Kereső toggle

A röhögést tessék abbahagyni

Lengyel László a hatalomról, Orbán Viktorról, s a humorról. Illetve annak hiányáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Ön szerint ki vagy kik hozzák az ország legfontosabb politikai, gazdasági döntéseit? És hogyan? És hol, mert valószínű, hogy nem a kormányülésen, de még nem is a Fidesz elnökségi ülésén. Tehát a hatalmi gépezet valódi működésére lennék kíváncsi. 

– Valójában a végső döntéseket mindenben és mindenkor Orbán Viktor hozza. Azt gondolom, erős hatalmak vannak hátrébb is, és vitathatatlan, hogy Simicska, Wermer András, Kövér – más szempontból Áder és Szájer is – befolyásos emberek, akiket meghallgat Orbán. Sőt, bizonyos dolgokat az ő hatásukra fogad el. De a döntéseket egyedül ő hozza. 



Lengyel László: Orbán Viktor tartott egy szobát az elvarázsolt kastélyában, ahová bezárta a humorát Fotó: Somorjai L.

Ez egyébként bolsevik mintára épül. Magyarországon nem működött még olyan kormány és pártok mögötti illegális informális hatalmi erő, mint most a Fidesz-kormányzás alatt. Lényeges látni, hogy nem a kormányülésen dőlnek el a dolgok, de nem is a pártvezetésben. A Fidesz elnöksége nem számít, a Fidesz elnöksége azt a döntést hozza, amit ők ketten, hárman, négyen hoznak. Sztálin elvtárs is egy olyan belső, illegitim körrel tárgyalta meg a Szovjetunió ügyeit, ahol kívülről soha senki nem kérdezhetett meg semmit. 

Azt, hogy miért jöttek össze ők minden héten hétfő délelőtt, senki nem hozhatja föl, hisz milyen alapon? De ennek az informális körnek – mondom, ez a kör három-négy emberből áll – sincs számonkérési lehetősége a főnöktől, aki akkor hallgatja meg őket, amikor akarja. Szinte kizárólag Orbán Viktor van döntési helyzetben a legális szférában. Hogyan is gyakoroljon befolyást a döntési helyzetre például egy külügyminiszter, amikor csak és kizárólag Orbán Viktor ül a tárgyalópartnerrel szemben? Se külügyminiszter, se szakember, se nemzetközi jogász. Tehát a legális, formális hatalomban teljhatalma van. Ez a legnagyobb fegyver Orbán kezében, hogy önmagán kívül bárkit bármikor, bármilyen helyzetben egy pillanat alatt ejthet, és megszüntetheti velük a kapcsolatot. És ezek az emberek ezt még csak nem is kérhetik rajta számon. Még a visszakérdezéshez való joguk sincs meg. Ez óriási hatalom. Demokratikus államokban alig van ilyen. Berlusconi-félék próbálkoznak – éppen most látjuk – ilyesmivel, de nem megy nekik. 

– Ezek szerint ugyanúgy élet-halál ura most Orbán Viktor, ahogy például Kádár János volt?

– Sőt! Talán még jobban. Kádárnak döntéseinél figyelembe kellett vennie a Politikai Bizottságot, amiben azért voltak erők. Azt gondolom, hogy utoljára ilyen ereje egy rövid, átmeneti időszakban Grósz Károlynak volt, amikor ő volt a pártfőtitkár és a kormányfő is.

Ilyen erőt Kádár valamikor az ötvenes évek végén gyakorolt, amikor szó szerint élet-halál ura volt. Azért is Grószt említem inkább, mert az ő idejében már a moszkvai korlát jóval gyengébb volt. Orbán Viktornak is végtelenül nagy a hatalma, mert most sincs külső korlát. 

– Tehát nincs Moszkva–Berlin– Washington, ahol azt mondanák, állj, eddig, és ne tovább?

– Úgy van. Belülről meg semmi sem korlátozza. Persze, végül is minden reggel elmondja, hogy kormányom elé terjesztem, és pártunk elnöksége megbeszéli, de valójában mindent ő dönt el egymagában.

És ma már Kövér Lászlónak mi a funkciója, kérdezem én. Ügyvezető, alelnök? Ki ő most? 

– Akármi is a funkciója, gondolom, ma is nagy hatalommal rendelkezik.

– Persze, óriási hatalommal, én is így gondolom, de ő is attól függ, hogy Orbán Viktornak kedve van-e vele beszélni, vagy sem. Ez egy egyoldalú, sugaras kapcsolat. Ilyen értelemben nem lehet kopogtatás nélkül belépni hozzá, még a közvetlen alattvalóinak sem, és nem lehet fölhívni, hogy te Viktor, a következőt szeretném mondani. Nem azt állítom, hogy ezt nem lehet megpróbálni, de teljesen a királytól függ ez a konstrukció. Tudniillik ezt úgy építette fel a Fidesz-kormány és személyesen Orbán Viktor, hogy szükségszerű, hogy hibázzon. Nincsenek a konstrukcióban önkorrekciós mechanizmusok. Egyetlenegy ember van, egyedül Orbán Viktor, és a többiek nincsenek. Ily módon fölépítette maga köré a politikai és társadalmi tévedhetetlenség intézményes rendszerét. Ami sajnos nemcsak mítosz, hanem valóság. Azt gondolom, hogy ez valóban egy sajátos feudális udvar, ahol mindenki karrierje, jövője csak és kizárólag a királyhoz való barátságán és közelségén múlik. 

– Nem gondolja, hogy Kövér, Áder, Orbán valamilyen módon egy személlyé lettek? Nem arra gondolok, hogy azonos hatalommal bírnak, hanem arra, hogy ha szükség van rá, kapásból fel tudják mondani egymás szövegét, talán még hasonló stílusban is. 

– Azt gondolom, hogy Orbán Viktorban legalább annyira megvannak Kövér hajlamai, mint Simicska hajlamai vagy Áder hajlamai. Ha úgy tetszik, ő egy igazi Shakespeare-színész, aki azt mondja: "Mondjátok meg, ma este melyik szerepet kell játszanom? A dörzsölt vállalkozóét, akinek szembe kell ülnie egy multi tulajdonosával, vagy az országom polgárait féltő politikusét, akinek durva szidalmakkal kell illetnie a gonosz ellenzéket? Bármelyiket eljátszom." És valóban, ha kell, pillanatok alatt el tudja játszani Kövért vagy bármelyik fiút. Talán még Dávid Ibolyát is. Ha éppen ezt "követeli" tőle a haza. 

– A politikai közélet meghatározó személyiségeiből miért hiányzik annyira a humor, a der?? Pszichiáterek, ideggyógyászok szerint a humor hiánya éppen hogy nem komolyságra, hanem keserűségre, sőt kegyetlenségre utal. Egy szónak is száz a vége, miért tilos a boldogság a jobboldalon?

– Egyáltalán nem véletlen, hogy éppen a kabaréra sújtott le kőkeményen Orbán Viktor. Lehet érezni, hogy komoly gondot okoz neki a humor. Ezt arra vezetem vissza, hogy ez a valódi őstehetség – tudniillik Orbán Viktort annak tartom – tartott egy szobát saját elvarázsolt kastélyában, és ebbe a szobába bezárta a humorát. A szoba azóta is zárva van, a kulcsát nem lelni. Ez volt a narancsos humor. Ez a fiú nagyszerűen tudott nevetni, még önmagán is. De mikor elhatározta, hogy király lesz, hogy győztes lesz, tehát hogy más lesz, mint eddig, akkor bezárta az ajtót. Azóta is be van zárva egy szobába, mint a mesebeli sárkány ereje. Nemhogy a nevetés, de még egy mosoly is sokszor nagy problémát okoz neki. Van egy sanda mosolya, amelyre rendre rá is mennek a kamerák, és amely bajt is hoz rá. Neki ugyanis a jobboldal szemében tekintélyes politikusként kell mutatkoznia. 

Gondolja el, neki folyamatosan imádságosnak és ceremóniásnak és patetikusnak kell lennie. És most akkor képzeljük el, hogy ő volt az, aki éveken keresztül nyíltan röhögött, meg gúnyolódott az ilyen embereken. Mára valahogy elintézte magában, hogy ne röhögje el magát azonnal, mikor szembejön vele egy püspök, aki pontosan azon a nyelven, és abban a stílusban szólal meg, amit öt-hat évvel ezelőtt bugyborékolva gúnyolt. Képzelje el azt a helyzetet, amikor az iskola főcsibésze, aki állandóan a tanárokon röhög, egyszer csak átkerül a tanári karba. Majd a példamutató iskolaigazgató pózában tetszelegve ünnepi beszédet mond, mondjuk április 4-én vagy május 1-jén, holott ő volt az a diák, aki az ilyen beszédek harmadik mondatánál belökött valami szöveget, amire az egész társaság röhögni kezdett. 

Most képzelje el, hogy a szerencsétlen Orbán Viktornak millenniumi, körmenetes, zászlóátadásos beszédként hányszor kell előadni kenetteljesen ezeket a hülye, kamu szövegeket, felelősségteljes ábrázattal, azt mutatva, mintha halálosan komolyan gondolná. Szemét közben keményen forgatva, nehogy véletlenül az ötödik sorban elröhintse magát valaki, mert akkor lőttek az áhítatnak, meg a hatalomnak is. Rajtam ne röhögjön senki. A röhögést tessék abbahagyni. Ezért aztán a Heti Hetesnek tűnni kell, Farkasházy kabaréjának tűnni kell, és a humornak is tűnni kell. Hiszen én egy komoly államférfi vagyok. Csakhogy ő annál okosabb és érzékenyebb, minthogy ne tudná azt, hogy a dolog tulajdonképpen iszonyú nevetséges. De ha ezt elismerné, egy pillanat alatt elveszítené szavazóinak azt a részét, akik ezt a kutyakomédiát komolyan veszik, akiknek még ma is iskolaigazgatók kenetteljes szövegeire viszket a fülük, s közben észre sem veszik, hogy ők maguk az emberi létezés alján landolnak. 

– Az imént valódi őstehetségnek nevezte a miniszterelnököt. Tulajdonképpen minek alapján minősíthető egy ország vezetője tehetségesnek vagy adott esetben tehetségtelennek? Nem munkájának eredménye, gyümölcse alapján? Egy miniszterelnök tehetségét nem az mutatja, hogy az emberek, akik lakják azt az országot bővölködnek, elégedettek és végső soron boldogok?

– Nézze, megrázó és tragikus dolog, hogy Magyarországon nagy formátumú politikus találtatott, aki azonban az ördög pártján áll. Ilyen politikus egyébként több is volt. Véleményem szerint Orbán Viktort kicsinek, jelentéktelennek beállítani szintén súlyos hiba volna. Ez arra engedne következtetni, hogy valaki – ez főleg a középszer? emberre jellemző – nem mer szembenézni a nagysággal, így azzal sem, hogy meg tudna vele birkózni. Sajnos kisebbrendűségi érzéssel van megverve a magyar politikai ellenzék nagy része. Ezért tartottam Medgyessyt jobb karakternek az előzőeknél, mert végig éreztem rajta – érzem ma is –, hogy nincs kisebbrendűségi érzése Orbán Viktorral szemben. 

– Egy hónap múlva szavazunk. Ön szerint a két párt milyen lépésekkel tud magának további szavazókat nyerni?

– Régebben a döntetlen inkább Fidesz-íz? volt – már úgy értem, hogy a Fidesz tűnt nyerőnek –, ma a döntetlen inkább az MSZP-nek áll. 

Az érdekes az, hogy nem a két oldal pozitív lépései fogják eldönteni a meccset, hanem az, hogy ki hibázik többet. Erre a kormányoldalon van nagyobb esély. Ez volt a problémája 98-ban Horn Gyulának is, aki minden hibázási alkalomnál hibázott is. Ha Orbán Viktor csak minden harmadiknál fog elcsúszni – tételezzünk fel jót –, már akkor is baj lesz. És még valami. Nem szabad úgy kampányolni, hogy minden egyetlen jelöltre van felépítve, nem Amerikában vagyunk. Nagy gond, ha az egyetlen jelölt megroppan kicsit, mint ahogy most a miniszterelnök megroppant és népszerűsége lejjebb ment. Vele szemben azonban két-három ellenzéki vezérnek magas a népszerűségi indexe. Tehát a Fideszben nincs népszerű második vonal. 

A szocialistáknak előnye, hogy adott esetben, ha Medgyessy Péter kicsit rosszabbul szerepel, Kovács vagy Horn vagy Szili, sőt akár Kuncze is azonnal odaállhat. Nem csodálkoznék, ha a Köztársaság téren hirtelen a tömegtől nem lehetne látni az őt körülvevő Medgyessyt, miközben négy hónappal ezelőtt még magányosan álldogált. Ma már százszor meggondolják az emberek, hogy kire szavazzanak, mert érzik, hogy ez vérre megy. Ha áprilisban rosszul szavaznak, lehet, hogy nem lesz egzisztenciájuk, kikerülünk Európából.

– Lát még esélyt arra, hogy a király egyszer kinyitja majd kastélyának ajtaját, és újra felöltözi magára ott felejtett humorát?

– Talán, ha lekerül fejéről a korona. Akkor. Talán.

Olvasson tovább: