Kereső toggle

Sokféle liberális van

Interjú Fodor Gáborral, az SZDSZ egyik elnökjelöltjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Visszasírja a rendszerváltás utáni SZDSZ sokszínűségét; nem kifejezettenelégedett a jelenlegi vezetéssel; szeretné felszámolni az elvtelenségeket; nem
vállalna kormányzati pozíciót, hogy pártja végre önálló arculatot nyerjen;
nyitna az ellenzék felé, és vidékről is szervezné a tagságot a bűvös öt
százalékból való kitöréshez. Ezek nagy vonalakban Fodor Gábor elnökjelölt tervei.



Fotók: Somorjai L.

Elnökjelöltként újra előjött a színfalak mögül, és rögtön egy új stílust
akar megvalósítani. Mit jelent az Ön olvasatában az „erő és gyakorlati
liberalizmus”?

– Az erő azt jelenti, hogy következetesek vagyunk az elveinkhez. Én egy
olyan liberális pártot szeretnék vezetni elnökként, amely tisztában van a saját
értékeivel, és ezt határozottan képviseli, akár kormányon van, akár ellenzékben.
Mondok egy példát arra, mit kell rendbe tenni. Amikor a rendkívüli parlamenti
ülés kérdését ellenzéki pártként felvetettük, és a Fidesz ellehetetlenítette,
nagyon helyesen fel voltunk ezen háborodva. Amikor azonban kormányra kerültünk
és a Fidesz kezdeményezte ugyanezt, mi álltuk útját. Ilyen szégyent a jövőben
nem engedhetünk meg magunknak. Nem lehet két értékrendje egy pártnak.

A gyakorlatias liberalizmus pedig azt jelenti, hogy olyan liberális értékrendet
képviselünk, és egy olyan programot, amely közvetlenül nem a rövid távú
PR-célokat szolgálja. Tehát nem arra gondolunk, hogy mi tűnik most népszerűnek,
hanem azt mondjuk, hogy tízmillió magyar ember érdeke, hogy bizonyos dolgokat
keresztülvigyünk még akkor is, ha az nehézségekkel jár. Ezen alapeszméken kell
alapulnia annak az SZDSZ-nek, amelynek politikájában, belső szervezeti
működésében és stílusában is meg kell újulnia.

Ez nem tűnik könnyű feladatnak, hiszen az SZDSZ holdudvara az elmúlt
tizenöt évben egy eléggé kemény maggá csiszolódott. Talán erről árulkodik az is,
hogy Baranyában hatszáz új tag lépett be a pártba, ami akár száz új küldöttet is
jelenthet. Ez nem egy hadüzenet?

– Meglepődve hallottam én is ezeket a híreket, és nagyon határozottan az a
meggyőződésem, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban sürgős tennivalónk van.
Senkinek nem lehet érdeke az SZDSZ jelenlegi vezetésében, hogy szó érje a ház
elejét, és olyan hangulat alakuljon ki, mintha valami nem volna rendben az
elnökválasztás körül.

A Horn-kormány óta tradíció Önöknél, hogy a pártelnök nem vállal kormányzati
pozíciót. Eddig ismert egyetlen ellenfele, Kóka János viszont Gyurcsány Ferenc
beosztottja. Tartani kívánja magát ehhez a hagyományhoz?

– Már jó előre szeretném világossá tenni, hogy ha én leszek a liberálisok
elnöke, nem vállalok kormányzati pozíciót. Mégpedig azért nem, mert miközben az
SZDSZ a koalíció stabil pillére és a reformok egyfajta hajtóereje kell legyen,
lényeges kérdésekben határozottan meg kell mutatnia politikai önállóságát. Ez
pedig úgy nem teljesíthető, hogy az SZDSZ elnöke beosztottja az MSZP elnökének –
hiszen Gyurcsány Ferenc nemsokára pártelnök is lesz.

És mi újság az ellenzékkel? Tervez változásokat a velük való kapcsolatban?


– Abban a szerencsés helyzetben tudhatom magam, hogy mind a kormánypártok,
mind az ellenzék irányába nagyon jó a kapcsolatrendszerem. Ezt is az SZDSZ
szolgálatába szeretném állítani, hogy elindulhasson végre egy értelmes, normális
párbeszéd. Nem is merek belegondolni, hogy van olyan józan ember ebben az
országban, aki szerint mindaz rendben van, amit őszszel láttunk. Félreértés ne
essék: nem azt állítom, hogy a liberálisok és a „nemzeti keresztények” jövőképe
közös nevezőre hozható, hiszen óriási távolságra állunk egymástól. Ugyanakkor
elengedhetetlen, hogy kialakuljon bizonyos emberi kommunikáció közöttünk, még
akkor is, ha azt fogjuk deklarálni, hogy álláspontjaink merőben eltérőek. Új
fejezetet szeretnék nyitni kormánypártok és az ellenzék kapcsolatában.

Játsszunk el a gondolattal, hogy márciustól Ön lesz az SZDSZ elnöke. Pártja
ugyanazt a sokszor vitatott liberális vonalat fogja követni, amely a különféle
kisebbségek érdekeitől kezdve mindent felvállal, még akkor is, ha annak nagy a
társadalmi elutasítottsága? Esetleg elmozdulnak egy konzervatívabb irányba?

– Az SZDSZ-ben vannak szociálliberálisok, illetve konzervatív liberálisok
is, és ez így van rendjén. Én olyan jelző nélküli liberális pártot szeretnék
faragni az SZDSZ-ből, amelyben a különböző értékeket képviselők jól megférnek
egymással. Megjegyzem a kilencvenes évek elején, a legszebb korszakainkban
ilyenek voltunk. Különböző fajta liberális platformok léteztek a párton belül.
Gazdaságpolitikánkban inkább konzervatívok, társadalompolitikánkban viszont
inkább szociálliberális gondolkodásúak voltunk. Ezt jelzi az Alapító
Nyilatkozatban az a nagyon fontos passzus, amely arról szól, hogy mi a szabadság
és szolidaritás pártja vagyunk.

Hallottam olyan pletykákat a párton belülről, hogy „hagyjuk csak nyerni a
Fodort, két éve van rá, hogy bizonyítson valamit, aztán legfeljebb leváltjuk”.
Mit szól az ilyen hangokhoz?

– Ilyenkor mindenféle pletyka terjeng. Nyerni akarok, mert bizonyítani is
szeretnék. Úgy érzem, kialakult körülöttem egy nagyon jó csapat, akikkel jól
szervezett módon tudnánk úgy irányítani a pártot, hogy a legtöbbet hozhassa ki
magából ebben a nem könnyű politikai helyzetben. Sikeresebbé, eredményesebbé és
a liberális értékeket hatékonyabban képviselő párttá szeretném tenni az SZDSZ-t.


Ehhez a vidék felé is kellene fordulnia, ahol jelenleg tetszhalott az SZDSZ.

– Ez egy megváltoztatható, bár nem könnyű helyzet, és tisztában vagyok vele,
hogy nem megy ráolvasással. Munkatársaimmal nagyon határozott elképzeléseink
vannak arra nézve, hogy mik a teendők. Állandó kapcsolatban vagyunk a tagsággal,
akik folyamatosan tanácsolnak minket, hogyan lehetne az SZDSZ-be életet lehelni
vidéken. Az egyik legfontosabb probléma a rendkívül hézagos információáramlás,
melynek kiküszöbölésére például a megyei elnököket és a megyei vezetőket is be
kívánom vonni a döntéshozatalba. Ha ezeket a problémákat áthidaljuk, akkor végre
megvalósítható lesz a párt támogatottságának növelése is. Sok irányba szeretném
úgymond kinyitni az SZDSZ-t, de egyáltalán nem gondolom, hogy néppárttá kéne
válnunk, és minden társadalmi réteget képviselnünk kellene. Magyarország
lakóinak egyötöde tartósan úgy nyilatkozik a közvélemény-kutatások során, hogy a
liberális értékrend áll hozzá a legközelebb. Őket szeretnénk kimozdítani a
passzív vagy várakozó álláspontból.

Sokan félnek a régiek közül, hogy Fodor Gábor kikormányozza az SZDSZ-t a
koalícióból. Reális félelmek ezek?

– Az SZDSZ a koalíció sikerében érdekelt. Gondoljon csak bele, hogy az
egyetlen komoly reform az egészségügy területén van, és mi adjuk a minisztert.
Az aggályokat megfogalmazók valójában attól félnek, hogy az én irányításom alatt
végre önálló arculata lesz az SZDSZ-nek. Pedig úgy látom, hogy ez nemcsak a
liberálisoknak, hanem még az MSZP-nek is elemi érdeke. Innentől válik ugyanis
kiszámíthatóvá, mit miért teszünk. Vége kéne szakadjon a folyamatos
kalkulálásoknak: milyen veszekedések és konfliktusok alakultak ismét ki, milyen
rejtélyes érdekviszonyok vannak egy ügy hátterében. Én egy elég világos
képlettel szeretnék részt venni ebben a történetben. Mondjuk meg nyíltan, hogy
mely ügyekben vagyunk partnerek, és mi az, ahol ránk nem lehet számítani. Így
gondoljuk át a lépéseinket.

Kóka is ringbe szállt

„Jövőképes ország – jövőképes SZDSZ” mottóval meghirdetett szerdai
rendezvényén jelentette be Kóka János gazdasági miniszter, hogy elindul a
pártelnöki posztért. Beszédében kifejtette: Magyarországnak
menedzserszemléleletre van szüksége. Kóka a rendszerváltás értékeinek megőrzése
mellett fontosnak tartja, hogy a jövőben a liberális párt képes legyen a
gazdaságról szóló dinamizáló üzenetekkel a saját támogatottságát is növelni.
Erre a politikus szerint azért van szükség, mert Magyarországon egy olyan fiatal,
feltörekvő generáció kezd kibontakozni, melynek tagjai „szomjazzák a sikereket”.
Kóka saját liberális hitvallásának nevezte most elkészült elnöki programját,
továbbá hatrészes vitasorozat indítását tervezi, amelynek első, a gazdaság
szabadságáról szóló részét már elérhetővé is tette honlapján. „A további részek
az oktatás, szociálpolitika, kisebbségek, a kultúra és végül a külpolitika
témáját járják majd körbe” – mondta a miniszter.

A bejelentésen Kuncze Gábor is beszédet mondott, sőt, a párt jelenlegi
vezetősége szinte teljes egészében képviseltette magát. A leköszönő pártelnök
beszédében nem rejtette véka alá, kit is támogat a két jelölt közül. Azután,
hogy megkérte a két riválist, egymást tiszteletben tartva folytassák a kampányt,
elmondta: azt várja Kókától, hogy olyan társadalmi rétegeket tudjon elérni,
melyeket eddig a párt nem volt képes.

Figyelemreméltó módon a másik elnökjelölt, Fodor Gábor is megjelent az eseményen.
Az elmúlt hetekben Kókának a kormányban való részvételét felrovó Fodorral
kapcsolatban a miniszter arra emlékeztette hallgatóságát, hogy 2002-ben még úgy
vélekedett: az SZDSZ elnökének a kormányban kell képviselnie a pártot. Ettől
függetlenül Kóka úgy nyilatkozott, hogy megfontolja, elnökké választása esetén
továbbra is a kormányban marad-e.

Olvasson tovább: