Kereső toggle

Tragédiák kezdete

Heller Ágnes a szervezett zsarolásról, a vezetők felelősségéről és Európáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Orbán Viktor személyesen is felelős a történtekért. Szemmel láthatóan nem
tudja elviselni a vereséget, szemmel láthatóan személyes gyűlölet fűti és vezeti
Gyurcsány ellen, és szemmel láthatóan el akarja őt pusztítani. Ez botrány és
szégyen. Személyesen felelős Orbán annak a közhangulatnak a megteremtéséért és
fönntartásáért, amelyben ezek az események megszülethetnek. Képmutató
mondataival, tetteivel, akcióival olyan ideológiai háttérmuníciót ad különböző
csoportoknak, ami gyűlölködésre, hőzöngésre, randalírozásra bátorítja őket.”



Fotók: Vörös Szilárd

Nemrég jött haza Amerikából. Az őszi budapesti eseményeket is onnan
követte. Minek látta, és hogyan ítélte meg például a tévéostromot az óceán
túloldaláról?

– Egy olyan világban, ahol nap mint nap bombák robbannak és emberek halnak
meg, az, hogy valakik handabandáznak, tüntetnek és randalíroznak az utcán, nem
nagy dolog. De még az sem, hogy fölégetnek egy-egy kocsit. Ez előfordul. De az,
hogy betörnek és behatolnak egy olyan középületbe, ahol a nemzet hírforrása
székel, amit ha elfoglalnak, kontrollálni tudják a médiumokat, nos, ez elő nem
fordulhat egyetlen demokratikus államban sem. Ez az, amire a New York Timestól
kezdve a barátaimon át sokan fölfigyeltek. A rendőrség látható meglepetését
megértem, hiszen igazat szólva erre nem is lehetett felkészülve. Ez az erőszak
olyan durva és elfogadhatatlan formája, amit nem lehet puszta szimbólumnak
tekintetni. Kezdetektől fogva világos volt számomra, hogy a jobboldal által
gerjesztett és szervezett zsarolási folyamatról van szó. A folyamatos
tüntetésekkel először megpróbálták megzsarolni a koalíciót, hogy Gyurcsányt
mondassák le. Ha ez sikerült volna, a kormány is mondjon le, ha a kormány is
lemondott, mondjanak le a szocialisták, majd írjanak ki új választásokat, így
visszakerülhetne a hatalomba Orbán. Aki olyannyira nem nyugodott bele, hogy nem
ő Magyarország miniszterelnöke, ebbe soha nem is fog belenyugodni. Remeg,
reszket a hatalomért. Márciusban újra fog kezdődni ez a zsarolási kampány, de ma
már elég világos, hogy ha a kormány továbbra is erősen állja a sarat, és nem
enged a zsarolásnak, Gyurcsányt nem fogják lemondatni, ő pedig nem fog
lemondani. Amerikában nem azonosította senki ezt a fölhergelt pár száz embert a
magyar néppel. Egy ország vagyunk, egy csőcselékünk van – szokták mondani –, én
azonban nem mondanám, hogy kizárólag a csőcselék vett részt a tüntetéseken,
voltak néha többen is. Olyanok, akik tudatlanok; olyanok, akiknek sivár és
eseménytelen az életük, és ezekkel a balhékkal és randalírozásokkal próbálják
színesíteni; vannak, akiket nagyon erős, személyes sérelem ért, és a
felgyülemlett gyűlöletüket akarják kifejezni; és vannak azok, akik úgy hiszik,
jelenlétükkel segítik a jobboldalt. A maximálisra hergelt gyűlöletbeszéd teszi
őket egységes tömeggé. Ez az, ami veszélyes. A tragédiával végződő családi
konfliktusok is legtöbbször gyűlöletbeszéddel kezdődnek, és tettlegességgel
végződnek.

Ezt a most szerveződő márciusi megmozdulásokra is érti?

– Az, hogy a gyűlölet és az azt kísérő megmozdulások egy borzalmas tetté
sűrűsödjenek össze, sok tényező függvénye. Sok rossz megtörténhet még tavasszal
Budapesten – bár az eddigiek is igen csúf fényt vetettek az országra –, de ha a
kormány és az alkotmányos rend őrei állják a sarat, és teszik a dolgukat, nem
lesz igazán veszélyes a március.

Az előbb említett, „az országra vetülő csúf fényért” kiket terhel felelősség?
Személyeket, pártokat, netán az egész országot?

– Valójában a pártok felelőssége is személyek köré csoportosul. Egészen
biztos, hogy Orbán Viktor személyesen is felelős a történtekért. Szemmel
láthatóan nem tudja elviselni a vereséget, szemmel láthatóan személyes gyűlölet
fűti és vezeti Gyurcsány ellen, és szemmel láthatóan el akarja őt pusztítani. Ez
botrány és szégyen. Személyesen felelős Orbán annak a közhangulatnak a
megteremtéséért és fönntartásáért, amelyben ezek az események megszülethetnek.
Képmutató mondataival, tetteivel, akcióival olyan ideológiai muníciót ad
különböző csoportoknak, ami felbátorítja őket gyűlölködésre, hőzöngésre,
randalírozásra, bűncselekményekre.

Ön is, mint sok meghatározó értelmiségi, még pár évvel ezelőtt Orbánt a
„nagyon tehetséges” jelzővel illette. Most is ez a véleménye?

– Nem. Azt hiszem, elvesztette a tehetségét.

Hogyan, mivel?

– Azzal, hogy személyes szenvedélyei erősebbnek bizonyultak a józan
ítélőképességénél. Gyurcsány elleni személyes és szenvedélyes gyűlöletének
köszönhetően képtelen elviselni, hogy másodhegedűs legyen.

Az MSZP-t vagy a miniszterelnököt semmilyen felelősség nem terheli?

– De terheli, bár messze nem olyan súlyú és nem olyan fajta az ő
felelőssége, mint Orbáné. Ő nem azért felelős, ami ősszel történt, hanem azért,
mert feltételezte azt, amit egyetlen demokráciában sem lehet feltételezni, hogy
létezik titokban maradó beszéd. Minden demokratikus politikus tudja, mint egy
ábécét, hogy amit mondunk vagy teszünk, előbb-utóbb nyilvánosságra kerül. Ez a
miniszterelnök nagyfokú tapasztalatlanságára utal. Magyarán szólva abban áll
Gyurcsány felelőssége, hogy tálcán kínált egy alkalmat a Fidesznek. Mert ugye a
gyutacsot mindig meggyújtják. Meggyőződésem, hogy az őszödi beszéd nélkül is
megtalálta volna Orbán a maga gyutacsát. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy
az összes visegrádi ország katasztrofális, mondhatnám röhejes politikát folytat.
Magyarországon az erőszak ül tort; a lengyeleknél most került a parlament elé
Jézus Krisztus Lengyelország örökös királyává választásának az ügye;
Csehországban fél évig egyáltalán nem alakult kormány. Mindezzel csak azt akarom
mondani, hogy a sok rossznak közös okai is lehetnek. Nem vettük észre, hogy
pozícióba került egy olyan politikai vezető réteg, amelyiknek egyáltalán nincs
tapasztalata a demokratikus politizálásban. A volt szovjet szatellitállamokban a
vezetők a demokratikus politika szakmájában teljesen járatlanok. Tudja, mi kell
ahhoz, hogy valaki vezető politikus legyen egy demokráciában? Legalább
huszonöt-harminc év tapasztalat alacsonyabb pozícióban. Orbán azonnal pártelnök
lett, majd első munkahelye a parlament volt. Több vezetőjének, miniszterének
úgyszintén. Gyurcsányról is elmondható, hogy fejest ugrott a politikába, és
szinte két év alatt jutott a csúcsra.

A gyorsan összehozott demokratikus intézmények önmagukban, tudás, illetve
szellem nélkül üresek. Ugyanilyen üresek és élet nélküliek a paragrafusok is,
hiányzik az a szellem, ami élettel töltené meg azokat. A demokratikus politika
ösztönei nem épültek be az emberekbe, a szakma készségeit nem sajátították még
el. Az egyetlen ország Közép-Európában, ahol jobb a helyzet, az Szlovénia, csak
éppen senkinek sem tűnik fel, hogy Szlovénia sosem volt szovjet félgyarmat,
mivel Jugoszláviához tartozott. Más a tradíciója, múltja, mások a szokásai, a
beidegződései. Hozzászoktunk – nem a magunk hibájából – a paternalizmushoz, majd
megoldja az állam bácsi. S ha rosszul csinálja, dühöngünk, de eszünkbe se jut,
hogy magunk is csináljunk valamit. Az 1970-es években Magyarországról emigráltam
Ausztráliába, és mikor bementem az egyetemre, elém helyeztek hat egészségügyi
biztosítós propagandaanyagot, és közölték, másnapra válasszak egyet.
Természetesen zsigerből az államit választottam, mert azt szoktam meg, mivel azt
gondoltam, csak az állam a megbízható, el sem olvastam a többit. Ha én, aki az
átlagnál intelligensebb vagyok, így gondolkodtam, mit várjak másoktól? Zseniális
a Biblia. Miután kijött egy nép az egyiptomi rabszolgaságból, negyven évig
kellett a pusztában vándorolniuk, mire elfoglalhatták saját országukat. Miért?
Mert visszavágytak Egyiptom húsosfazekaihoz, és az aranyborjút szolgálták.
Pontosan ez történik velünk is. Visszavágyunk Egyiptom, azaz az elmúlt rendszer
húsosfazekaihoz – lásd Kádár-imádat –, és az aranyborjút szolgáljuk. A negyven
évből eltelt mostanra tizenhét, persze lehet, hogy mi már gyorsabban tanulunk.


Lát arra lehetőséget, hogy a jövőben ne azzal kelljen foglalkozniuk a
polgároknak, hogy ki a belügy- vagy külügyminiszter, hogy melyik politikus
kinek, hol, mit mondott; hogy Mari néninek és Józsi bácsinak Letenye alsón az
legyen a téma, hogy csirkét vagy kacsát vágjon-e vasárnapra, és hogyan jutnak
egyről a kettőre, és nem pedig az, hogy ki kire szavaz majd a faluban?

– Már a kérdésében lévő erős szuggesztióval sem értek egyet. Éspedig azzal
nem, hogy ha a politikával vagyunk elfoglalva, az nem jó, mert az koszos, alpári
és ragacsos, ezért csak magunkkal törődjünk, mert az jó és illendő. Én épp az
ellenkezőjét gondolom, azt, hogy a politika fantasztikus dolog, jó dolog, azt
gondolom, hogy a politikában való részvétel lehetőséget ad arra, hogy
személyesen is részt vegyünk szabadságunk, szabad életünk kimunkálásában. Ez a
politika. Igenis az lenne a jó, ha minél több Mari néni és Józsi bácsi beszélne
arról a vasárnapi ebédfőzés közben, hogy melyik pártra vagy személyre voksoljon.
Ez nem mond ellent annak, hogy ne foglalkozzanak a saját boldogulásukkal.
Magyarországon divatos azt is mondani, hogy minden politikus gazember. Az a
véleményem, nincs több korrupt politikus, mint amennyi korrupt orvos, mérnök és
üzletember van, úgyhogy hagyjuk ezt a beszédet. Remélem, hogy a többség nem
korrupt, remélem, hogy a többség hiszi, amit mond, és azt csinálja, amiben hisz.
Azt az értelmiségi magatartást, hogy a politika csúnya, borzalmas valami, és ne
vegyünk részt benne, igen veszélyesnek tartom, pláne egy olyan szituációban,
mint ami most van Magyarországon.

Beszélt a visegrádi országokról, de mi a helyzet Európa nyugati részével vagy
az unióval?

– A legnagyobb problémája most a nyugati országoknak és az uniónak az
identitás körül van. Hogyan lehet összeegyeztetni a nemzetállam-identitást egy
pozitív Európa-identitással? Veszélyesnek érzem, hogy mostanra negatív
identitása lett Európának: Amerikával szemben határozza meg magát, ami
terméketlen, tartalmatlan formája az identitásképzésnek. Zsákutca. Ez talán csak
Angliára nem érvényes. Ezenkívül Európa most a szemünk előtt fog egységes
birodalommá válni. Az unióban a vezetők egy új birodalom kiépítésén dolgoznak,
ezért is terjeszkedik, hiszen minden birodalom terjeszkedik. De ennek van egy
feszültséget gerjesztő problémája, az, hogy a centrum és a periféria között
egyre nagyobb lesz a különbség. Ez már nálunk is érezhető: életszínvonalbeli
különbségek, demokratikus szokások beágyazottságának különbsége és sorolhatnám.
Ha megkérdezünk egy gyermeket: mi tesz téged európaivá, a kérdést sem érti,
nemhogy választ tudna adni rá. És ha még a kérdést sem értjük, pozitív
identitásról se beszélhetünk.

Mi fontos mostanában önnek az életben? Mi az, ami örömtelivé teszi a napjait?

– Örülök, ha írok valamit, ha jó zenét hallgatok, ha besüt a nap a tetőtéri
ablakomon, és örülök, ha virágoznak a fák a budai hegyekben, vagy itt, a
Gutenberg téren. Szeretek fölébredni reggelente, az az izgalom és kíváncsiság
hajt ki az ágyból, hogy vajon milyen izgalmas dolgok fognak történni velem a mai
napon. És mindenekelőtt örülök a gyermekeimnek, örülök, mikor az unokáimmal
sétálok és látom, hogy örülnek. Jólesik sokszor a szeretteimre gondolni, akiket
ma is ugyanúgy szeretek, mint akkor: apámra; Kandel Samu hitoktatómra, aki még
’44-ben meghalt, és aki örökre megszerettette velem a Bibliát; Gyurira, ifjúkori
első szerelmemre, akit tizenöt évesen lőttek agyon a nyilasok Budapesten; és a
férjeimre. A szerelem már elmúlt, de a szeretet nem, mert az időtlen. És örök.

Olvasson tovább: