Dobrev Klára: "Felelősséggel tartozunk saját magunkért" Fotók: Hetek
– Miként éli meg azt a hullámzást, hogy az egyik nap például Laura Bushsal teázik, másnap viszont durva magánéleti támadásokkal szembesül bizonyos lapok címoldalán?
– Szerintem az ember egy idő után megtanul ezzel együtt élni. Persze, vannak olyan kritikák, amelyek napokig zavarnak, mert azt keresem, mennyi az igazságtartalmuk, mennyire jogosak. De tudom azt is, hogy vannak olyan támadások is, amelyek szinte automatikusan jönnek, ezért az ilyen cikkek vagy mondatok egy percig se maradnak meg bennem. A hullámzást, kellő szervezéssel, viszonylag jól tudom kezelni. Ha a nap végén azt tudom mondani, igen, ma is tettem valami fontosat, az kárpótol.
– Mennyire tudatos, hogy szerepvállalásával, tevékenységével a férje politikai szereplését is segítse?
– Szerintem egy közszereplőt ugyanúgy segíti az élet minden területén a felesége vagy a férje, ahogy mondjuk egy iskolaigazgatót segíti a felesége vagy férje. Vannak dolgok, amiket otthon megbeszélünk, és vannak programok, amelyeken közösen veszünk részt. Azt hiszem, a házastársak életük nagy részét közösen élik meg. Ami konkrétan az én szerepléseimet illeti, Magyarországon még nem alakult ki olyan elvárás, nem született olyan kézikönyv, amelyből kiderülne, hogyan kell egy miniszterelnök feleségének viselkedni, ezért ez leginkább egyéniség kérdése. Én korábban is aktív voltam, bár nem pontosan ugyanazokon a területeken, ahol most, és azt hiszem, a jövőben is aktív maradok.
– Miniszterelnöknéként komoly szakmai célokat tűzött ki: egészségmegőrző programokat népszerűsítenek például. Fel tudna állítani egy olyan napirendet, amit ennek szellemében jó szívvel javasolni tudna? Kezdődjön, mondjuk, reggel 6-kor.
– Másik oldalról közelíteném meg a kérdést. Mindegyikünk napirendje eltérő, és egyikkel sincs semmi probléma. Azt szoktam azonban mondani: naponta átlagosan legalább húsz olyan döntést hozunk, ami érinti az egészségünket. Lépcsőn megyünk vagy lifttel? Teát iszunk vagy sört? Csipszet rágcsálunk vagy almát, kólát iszunk vagy vizet és narancslét? Lerogyunk a tévé elé, amikor hazaérünk, vagy járunk egy kört a gyerekkel, lemegyünk vele focizni vagy társasjátékozunk, és még sorolhatnám. Ha ebből a napi húsz döntésből csak tizenegyet jól hozunk meg, már nagyon sokat lehet elérni. Szó sincs arról, hogy az ember nem rogyhat le néha a tévé elé, vagy nem majszolhat el egy szelet csokoládét! Inkább egyfajta tudatosságról szól ez a történet, ami ma még talán sokak életéből hiányzik.
– Miért éppen a mellrákszűrés témakörében vállal aktív szerepet?
– Kezdjük azzal, hogy miért pont a rák. Most először hirdetett a kormány nemzeti rákellenes programot, ilyen eddig nem volt kormányzati szinten. Azért a rák, mert a magyar halálozási statisztikában a második helyen szerepelnek a rákbetegségek. Első helyen az infarktus és az agyvérzéses betegségek állnak – hála egészségtelen életmódunknak –, viszont a rákbetegség az, amivel kapcsolatban Magyarországon a legtöbb félelem és tévhit él az emberekben. Nem tudják még elegen például, hogy jó pár olyan rákbetegség létezik, ilyen a mellrák, a prosztatarák, a méhnyakrák, amely megfelelő szűrőprogramokkal nagyon jól megelőzhető és kezelhető, tehát nem halálos.
2005. 10. 14. (IX/41)
