Kereső toggle

Uniós dilemmák

Összetett, de mégis erős

Interjú Szent-Iványi Istvánnal, az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának elnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Az unióban most zajlanak az szövetségi alkotmány létrehozásáról szóló viták. Melyek a neuralgikus pontok, illetve Magyarország melyik álláspont "győzelme" esetén járna jobban? 

– A konvent feladata nemcsak az, hogy az unió úgynevezett alkotmányáról szóló tervezetet megalkossa, hanem az is, hogy a közösség intézményi reformját előkészítse. Az unió ugyanis három jelentős kihívás előtt áll. Először is egy 25, majd 27 tagállamból álló szövetség nem tud ugyanúgy működni, mint a jelenlegi 15 tagállamból álló. Szükséges, hogy ehhez megfelelő intézményrendszer és demokratikus és hatékony döntéshozatali mechanizmus jöjjön létre. A második fontos kihívást az jelenti, hogy kitapintható egy kialakuló, sőt erősödő eurószkepticizmus és bizalmatlanság az európai intézményekkel szemben. Sokan féltik a demokráciát. A harmadik kihívás a globalizációval kapcsolatos. A konvent azzal a törekvéssel indult el, hogy munkája nyomán Európa hatékonyabb és demokratikusabb illetve átláthatóbb és ellenőrizhetőbb legyen, mint jelenleg. Magyarországnak az az érdeke, hogy egy hatékony és demokratikus unióhoz csatlakozzon.



Létezzen olyan alapdokumentuma az uniónak, amelyre minden államolgár hivatkozhat Fotó: Somorjai L.

Első alapvető kérdés: szükség van-e egyáltalán közös alkotmányra? Nagy-Britannia részéről sokáig nagyon merev volt az ellenállás, hisz – mint mondták – ők évszázadok óta jól "működnek" anélkül, hogy lenne írott alkotmányuk. Végül változtattak ezen az álláspontjukon. A leendő dokumentumot viszont már nem alkotmánynak nevezik, hanem alkotmányos szerződésnek. Célként azt fogalmazták meg, hogy létezzen olyan alapdokumentuma az uniónak, amelyre minden állampolgár hivatkozhat. Ez két részből állna: elviből, amely az alapvető jogokat, kötelezettségeket, az intézmények közötti hatásköröket rögzítené. És egy második részből – ez lenne a terjedelmesebb –, mely az egyes politikákat, a részelemeket foglalná össze. Ezen elképzelés szerint alkotmánynak az első részt tekintik. 

– Gondolom fontos kérdés, hogy a döntéseket milyen elv alapján hozzák majd meg, illetve megmarad-e a tagállamok vétójoga.

– Az unió jelenleg azért nem igazán működőképes, mert a döntések jelentős részénél még mindig meghatározó a tagállamok vétója. Egyre nagyobb a törekvés arra, hogy inkább a minősített, többségi döntések vegyék át a szerepet, hiszen 25 tagállam esetén nagyon nehéz elképzelni a vétójog alkalmazását. Ma egy tagállam az unió működését lebéníthatja. Ha a jelenlegi szisztéma maradna, az egy nagyon nehézkes, bonyolult és sok kompromisszumos döntéshozatalt vetítene előre, ami ugyancsak nem lenne szerencsés. Ezért a döntéshozatali mechanizmus mindenképpen fogas kérdés.

Az unió sajátos együttműködési forma, melynek két fontos pillére van: az egyik a kormányközi, amely lényegében az Európai Tanácsot jelenti, ahol a kormányok képviselői egyeztetnek. A másik a közösségi intézmény, amely az Európai Parlamentet – amelyet a lakosság közvetlenül választ – és az Európai Bizottságot jelenti. Ez utóbbi az unió mindennapi munkáját végző, végrehajtó szervezete, tagjait a Európai Parlament hozzájárulásával jelölik ki. Jelenleg ez a két pillér egymáshoz képest egyensúlyban van. 

A reformtervezetek egyik csoportja megnövelné a közösségi döntéshozatal szerepét, azaz a parlamentet és a bizottságot, a másik viszont a tanácsot erősítené. Tehát a nemzeti kormányfőknek és a kormányoknak adna nagyobb hatáskört, "súlyt". 

– Egy európai elnöki poszt létrehozása ebben a vitában melyik irányba billentené el a mérleg nyelvét? 

– Az elnökség kérdése kapcsán is több álláspont létezik. A híres ABC-javaslat szerint – így nevezik a Aznar, Blair és Chirac neveinek kezdőbet?iből – az Európai Tanács nevezné ki az elnököt soraikból, aki egyúttal az EU elnöke is lenne. Az elnökhöz tartozna közvetlenül a kül- és biztonságpolitika, illetve védelemi politika. Ez a felvetés egy nagyon erős elnöki intézményt javasol, amely gyakorlatilag megerősítené a kormányközi hatásköröket, a kormányok szerepét és súlyát. 

Ezzel szemben állnak azok a javaslatok, melyek azt mondják: erősítsük meg az Európai Parlamentet és a Bizottságot. E javaslat szerint a tagországok lakói közvetlenül választanák meg Európa elnökét, hasonlóan ahhoz, mint ahogyan közvetlenül választják az Egyesült Államok elnökét. 

– Példának okáért a magyarok, ha Tony Blair indulna ezért a címért, rá is szavazhatnának?

– Pontosan. Persze egy jelölési eljárással korlátoznák a jelöltek számát, hiszen sok jelölt áttekinthetetlenné tenné a szavazást. Azután, mint az USA elnöke az Államokban, a jelölt egy nagy európai körút keretében korteskedne. A nép választaná meg az elnököt, aki viszont egyben a bizottság elnöke is lenne. Így ő Európa elnöke lenne, hisz Európa választotta, nem valamelyik ország vagy grémium. Létezik egy harmadik elképzelés is, miszerint az Európai Parlament választaná az elnököt, hasonlóan, mint ahogy Magyarországon választják a köztársasági elnököt. 

– Az uniót a tervek szerint a gyakorlatban hogyan irányítanák? Jelenleg az elnökséget minden tagország – rotációs rendszerben – fél évre "viszi", azaz lehet azt mondani, hogy minden tagállam egyenlő hatással bír az irányítás folyamatára. A bővítést követően a sok tagállam miatt ez a rendszer nem működőképes, hiszen tízévente kerülne újra sor egy-egy országra. Ha ez az elnökségi rendszer megszűnik, óhatatlanul megjelenik az a félelem, hogy a nagyobbak diktátuma érvényesül és a kicsik háttérbe szorulnak. Újra kialakulhat az az évszázadok óta ismert európai nagyhatalmi politizálási technika, mely szerint a kisállamok a nagyállamok – német, francia és angol – érdekszférájához fognak tartozni, hogy érdekeiket képviselni tudják. 

– Ezt kell elkerülni. Az alapító atyák is pont ezt akarták meghaladni. Hiszen a hatalmi egyensúlyi politika, a "metternichi Európa" két világégéshez és sok tragédiához vezetett. A magyaroknak sem lenne jó, ha újra létrejönne ez a rendszer. Megítélésem szerint – és a konventtagok többsége is osztja ezt – nekünk az a jó, ha a közösségi intézmények erősödnek, mert ezek a kisállamok számára nagyobb befolyást engednének. Ha a kormányközi szerep erősödik, akkor óhatatlanul a nagyobb államok nagyobb gazdasági és politikai befolyása lesz döntő. A Benelux államok és Ausztria, Finnország, valamint Svédország is a közösségi intézmények megerősítésének álláspontját osztja. 

A másik fontos kérdéskör a védelmi és biztonság politika. Közismert szlogen, hogy az EU gazdasági óriás, de politikai törpe. Az EU GDP-je teljes mértékben megegyezik az Egyesült Államokéval. Ráadásul a maga 450 milliós piacával, a világ legnagyobb integrált piacává válik, amely jóval nagyobb, mint az Egyesült Államoké. Kínában ugyan többen élnek, de a fizetőképes kereslet messze elmarad az európaitól. Tehát Európa gazdasági hatalmát senki nem vonja kétségbe, ugyanakkor katonai, védelmi és politikai érdekérvényesítő képessége nagyon csekély. Egy-egy olyan kulcskérdés, mint az iraki válság világosan rávilágított arra, milyen eltérőek a vélemények. Három fontos véleménycsoport alakult ki: létezett egy brit, egy francia valamint egy német köztesnek nevezett álláspont. Nehezen kialakult egy kompromisszum, de mindenki attól tart, hogy ha az iraki válság kiéleződik, megint széteshet ez az egység. A Közel-Kelet kérdésében pedig ugyancsak országonként más-más, nem egyszer egymásnak tökéletesen ellentmondó az álláspont. Így nagyon nehezen tudja Európa a közös érdekeit érvényesíteni, hiszen képtelen megfogalmazni és közös hangon harmonizáltan közvetíteni álláspontját.

– Lehet látni a domináns befutónak tűnő megoldásokat?

– Őszintén szólva nem. Nem is annyira a konvent számít, hiszen a konvent munkájának végeredményét be kell terjeszteni egy kormányközi konferenciára, és azt az Európai Tanács ülésén, az európai államfők és kormányfők testülete fogja jóváhagyni. A távlati cél megítélésem szerint valóban egy szövetségi Európának a kialakítása, de úgy látom, ennek ma rövid távú realitása nincs. Ha nem történik előrelépés ezen a téren, akkor a konvent és a reform egyaránt kudarcot vall. 

– Térjünk vissza a vétójog kérdésére. Ez szimbolizálta azt is, hogy minden állam egyenlő az unióban. A parlamentben minden ország más és más létszámban küldhet képviselőket, tehát koalíciók kötésének kényszere, a frakciózás követelménye nehezedik az országok képviselőre. Ha "elveszik" a vétójog, akkor egy ország képviselői a saját nemzetüket érintő kérdésben nem képesek megakadályozni egy számukra kedvezőtlennek tartott döntést. 

– Jogos felvetés. A vétójog nagyon erős jog és elsősorban a "kicsiknek" kedvez, hiszen a "nagyoknak" számtalan más érdekérvényesítő lehetősége adódik. A "kicsiknek" és az "egészen kicsiknek" ez a legeslegutolsó biztosíték arra, hogy nem történhet olyan, amit nem akarnak. De minden tagállam érdeke, hogy működőképes szervezetbe lépjen. A vétójog persze addig nagyon jó, míg a "tulajdonos" saját érdekében gyakorolhatja, de ha fontos érdeke forog kockán, és másik állam megvétózza az ő fontos érdekét, jóllehet a túlnyomó többség egyetért vele, akkor ő már a kárvallottja is a vétójognak, nemcsak haszonélvezője. A konventnek olyan rendszert kell ajánlania, ahol a kis országok is biztosítva érzik érdekérvényesítő lehetőségeiket. 

– Teljesen más jelleg? kérdés: lesz-e kereszt az Európai Unión? Többen javasolták, hogy az unió egy dokumentumban ismerje el, hogy Európa keresztény kontinens. 

– Kereszténydemokraták javasolták, méghozzá II. János Pálra hivatkozva, és azzal a véleménynyel, hogy az európai szellemi, gazdasági fejlődés alapjait a kereszténység tette le, s ez valamilyen formában fejeződjön ki. Bizonyos vagyok, hogy így ezt, ebben a formában a konvent nem fogadja el. Azért is, mert a jövőben várható az iszlám többség? Törökország belépése, és már most vannak olyan országok, ahol nagy számú iszlám közösség él. Ráadásul köztudomású, hogy az európai kultúrának kialakulásában a zsidó, a görög és a római kultúra is nagyon komoly szerepet játszott. Szerintem egy felsorolás lesz a dologból, azaz az unió elismeri Európa kulturális arcát kialakító értékeket, talán elsőként a kereszténységet, de kiegészítve a többi tényezővel.

Olvasson tovább: