Szeremley Huba: Apáink ezer évig el tudtak számolni a földdel Fotó: Somorjai L.
– Családi degeneráció. A mi népünk valamikor nyáron dolgozott, télen nem unatkozott, hanem politizált. Soha nem voltam ennyire kiegyensúlyozott életemben, mint most, és ilyen egészséges sem, mint manapság, mondhatni vén fejjel. Szerintem akkor egész az ember, ha megvan a kapcsolata az anyafölddel, ami a lába alatt van, és a sipka, a fej fölötti világgal is zavartalanul létre tudja hozni a kapcsolatát. Ha hiányzik a talpa alatti világgal való nexusa, akkor nem beszélhetünk egészségről. Az egészség régebben az egész univerzumot jelentette.
– Hogyan jutunk el innen a politizáláshoz?
– Nagyon betegek vagyunk.
A társadalom földdel való kapcsolatát a parasztság jelentette, de az egészség e pólusát tönkretették. A városlakók kilencvenhat százaléka semmilyen élő kapcsolatot nem tart fenn a vidékkel. (Ekkor Szeremley Huba egy tanulmányt vett elő, és a táblázatokat kezdte mutatni – a szerző.) Ez márciusi adat, nem blöffölök.
– De ha jól látom, a falusiak is elszakadtak a mezőgazdaságtól.
– Ez is tragikus. Ha megnézi a falvak összetételét, kilencven százaléka magát valami iparosnak kinevezőből vagy csencselő díler-üzletemberből áll. Felborultak az arányok. Ha elszakad a város a vidéktől, ha nem figyelünk a mezőgazdaságra, akkor úgy járunk, mint nagyon sok nemzet járt. Ez a pár milliónyi magyar eltűnik a népek olvasztótégelyében.
– Mi lenne a megoldás?
– Korábban a betelepülőknek földet adtunk. Jászoknak, kunoknak, sváboknak és tótoknak és így tovább. Ma nem hallani egy olyan jászt sem, aki magáról azt mondaná, hogy magyarországi jász vagyok, nem hallani egy olyan kunt, aki azt mondja, hogy ő magyarországi kun. És folytatható a sor. Nézze meg Amerikában, egyből földet adtak a telepeseknek, és holnaptól amerikaiak lettek. Itt vannak a cigányaink. Sok roma dolgozik nekem, ők magukról azt mondják, magyarországi cigányok. Soha meg se próbáltuk a magyar föld csodálatos, szakrális hatásával a földhöz kötni őket, hogy az a föld az övék legyen, attól kezdve ők nem magyarországi cigányok lettek volna, csak cigányok.
– A falusi emberek azt mondják, nem jutnak annyi jövedelemhez a földből, amennyiből tisztességesen meg tudnának élni. Magyarországon alacsony lett a föld eltartóképessége.
– Ma a monokulturális termelést erőltetik, ahelyett, hogy a minőségi, kisüzemi mezőgazdaságra is figyelnének. Belefulladunk a "monokulturális" búzába, miközben a gyümölcsöt Spanyolországból importáljuk. Nálunk harmóniában élt a nagyüzem és a parasztság. Kétszáz éve még idejöttek szájukat tátani az amerikaiak és angolok és más nemzetek fiai, mert volt virágzó és a világon egyedülálló nagyüzemi mezőgazdálkodás, amely társult ugyanakkor egy kisparaszti birtokrendszerrel.
– Az egykori zsellérek döngölt földpadlós vályogházai, komfort nélküli lakásai és a régi, földesurakról és egyházi birtokokról szóló történetei nem teszik vonzóvá azt a korszakot, amelyről beszél. Illyés Gyula Puszták népe cím? könyve nem a jobbágyok idilli állapotáról számolt be.
– És most azok a vidékiek, akik feljöttek a városba, és az utcán vagy ajtónyílásban laknak, azok magasabb életszínvonalon élnek?
– Nem, de a régi feudalizmusról sem lehet azt mondani, hogy az lett volna a Kánaán.
– Nem a feudalizmusról beszélek, azt el kell felejteni. Ellenben meg kell nézni a holland, az angol vagy a francia parasztot, hogy ők miként élnek. Igaz, a francia parlamentben igazi parasztok ülnek. Az osztrákoknál egy egyszer? tiroli parasztember, aki valamikor még saját kezűleg fejte a teheneit, uniós biztos lett, lehetett. Nálunk ilyen elő se fordulhat. A lengyeleknél a szejm jelentős része parasztember. Tudja, hogy a magyar parlamentben hányan értenek valóságosan a földhöz? Nem sokan.
– Értem, hogy egykori antikommunistaként miért nem az MSZP-be lépett be, de talány számomra, ha már a politikára adta a fejét, miért nem a Fideszben kezd politizálni. Amúgy is sok borász hozzájuk húz, Ön is szépen mutatott volna a gyűjteményben mint Magyarország egyik legjobb borásza!
– Én ezt a sárga narancsot nem egyszer, nem kétszer meghámoztam, és belül néha vérvörös volt, savanyú volt, és tele volt magokkal.
Például hét vagy nyolc éve bejelentették ország-világnak, hogy hazahozták a Szovjetunióból az utolsó magyar hadifoglyot. Nagy hazafias tettként volt az egész beharangozva. Én már korábban bejártam azt a vidéket a tatároktól egészen a mongolokig, készítettünk egy dokumentumfilmet is, amelyben bemutattunk kint élő magyarokat. Kivétel nélkül meg voltak magukkal békélve, csak egyet szeretett volna többségük, hogy még egyszer hazajöhessenek, és itthon legyenek eltemetve.
A film mottója az volt, hogy döntsük el, milyen kötelezettségeink vannak azokkal a honfitársainkkal szemben, akik önhibájukon kívül a határokon túlra szakadtak. Nem alakulhatott ki normális diskurzus, mert Fidesz-ellenes támadásnak fogták fel az ajánlatomat. Az más kérdés, hogy tavaly a kettős népszavazáskor hirtelen elővették azt a témát. Több ehhez hasonló lépés is azt bizonyította számomra, hogy a "narancsosok" sem a nemzet, sem a vidéki magyarság érdekét nem teljesen képviselik.
– Mégis a vidékiek nagy többsége fideszes.
– Ez még nem jelenti, hogy a teljes vidék mellette áll. Sopronban az időközi választáson a választásra jogosult polgárok hetvenhárom százalékát egyik párt sem tudta megszólítani. Nem bizonytalanok ezek az emberek, hanem világosan biztosak abban, hogy sem a Fideszre, sem az MSZP-re nem szavaznak. Számomra is minden oldal kizárva, főleg a hermafrodita jobbközép vagy balközép.
– Miért?
– Ami itt ebben az országban történt, az elmúlt tizenöt év ezeknek a pártoknak a kollektív felelőssége, sőt mondhatnám bűne.
– És mit akar tenni egy új párt új elnökeként?
– Most van az utolsó lehetőség, hogy a parlamenten belülről már legyen beleszólása a vidéknek az ügyek kimenetébe. Az elkövetkező tizenöt év sorsdöntő a nemzet életében. Nemrég Dubaiban jártam, ahol a hat-hét csillagos hotelekben a recepciótól kezdve a kertészetig mindenhol bangladesiek, indiaiak, pakisztániak dolgoznak. Egy négy nyelvet beszélő recepciós száz dollárnál kevesebbet keres. Igaz, kap ingyen lakást, iskolát, szállítást, ételt és italt. A szobalányok és a kertészek jóformán kizárólag a borravalóból élnek. Kérdeztem is tőlük: "Ennyi pénzt össze tudnátok otthon is szedni, miért vagytok itt?" Meglepetésemre kilencvenkilenc százalékuk azt mondta, hogy a gyereküknek nem, de talán az unokáiknak jobb lesz, mert ők már dubai állampolgárok lesznek. Ez a jövőkép.
Sajnos a magyarok többsége is így gondolkodik: talán az unokáimnak majd jobban megy. Ez nem egészséges. Van gyereke?
– Van.
– Hogy látja a jövőjét? Nem azt nézi, vagy tudatlanul azt fontolgatja, hogy talán valahol máshol, a határon túl lesz kénytelen boldogulni, ha tisztességes, emberhez méltó körülmények között akar majd élni? Szóval, ha felnő, itt hagyja majd az országot?
– Nem. Nem gondoltam még erre
– Holnapután, mikor számon kéri, hogy apám, mit tettél, el kell számolni vele, és nem fogja elfogadni azt a magyarázatot, hogy fiam, én a politikától távol tartottam magam, abban részt nem vettem, mert szennyes és piszkos dolog.
– Csak azért faggatom, hogy megértsem, ilyen kalandos életút után és többszörös milliárdosként miért kezd politizálni?
– Mert ezer évig a földdel apáink, nagyapáink el tudtak számolni. Ez volt az egyetlen joga a gyerekeinknek, unokáinknak, hogy számon kérhetik, mi történt a földdel, a családi vagyonnal és értékekkel. Egy napon el kell számolni azzal, hogy mi történt a nemzeti értékekkel. Eladtuk vagy elrabolták, vagy hagytuk, hogy elrabolják? Sajnos, ez olyan csurkásan hangzik.
– Lehet, hogy ha Csurka István kidobja a kukába az antiszemitizmust, akkor ma is parlamenti szereplő, sőt talán tizenöt-húsz százalékos pártja lenne.
– Nem gondolja, hogy a jobboldalon azért voltak ilyen személyek, mint Csurka István vagy Torgyán József, hogy az igazi nemzeti eszmeiséget szalonképtelenné tegyék?
– Ez már-már összeesküvés-elmélet.
– Az eredeti kisgazdapárt eszmeisége egészséges volt. Ha ez "feltámad" 1990-ben, úgy, miként a történelmi múltja megilleti, lehet, hogy akkor ma azt se tudjuk, mi a Fidesz vagy az MSZP. A magyar emberekben ugyanis nagy az igény az egészséges, nemzeti gondolkozásra.
Például mindig meglep, amit a magyar borfesztiválokon tapasztalok. Ezeken a rendezvényeken nem úgy van, mint a sörfesztiválokon a bajoroknál, a skótoknál, hollandoknál vagy az íreknél, ahol délben már nem tudnak mozogni az emberek, dülöngélnek, verekednek, részegek, és minden húgyszagú. Nézze meg a magyarországi különféle boros rendezvényeken azt a rengeteg jóarcú fiatalt, hogy mennyire kulturáltan viselkednek! A bor összefügg a magyarságtudattal. Génjeinkben hordozzuk a bortermelés utáni vágyat, az identitásunk része. A szőlő és a bor egyfajta önmegvalósítás.
– Engem nem vesz le a lábamról a borral. Sok embert láttam, akiket teljesen tönkretett a borfogyasztás és a bortermelés.
– Hosszú éveket éltem Közel-Keleten, főleg Perzsiában. Hét évig minden vonatkozásban perzsaként éltem. Ebéd után, vacsora után ugyanúgy fogyasztottam az ópiumot, mint ők már több ezer éve. Mindennap. De nekem eszembe nem jutott volna, hogy Európában ugyanezt tegyem. A borfogyasztásnak is meg kellene lennie a kulturális gyökereinek.
– Az ópiummal kapcsolatban szóhoz sem jutok, de a borról azért mondtam az előbbieket, mert manapság divatos nagyon költőieket mondani a borról, pedig olykor – ahogy mondani szokták – "öl, pusztít, és nyomorba dönt". Nem lenne egyszer?bb termékként beszélni róla, üzletként, és hagyni a felesleges körítést?
– Ez nem üzlet.
– Akkor a bankárok miért vásárolnak szőlőföldeket és pincészeteket?
– Vannak borászok, akik a legnagyobb testi, lelki és anyagi erőfeszítésükkel borászkodnak. Ők igazi szakemberek. Mivel ma sikk bort termelni, ezért szép számmal vannak sznobborászok, de ne is beszéljünk róluk. Üzleti szempontból nem akkora üzlet a bor, mint például Coca-Colát gyártani.
– Nagy szerelmese a Balatonnak. Nem lehet, hogy ami a tóval és környékével történt, a jelenlegi pangás egyenes következménye, annak a kizsigerelésnek, tolvajkodásnak és prostitúciónak, ami évtizedekig jellemezte a Balatont?
– Az okokat nehogy fölcserélje az okozattal! A Balatonhoz soha nem azért jöttek, mert olyan szép volt a vize, vagy olyan csodálatos hegyek vannak körülötte, vagy a hotelek olyan csodálatos puha ággyal rendelkeznek. A Balatonra azért jöttek a vendégek, mert a világon egyedülálló kultúrtáj, és különleges harmónia jellemezte. Ebben a tájban a legértékesebb szerepet az itt élő ember játssza. Mára eltűnt a tájban élő ember, és már minden a Balaton, csak nem kultúrtáj. Ott köröznek felette a dögkeselyűk, az erdőszélen ott állnak a hiénák. Erről szól ma a tó. Ha megnézi, egy kis holding, amely egy kis szigeten van bejegyezve, sorra vásárolja fel a Balatont.
– Én olyan befektetőkről olvastam, akik azt ígérik, hogy több tízmilliárd forintért fejlesztenek, vitorlás kikötőt, élménystrandot és ehhez hasonlóakat építenek majd.
– Ha a tájban élő embereknek nem adják meg a bizalmat, akik több ezer évre meg tudták őrizni a Balatont, akkor vége a történetnek. Nem hivatalokra és ügyeskedőkre kell rábízni a tavat. Nézze, mit tesznek a nemzeti parkok! Költségvetési pénzekből gazdálkodnak, mellyel az ott élőknek behozhatatlan konkurenciát teremtenek.
– Elmagyarázná?
– Van egy nemzeti park, amely óriási földterülettel rendelkezik. Állam az államban. Előre tudták, hogy jön a földalapú támogatás. Fizetés, üzemeltetés, hadd ne soroljam, ezt elszámolják az állami költségvetésükből, és mellette gazdálkodnak, állatot tartanak, növényt termesztenek. Ezzel az ott élő embereknek teremtenek konkurenciát. Másrészt
régi, megmunkált földterületeket a tájvédelemre fogva hagynak tönkremenni, elbokrosodni, csak hogy ne kelljen bajlódni, például a vízállásos területekkel. Ezért teszik úton-útfélén védetté a nádat, mert azzal nem kell dolgozni. Az ott élő embernek, ha meg akar felelni az uniós versenynek, akkor vagy a nemzeti parktól kénytelen földet bérelni, vagy jogi személyektől, vagy külföldiektől. Nálunk nem egy, nem két paraszt külföldiektől bérel földet, mert ők 1994 és 2002 között szemérmetlenül, jogellenesen megszerezték a jó földeket mint jogi személyek és mint erdő- és legelő-közbirtokosságok.
– Nem rossz évszámokat említett? A Fidesz-kormány alatt elméletileg nem szerezhettek külföldiek földet, hiszen ők kiemelten védték a magyar érdekeket és a magyar földet.
– Itt mindenki meg van vezetve, uram, a tévéből, újságokból biztos nem tudja meg itt az igazat. Be kellett menniük csak egy közjegyzőhöz vagy egy jó ügyvédhez Sopronban vagy a határ szélén, és korlátlanul vásárolhatták a jó földeket mint jogi személyek, mint közbirtokosok. Nem volt se hektár-, se aranykorona- limit, de már nemcsak erdőt vagy legelőt, hanem szántót, gyümölcsöst, sok mindent eladtak. "A magyar föld nem eladó!" – üres lózung volt csak. Ezért sem vagyok Fidesz-párti.
– Mekkora esélyt lát a pártja sikerének?
– A bejelentés óta hirtelen sok lett a kritikusom, kitalálták, hogy megosztom a jobb- és a baloldalt. Meg mit akarok én, hiszen nem is vagyok magyar állampolgár. A legutóbbi szöveg az volt, hogy KGB-s és CIA-s kettős ügynök voltam. Jó jelnek tartom.
2005. 07. 15. (IX/28)
