Kereső toggle

Választás életre-halálra

Beszélgetés Gere Ádám magyar származású amerikai matematikussal arról, hogy az elnökjelöltek milyen irányba vinnék Amerika szekerét

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amerika és az egész világ jövőjére nézve kit tartana a legalkalmasabbnak
az elnöki posztra?

– A jelenlegi mezőnyből McCaint.

Miért?

– Mert a legfontosabb ügyben, a legfelsőbb bírói kinevezésekben – és az ezt
követő fontosságú ügyekben is, mint a terrorizmus, Irak, Közel-Kelet – őt látom
a legkiszámíthatóbbnak, a legtapasztaltabbnak és a leginkább életpártinak.



Fotó: Vörös Szilárd

Mitől ilyen fontosságúak a bírói kinevezések?

– Attól, hogy Amerikában a szabadságjogok, a privát szféra, a demokrácia
védelmével, valamint az egyén társadalomhoz való viszonyával kapcsolatos
álláspontokat gyakorlatilag a legfelsőbb bírói döntések határozzák meg. Az
Egyesült Államok történetére talán a legnagyobb hatással a bírók voltak, nem az
elnökök. Ezt nem szokták érteni Európában.

Most az emberiség egyik legnagyobb biológiai transzformációja előtt állunk. Az
elkövetkezendő öt-húsz évben az agyunk olyan módon lesz összekapcsolható
különböző chipekkel, hogy nem lesz könnyű eldönteni, hol a határ a gép és az
ember között; nem fogjuk tudni, hogy akivel éppen beszélünk, az még ember vagy
már robot; ki mondja meg, hogy aki műlábbal gyorsabban fut, mint igazival, az
„ki” vagy „mi”; mikor emberi életet elő tudunk állítani mesterségesen is – akkor
valami egészen elképesztően mély és az emberiség jövőjét is meghatározó kérdések
merülnek majd föl. És mint ahogy az ilyen súlyú kérdésekben a válaszadást az
amerikai törvényhozók eddig sem vállalták fel, így végső soron a döntés ezután
is a bírói karra marad.

Ezek a bírók valódi hatalommal, befolyással, ismertséggel rendelkeznek?

– A legnagyobb, legfelsőbb bírókat a mai napig emlegetjük. A legfelső
bírókat egy életre nevezik ki az elnökök, és egy jó elnök úgy hagyja ott a
nyomát, hogy jól választ ilyenkor.

Ha egy életre nevezik ki őket, akkor – e logika szerint – nem mindegy, ki
lesz az elnök, hisz a bírók már ott vannak.

– Most fognak cserélődni, mert már nyolcvan fölött vannak, és van, aki meg
is halt. A következő elnök fogja kinevezni őket. Az, hogy az emberiség hogyan
fog vélekedni az abortuszról, a magzatról, az életről, két férfi házasságáról, a
terrorizmusról, a kereszténységről, a most kinevezendő bírók döntéseitől függ
majd. Attól tartok, hogy ha Obama ülne az elnöki székben, olyan bírókat nevezne
ki, akik igen sajátos, szubjektív egyéni módon értelmeznék és interpretálnák a
törvényeket és az alkotmányt, így aztán a döntéseikkel rossz válaszok
születnének az előbb említett kérdésekre.

Ez volt a bírói kar. Mi az ezt követően legfontosabb terület, ami miatt
McCaint látná szívesen elnöknek?

– Az iraki háború. Tudniillik a másik alapvető kérdés, hogy menyire vesszük
komolyan a terrorizmust, a terrorista fenyegetéseket. Ha például annak idején
1934-35-36 körül komolyan vette volna a világ a fasizmus előszeleit és
fenyegetéseit, akkor nem lett volna holokauszt. Barack Obama tudtommal Irakból a
lehető leghamarabb viszszavonná a csapatokat. Ezt az al- Kaida hatalmas
győzelemként élné meg, és azonnal megerősödne ott a bázisa. Valamint megszűnne
annak a lehetősége is, hogy Irakban létrejöjjön egy olyan progresszív piac,
amely az ezeréves elmaradottságából kimozdítaná az iszlám világot.

A jövő legnagyobb kihívása az lesz, hogy meg tudják-e majd oldani a keresztény
világ és az iszlám világ közötti feszültséget. A világra nézve a legnagyobb
valós veszély, ha az iszlám országoknak tömegpusztító fegyverek kerülnek a
kezébe. Mert bármire képesek. Aki végigélte a hidegháborút – ami a maga módján
tulajdonképpen elég kiszámíthatóan működött –, sosem gondolhatta igazán, hogy a
két nagyhatalom elpusztítja egymást. Elég racionálisak voltak mindkét oldalon,
tisztelték az életet, legalábbis annyira, hogy szeressenek élni. Mindkét oldalon
a római civilizáció keresztény leszármazottai éltek, ahol is az élet, az
individuum fontos értéknek számított.

Az iszlám fanatikusok nem tartják értéknek az életet, és nem is akarnak élni.
Bármelyik pillanatban megnyomhatják azt a gombot, amelyik által saját magukat
vagy akár egy egész kontinenst elpusztíthatnak, csupán azért, mert nem tartják
értéknek az emberi életet. Gondolja el, miért vezetünk viszonylag nyugodtan?
Mert tudjuk, hogy a szembejövő autó nem fog direkt nekünk jönni, mert ő is élni
szeretne. Ha ez az egyszerű állítás nem mondható el a másik félről, védtelenné
és kiszolgáltatottá válunk.

Azt hiszem, ezt nem lehet másképp megoldani, mint az amerikai külpolitika egy
régi irányzatával, az úgynevezett liberális internacionalizmussal. Tony Blair
ezt tette, de a tizenkilencedik század vége óta a legtöbb amerikai elnök is.
Bush is. Amit Bush úr csinál, az a legjobb példája az amerikai idealizmusnak. Ha
így nézzük, McCain úr Bushabb Bushnál, Barack Obama viszont ennek pont az
ellenkezőjét tenné. Ő egy igazi anti-Bush lenne.

És Clinton asszony?

– Ő enyhébben fogalmaz, mint Obama, de valószínű ő sem folytatná Bush
vonalát.

Ezek a hölgyek, urak azt is teszik majd, amit most mondanak?

– Igazából nem tudnak mást tenni. Az egy mítosz, hogy a politikusok mondanak
valamit, és aztán nem azt csinálják, azonnal megbuknának. Magyarországot ne
keverje össze Amerikával, még csak ne is hasonlítsa hozzá.

Hogy változna Amerika és Izrael viszonya, egyik vagy másik elnökjelölt
győzelme esetén?

– Amerikában egyetlen dolgot nem lehet megkérdőjelezni, az Izrael melletti
elkötelezettséget. Így aztán retorikában az összes jelölt mellette áll. McCain
is teljes mellszélességgel mellettük áll, ha ő győz, az Egyesült Államok mind a
tíz ujjával ki fog állni Izrael mellett. Obama, úgy tűnik, nem ilyen mértékben,
Hillary e téren kettejük között áll.

Annak az embernek, aki amerikai elnökként fut, előtte hosszú időt kell
eltöltenie általában kormányzóként. Obama szenátor volt egy terminuson keresztül
(Kennedy volt az utolsó, aki szenátorból lett elnökké.) Obama messze a
legbaloldalibb szavazó volt a szenátusban, és ez azért sokat mond Izraelre
nézve. Valószínű, hogy Bush adócsökkentéseit sem hosszabbítaná meg, ellentétben
Hillaryvel, aki meghosszabbítaná. Obamáról tulajdonképpen alig tudunk valamit,
most, hogy vezet, fogják majd igazán górcső alá venni.

Mi változhat Amerika Európához való viszonyában?

– Ezt a viszonyt az fogja meghatározni, hogy demokrata vagy republikánus
elnöke lesz-e Amerikának. A demokraták sok tekintetben közelebb akarják vinni
Európához az Egyesült Államokat, mintha az európai szociáldemokráciát akarnák
utánozni. A republikánusok viszont sokkal inkább a piacban bíznak. Érdekes, hogy
Európa három legfontosabb országának vezetői igencsak Amerika-barátok. Azt
mondták évekkel ezelőtt, hogy most aztán mindenki meg fog bukni, aki az amerikai
külpolitikát támogatja. Mit ad Isten, Tony Blairt még egyszer megválasztották,
és az a két ember, aki leginkább az amerikai elnök ellen volt, Schröder és
Chirac megbukott, és olyan emberek ültek a helyükbe, mint Sarkozy és Merkel
asszony.

Az, hogy Obama fekete bőrű, Hillary meg nő, mit hozhat a konyhájukra?

– Nem sokat. Ez ma már nem ügy, nem újdonság Amerikában. Amerika egyik
legbefolyásosabb politikusa, a külügyminiszter nő is, és fekete is. A faji
különbségek miatti problémák, mióta ember él a földön, a legnehezebb kérdéseket
vetik föl, de ha valahol sokat tettek e feszültségek megszüntetéséért, akkor az
Amerika volt. Nagyon remélem, hogy ilyesmivel nem lehet választást nyerni, bár
szokták mondani, Amerikában minden megtörténhet, amit a fizika és a természet
törvénye nem tilt.

Miért hever egész Hollywood Obama lábai előtt?

– Mert Hollywood a kezdetektől fogva máig egy nagyon baloldali hely, és
Barack Obama meg a legbaloldalibb jelölt azok közül, akik valaha is ringbe
szálltak az elnökjelöltségért. Mellesleg Hollywood nem szereti Amerikát.

Azzal, hogy McCain már hetvenegy éves múlt, nem fog szavazatokat veszíteni?

– Erre így válaszolt a múltkorjában: ha valakinek nem tetszik a korom,
bemutatom neki a kilencvenhat éves, fantasztikus karban lévő édesanyámat,
beszélgessen el vele egy kicsit. Reagan is hatvannyolc éves volt, amikor
megválasztották – emiatt lesz nagyon fontos az ő esetében, hogy kit választ maga
mellé alelnöknek.

Az evangéliumi keresztények mennyire fognak beleszólni a döntésekbe?

– Jócskán. Húszmillió szavazatot tudnak hozni délen. Reagant is ők
segítették az elnöki székbe, és Caertert is. Akkor demokraták voltak, de az
utóbbi időkben republikánusként szavaznak. McCainnek éppen az az egyik
problémája, hogy nincsen jóba velük.

Részt vett valamelyik amerikai elnök kampányában?

– Igen. Jack Kempet segítettem. Reagen után ő volt a republikánusok nagy
ígérete. A hatvanas évektől egész Amerika azt várta, hogy egyszer elnök lesz.
Rendkívüli képességű és tehetségű fiatalember volt. Már ismert volt
egyetemistának is, aztán nagy név lett futballistaként is. Az idős Bush ellen
vesztett az előválasztásokon. Aztán kiszállt a politikából.

Nekem, egy Zuglóban élő budapesti polgárnak változhat-e a kis életem attól,
hogy ki lesz Amerika elnöke?

– Igen. Adott esetben nagyon is. Az Egyesült Államok elnökének döntéseitől a
világon sok embernek megváltozhat az élete, a sorsa, de minimum a világról
alkotott véleménye. Ezerkilencszáznyolcvannyolc órája zajlik az a vita, hogy
Amerika felvállalja-e a világ csendőrének a szerepét, mint a legjobb katonai és
egyetlen szuperhatalom, vagy sem. A legtöbben nem nagyon akarják felvállalni. Ha
például Amerika ezt mától nem vállalná, akkor holnap Iránnak atombombája lesz.
Akkor aztán tényleg borzalmas dolgok történnének a világon. Mellesleg minden
nemzet életében a legnagyobb üzlet az volt, ha háborút vesztett az Egyesült
Államokkal szemben. Tessék megnézni Németországot, Japánt, Koreát. Háborút
vesztettek, és egyetlenegy büntetésük az volt, hogy utána szemtelenül
meggazdagodtak. A föld melyik részén dominálta Amerika a világot? Na?

Nem tudom.

– Megmondom magának, sehol sem. Illetve a kereskedelem területén. 1800 óta
kereskedünk, és tessék megnézni, mi történt azóta a világban: ez hozott létre
prosperitást, ez növelte meg az életkorunkat, és azóta kellemesebb élni is a
földön. Sőt. Ez tartja fenn a békét is.

Olvasson tovább: