Kereső toggle

A Terminátor filozófiája

Interjú Andy Vajnával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Barátja, Arnold Schwarzenegger kormányzói tevékenységével kifejezetten
elégedett, akárcsak a társtulajdonában álló etyeki Korda filmstúdió nemzetközi
fogadtatásával. Andy Vajna szerint a magyar tehetség korántsem veszett ki, csak
sokszor nem találjuk a közönséghez vezető utat. Márpedig a film első számú
feladata a szórakoztatás.



Fotó: Somorjai László

Fődíjas lett Japánban a Szabadság, szerelem című filmje. Úgy tudom, ekkora
elismerést magyar film még nem kapott Ázsiában. Ön szerint mennyit érthet egy
japán ember az ’56-os forradalomból?

– A film egyik szála egy szerelmi történet, ami úgy is érthető, ha az ’56-os
forradalomról semmit nem tud a néző. Persze érdekesebb és többet jelent, ha
valamennyire ismerjük ezt az időszakot. Mindenesetre kimondottan jót tett a
filmemnek ez a fesztivál és az elismerés, mert elkezdtek róla beszélni egy olyan
országban, ahol százharmincmillió ember él. Biztosra veszem, hogy lesz jövője a
filmnek Japánban.

Több ország is megvásárolta már ezt az alkotást. Mi lehet az oka, hogy
Amerikában mégsem ért el olyan eredményt, mint amilyenre ön számított?

– Kizárólag a forgalmazás szempontjából nem ért el eredményt, mert még nem
találtam meg a megfelelő forgalmazót. Ettől függetlenül vetítések vannak:
nemrégiben például két egyetemen is levetítettük a filmet, csak azért, hogy
teszteljük: az átlagos amerikai egyetemisták hogyan fogadják. Mondhatom,
sikerrel jártunk, úgyhogy Amerikában is lesz közönségünk.

Siker szempontjából a történetnek vagy inkább a profi kivitelezésnek van
nagyobb szerepe?

– Ezt a nézők döntik el, ők mondják meg, melyik a fontosabb számukra. Az én
feladatom az volt, hogy megpróbáljam visszaadni a mai magyar fiataloknak ’56-ot
úgy, hogy megértsék, mi történt akkor és ott azokban a helyzetekben. Szerettem
volna úgy elmondani nekik a történetet, hogy érzelmileg is át tudják élni azokat
a pillanatokat. És szerintem ez sikerült. A visszajelzések többsége nem a profi
kivitelezést méltatta, hanem arról szól, hogy „most végre megértettem a
forradalmat, végre tisztában vagyok azzal, mi is történt”.

A filmben elhangzik a tavaly óta jól ismert szlogen: „Hazudtunk reggel,
délben és este.” Elmesélné, hogy hogyan került bele ez a mondat, mert némelyek
összefüggésbe hozták az őszödi beszéddel.

– Ez egy híres mondat volt ’56-ból, és mi írtuk bele először a
forgatókönyvünkbe. Aztán jóval később Gyurcsány Ferenc a balatoni beszédében
felhasználta.

Amerikában mit gondolnak a magyar filmgyártásról? Egyáltalán ismerik a magyar
filmeket?

– Nem sokat tudnak róla. A régebbi filmeket, Jancsót, Szabó Istvánt, Makk
Károlyt ismerik. Vagy ott van a Mefisztó, ami Oscar-díjat is kapott. Régebben a
magyar filmek kimagasló helyet foglaltak el Amerikában, és a tehetség azóta sem
veszett ki. A kérdés inkább az lehet, hogy megtalálják-e a magyarok azokat a
témákat, amikben a világ érdekelt. A mai magyar film befelé forduló, lassú,
vontatott, szomorú. A témája általában egy belső feszültségről, szenvedélyről
szól ahelyett, hogy egy kicsit érdekesebb, színesebb, szórakoztatóbb módon
csinálnák. Hiszen a film alapvető feladata, hogy szórakoztasson. Ha ebbe még az
üzenetet is bele tudják tenni, akkor szinte mindent elértek.

Mit gondol, merre tart most Hollywood? Mitől függ az, hogy egy film komoly
tartalmat hordoz, vagy abszolút nem üzen semmit?

– Fontos, hogy mit szeretne látni a közönség, de meg kell értenünk, hogy a
filmszakma egy üzleti befektetés és a művészet kombinációja, és ezt a kettőt
folyamatosan egyensúlyban kell tartani. Nyilván senki nem akar dollármilliókat
költeni egy olyan filmre, amit a kutya sem néz meg. De hogy a kérdésére
válaszoljak, úgy gondolom, nincs olyan, hogy egy film nem üzen semmit. Minden
film mögött ott húzódik az üzenet.



Az etyeki Korda Stúdió

Akkor megosztaná velem a Jurassic park vagy a Terminátor filozofikus
üzenetét?

– Lehet, hogy a Jurassic parknak éppen az az üzenete, hogy ma már egy
DNS-ből is mi minden furcsa dolgot lehet létrehozni. És lehet, hogy jelenleg ez
csak egy science fiction, de könnyen meglehet, hogy közel állunk ahhoz a
pillanathoz, hogy science fact legyen. Szerintem ez egy érdekes üzenet, ami
ráadásul a rendező jóvoltából egy akciódús közegben játszódik, így még
izgalmasabb.

A Terminátor pedig arról szól, hogy körül vagyunk véve komputerekkel. Bármerre
nézünk, mindenkinek az asztalán találunk egyet, nélkülük már mozdulni sem lehet.
De mi van akkor, ha ezek a komputerek már nemcsak laptopok, hanem mondjuk
robotok, akik elkezdenek gondolkodni, és az emberiség ellen fordulnak? Én
például sokszor szidom a laptopomat, ha nem azt csinálja, amit én akarok. De mi
lesz akkor, ha nem egy laptop, hanem egy robot csinálja ugyanezt – az emberrel?


Rá tudná még venni Arnold Scwarzeneggert valami filmes munkára? Vagy ő már
kizárólag politikus?

– Talán. Ha befejezné kormányzói pályáját, biztosan több ideje lenne, és
szívesen filmezne, mivel ez is fontos része az életének.

Elégedett a Terminátor kormányzói tevékenységével?

– Szerintem nagyon jól csinálja a dolgát. Le a kalappal előtte!

Hány évet szokott „vetni” egy-egy produkcióba?

– Az, hogy a Terminátor elkészült, pontosan tizenkét évembe telt. A
Szabadság, szerelem kilencbe. Nagyon kell szeretni ezeket a témákat, majdnem
szerelmesnek kell lenni egy-egy tervbe, egy-egy koncepcióba ahhoz, hogy ennyi
éven át kitartson mellette az ember, és megvalósítsa. Nem volt soha olyan
produkcióm, ami miatt megbántam volna az arra szánt éveket.

Számos olyan sztárral van közeli kapcsolatban, akiket mi csak a vászonról,
esetleg a pletykalapokból ismerünk. Ön hogyan látja, mennyire valóságos a „nagy
hollywoodi álom”?

– A sztárság kizárólag a média nagy találmánya, és csak azért csinálják,
hogy érdeklődést keltsenek a saját közönségükben. Példaképként próbálják
bemutatni a színészeket vagy az úgymond „sztárokat”. Kizárólag abban
gondolkodnak, hogy velük majd miképp tudják eladni az újságjaikat,
produkcióikat. Ez az oka, hogy senkiről sem ismerhető meg a valóságos kép.

A sztárok pedig próbálnak megfelelni és a legjobban teljesíteni, legalábbis
amikor reflektorfényben vannak. És hogy a privát életükben milyen problémákkal
küzdenek? Úgy gondolom, mindenkinek megvan a sajátja, legyen az amerikai vagy
magyar.

Ismer-e olyan magyar alkotóművészt, akit azonnal becsomagolna és elvinne
magával Amerikába, mert lát benne fantáziát?

– Akikkel eddig dolgoztam, kivétel nélkül nagyon szépen teljesítették azokat
a feladatokat, amiket kaptak, színészek, rendezők egyaránt. De hogy ugyanilyen
jók lennének esetleg odakint a Terminátorban, azt nem tudom.

Április óta forognak a produkciók az etyeki Korda stúdióban, melynek ön az
egyik társtulajdonosa. Milyen az érdeklődés amerikai körökben a magyarországi
komplexum iránt?

– Jelenleg a mi stúdiónk a legjobb a világon, ezért gyorsan elterjedt a
híre. Itt található a legmodernebb technológia, a legmodernebb építészeti
tervekkel és lehetőségekkel. Különösen erős vonzereje van annak a húsz százalék
adókedvezménynek, amit a magyar filmtörvény biztosított a Magyarországon forgató
külföldi produkciók számára A külföldi produkciók maximálisan elégedettek mind a
stúdióval, mind a magyar munkatársakkal.

Ön egy igazi amerikai, magyar lélekkel. Miben látja a kétféle mentalitás
közötti legnagyobb különbséget?

– Az élethez való hozzáállásban. Én mindig úgy gondolom, hogy a pohár félig
tele van. Önök pedig úgy gondolják, hogy a pohár félig üres.

Névjegy

1944-ben született Budapesten. Tizenkét évesen elsőként Kanadába, később Los
Angelesbe megy. 1966-ban Hongkongban próbál szerencsét, először
parókakészítőként, majd később mint farmergyártó. 1972-től moziüzemeltetésbe
kezd. Először filmeket forgalmaz, később gyárt is. 1975-ben az USA-ban Mario
Kassarral megalapítja a Carolco Picturest. 1989-ben Budapesten alapítója lesz az
InterComnak, amelyben százszázalékos tulajdonos. A cég Magyarország legnagyobb
film- és DVD-forgalmazó vállalata. 1996-ban felépítteti a Hollywood Multiplex
lánc első moziját. 2006-ban a Korda Stúdióban tűnik fel mint társtulajdonos,
majd 2007-ben megnyitja Budapest szívében első luxus divatüzletét.

Családi állapotát tekintve elvált. Üzleti érdekeltségei folyamatosan Los
Angeleshez és Budapesthez kötik, mindkét városban otthon érzi magát. Szeret
síelni és teniszezni, de legfőbb hobbija a munkája. Szenvedélyes szakács,
rendszeresen főz a barátainak. Schwarzenegger kedvence a bécsi szelet, Stallone
édesszájú, neki csokis süteményt süt. Motorozik, korábban versenyzett is. Két
Harley–Davidson tulajdonosa, de kedvence a James Cameronnal közösen megépített
motor.

Olvasson tovább: