Bajomi Lázár Péter Fotó: Somorjai L.
– Már közhelyszerűvé vált az a mondás, hogy 2001. szeptember 11-e után megváltozott a világ. Annyiban mindenképpen igaz, hogy azóta permanens háború zajlik. A média világa mennyiben változott meg?
– Elsősorban az Egyesült Államok sajtóját tanulmányoztam, így arról tudok beszélni. Ott az újságírásban történetileg az úgynevezett objektivitás-doktrína vált dominánssá. Eszerint a valóság a tényekre való fókuszálással ragadható meg, az újságíró csupán bemutatja a valóságot, de nem alakítja azt. A sajtó pártatlanságra, kiegyensúlyozottságra, belső sokszínűségre törekszik.
A gyakorlat ugyanakkor azt mutatja, hogy ezt az ideált a sajtó jobbára csak békeidőben igyekszik követni. Valahányszor háború tört ki – a spanyol háborútól a függetlenségi háborún át az első és a második világháborúig – a nyomtatott sajtó, majd az elektronikus média tekintélyes része elkötelezte magát valamelyik oldalon. Ez történt most, a harmadik iraki háború alatt is. Az amerikai média – különösen a televízió – a beavatkozás pártjára állt, és egyenlőségjelet tett a patriotizmus és az iraki katonai beavatkozás közé. Holott tudjuk, legalábbis kérdéses, hogy valóban a katonai beavatkozás szolgálta-e a legjobban az amerikai nemzet érdekeit.
Az újdonság a korábbi háborúkhoz képest az, hogy a média nem kormányzati nyomásra vagy központi cenzúra alatt helyezkedett erre az álláspontra, hanem – amerikai médiakutatók szerint – gazdasági okokból. A lakosság hetven százaléka ugyanis beavatkozáspárti volt. Ilyen "vélemény-klímában" az objektivitás nem feltétlenül jövedelmezett volna jól. Sőt, azok a televíziós csatornák voltak a legnépszerűbbek, amelyek a legmarkánsabban háborúpártiak voltak – például a Fox News. Egyes rádióhálózatok bojkottálták a Dixie Chicks nevű, egyébként roppant népszerű countryzenekart, mert egyik énekesnője nyilvánosan bírálta Bush elnököt. A nyomtatott sajtó egy része – így például a New York Review of Books – ugyanakkor már a háború alatt bírálta a televíziók elfogultságát. Úgy vélték, hogy a hazafias elkötelezettség oltárán feláldozták az objektivitást és a kritikus hangvételt.
Az állami cenzúra ma már egyébként is értelmetlen. Emlékezetes például, hogy két évvel ezelőtt a CNN kormányzati nyomásra nem sugározta Oszama bin Laden egyik videofelvételét – másnap azonban az arab műholdas csatorna, az al Dzsazíra teljes terjedelmében lejátszotta a kazettát. A globális médiát a nemzetállamok már nem tudják ellenőrizni.
– Beszélgettem a háború idején demokrata támogatókkal, akik a katonai akciók elkezdéséig ellenezték Bush terveit, de a harci cselekmények idején már támogatták. Mint mondták: a kocka el lett vetve, a háború idején már nem lehet moralizálni, az egyenleget majd a háború végével lehet megvonni. Nem lehet, hogy inkább ez a jelenség volt az említett tendenciák mögött?
– A médiahatás-kutatások számon tartják, hogy háborúban homogenizálódnak a vélemények. A háború összehozza az embereket, hiszen közös a veszély. Ha már belementek a háborúba, akkor mindenkinek az az érdeke, hogy minél jobban jöjjenek ki belőle.
Egy verőfényes októberi nap New Yorkban. Helyreállítás médiaviták közepette Fotó: Joel Meyerowitz
2003. 09. 12. (VII/37)
