Horn Gyula: "Nem lesz szükség megszorításokra" Fotó: Somorjai L.
– A napokban hozták nyilvánosságra, hogy a korábbi 4-5 százalék helyett 8,7 százalék lesz az államháztartási hiány. Ez az ára a választási ígéretek teljesítésének?
– A hiány meghatározó többsége nem abból ered, hogy a mostani kormány elkezdett volna felelőtlenül költekezni. Arról van szó, hogy az MSZP az általunk ismert pénzügyi mutatók alapján fogalmazta meg a vállalásait, és csak a kormányváltás után szembesültünk azzal az irdatlan költekezéssel, amely az előző kormányhoz kötődik, és amely valóban megrendítette a költségvetés helyzetét. Napvilágra került jó néhány olyan tétel, amelyet ellenzéki helyzetünkben nem ismerhettünk. Ezzel együtt 2003-ban ezt a költségvetési hiányt a felére kell csökkenteni.
– Meg lehet ezt csinálni lakossági megszorítások nélkül?
– Meg kell csinálni. Nem lesz szükség megszorításokra.
– Ellenzéki vélemények szerint Önök azért taroltak a helyhatósági választáson, mert a "több pénzt az embereknek" szlogennel megvásárolták a szavazatokat.
– Az önkormányzati választás kiemelkedő sikere két dolognak köszönhető. Jelöltjeink aktivitása mellett a kormány politikájának: azon túl, hogy tejesítettük a száznapos program vállalásait, meg tudtuk győzni az embereket, hogy mindez egy hosszú távú folyamat első része. Sok helyütt megfordultam a kampány során, s elmondhatom, hogy személyesen is meggyőződhettem arról, hogy az emberek méltányolják a kormány vállalásainak teljesítését. Ez szinte sohasem fordult elő a többi kormány esetében. Nem hanyagolható el az sem, hogy ez a kormány nem akar beleszólni az emberek hitébe, lelki életébe, nem hamisítja meg a múltat, nem kelt bűntudatot senkiben csak azért, mert korábban tisztességes munkával boldogult. A Fidesz-kormány hatalomgyakorlása, a nemzeti gondolat és a magyar haladás kisajátítása köszönő viszonyban sincs az európai magatartásformákkal, ezért is áll távol a jelenlegi kormánytól. Ugyanakkor hozzáteszem: nekünk, szocialistáknak már régen meg kellett volna fogalmaznunk a nemzettel, a progresszióval, a hazával, a múlttal, 1956-tal – hogy csak a legfontosabbakat említsem – kapcsolatos baloldali álláspontot.
– Ha már említette, hogy a kormány nem kíván beleszólni az emberek hitébe, mi a véleménye az egyházfinanszírozással kapcsolatos vitákról? Az egyszázalékos felajánlások vagy a népszámlálási adatok alapján kapjanak állami támogatást a felekezetek?
– Az egyházi támogatás lényegében eddig bevált rendszere, amely az adófizetők egyszázalékos juttatására épül, a költségvetési kiegészítéssel olyan gyakorlat, melyet fenntarthatónak látok. Ami a népszámlálás adatait illeti, azok nem tekinthetőek hitelesnek, ráadásul szerintem alkotmányellenes a téma szerepeltetése a kérdőíveken.
– Egy kérdés erejéig térjünk vissza a tavaszi választásokra! Múlt heti számunkban Stumpf István azt nyilatkozta, hogy Önök a választás napján egy speciális számítógépprogram segítségével aktivizálták azokat a szavazókat, akik mondjuk délután kettőig nem mentek el választani. És ez Magyarországon törvénytelen.
– Miket talál ki még? Egyébként Stumpf Istvánnak eléggé hízelgő a véleménye, ha enynyire fölkészültnek tartja az MSZP-t, de ennek a feltételezésnek nincs köze az igazsághoz. Miért az utolsó napon akartuk volna meggyőzni az embereket? Hónapokon át kampányoltunk, az MSZP-szimpatizánsokat pedig nem kellett ösztökélni, hogy menjenek el szavazni. Ha valaki nem akart részt venni a választáson, az kikérte volna magának, hogy beleszólnak az életébe. Érthető, hogy Stumpf Istvánnak és társainak fáj a vereség, de nekünk elsősorban nem azzal kell foglalkozni, hogy ők mit mondanak. Néha beleesünk abba a hibába, hogy rögtön reagálási kényszerünk támad. A jobboldal most önmagával foglalkozik, nyalogatja a sebeit, próbál újabb és újabb dolgokat kitalálni, de ezekkel az a baj, hogy döntő többségük nem az országról, hanem magáról az ellenzékről szól. A nemzetközi partnerek körében egyébként rossz visszhangja volt a választást követő magatartásuknak, például az Erzsébet hídi blokádnak, vagy annak, hogy megkérdőjelezték a törvényesen megválasztott miniszterelnök legitimitását.
– Rengeteg szocialista országgyűlési képviselő nyert a polgármester-választáson is. Nem gyengíti a frakció működését ez az álláshalmozás? És hogyan lesz képes a kormány kielégíteni az önkormányzati kéréseket most, amikor szinte az egész ország vörös lett?
– Ami a kérdés első részét illeti, a két koalíciós pártnak összesen tízfős a többsége, és ez önmagában is fegyelmezi a frakciót. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a munkaszervezésben komoly kihívást jelent, ha valakinek egyidejűleg kell helytállnia a parlamentben és a saját településén is.
A helyi igényeket illetően biztosan vannak olyan várakozások, hogy az önkormányzati vezetők a saját megyéjüknek, településüknek szerezzenek minél több pénzt. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ezért is választották meg őket. De mindennek határt szab, hogy a 2003-as költségvetés feszített, keményen meghatározza, mire lehet fordítani a bevételeket. Szerintem az a helyénvaló, ha a következő évtől minden további évben folyamatosan növeljük az önkormányzatok költségvetési támogatását. Ezen túl pedig komoly lehetőségeket látok a helyi fejlesztési programokban: ha a polgármesterek vezetésével hiteles programok, szakmailag megalapozott pályázatok születnek, ezzel helyi szinten jelentős EU-s támogatások nyerhetők el. Ezen a területen gyakorlatilag nincs korlát.
– Tehát nem ítéli úgy, hogy októberben túlnyerték magukat?
– Már a 98-as választások előtt aggódtak egyes politikai partnereim, hogy túlnyerjük magunkat. Én azt kérdeztem, hogyan akadályozhatnánk ezt meg? Másrészt mihez képest lehet túlnyerésről beszélni? Mindez merő ostobaság, amely csak ártott nekünk.
– Túlnyerésről ahhoz a pénzhez képest lehet beszélni, amit most többfelé kell osztani.
– A szocialista–liberális kormány nem folytatja azt a gyakorlatot, amit a Fidesz művelt, vagyis hogy pártállás alapján döntötte el a települések támogatását.
– Úgy hallottuk, Medgyessy Péternek sok energiáját köti le, hogy a támogatók szeretnék benyújtani a számlát a győztesnek.
– Ez minden kormányváltásnál így volt, és gondolom lesz is, mindenütt a világon. De a támogatók kifejezést megkérdőjelezném, mert az igazi támogatók soha nem nyújtják be a számlát, hanem meggyőződésből segítik valamelyik pártot.
– Mindeddig elmaradtak azok az előző kormánnyal kapcsolatos nagy leleplezések, melyeket a szocialisták kampánya sejtetni engedett. Lehet, hogy nem is léteztek ezek az ügyek?
– De igenis léteznek! A gond az, hogy nagyon hosszú időbe telik, amíg egy-egy ilyen viszszaélés végigjárja az igazságszolgáltatás procedúráit. A kampány során egyébként magam is találkoztam olyan kérésekkel, hogy győzelmünk esetén küldjünk börtönbe különböző embereket. Ez két dolgot is jelez: egyrészt a társadalom jelentős része gondolja úgy, hogy a Fidesz-kormány rendkívül korrupt volt, másrészt viszont sokan nem veszik tudomásul, hogy egy törvényesen működő kormánynak nincs joga arra, hogy bárkit is bebörtönözzön.
– Ahhoz képest, hogy a közeljövő egyik legfontosabb kérdése az EU-csatlakozás, az emberek többsége alig tud valamit annak várható következményeiről, a mindennapi életre gyakorolt hatásáról. Ön szerint lehetséges, hogy a bővítésnek a régi és az új tagállamok is nyertesei legyenek?
– Tény, hogy a csatlakozást követő változások ismertetésével még adósak vagyunk. El kell kezdeni a konkrét felvilágosító munkát, s őszintén meg kell mondani, hogy a csatlakozással mi vár az emberekre. Ennek során minden társadalmi csoportnak be kell mutatni, hogyan befolyásolja mindennapi életüket a belépés, beleértve az árak, a fizetések, a nyugdíjak, a munkahelyek és sok minden más alakulását.
Ne felejtsük el azt sem, hogy az elmúlt tíz-tizenkét év során Nyugat-Európa nagyon jelentős piacokra talált térségünkben, amelyeken nyilván sokat nyert, de ez logikus, hiszen nem mi ruháztunk be oda, hanem fordítva. Ezért nekik egyáltalán nem mindegy, mi történik itt, ahová behozták a működő tőkéjüket: érdekeltek a további fejlesztésekben. Minden támogatás, amit kapunk, a korábbi helyzethez képest új pénzforrás. Még vitatott, hogy 250 vagy ennél több millió eurót kapunk a közvetlen agrárkifizetésekre, de a 250 millió már biztos. Ugyanez vonatkozik a Sapard és más regionális programokra: ezek mind új lehetőségként jelentkeznek Magyarország számára.
– Gondolja, hogy több pénzt kapunk, mint amit elvisznek innen?
– Így nem lehet felvetni a kérdést. Hiszen a külföldi tőke munkahelyet és többletjövedelmet teremt. Ezért is arról kell beszélni, hogy mindkét fél jól jár ezekkel az üzletekkel. Másrészt jó néhány olyan nagybefektető van, aki a nyereségét is újra helyben fekteti be: ez leginkább Magyarországon jellemző a térségben.
– Hogyan értékeli Medgyessy Péter amerikai útját? Mit jelent az, hogy újra visszakerültünk a térképre?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy korrigáltuk azt a gyanakvást, azokat a rossz véleményeket, amelyek a szélsőjobboldal térnyerése révén alakultak ki. Az is igaz, hogy vonatkozik ez a státustörvénnyel kapcsolatban feltámadt indulatokra is. A miniszterelnök útja sikeres volt, mert miközben az ellenzék komoly erőfeszítéseket tett Medgyessy ellehetetlenítése érdekében, bebizonyosodott, hogy a kormányváltás nem okozott törést nemzetközi kapcsolatainkban. Ellenkezőleg, egy sor olyan kihasználatlan lehetőség került napirendre, melyekről korábban szó sem lehetett. Az amerikai meghívás és a lebonyolított program egyértelm? cáfolata annak, amit a jobboldal próbált sulykolni, nevezetesen, hogy a mai magyar vezetés nem szalonképes. Azt tapasztaltam, hogy a választások előtt sok nyugat-európai partnerünk is tartott attól, hogy nagyobb teret nyer a szélsőjobboldal, sőt ennek nyomán azt sem lehetett volna kizárni, hogy a radikális jobboldali erők bekerülnek a kormányba. Ezért is tartom létfontosságúnak, hogy áprilistól fordulat következett be, amit nemzetközi szinten is nagy megkönnyebbüléssel fogadtak.
2002. 11. 15. (VI/46)
