az elnökök. Ezt nem szokták érteni Európában.
Most az emberiség egyik legnagyobb biológiai transzformációja előtt állunk. Az elkövetkezendő öt-húsz évben az agyunk olyan módon lesz összekapcsolható különböző chipekkel, hogy nem lesz könnyű eldönteni, hol a határ a gép és az ember között; nem fogjuk tudni, hogy akivel éppen beszélünk, az még ember vagy már robot; ki mondja meg, hogy aki műlábbal gyorsabban fut, mint igazival, az „ki” vagy „mi”; mikor emberi életet elő tudunk állítani mesterségesen is – akkor valami egészen elképesztően mély és az emberiség jövőjét is meghatározó kérdések merülnek majd föl. És mint ahogy az ilyen súlyú kérdésekben a válaszadást az amerikai törvényhozók eddig sem vállalták fel, így végső soron a döntés ezután is a bírói karra marad.
Ezek a bírók valódi hatalommal, befolyással, ismertséggel rendelkeznek?
– A legnagyobb, legfelsőbb bírókat a mai napig emlegetjük. A legfelső bírókat egy életre nevezik ki az elnökök, és egy jó elnök úgy hagyja ott a nyomát, hogy jól választ ilyenkor.
Ha egy életre nevezik ki őket, akkor – e logika szerint – nem mindegy, ki lesz az elnök, hisz a bírók már ott vannak.
– Most fognak cserélődni, mert már nyolcvan fölött vannak, és van, aki meg is halt. A következő elnök fogja kinevezni őket. Az, hogy az emberiség hogyan fog vélekedni az abortuszról, a magzatról, az életről, két férfi házasságáról, a terrorizmusról, a kereszténységről, a most kinevezendő bírók döntéseitől függ majd. Attól tartok, hogy ha Obama ülne az elnöki székben, olyan bírókat nevezne ki, akik igen sajátos, szubjektív egyéni módon értelmeznék és interpretálnák a törvényeket és az alkotmányt, így aztán a döntéseikkel rossz válaszok születnének az előbb említett kérdésekre.
Ez volt a bírói kar. Mi az ezt követően legfontosabb terület, ami miatt McCaint látná szívesen elnöknek?
– Az iraki háború. Tudniillik a másik alapvető kérdés, hogy menyire vesszük komolyan a terrorizmust, a terrorista fenyegetéseket. Ha például annak idején 1934-35-36 körül komolyan vette volna a világ a fasizmus előszeleit és fenyegetéseit, akkor nem lett volna holokauszt. Barack Obama tudtommal Irakból a lehető leghamarabb viszszavonná a csapatokat. Ezt az al- Kaida hatalmas győzelemként élné meg, és azonnal megerősödne ott a bázisa. Valamint megszűnne annak a lehetősége is, hogy Irakban létrejöjjön egy olyan progresszív piac, amely az ezeréves elmaradottságából kimozdítaná az iszlám világot.
A jövő legnagyobb kihívása az lesz, hogy meg tudják-e majd oldani a keresztény világ és az iszlám világ közötti feszültséget. A világra nézve a legnagyobb valós veszély, ha az iszlám országoknak tömegpusztító fegyverek kerülnek a kezébe. Mert bármire képesek. Aki végigélte a hidegháborút – ami a maga módján tulajdonképpen elég kiszámíthatóan működött –, sosem gondolhatta igazán, hogy a két nagyhatalom elpusztítja egymást. Elég racionálisak voltak mindkét oldalon, tisztelték az életet, legalábbis annyira, hogy szeressenek élni. Mindkét oldalon a római civilizáció keresztény leszármazottai éltek, ahol is az élet, az individuum fontos értéknek számított.
Az iszlám fanatikusok nem tartják értéknek az életet, és nem is akarnak élni. Bármelyik pillanatban megnyomhatják azt a gombot, amelyik által saját magukat vagy akár egy egész kontinenst elpusztíthatnak, csupán azért, mert nem tartják értéknek az emberi életet. Gondolja el, miért vezetünk viszonylag nyugodtan? Mert tudjuk, hogy a szembejövő autó nem fog direkt nekünk jönni, mert ő is élni szeretne. Ha ez az egyszerű állítás nem mondható el a másik félről, védtelenné és kiszolgáltatottá válunk.
Azt hiszem, ezt nem lehet másképp megoldani, mint az amerikai külpolitika egy régi irányzatával, az úgynevezett liberális internacionalizmussal. Tony Blair ezt tette, de a tizenkilencedik század vége óta a legtöbb amerikai elnök is. Bush is. Amit Bush úr csinál, az a legjobb példája az amerikai idealizmusnak. Ha így nézzük, McCain úr Bushabb Bushnál, Barack Obama viszont ennek pont az ellenkezőjét tenné. Ő egy igazi anti-Bush lenne.
És Clinton asszony?
– Ő enyhébben fogalmaz, mint Obama, de valószínű ő sem folytatná Bush vonalát.
Ezek a hölgyek, urak azt is teszik majd, amit most mondanak?
– Igazából nem tudnak mást tenni. Az egy mítosz, hogy a politikusok mondanak valamit, és aztán nem azt csinálják, azonnal megbuknának. Magyarországot ne keverje össze Amerikával, még csak ne is hasonlítsa hozzá.
Hogy változna Amerika és Izrael viszonya, egyik vagy másik elnökjelölt győzelme esetén?
– Amerikában egyetlen dolgot nem lehet megkérdőjelezni, az Izrael melletti elkötelezettséget. Így aztán retorikában az összes jelölt mellette áll. McCain is teljes mellszélességgel mellettük áll, ha ő győz, az Egyesült Államok mind a tíz ujjával ki fog állni Izrael mellett. Obama, úgy tűnik, nem ilyen mértékben, Hillary e téren kettejük között áll.
Annak az embernek, aki amerikai elnökként fut, előtte hosszú időt kell eltöltenie általában kormányzóként. Obama szenátor volt egy terminuson keresztül (Kennedy volt az utolsó, aki szenátorból lett elnökké.) Obama messze a legbaloldalibb szavazó volt a szenátusban, és ez azért sokat mond Izraelre nézve. Valószínű, hogy Bush adócsökkentéseit sem hosszabbítaná meg, ellentétben Hillaryvel, aki meghosszabbítaná. Obamáról tulajdonképpen alig tudunk valamit, most, hogy vezet, fogják majd igazán górcső alá venni.
Mi változhat Amerika Európához való viszonyában?
– Ezt a viszonyt az fogja meghatározni, hogy demokrata vagy republikánus elnöke lesz-e Amerikának. A demokraták sok tekintetben közelebb akarják vinni Európához az Egyesült Államokat, mintha az európai szociáldemokráciát akarnák utánozni. A republikánusok viszont sokkal inkább a piacban bíznak. Érdekes, hogy Európa három legfontosabb országának vezetői igencsak Amerika-barátok. Azt mondták évekkel ezelőtt, hogy most aztán mindenki meg fog bukni, aki az amerikai külpolitikát támogatja. Mit ad Isten, Tony Blairt még egyszer megválasztották, és az a két ember, aki leginkább az amerikai elnök ellen volt, Schröder és Chirac megbukott, és olyan emberek ültek a helyükbe, mint Sarkozy és Merkel asszony.
Az, hogy Obama fekete bőrű, Hillary meg nő, mit hozhat a konyhájukra?
– Nem sokat. Ez ma már nem ügy, nem újdonság Amerikában. Amerika egyik legbefolyásosabb politikusa, a külügyminiszter nő is, és fekete is. A faji különbségek miatti problémák, mióta ember él a földön, a legnehezebb kérdéseket vetik föl, de ha valahol sokat tettek e feszültségek megszüntetéséért, akkor az Amerika volt. Nagyon remélem, hogy ilyesmivel nem lehet választást nyerni, bár szokták mondani, Amerikában minden megtörténhet, amit a fizika és a természet törvénye nem tilt.
Miért hever egész Hollywood Obama lábai előtt?
– Mert Hollywood a kezdetektől fogva máig egy nagyon baloldali hely, és Barack Obama meg a legbaloldalibb jelölt azok közül, akik valaha is ringbe szálltak az elnökjelöltségért. Mellesleg Hollywood nem szereti Amerikát.
Azzal, hogy McCain már hetvenegy éves múlt, nem fog szavazatokat veszíteni?
– Erre így válaszolt a múltkorjában: ha valakinek nem tetszik a korom, bemutatom neki a kilencvenhat éves, fantasztikus karban lévő édesanyámat, beszélgessen el vele egy kicsit. Reagan is hatvannyolc éves volt, amikor megválasztották – emiatt lesz nagyon fontos az ő esetében, hogy kit választ maga mellé alelnöknek.
Az evangéliumi keresztények mennyire fognak beleszólni a döntésekbe?
– Jócskán. Húszmillió szavazatot tudnak hozni délen. Reagant is ők segítették az elnöki székbe, és Caertert is. Akkor demokraták voltak, de az utóbbi időkben republikánusként szavaznak. McCainnek éppen az az egyik problémája, hogy nincsen jóba velük.
Részt vett valamelyik amerikai elnök kampányában?
– Igen. Jack Kempet segítettem. Reagen után ő volt a republikánusok nagy ígérete. A hatvanas évektől egész Amerika azt várta, hogy egyszer elnök lesz. Rendkívüli képességű és tehetségű fiatalember volt. Már ismert volt egyetemistának is, aztán nagy név lett futballistaként is. Az idős Bush ellen vesztett az előválasztásokon. Aztán kiszállt a politikából.
Nekem, egy Zuglóban élő budapesti polgárnak változhat-e a kis életem attól, hogy ki lesz Amerika elnöke?
– Igen. Adott esetben nagyon is. Az Egyesült Államok elnökének döntéseitől a világon sok embernek megváltozhat az élete, a sorsa, de minimum a világról alkotott véleménye. Ezerkilencszáznyolcvannyolc órája zajlik az a vita, hogy Amerika felvállalja-e a világ csendőrének a szerepét, mint a legjobb katonai és egyetlen szuperhatalom, vagy sem. A legtöbben nem nagyon akarják felvállalni. Ha például Amerika ezt mától nem vállalná, akkor holnap Iránnak atombombája lesz. Akkor aztán tényleg borzalmas dolgok történnének a világon. Mellesleg minden nemzet életében a legnagyobb üzlet az volt, ha háborút vesztett az Egyesült Államokkal szemben. Tessék megnézni Németországot, Japánt, Koreát. Háborút vesztettek, és egyetlenegy büntetésük az volt, hogy utána szemtelenül meggazdagodtak. A föld melyik részén dominálta Amerika a világot? Na?
Nem tudom.
– Megmondom magának, sehol sem. Illetve a kereskedelem területén. 1800 óta kereskedünk, és tessék megnézni, mi történt azóta a világban: ez hozott létre prosperitást, ez növelte meg az életkorunkat, és azóta kellemesebb élni is a földön. Sőt. Ez tartja fenn a békét is.