Kereső toggle

Nyomozás indult az öngyilkos halászi plébános ügyében

Rejtélyes Mercedes

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Zsarolás bűntettének gyanúja merült fel a halászi plébános öngyilkossága ügyében, ezért ismeretlen tettes ellen rendeltek el nyomozást. Az orvosszakértői boncolás az idegenkezűséget kizárta. A plébános halála előtt öt személytől két és fél millió forintot kért kölcsön. A pénz mostanáig nem került elő – közölte Kiss Imréné őrnagy. (Index, 2003. 07. 02.)



Gyászol a falu Fotó: T. P.

F. Ferenc, 17 éves tanuló



– Az előző pap nem nagyon szerette a gyerekeket, elég zűrös ember volt, ütötte meg fenyítette őket hittanórán. Most halt meg ennek a mostani atyának az édes anyukája. A falu nagyon szereti, például én is nála voltam bérmáláson, nagyon rendes volt és segítőkész, igaz, hogy későn szóltam neki, de még befértem a csapatba. Volt, aki azt gondolta, hogy az anyukája halála miatt tette, de a legtöbben azt mondták, hogy nem azért. Inkább a fekete Mercedes utasával függ össze, aznap is itt volt a plébánia előtt az a Merci. 



N. András, 16 éves tanuló 



– Mielőtt felakasztotta magát, megverték a házban. 

– Te is nála bérmálkoztál?

– Nem, én Óváron. De jól ismertem, meg sokat hallottam róla. 

– Jártok templomba?

– Igen, járunk a Ferivel együtt. Egyik nap halála előtt, este nyolc után egy üres utcában sétált, eléggé magába roskadva. Azt mondták itt a faluban, aznap nem mert hazamenni, mert félt akkor is, hogy a fenyegetői megverik. 

– Kik voltak ezek?

– Azt is mondták, hogy onnan jöttek, amelyik faluban előzőleg dolgozott az atya. Meg azt is, hogy ez lopott Merci volt. Először félmillió forintot kértek. Reggel odamentek hozzá. És akkor a pap felhívta a dr. Kóta Erikát, a körzeti orvost, hogy adjon neki kölcsön, de a doktornő nem adott. Nem tudom, mivel zsarolhatták. Sok barátom hozzá járt hittanra, ők is azt mondják, hogy nagyon rendes ember volt, nagyon szerette őket, és amikor a gyerekek ministráltak, még rágót is adott nekik, meg ilyenek. 

– Egyedül szokta vezetni a misét?

– Igen.

– Kivel volt jóban, kivel beszélgetett, kivel járt össze?

– Szerintem senkivel. Nagyon zárkózott volt. Illetve régebben volt egy kedvesnővér, aki mindig takarított nála, de az már nincs meg, mert elment ilyen apácának. 



Dr. Kóta Erika, körzeti orvos



– Üdvözlöm, doktornő, Tihanyi Péter vagyok, a Hetek főmunkatársa. József atya halála körülményei miatt keresem. 

(keményen, majdnem durván válaszol) 

– Nem tudok magának mondani semmit, és nem is akarok. Különben is köt az orvosi titoktartás. Mentő jött egy súlyos beteghez, kérem, hagyja el a rendelőt! 



K. Károly, a "Süli" kocsma csaposa, 25 éves



– Itt mit lehetett hallani József atya haláláról?

– Hát tudod, a falu nyelve anynyi mindent mond. Hogy konkrétan mi történt, abból csak annyit tudok, hogy felakasztotta magát. Azt mondták itt, hogy valami perben koronatanú volt, és valakik ellen beszélt. 

– Konkrétabban?

– Elítéltek egy pár romát valamilyen rablásügyben, ahol az öreg volt a tanú. (Karcsi odakiabál a hátsó asztalnál fröccsöző idősebb bácsihoz: – Így van, Misi bácsi? A válasz: – Én nem tudom.) Azt mondják, hogy ezek lehettek a mercisek. De azt is mondták, hogy biztos felsegítették őt arra a kötélre.

Mindenki azt kérdezte, hogy miért zsarolhatták, hiszen első osztályúnak mondták ezt a manuszt. Szóval kifogástalan volt a pap. Mindenki ezt mondta, az idősebbek, a fiatalok, akik szerettek oda járni, mondhatom, ez a falu általános véleménye. Nahát, ilyesmiket csépeltek itt a kocsmában, ezeket én csak őutánuk mondom. Viszont nekem, tudod, mi a legfurcsább? Hogy ha az öngyilkosságot a Biblia ellenzi, akkor egy élet végén ez a pap miért csinált ilyet? Mert egy öngyilkosnak semmi keresnivalója a mennyországban. És akkor az egész élete, meg amit tanított, most hazugság lett? Azt mondták, hogy a cukorbetegsége elég durva volt, komolyan kínozta. De biztos, hogy még más is kínozta, nagy dolog kellett hogy legyen, aztán besokallhatott, és anynyi. 

– Ismerted?

– Csak látásból. Nap mint nap itt vagyok a pult mögött, mindig láttam az ablakból elsétálni az öreget. Lassú volt és nyugodt, nem is nyugodt, inkább olyan mélabús. Nem emlékszem, hogy láttam valaha is mosolyogni. Jóval a tragédia előtti napokban kapiskáltam, hogy valami nagyon nyomasztotta, az látszott az arcán. 

– Meddig fogsz itt dolgozni?

– Ki tudja még? 

– Tied a kocsma?

– Nem, alkalmazott vagyok. 



Majtényi Tamás, Halászi polgármestere 



– Mi történt Ön szerint?

– Azt én is szeretném tudni, merthogy olyan sok pletyka, álhír meg valódi hír forog közszájon. Szerintem hagyni kéne a rendőrséget, hogy nyugodtan végezze a munkáját, az derítsen ki mindent, és ne a sajtó.

– Mi a csudával tudták zsarolni?

– Hát ez az, amit én sem tudok. Csak annyit tudok, hogy két férfi Mercedesszel járt be hozzá, de azok mindig csak jöttek-mentek. 

– Zárkózott ember volt?

– Én bármikor kerestem, mindig tudtam vele beszélgetni. 

– A plébánián?

– A plébánián.

– Milyen volt a szobája?

– Az egy dolgozószoba, elég puritán volt, egy íróasztal, egy fotel, könyvek, feszület, fehér falak. 

– Milyen volt a hangja?

– Csendes, nyugodt, olyan normális. Nem volt se túl mély, se túl magas. Idősebbnek nézett ki a koránál. Betegeskedett sokat, de mindenkivel segítőkész volt. Az elmúlt évtizedben elég sok faluba helyezték. 

– Ez miért lehetett?

– Nem ismerem az előzményeket. Azt tudom, hogy Ménfő-csanakról jött ide, és ennek szeptemberben lesz három éve. Hogy előtte hol és mit csinált, nem tudom. 

– Ki lesz a falu következő lelkésze?

– Nem tudom, én is csak a Kisalföldben olvastam erről valamit.

– Úgy hallottam, hogy a Győri Egyházmegyei Hivatal egy Kántor Antal nev? lelkészt akar ideküldeni, akit két év börtönre ítélt a bíróság sikkasztásért. Azt letöltötte, és most Rábapordány plébánosa. 

– És miért kéne ezt nekem tudni? Elméletileg az állam és az egyház évszázadok óta szét van választva, nem kell nekem azt előre tudnom, majd megtudom, ha idejön. Fordítva is igaz, az egyházat sem kérdezik meg, hogy ki legyen itt a polgármester, nem így van? 

– Ezt, látja, nem tudom. Különben gyönyör? a faluja, gratulálok. 



H. József  villanyszerelő, 62 éves



– Amikor még az előző plébános úr volt, a Molnár plébános úr, akkor én az egyházképviseleti testület tagja voltam. Csak az olyan ideges természet? volt, hogy mindig verte a gyerekeket. Ezért otthagytam a tagságot. De ez a mostani egy nagyon jó plébános volt. Mikor aztán a kötélről leszedték, nekem akkor el kellett mennem, tudja, egy kis fusi. Akkor csak a doktornő volt ott, meg az a hitoktatónő, az a Csizmadia Rita, ő volt a jobbkeze a plébánosnak. Ez egy nagyon fiatal nő, úgy tudom, nincsen férje. Aztán ott volt még az a takarítónő, na, a milyen Zolinak a felesége, az, aki ott lakik a kocsma után, na, milyen Zoli is, azt a mindenit néki, azt tudom, hogy Tomsi Marika a leánykori neve, de most már ő asszony, nagy gyerekei is vannak már. Na, ezek végig megvárták. Nem beszélt a szomszédasszonyommal? Ő sok mindent tud. Egy idősebb néni, hetvenegy-két éves, jóban volt a plébánossal. 

– Még annyit kérdeznék, hogy az előző plébánost, a Molnár urat, úgy küldték el a verekedős természete miatt?

– Nem hiszem. Egy ilyen általános csere van mindig. Nézze, itt két-három évenként pörgetik a papokat. 

– És miért?

– Egyszerűen nem tudom elképzelni. Jöjjön, akkor átviszem a szomszédasszonyhoz. 



M. néni, a szomszédasszony



– Ott ülünk aznap a templomban, mondja a sekrestyés, nem tudja, hogy lesz-e szentmise, mert még nem jött meg az atya. Ez vót. Mi folytattuk az imánkat, de utána meg mondja, hogy nem jött, kénytelenek vagyunk orvost meg rendőrséget hívni. Utána ott még néztünk és kétségbeesve vártunk, aztán eljöttem haza, mikor kiderült az, hogy ... hogy. Így hát én már akkor nem voltam ott. 

– Sokat beszélgettek?

– Vele nem lehetett beszélgetni. Nagyon zárkózott volt. Udvarias, aranyos volt, a szentmisét kifogástalanul végezte, úgy prédikált, ahogy kell, és gyönyörűen temetett...

– Az mit jelent?

– Senkit nem magasztalt föl, meg senkiről nem beszélt semmi rosszat. Hazudnánk, ha valamelyikünk is azt mondaná a faluban, hogy nem vót jó pap. De nem beszélgetett magáról senkivel sem. (közbevág a kerítésnél álló fiatalabb szomszédasszony:)

– Megyek négy óra felé kapányi, arra lettem figyelmes, hogy az iskola előtt nagyon lassan jön egy elegáns autó. Benne ül egy, hogy is mondjam, egy kisebbségi, ugye most nem szabad mást mondani. Egy jóvágású fiatalember, hát jól van, mondom, jön, mit tudom én, miért jön. Ahogy ott eljövök a templom mellett, akkor meg jön ki egy bokáig érő rózsás ruhába egy asszony, na, hát az is kisebbségi. 

– Honnan jött ki?

– A sekrestyétől jött lefele. Még úgy bántam magamban, hogy nem kérdeztem meg, hogy mit akar itten. Dehát gondoltam, biztos nincs baj, hiszen világos nappal van, annyian vannak itt az utcában. Engem csak az izgatott, hogy miért keresik a plébánost. De ez nem lett volna feltűnő, ha nem lépésben jött volna azzal az autóval. Aki régen így vetett véget az életének, nem is harangozták ki, a pap nem engedte eltemetni. Még az anyámék idejében. Jó, hát azóta más világ van. Biztos, hogy nagy volt a lelki bánata, nem, Mariska néni? Okos ember volt, doktorátusa volt neki, gondolom, nem semmiért kapta. Igen-igen sajnáljuk, de ehhöz nem lehet mit mondanunk. Hát bocsásson meg neki a Jóisten, bármiért tette. 



A templom közelében lakó jól szituált középkorú úr, aki még a neve kezdőbetűjét sem engedi leírni. A magnót sem engedte bekapcsolni.



– Legyen nyugodt, itt nem fog magának senki semmit mondani, mert nem is tudnak semmit. Ez egy olyan vallásos falu, hogy aki rosszat mondana erről a papról, másnap meglincselnék, de szó szerint. Na, mit gondol, mivel lehet zsarolni egy idős papot, aki semmi rossz dolgot nem követett el, meg nem is olyan gazdag. 

– Nem tudom. 

– Na, gondolkodjon, nem hiszem, hogy nem gondol semmire.

– Mit kerestek azok az emberek a Mercedessel? 

– Ők intézték a fiúkat vagy férfiakat. És ők is szedték be értük a pénzt. 



"...Dr. Szabadfi Árpád megyei rendőrkapitány tudatta, hogy nagyon sok szóbeszéd és pletyka kelt szárnyra, ezek kiszűrése után a rendőrség mérlegeli az információkat, és dönt arról, bűncselekmény alapos gyanúja miatt elrendeli-e a nyomozást. Most ennek esélye több mint ötven százalék. Az igazság kiderítése érdekében elkerülhetetlen lesz a lelkész magánéletének vizsgálata is." (Kisalföld, 2003. július 1.)

Olvasson tovább: