Kereső toggle

Konferencia a prostitúció ellen:

Legálisan is pokol

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A prostitúció tulajdonképpen szexrabszolgaság, az emberi személyiség fogyasztói áruvá silányítása, megalázása, kisemmizése. A prostitúció szabályozása, bárminem? legalizálása az egyöntet? külföldi tapasztalatok szerint a korrupció megugrásához, a magánélet totális válságához és a szervezett bűnözés elburjánzásához vezet – állítják hazai és külföldi szakértők. A fegyver- és a drogkereskedelmet is leköröző iparágnak Magyarország válhat az európai központjává, ha a prostitúció az erősödő nyugat-európai tendenciának megfelelően nálunk is legálissá válik. Márpedig úgy tűnik, a prostitúcióhoz kötődő, rendkívül jól szervezett nemzetközi bűnözés a politikai és gazdasági elitig elérve mindenhol komoly nyomást gyakorol a törvényesség elfogadtatására. A prostitúció
visszaszorításában idáig egyedül hatékonynak a svéd joggyakorlat bizonyult, amely a prostituáltat áldozatként, a férfi klienst és a futtatót pedig bűnözőként kezeli. 



"A prostitúcióhoz való jog nem része az emberi jogoknak." Fotó: Reuters

Hollandiában sorra zárnak be a szexbárok, a bordélyházak, és már a törvényhozást is elérte a társadalmi tiltakozás ereje. A szavazópolgároknak ugyanis elegük lett, egyre komolyabb intézkedéseket várnak a kormánytól a társadalmi hanyatlás megfékezésére, mivel az intézményesített prostitúció a nőkkel, gyerekekkel szembeni erőszak és elnyomás fölerősödéséhez vezetett. A prostitúció legalizálása Hollandiában, Németországban, Ausztráliában és Új Zélandon egyaránt megbukott, Magyarországnak tehát semmiképp sem szabad e vonatkozásban utat engednie a liberalizációs törekvéseknek – mondta el előadásában a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatója, Janice G. Raymond (USA) azon a nemzetközi konferencián, amit az elmúlt héten rendezett a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom a prostitúció visszaszoríthatóságáról, s amelyet az Amerikai Egyesült Államok budapesti Nagykövetsége, a Svéd Királyság budapesti Nagykövetsége, az Európai Női Lobbi, az Európa Tanács Budapesti Ifjúsági Központja, valamint az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal is támogatott.

Magyarország egyelőre köztes helyzetben van, mert a Btk. szerint bűncselekmény a futtatás, a prostitúció elősegítése, az emberkereskedés, tilos bordélyházat üzemeltetni, a hatóságok első sorban az utcai prostitúció visszaszorítását tekintik feladatuknak. Azért, mert valaki prostituált, nem büntethető, viszont a nem megfelelő helyen való felajánlkozásáért – szabálysértési eljárás keretében – felelősségre vonható – állította kérdésünkre Betlen Anna, a kormányhivatal főtanácsosa.
A legalizálás "előszobájának" számító türelmi zónák kijelölése körül évek óta zajlik a huzavona a prostituáltak és az önkormányzatok között. A környező országokhoz hasonlóan Magyarországon is egyre inkább előtérbe kerül az iparág legalizálásának
és ellenőrizhetőségének igénye, ami a tevékenység megadóztatásán kívül a visszaszorítását is megcélozná. A külföldi tapasztalatok szerint viszont a legalizálással leginkább a prostitúciós ipar fenntartói járnak jól, a társadalomra pedig végképp rászabadul az intézményesített szexipar, amelyben lehetetlenség egymástól elkülöníteni a legális és az illegális szférát. A prostitúció ugyanis elválaszthatatlan az illegális gyermekprostitúciótól vagy az emberkereskedelemtől, amelynek éppen a legfőbb felvevőpiacát biztosítja. A prostitúciós üzletág nagysága a szakértők becslése szerint meghaladja a fegyver- és drogkereskedelem volumenét is. 

Ha Magyarországon teret nyer a legalizáció – figyelmeztet Betlen Anna –, akkor az ország földrajzi fekvésénél és komoly "tradícióinál" fogva elkerülhetetlenül a nemzetközi emberkereskedelem és prostitúció legfőbb európai gyűjtő- és elosztóközpontjává válik. Maga a rendszerváltás is mérföldkőnek számított ebből a szempontból, de egyáltalán nem volt előzmények nélküli: Magyarországot már a 19. század végén is a lánykereskedelem európai központjaként tartották számon a kontinensen. 

A jogi dilemma nemcsak nálunk égető, hiszen a köztéri állapotok, a fiatalkorú prostituáltak tömeges látványa egész Közép- és Kelet-Európában botrányos helyzetet eredményez. Elég Németországból Csehországon keresztül hazajönni, döbbenetes, ahogy egész kisvárosok élnek a prostitúcióból, tizenéves kislányok "kiállításából". A megoldás Betlen szerint mégsem a bordélyházak és vigalmi negyedek kijelölése, és az immár legalizált szexipar förtelmes szolgáltatásainak rászabadítása a társadalomra, hanem sokkal inkább a svéd modell alapján való megoldáskeresés. 

A prostituáltak a közvélekedéssel szemben nem "önkéntesek" – mondja Betlen –, mert egy nő soha nem képes előre felmérni azt a tömény borzalmat, fizikai és lelki erőszakot, ami rá vár, amikor például úgy dönt egy szükséghelyzetben, hogy belekóstol ebbe az iparágba, ahonnan aztán nincs igazán visszaút. Akkor védjük a jogait, ha erőszakos bűncselekmény áldozataként, nem pedig szabad munkavállalóként kezeljük őt. Tény, hogy az a máig "újratermelődő" férfitársadalom, amely hajlamos a nőket kizárólag a szexuális élményszerzés eszközének tekinteni, maga is áldozat, mert neveltetése révén el lett vágva a kiteljesedett emberi kapcsolatok lehetőségétől. A kliensek felelősségre vonása mellett szól az a tény is, hogy ha valaki fizet egy futtatónak, attól még nem jogosult mások – sokszor gyerekek – jogainak a semmibe vételére.

A prostitúció és az emberkereskedelem visszaszorítását célzó törvényjavaslat kidolgozásáról a múlt pénteken állapodott meg az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal és a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom.

Külföldi minták

A prostitúció kezelési módjairól Janice G. Raymonddal, a massachusettsi egyetemen a nők helyzetével és orvosetikai kérdésekkel foglalkozó professzorasszonnyal, a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatójával beszélgettünk.

– Magyarországon 1955 óta hatályban van az Emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában kötött New York-i emberi jogi egyezmény, melynek értelmében a prostitúció illegális tevékenység. Ennek ellenére hosszú ideje heves lakossági ellenszenvvel övezett vita folyik a prostitúció legális kereteinek meghatározásáról, bordélyházak és úgynevezett türelmi zónák kijelöléséről. Ez utóbbiak esetleges megvalósulásától várható-e a jelenleg illegális szexipar visszaszorulása?

– A prostitúció legalizálása elsősorban a szexipar megerősödését szolgálja. A prostitúciót hivatásnak kikiáltó törvény a futtatókat szexipari vállalkozókká, a klienseket fogyasztókká, a tarifát adóköteles jövedelemmé minősíti, a prostituáltakat viszont árucikkekké degradálja. Ez az átminősítés ugrásszerűen megnöveli a prostitúció iránti keresletet, ugyanakkor rányomja bélyegét a férfiak nőkkel szembeni viselkedésére. A szexipar legalizálása révén Budapest könnyen kiérdemelheti az "Európa Nagybordélya" címet.

– Milyen konkrét nemzetközi tapasztalatok támasztják alá a prostitúció legalizálásával szembeni érveket?

– A prostitúció legalizálása korlátozás helyett bővíti a szexipart, annak illegális ágazatait is, és ösztönzőleg hat a szervezett bűnözésre. Az ausztráliai Viktória államban 1989 és 1999 között a legális bordélyházak száma több mint duplájára emelkedett, s emellett a prostitúció más legális formái (kukkolók, telefonszex, pornográfia), valamint a gyermekprostitúció is jelentős virágzásnak indultak. Hollandiában a futtatás, majd a bordélyok engedélyezése óta az utóbbi évtizedben 25 százalékkal bővült a szexipar, ami jelenleg a holland gazdaság 5 százalékát teszi ki, a gyermekprostituáltak száma pedig a 90-es évek második felében megháromszorozódott. Svájc néhány évvel a prostitúció részleges legalizációját követően Európa bordélyok szempontjából legsűr?bben ellátott országává vált.

– Várható-e a bordélyházak létesítése révén a prostituáltak egészségi állapotának, életkörülményeinek javulása?

– Noha a legalizáció eredetileg a köztéri prostitúció felszámolására irányult, az anonimitásukat féltő nők a bordélyok helyett mégis inkább az utcai prostitúciót választják. A prostitúciós létesítmények nem nyújtanak védelmet a kizsákmányolással és a fizikai bántalmazással szemben. A csupán a prostituáltak részére előírt egészségügyi vizsgálat és igazolás nem jelent védelmet a szexuális úton éppen a vizsgálatra nem kötelezett kliensektől beszerezhető betegségekkel szemben. 

– A konferencián elhangzott előadások nemcsak a prostitúció, hanem az azzal szoros összefonódást mutató nemzetközi emberkereskedelem, mint a rabszolgaság modernkori intézménye elleni harc fontosságát is hangsúlyozták. Pontosan milyen mérték? ez az összefonódás?

– A nőkkel és gyermekekkel való nemzetközi kereskedelem világméretű probléma. A sokszor külföldi felszolgálói, táncosnői, házvezetői álláshirdetésekkel toborzó emberkereskedelem résztvevői nem csupán az évente mintegy négy millió áldozat szexuális kizsákmányolásából, hanem munkaerejük és akár szerveik áruba bocsátásából is profitot termelnek. Ez a rabszolgamunkából származó bevétel közvetlenül általában a futtatók, bordélytulajdonosok, emberkereskedők markába jut, de részesedhetnek belőle közvetve utazási irodák, légitársaságok, a vendéglátóipar és ezek hirdetői is. 

Hollandiában a prostitúció legalizálása óta nem csökkent, hanem nőtt a szexpiac igényeit változatossággal kielégíteni igyekvő emberkereskedelem forgalma. Számos holland önkormányzat szeretne bordélyellenes politikát folytatni, ám nem teheti, mert a prostitúció bármely helyhatóságon belüli teljes tilalma, ütközhet a szövetségi alkotmány biztosította szabad munkaválasztás jogával.

Ausztrália Victoria államában a prostitúció legalizálása óta a kelet-ázsiai nők szexipari célú emberkereskedelme egyre fokozódó probléma.

Németország, ahol 2002 óta a prostitúció teljes mértékben legális munkának számít, jelenleg az európai emberkereskedelem legkedveltebb célállomása.

– Ön szerint jogos-e emberi jogi szempontból a prostitúció legalizálása iránti igény olyan valaki részéről, aki nem emberkereskedő kényszerítése folytán, hanem szabad akaratából válik anyagi okokból prostituálttá?

– A prostitúcióhoz való jog nem része az emberi jogoknak. Egyesek dönthetnek úgy, hogy bűncselekményt követnek el, de attól még ezek a dolgok károsak és büntetendők maradnak. Azok, akik a megélhetésükhöz szükséges pénz gyors előteremtésének reményében vállalkoznak átmenetileg az egyetlen lehetőségnek vélt prostitúcióra, általában hamar szembesülnek azzal a ténnyel, hogy napi 5-6 (vagy akár 1-2) kliens kiszolgálását alkohol vagy kábítószer nélkül nem tudják feldolgozni. A hozzászokás hamar kialakul, a szer folyamatos biztosítása viszont jelentős többletköltséget jelent, ami könynyen meghosszabbíthatja vagy véglegesítheti a kezdetben átmenetinek szánt életformát. Ebből az ördögi körből pedig már legalább olyan nehéz kikerülni, mint egy emberkereskedő felügyelete alól.

A prostitúció számtalan betegségtől, kiégéstől, függőségektől fenyegetett, veszélyes foglalkozás. Művelői gyakran szenvednek erőszakos halált idegen vagy saját kéztől, illetve lépnek tovább bordély- vagy masszázsszalon-üzemeltetőnek. A munkaerő utánpótlását biztosító emberkereskedelem mértékét nehéz számokban kifejezni, mindenesetre épp elég jelentős ahhoz, hogy tegyünk ellene valamit.

– Milyen szempontból tekinthető egyedülállónak a svédországi gyakorlat?

– A svéd törvényhozás szexuális aktust nem jognak, hanem a partnerek által kölcsönösen gyakorolt kiváltságnak tekinti, a prostitúciót pedig a férfiak részéről nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett erőszak egyik formájaként definiálja. 1999. január 1. óta nemcsak a prostituáltak felhajtása, közvetítése és futtatása, hanem a szexuális szolgáltatások igénybevétele, illetve az igénybevétel szándéka is bűncselekménynek számít, s mint olyan, pénzbírsággal, illetve 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. (A futtatás egyébként 2-6 év szabadságvesztéssel, az emberkereskedelem pedig
2-10 év szabadságvesztéssel büntethető.) A törvény érdekeltté teszi a prostituáltakat a szexiparból való kilépésben, őket ugyanis áldozatnak tekinti és számukra büntetés helyett anyagi, oktatási, munkavállalási, lakhatási és egészségügyi támogatást biztosít.

A törvény hatályba lépése óta drámai módon (70-80 százalékkal) csökkent az utcai prostituáltak és a szolgáltatásaikat igénybe vevő férfiak száma, és ezekkel együtt az utánpótlást jelentő nőkereskedelem mértéke is. Úgy tűnik, az emberkereskedők inkább olyan célországokat választanak, ahol nem ütköznek ilyen mértékben korlátozó törvényekbe.

A törvény rendkívül széles és egyre növekvő (80 százalék körüli) társadalmi támogatottságot élvez.

2004. januárban a svéd kormány megkezdte a prostitúció és az emberkereskedelem elleni Nemzeti Cselekvési Terv kialakítását, mely a már meglévő törvényi szabályozáson túl az áldozatok megsegítésére, támogatására, valamint a szexipar iránti kereslet visszaszorítására is javaslatokat kínál majd, és szorgalmazza a nemzetközi összefogást. A veszélyeztetett társadalmi csoportok védelme érdekében az egyik legfontosabb teendőnek a figyelemfelkeltés tűnik, hogy a hatóságok, civil szervezetek, a média és a közvélemény is tisztában legyen a prostitúció jelentőségével, valódi természetével és az áldozatok életkörülményeivel.

A svédek példát mutattak a világnak a tekintetben, hogy a prostitúciót nem szükséges rossznak, hanem a nőkkel szemben elkövetett súlyos sérelemnek minősítették, amit nem intézményesíteni, hanem felszámolni igyekeznek a kliensek kriminalizálása és a prostitúcióból való kilépés feltételeinek megteremtése révén. 

– Mit tehetünk ma Magyarországon a prostitúció visszaszorítása érdekében?

– A nemzetközi tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a prostitúció legalizálása nem szolgálja a probléma megoldását. Olyan törvényi szabályozásra van szükség, mely alapján mód nyílik a prostituáltak futtatói és kizsákmányolói elleni hathatós fellépésre. E tekintetben a svéd modell ígéretesnek tűnik. Annak érdekében, hogy a törvényi szabályozás a futtatás államosítása, illetve egy szűk csoport önös érdekei helyett az áldozatok védelmét szolgálja, el kell érni, hogy össztársadalmi vita nélkül ne születhessen meg. A prostitúció elleni harc hatékonyságát növeli, egy komplex cselekvési terv kidolgozását segíti, ha több különböző társadalmi szervezet részéről is történik törvényhozási kezdeményezés. Fontosnak tűnik a rendőrség megkeresése, javaslataik meghallgatása és a törvényalkotásba való bevonása. 

A prostitúció utánpótlásának kiiktatása érdekében fontos a veszélyeztetett csoportok hatékony védelmének biztosítása, valamint az időben történő felvilágosítás arról, hogy az emberek fogyasztási cikként történő kihasználása sérti az emberi jogokat. A nemzetközi emberkereskedelem előfeltétele a szexuális szolgáltatást igénylők helyi felvevőpiaca. Ennek a klienskörnek az anonimitásból való kiemelése révén remélhető a kereslet hathatós visszaszorítása.

A prostituáltak számára nem a munkakörülmények javítása, hanem a prostitúció alternatíváinak megteremtése jelenti a valódi segítséget. A prostitúció kényszerpályájából való kilépés lehetőségének biztosításában, az érintettek rehabilitációjában és integrációjában nélkülözhetetlen az egyházak, hívők szerepe. 

A prostitúció globális probléma, politikai pártok fölötti, az emberi méltóságot érintő kérdés. Megoldása éppen ezért a törvényhozás és a végrehajtás összehangolását, össztársadalmi és nemzetközi együttműködést kíván.

Olvasson tovább: