Kereső toggle

Zászlók és brosúrák a kormánytól

Félrevezették az embereket

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Interjú Horn Gyula volt miniszterelnökkel



"Tömören, közérthetően el kell tudnunk mondani, mit akarunk; hogy jobbak vagyunk, többet tudunk adni az embereknek, mint a mostani kormány. Állítom, hogy a Fidesz-kormány leváltása nemcsak az MSZP, de az egész ország érdeke is."



Horn Gyula: "Szinte egyetlen dologban sem tudtunk egyetérteni a miniszterelnök úrral. De hát Istenem, van ilyen."

– Jövő nyáron választunk. Hogyan látja a kormány eddigi munkáját? Mi hasznosat tett, épített nekünk embereknek, a társadalomnak?

– Nem látom, hogy bármit is építettek volna, az ellenkezőjét viszont igen. A magyar mezőgazdaságban például akkora pusztítás ment végbe, ami után csak romok maradtak, és ez nemcsak Torgyánék felelőssége, hanem az egész kormányé, beleértve a miniszterelnököt is. A kormány lejáratta magát mindazzal, ami ezen a területen történt, illetve nem történt. A hozzá nem értés, a klientúraépítés, a mezőgazdasági támogatások elherdálása mind a kormány számláját terheli. Az MSZP egyébként már készíti a mezőgazdaság megmentésére irányuló javaslatait. Miniszterelnökségem idején – a hadügytől az egészségügyig – egyetlen területet, egyetlen minisztériumot sem lehetett kivonni a kormányzat felelőssége alól. 

Aztán hova lettek a nagy fejlesztési programok? Most kezdenek kapkodni, hogy valamit beindítsanak. Lényegében minden abbamaradt 1998 nyarán. Erre nincs ésszer? magyarázat. Pedig az infrastrukturális fejlesztések, a környezetvédelmi beruházások sorsdöntők az ország felzárkózása szempontjából. Egy kormány politikájának értékét az adja, hogy konkrétan mit tesz az ország érdekében. A Fidesz-kormány kiváló helyzettel indult 98 nyarán, és mit tett két és fél év alatt a köz érdekében? Zászlózott, brosúrákat osztogatott és vallási-ideológiai agymosást tartott. Gyakorlatilag semmiféle lényeges változtatást nem kellett végrehajtani a vallás- és lelkiismereti szabadságról és az egyházakról szóló 90-es januári törvény óta. És mi volt az első lépése a Fidesz-kormánynak az egyházakkal kapcsolatban? Ez a törvénymódosítási javaslat, amely, állítom, nemcsak a kisegyházakat, de a demokráciát is sérti. Úgy tűnik, nagyon zavarják őket az olyan szervezetek, egyházak, amelyeket nem tudnak befolyásolni. Ebben a 90-es törvényben mi precízen megfogalmaztuk – amit mellesleg az alkotmány is tartalmaz – az állam és egyház szétválasztását. És mi történt az elmúlt két évben? A kormány mindent megtett, hogy bevonja az egyházakat a különböző állami parádéiba, millenniumi játékaiba. Ilyen módon szabályosan félrevezették az embereket. 

– A következő mondatot Haraszti Miklós mondta fél évvel ezelőtt a vele készített interjúban: "Mindketten (a Fidesz és az MSZP) űzik azt a demokráciát destabilizáló szédelgést, hogy kétosztatúvá próbálják tenni az országot. Ennek érdekében már el is kezdődtek a színfalak mögötti mutyizások, cinkos összeesküvések." Ön hogyan magyarázza, értelmezi ezt a mára már látható szinten is megjelent közeledést?

– Nem értek egyet Haraszti Miklóssal. Azzal viszont igen, hogy a két legnagyobb pártnak szüksége van a párbeszédre. Tarthatatlanná, mondhatnám drámaivá vált mostanra a magyar valóság, olyannyira, hogy ha ők nem kezdeményezték volna, akkor nekünk kellett volna. Ennek hiányát tudniillik mindannyian megszenvedjük, és nemcsak hazai, de nemzetközi viszonylatban is. Mert miről szól ma a közélet? Botrányokról, korrupciókról, jogi csűrés-csavarásokról és az ebből adódó visszaélésekről és – ami a dolgok legnagyobb rákfenéje – arról, hogy a kormánypártok hovatovább ellenségként kezelik az ellenzéket. Ilyen körülmények között leülni tárgyalni ésszer? lenne, abból még kijöhet valami. Az ellenségeskedésből nem sok. És miért kellene ezt összekötni a nagykoalícióval? A régebbi időben is több olyan párttal tárgyaltunk, amelyekkel aztán nem kötöttünk koalíciós megállapodást, sőt komolyabb együttműködésre vonatkozó javaslatok sem hangzottak el. Az MSZP többször deklarálta, hogy meg kell szabadítani az országot a mind jobboldalibb kormányzástól. A mi politikánk és annak stílusa olyan messze van a Fideszétől, mint ég a földtől.

– Mi az, amit irigylésre méltóan jónak tart a Fidesznél?

– Az egységet. Ez irigylésre méltó – legalábbis a kifelé mutatott egység –, sőt néha már félelmetes. Hogy aztán belülről hogyan vitatkoznak, azt nem tudom megítélni. Az is irigylésre méltó – bár biztos, hogy nem követendő –, ahogy ez a PR-kormány profi módon tud kibújni mindenfajta-féle felelősség alól.

– Az európai uniós csatlakozás kérdéseit leszámítva milyen kül- és belpolitikai kérdésekről esett szó a miniszterelnökkel folytatott beszélgetésen? Mi volt az, amiben egyet is értettek?

– Áttekintettük Magyarország politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatait Kelet-Európával. Beszéltünk arról, hogyan, milyen módon lehet a balkáni stabilizációt elősegíteni, mivel iszonyú feszültségek nyomják és terhelik még ma is ezt a térséget. A belpolitikára térve beszéltünk az előbb is említett nagy beruházások elmaradásáról, az életkörülmények alakulásáról, illetve romlásáról, az oktatás, de legfőképp az egészségügy katasztrofális helyzetéről. Az egy európai elv – és ezt az MSZP-kormány a gyakorlatban is megvalósította –, hogy amint javul a gazdaság teljesítménye, azzal párhuzamosan kell javítani az emberek életkörülményein. Ezekről, meg egyebekről is keményen vitatkoztunk, mivel a miniszterelnök úr másképp látja és értékeli mindezt. Ő figyelmesen meghallgatta az én véleményemet, én is az övét, de szinte egyetlen dologban sem tudtunk egyetérteni vagy megegyezni. De hát Istenem, ilyen van. A beszélgetésünk hangneme, stílusa korrekt, kiegyensúlyozott volt, egyetlen indulatos, vagy nem odaillő kifejezés nem hangzott el.

– Kövér úr zsigeri gyűlölet-áriáit, férges-nyüves trilláit minek tudja be? Gondolok például az Ön "bűnbocsánatával" kapcsolatos megjegyzésére.

– Nem tanultam pszichiátriát, és Kövér László néhai elvtárs megnyilatkozásait lassan csak pszichiáterek tudják magyarázni. (Ezt nem az emberre, hanem a megnyilatkozásaira értem.) Pedig higygye el, nem üldözte sem őt, sem a családját senki. Ő a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Intézet munkatársa volt, annak a nómenklatúrának volt a része, amely a Központi Bizottság munkatársait jelenti. Ráadásul ő arról volt híres, hogy végsőkig ragaszkodott a szocializmus eszméjéhez. Különben vállalom mindenki előtt nemcsak a múltamat, de az elmúlt éveket, évtizedeket is, mindent, amit ezért az országért tettem – mellesleg ezt egész Európában, sőt világszerte is elismerik. Egy decemberi közvélemény-kutatás szerint közel kétszer annyi ember ismeri el az MSZP-kormány teljesítményét, mint a Fideszét. Azért mégiscsak én voltam annak a kormánynak a feje. Ezekről, vagy akár 56-ról, az akkori történésekről, de minden egyébről szívesen leülök beszélgetni, de csak tárgyilagos, a tényeket nem semmibe vevő emberekkel. 

– Mit vagy miben kellene változtatni leginkább az MSZP-nek ahhoz, hogy akaratának megfelelően abszolút győzelmet arathasson?

– Azt kéne újragondolnunk, hogyan tudjuk eljuttatni az üzeneteinket, cselekvési programjainkat, akcióinkat az emberekhez, ennek egyelőre nincs kitalálva a technikája. Folyik az elmúlt két és fél év tapasztalatainak feldolgozása, és ennek alapján igenis meg kell újítanunk egész politizálásunkat. Nem a tartalmát, hiszen amit az MSZP hirdet, megfelel a mai követelményeknek. Állítom, mi az ország valós helyzetére irányítjuk a figyelmet, és azzal foglalkozunk, ami az embereket valóban foglalkoztatja, csak sajnos ezek az anyagok, javaslatok körön belül maradnak. Tehát nem tudjuk magunkat jól eladni. A politizálásunk reagáló jellegű, ennélfogva, úgymond, a Fidesz vezényel, és ez nem jó. Önálló kezdeményezésekre van szükség, igenis akciókat kell szervezni, össze kell hívni mindazokat, akik tenni akarnak valamit az agrárügy, az egészségügy, a kisnyugdíjasok, a pedagógusok érdekében. Az egész ország számára világossá kell tenni, hogy mit és hogyan akarunk ezeken a területeken változtatni, javítani. Tömören, közérthetően el kell tudnunk mondani, mit akarunk, hogy jobbak vagyunk, többet tudunk adni az embereknek, mint a mostani kormány. Ma a politikát nagyon el kell tudni adni, sokkal inkább, mint korábban bármikor. Úgy vélem, hogy a Fidesz változatlanul gyűjtőpárt marad, és megpróbálja a jobboldalon mindenki szavazatát, támogatását besöpörni. Szinte diktátumokkal lép fel a jobboldalon helyet foglaló pártokkal szemben – vannak ugyan közöttük páran, akik berzenkednek ez ellen az iszonyatos nyomás ellen –, de én eddig azt tapasztaltam, ha fontos kérdésekről van szó, akkor szinte mindenki vakon és feltétel nélkül beáll a sorba. 

– Hogyan értékeli Demszkyt és az általa vezetett SZDSZ-t?

– Amit Demszky nemrég elkezdett, abból még lehet akár 10 százalékos párt, de benne van a 2-3 százalék lehetősége is. Amit és ahogy az elmúlt hónapokban nyilatkozott… lelke rajta.

– Az Önökkel kapcsolatos megnyilatkozásait hogyan ítéli meg?

– Azt hiszem, azok legjobb esetben is csak Demszky irodalmi munkássága részének tekinthetők, s a politikában ezeket nem kell komolyan venni. Nagyvonalúan, és nem a személyes érzelmek és indulatok alapján kell értékelni, nem szabad túlreagálni ezeket. Egy dolgot azért hadd jegyezzek meg. Köztudott, hogy az MSZP nélkül soha nem lett volna főpolgármester, így ezek a megnyilatkozások erkölcsi-etikai kérdéseket is fölvetnek. 

– Mit gondol a MIÉP jövőbeni szerepéről? 

– Nézze, a MIÉP sokak számára talány. De sajnos igaza lehet Csurkának, hogy sok a látens, rejtett szavazójuk. Ráadásul a kormány politikája közvetve helyzetbe is hozza őket. Nyugat-Európában demokratikus pártok semmilyen körülmények között nem tehetnek szalonképessé szélsőséges pártot. Most Magyarországon sajnos nem ez a helyzet. A parlamenti munka is azt bizonyítja, hogy a legtöbb kérdésben nyugodtan kormánypártinak tekinthetjük a MIÉP-et.

– Elmondaná, hogy az Ön verziója szerint mi fog történni a választásokon? 

– Az első helyen az MSZP fog végezni, ha az eredményekre kíváncsi.

– Igen, arra.

– A megyei listás helyeken reálisnak tartok egy 37-38 százalék körüli eredményt, ami valamivel jobb, mint a 98-as, de az egyéni eredmények lesznek a döntők. 98-ban is az döntötte el a választásokat, hogy a 176 egyéni körzetből mennyit vitt el az MSZP és menynyit a Fidesz. Ha az említett változtatásokat valóban meg tudjuk tenni, és ha keményen dolgozunk, akkor esélyünk lesz arra, hogy 125 körüli egyéni képviselői helyet megnyerjünk. Ez kell az abszolút győzelemhez. 90 körül saccolom a Fidesz eredményét. De tulajdonképpen kettőnknek van esélye az egyéni mandátumok döntő többségének az elnyerésére, és ez fogja meghatározni a 2002-es választások kimenetelét. És végezetül állítom, hogy a Fidesz-kormány leváltása nemcsak az MSZP, de az egész ország érdeke is.

Olvasson tovább: