Kereső toggle

Még visszafogják a láncra vert kutyáikat,

de a megfelelő pillanatban elengedik őket mondja Kende Péter írói

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Nincs alku – én hadd legyek boldog!" (József Attila)



– Hogy van?

– Köszönöm szépen, ragyogóan, mint mindig.

– Mitől van ilyen jól?

– Attól, hogy sok-sok évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy az élet minden pillanatában jól fogom érezni magam. Rájöttem, hogy itt a földön arra megy ki a játék – nem tudom, miért –, hogy nekem mindig rossz legyen. Minden erőmet és energiámat azóta arra fordítom, hogy én állandóan jól érezzem magam, és aki azt mondja, hogy önző és felszínes vagyok, az nem érti, miről beszélek.



Kende Péter: Bocsánat, ne én bizonygassam, hogy igaz, amit leírtam Fotó: Vörös Sz.

– De hát másképp nem is lehet élni.

– Dehogynem lehet. Most egy pillanatra tegyük félre, hogy sajnos sok millióan nem rendelkeznek azokkal az anyagi javakkal és eszközökkel, hogy emberhez méltó módon élhessenek. Mégis azt látom, hogy akiknek megvan erre a módjuk és lehetőségük, azoknak is a négyötöde kínlódik, szenved, nem tudja élvezni a meglévő jókat sem. Rettenetesen sajnáltatják magukat, állandóan nyivákolnak, s mikor majd közeledik a vég, és megkérdik maguktól, hogy mivégre is volt ez az élet nev? vircsaft itt a földön, nem fognak tudni válaszolni.

– Ezek szerint nem szokott tüske menni a körme alá?

– Dehogyisnem, állandóan tüske megy a körmöm alá, viszont élvezem, hogy reggel süt a nap, és irtó csodálatos idő van, azt a tüskét meg egy pillanat múlva kiszedem, utána megint futok, és mindenféle finomságokat művelek. Az előző könyveimmel is bőven kaptam a képembe, de ahhoz képest, ami most zajlik, az előző tüskék és pofonok semmik voltak. 

– Mondjon egy aktuális példát.

– Tegnap délután Győrben dedikáltam, hatalmas tömeg jött össze, s egyszer csak egy idős, láthatóan beteg bácsi, akinek már aláírtam a könyvét, jön vissza sírva, bottal a kezében. Azt mondja nekem: "Kende úr, mi folyik itt, kimentem, és a következő sarkon szembe jött velem három bomberdzsekis suhanc, látva kezemben a könyvet elkezdtek lökdösni, meg üvölteni, hogy: te szemét öreg, te is ezt a hazugságot olvasod? Az volt a szerencsém, hogy a botommal elkezdtem hadonászni, így nem ütöttek meg." Miután vége lett a dedikálásnak, rendőri kísérettel tudtunk átmenni a művházba, ahol a talkshowt csináltuk. Ez a műsor is befejeződött, megérkezett a szervezőm, aki kocsival ment előttünk Csornára, hogy el ne tévedjünk. Csornáról tudni kell, hogy ott született Áder János, és ott is indul egyéniben a választásokon. A következő fogadott minket: a művelődési ház utcája a két végén lezárva bójákkal, négy rendőrautó, melyeken villogott a fényjelzés, körülbelül száz fős tömeg tüntetett ellenem. Transzparanseken ez állt: "Elég volt a hazugságból, ki innen, Kende!" A rendőröknek kellett szétnyomni a tömeget és kordont csinálni, hogy mi be tudjunk menni, közben hatalmas fújolás, kiabálás: "Dögölj meg, hogyan mered kritizálni a miniszterelnököt, te szemét! Le leszel lőve a választások után!"

– Ők is bomberdzsekisek voltak?

– Összevissza, nagy részük öregember volt. 

– Mondja, mi ez az őrület?

– Az elmúlt egy évben a félelem légköre az állami alkalmazásban álló értelmiségiektől lejjebb ment, és a társadalom nagy részét áthatotta.

– Mitől félnek az emberek?

– Az állásvesztéstől, az APEH-revíziótól, mindenféle helyi, látszatra picinek tűnő atrocitásoktól. Ne felejtse el, hogy az ország nagyobb része vidéken, kis városokban, falvakban él, ahol a hatalom szorítása erősebb, mint Pesten, vagy akár a nagyvárosokban. És ezen félelmek alapja a Fidesz jelenlegi politizálási stílusa és gyakorlata. Úgy vélem, hogy mikor ez a fajta félelem már a társadalom nagy hányadában jelen van, az emberek vágynak egy hős megjelenésére, aki kimondja, hogy a király meztelen, aki nádpálcájával eltángálja Döbrögit. Ne vegye nagyképűségnek, de úgy tűnik, most én lettem az ország Ludas Matyija. 

– Tudták előre, hogy dolgozik egy Orbán Viktorról szóló könyvön?

– Nem tudták, illetve a megjelenés előtt három nappal jöttek rá. Ma már egyértelmű, hogy bármi áron megakadályozták volna.

– Mit jelent a bármi ár?

– Azt, hogy semmi sem számít. Ha kell, bárkit lefizetnek, bárkit, bármit eltüntetnek, felrobbantanak. Ahogy kijött a könyv, már aznap reggel beindították a felvásárlási akciót. Felhív a Tescóból a nem tudom milyen Feri, az illetékes vezető, és mondja nekem, hogy ott állt délelőtt, amikor a pasi ezt mondta a kasszásnak: "Azt a feladatot kaptuk, hogy minél többet vásároljunk fel a Viktorból, mert viszik a zúzdába." Miért feltételezném azt, hogy a Feri ezt egy ködös éjszaka találta ki. Aztán rám uszították az egész jobboldali sajtót, és lám, ez is eredménytelen volt, hiszen ennek hatására azok is elkezdtek érdeklődni a könyv iránt, akiket egyébként nem érdekelt volna. Vagy gondolja, hogy Csornán, ezen a kis településen az a száz ember a transzparensekkel magától jött oda? Hogy Győrben három gyerek magától hülye, azt el tudom hinni, de hogy Csornán az a száz? És sorolhatnám.

– Akkor sorolja.

– Debrecenben Juszt Lacival a plazában csináltuk a műsort, ott is hatalmas tömeg jött össze. A Debrecen környéki településeket aznap kora délutántól több busz járta, és hozta be a MIÉP-eseket, hogy minket kicsináljanak. Ehhez komoly szervezés kell, buszok kellenek, pénz kell, utána haza kell vinni az embereket, ki kell fizetni a buszok állásidejét. Különben a debreceni plazában ott volt a helyi Fidesz-vezérkar Kósa kivételével, és mondták a zseniálisakat, MIÉP-es kollégáikkal együtt.

– Identitását, idegrendszerét nem kezdte ki ez a hajcihő?

– A legtöbb embertől annyi szeretetet, sőt rajongást kapok, ami mindenért kárpótol. Természetesen az első pillanatban eldöntöttem magamban, hogy ezekhez az abnormális negatív jelenségekhez nem szabad másként viszonyulnom, mint hogy a dolog engem mulattat. Egyszerűen viccnek veszem. Ha nem így tenném, paranoiás lennék tőle. 

– Valamit nem értek. Folyamatosan azt mondják a könyvére, hogy hazugság, rágalom, pocskondiázás, kitaláció. Hogyhogy nem ül Ön börtönben?

– Nézze én pontosan tudtam, hogy mit írok. Számítottam arra, hogy nagy lesz a felháborodás. Nem vagyok bolond, és nem vagyok kezdő, hogy olyan hibákat kövessek el, amivel börtönbe küldöm magam. Legalábbis azzal áltatom magam, hogy jó színvonalon tudom a mesterségemet. Így nem engedhetem meg magamnak, hogy elvigyen az indulat a mesék és kitalációk világába. De bocsánat, ne én bizonygassam, hogy minden igaz, amit leírtam. Nézzük ugyanezt az indirekt bizonyítás szemszögéből, tehát mik történtek eddig a kritikák frontvonalában. Péntekenként Lovasék összevissza kennek engem szarral. Én nem néztem a műsorukat, mert rettegéssel töltött el, amit láttam, de most kénytelen vagyok megnézni. Ezért tudom, hogy még egyetlenegyszer sem álltak elő azzal, hogy a 80. oldal harmadik bekezdésénél vagy a 125. oldal alján, amit leírtam, az nem igaz, az nem úgy történt, vagy nem történt meg. Senki nem jelentett föl, csak megy az anyázás. Volt egy másik frontvonal is, előre küldték Fellegi Tamást, nyilvánvalóan azért, hogy megkóstoljanak. Népszabadság, kéthasábos, hatalmas anyag. Fellegi Tamás sok éven keresztül Orbán Viktor két főtanácsadójának egyike volt, s mint ilyen, minden területen jól informált. Fellegi ugyanazt mondta el, mint a többiek, hogy hazudok és gyalázkodok, ám egyetlen konkrétumot, tényt, történetet sem sikerült találnia, amire azt mondhatta volna, hogy Kende itt és itt hazudik. 

Az már más lapra tartozik, hogy vajon a Népszabadság miért olyan mostanában, amilyen. Mert ha csak egy kicsit is tisztességesek lettek volna – hisz mégiscsak arról van szó, hogy ki fogja elveszíteni a választást, és mivel nem a Magyar Nemzetről van szó –, azt kellett volna tenniük, hogy elküldik e-mailen a Fellegi anyagát mondván, hogy ez két hasáb, így hát neked is van két hasábod, hogy válaszolj, ugyanabban a lapszámban. De ők anélkül adták le Fellegi anyagát, hogy nekem szóltak volna. 

– Miért, Ön mindent megtett, hogy ellenőrzött információkat közöljön? Miért nem kereste meg a másik oldalt is?

– Erre egyetlen okom volt, nevezetesen, ha Orbánék időnek előtte megtudják, hogy készül a könyv, akkor ma nem lenne miről beszélnünk, mert a könyv nem jelent volna meg. Nincsenek illúzióim. Mindent megpróbáltak volna, akár az én eltüntetésem árán is. Orbán Viktor egyetlen reakciója a könyvre a következő volt, szó szerint idézem: "Olyan idők jönnek, amelyekben majd eltűnnek ezek a hangok." Ez ugye azt jelenti, hogy el fogjuk tüntetni azokat, akik ilyeneket mondanak. Az én családomból már lőttek a Dunába embereket. Értem ezeket a kódolt kifejezéseket. Ezek 39-ben és 40-ben már elhangzottak Magyarországon, aminek 1944 lett a vége, azaz hatszázezer zsidó halála. Ha pedig Orbán a könyv megjelenése után ezt mondja, miért ne mondta volna a könyv megjelenése előtt? Hozzáteszem, hogy az a bizonyos "hallgattassék meg a másik fél is" a mi szakmánknak nem feltétlen szabálya. Vannak m?fajok, esetek, amikor alkalmazni kell, de vannak, amikor nem. Sőt, van, amikor tilos. 

– A könyv megjelenése óta – gondolok itt jó pár kritikára – megváltozott-e valamelyest a véleménye az értelmiségről vagy a barátairól?

– Semmi sem változott. A barátaim a barátaim, és azok is maradnak. Az értelmiség egy része személyem vagy könyvem iránti ellenérzésének legfőbb motívuma az irigység. Sajnos ilyen egyszer? a dolog. "A rohadék Kendének minden könyvéért sorban állnak a könyvesboltokban, nyilván marha jól keres a szemétláda, mert royalitit (a legelőnyösebb szerződés – a szerk.) kap a kiadótól, és az bizony sok pénz." Igen, hála Istennek, sok pénz. Én erre csak azt tudom mondani, hogy tetszettek volna szintén írni valamit. Mármint, amit az emberek el is olvasnak. 

– A jövőt hogy látja?

– Úgy érzem, most még egyelőre visszafogják a láncra vert kutyáikat. De az a rossz érzés kezd erősödni bennem, hogy a megfelelő időben elengedik majd ezeket a kutyákat. 

– A megfelelő idő a választási győzelmük után lesz?

– Persze. Arra várnak, hogy büntetlenül és gond nélkül lehessen az ellenségeiknek vélt emberekre uszítani őket.

– Mire gondol konkrétan?

– Bármire, amit csak el tud képzelni, még véletlen balesetekre is. Állítom magának, hogy Vancsik Zoli halála sem oké. Tuti, hogy ott sem stimmelnek a dolgok. Röviddel a "baleset" után eltüntettek minden anyagot, és a mostani ellenzék sajnos van olyan gyenge és impotens, hogy hozzá sem mer nyúlni a témához. Vagy tán nem is akar, de az még rosszabb.

– Nem gondolja, hogy egyértelm? lenne, ha a választások után magának valami baja lenne? Mondjuk április 30-án baleset
érné.

– Persze igaza van, április 30-án ciki lenne. De ha ne adj Isten megnyernék a választásokat, három hónap múlva a kutya nem figyelne oda, ha engem eltüntetnének. Szép, új világ...

Olvasson tovább: