Lengyel László. "A közigazgatásnak csak látszathatalma van" Fotó: Somorjai L.
– A közelmúltban szakmai és kormányzati körökből is számos elképzelés kapott szárnyra az államigazgatás és az egészségügy reformjáról, az olcsó állam kialakításáról és az ehhez szükséges leépítésekről, átszervezésekről. Ön szerint az uniós csatlakozás küszöbén és a választási ciklus közepén milyen mélység? változásokra van reális esély?
– A jelenlegi politikai berendezkedés és államigazgatás reformját még a legnagyobb elszántság mellett sem tudnák véghezvinni a politikai szereplők ebben a ciklusban. De mivel a jelenlegi rendszer sem a politikai szereplők, sem az üzleti szféra, sem a lakosság számára nem elfogadható, a 2006-os választások után várható változás. Ennek iránya és mértéke attól függ, milyen
összetétel? kormány kap majd hatalmat.
– Ön szerint mi a legnagyobb probléma, milyen területek szorulnak leginkább átalakításra?
– Az első számú probléma az, hogy a jelenlegi kormányszerkezet – amelyet Antall József alakított ki – egyszerűen nem működőképes. 1990-ben a rendszerváltás utáni első miniszterelnök a harmincas évek államberendezkedését, kormányzási szisztémáját vette alapul, ennek lényege az erős miniszterelnöki intézmény és a közigazgatási érdek? kormányzás. Ebben a helyzetben a kulcsszereplő a miniszterelnök, helyettese a belügyminiszter, aki megkapja a kormányzás legfontosabb lehetőségeit a helyi önkormányzatokkal való viszonyban, és csak ezután következik a pénzügyminisztérium, mely az egészet finanszírozza. Ehhez van hozzárendelve az egész kormányzati szektor. Alapvetően ezen nem módosított a Horn-kormány, az Orbán-kormány viszont még jobban ráerősített. Az elmúlt ciklusban a túlhatalommal rendelkező miniszterelnök mellett a miniszterek lényegében tanácsadói szerepbe csúsztak. A folytonosságot hangsúlyozó Medgyessy szinte érintetlenül hagyta a rendszert.
– Vajon Antall József miért választotta ezt a rendszert egy modernebb minta helyett?
– Antall számára a harmincas évek kormányzási szisztémája abszolút etalon volt. Apja ebben a rendszerben szolgált, számára a kommunizmus bürokráciája elfogadhatatlan. Valljuk be, az Orvostörténeti Múzeum éléről nem látott bele a Kádár-rendszer belső szerkezetébe. Hangsúlyoznám, hogy nem az erős miniszterelnöki kormányzással van a gond, hiszen Amerikában is elnöki típusú kormányzás működik. A különbség az – amit nem tudott az Antall-kormány kezelni –, hogy a modern kormányzat működésének az alapja a piaci szereplőkkel való állandó konzultáció. A mai kor elvárása szerint a kabinetnek folyamatosan egyeztetnie kell a munkaadókkal, a munkavállalókkal, a szakszervezetekkel, a tőkecsoportokkal, és ebből az együttműködésből kell kialakítania a szabályozórendszereket. Ezzel szemben nálunk központilag találják ki a kultúrpolitikát, pénzügypolitikát stb., és ebbe a rendszerbe nehezen fér bele az egyeztetés. Sokat változott a világ a harmincas évekhez képest, ma már egészen mások az elvárások, és ebben újabb helyzetet teremt az uniós csatlakozás. Tagországként nélkülözhetetlen a kormányok csapatmunkája. Egy miniszternek nemcsak a saját kormányával kell együttműködnie, hanem valamennyi európai miniszterrel konzultálnia kell, tisztában kell lennie az európai tendenciákkal, az ott született intézkedésekkel. Hazája érdekeinek hatékony képviseletéhez egyszerre kell átlátnia a saját kormányának álláspontját és az uniós elvárásokat. Ehhez képest Magyarország még mindig ott tart, hogy kiküld egy embert, hogy mesélje el, mi Magyarország álláspontja, például hogyan alakul a jövőben az egészségügy átalakítása. Eközben itthon a minisztereknél koncentrálódik az irányítás, minden döntés a kezükben összpontosul, szinte "megistenülnek". Ettől aztán meg lehet őrülni, mert lényegében gondolkodni sem tudnak, 16 órában az apparátus ügyes-bajos dolgaival kell foglalkozniuk. Ebben a rendszerben minden döntés felfelé torlódik. Egyetlen főosztályvezető sem mer önálló döntéseket hozni minisztere jóváhagyása nélkül. A miniszter meg azért nem dönt, mert a miniszterelnök még nem mondta meg, mit kell tennie. És itt bezárul a kör. Ebből nagyon nehéz kilépni.
Tömeg egy földhivatali irodában. Hol a vége? Fotó: MTI
2004. 04. 02. (VIII/14)
