Kereső toggle

A Fideszt le kell váltanunk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Interjú Jánosi Györggyel, az MSZP országos választmányának elnökével 



Jánosi György. A paktumról szóló vélekedések fikciók Fotó: MTI

– Az elmúlt hetekben újra előkerültek olyan megnevezések szocialistákkal kapcsolatban, mint például: egyik vagy másik politikus "nemzeti baloldali". Önt is ezen irányzathoz tartozónak nevezik. Mit jelent ez valójában?

– A Magyar Szocialista Párt annak idején a platformok szövetségeként jött létre. Kezdettől fogva három platform jellemezte a működését: egy szociálliberális értékeket erősítő platform, egy baloldali, hagyományos értékeket követő platform, és 89 végén, 90 elején egy nemzeti értékeket erősebben hangsúlyozó platform is alakult, akkor még Haza és Haladás néven. E körül bábáskodtam én magam is Kósa Ferenccel és Tabajdi Csabával együtt.

A platformok jelenléte a párton belül azt jelenti, hogy bizonyos értékszíneket egyik vagy másik platform a többieknél erőteljesebben hangsúlyoz. Mindegyik érték jelen van mindegyik platformban, ettől vagyunk egy párton belül, de bizonyos értékhangsúlyok másként jelennek meg az egyes platformok körében. A Szociáldemokrata Társulás például erőteljesebben hangsúlyozza a liberális értékeket, aminek van is létjogosultsága, főleg ma. A Baloldali Tömörülés a klasszikus munkásmozgalmi hagyományok értékrendjét képviseli egy kicsit erőteljesebben, míg a Szocialista Platform a nemzeti értékekre, a vidék Magyarországának problémáira helyez nagyobb hangsúlyt. Ez a tagozódás azért jó, mert különböző csoportokat, rétegeket tudnak megszólítani a párton kívül. 

– Ezeknek a platformoknak az úgymond "szabad vegyértékei" más-más politikai erő felé nyitottak?

– Ha a magyarországi pártok értékorientációk alapján politizálnának, akkor igen. Elméletileg erősebb a kötődés a Szociáldemokrata Társulás és a liberális párt között, a Baloldali Tömörülés és a Munkáspárt között vagy a Szocialista Platform és a konzervatív, mérsékelt konzervatív pártok között. A baj azonban az, hogy a többi párt nem igazán értékorientációs alapon, hanem kőkemény pragmatikus politikai érdekek mentén politizál, ezért nem igaz ma ez az állítás. Például az SZDSZ is így viselkedik, számomra ugyanis úgy tűnik: Demszky Gábor versenyt fut Csurka Istvánnal a szélsőségesen radikális szavazatok begyűjtéséért. A konzervatív pártok, a jelenlegi "kormányzók" sem igazán értékalapú politikát folytatnak, ezért épp olyan erős a konfliktus a Szocialista Platform és a jelenlegi kormányon lévők között, mint a párt egésze és a kormány között. Jelenleg a platformok inkább a különböző, pártokon kívüli rétegek felé próbálnak "szabad vegyértékeket" adni, nem pedig a politikai erők irányába.

– A bizonytalanok felé?

– Igen, hiszen nyilvánvaló, hogy az a párt fogja a legnagyobb eséllyel megvívni a választási versenyt, amelyik a legnagyobb tömeget tudja megszólítani a ma még bizonytalanok körében.

– Az MDF legutóbbi kongreszszusán határozatban fogadta el, hogy az MSZP-vel nem hajlandó semmiféle politikai formációba lépni. A kisgazdák is folyamatosan dehonesztáló kijelentéseket tesznek a szocialista pártra, de a Fidesz sem mindig hízeleg önöknek. Miért van az, hogy még a szocialisták konzervatív szárnyát sem fogadják el nemzetinek ezek a magukat nemzetinek nevező pártok?

– Mi az MSZP része vagyunk, és nem is szeretnénk, ha csak azért, mert a mi platformunk a nemzeti értékekre jobban odafigyel, minket elfogadnának, a párt egészét azonban nem. Ebbe a "megosztásba" nem megyünk bele. Ezek a pártok a jövőjüket valószínűleg csak a jelenlegi jobboldali szövetség keretei között látják, ezért pusztán kommunikációs fogásnak tartom, hogy kifelé a más pártokkal való viszonyban, mégpedig azok leszólása révén határozzák meg magukat.

– 1990 és 1998 között meghatározó politikusa volt az MSZP-nek, de mintha 1998 és 2000 között, a legutóbbi kongresszusig háttérbe vonult volna. Miért?

– Ha valaki politikára adja a fejét, számolnia kell azzal, hogy mások döntenek a sorsáról. Az MSZP belső viszonyait tekintve demokratikus párt, így mindig egy közös, szélesebb kör? döntés következménye, hogy kit és milyen poszton mire tartanak alkalmasnak.

– Az előző ciklus idején Ön volt a MSZP első számú médiapolitikusa. Miként értékeli azt az időszakot, így például a médiatörvény megalkotását, illetve a frekvenciák kiosztását?

– Ma már nagyon sok kritika éri az akkor alkotott médiatörvényt, és azt kell, hogy mondjam: teljes joggal. Mentségünkre legyen szólva: szinte a semmiből kellett egy speciális jogszabályt megteremteni, amelyet akkor nagyon határozottan követelt tőlünk az Európai Unió. A sürgetés mellett fontos tényező volt, hogy a megalkotása során konszenzusra kívántunk törekedni, ez sikerült is, hiszen ezt a törvényt akkor 80 százalékos arányban fogadta el a parlament. Mi volt a hibánk, ha lehet azt annak nevezni? Demokratikusabbnak tételeztük fel a jövő politikai és társadalmi viszonyait annál, mint amilyenek valójában lettek. Nem gondoltunk arra, hogy lesz egy olyan kormánykoalíció, amely majd a kiskapukat keresi meg a törvényen belül, hogy saját hatalmi pozícióját megerősítse. Amit a Fidesz ezen a területen művelt a kisajátító törekvései sorával, világossá tette, hogy ebben akkor tévedtünk. A jelenlegi politikai viszonyok között viszont szinte lehetetlen a törvény szükséges korrekciója, mert amíg a Fidesz vezette kormánykoalíció ezt a lerohanó politikát folytatja, addig reménytelen, hogy bármiben meg tudjunk egyezni.

– A frekvenciák kiosztásában volt-e Önnek szerepe?

– Nem volt, hála Istennek. Szerepem abban volt, hogy a törvényt politikai konszenzussal tudtuk megalkotni. Azt követően a törvény "magától" hozta létre azokat a testületeket – a kuratóriumokat és az ORTT-t –, amelyek a konkrét döntéseket meghozták. Számítani lehetett rá, hogy viharok lesznek ez ügyben, hisz a frekvenciákra a lehetőségekhez képest jóval több pályázó jelentkezett. Egy ilyen, pénzügyi szempontból nagy volumen? döntés túl fontos terület ahhoz, hogy ne vegyék aztán körül ilyen vagy olyan sejtések és intrikák. Egyébként ma is azt mondom, hogy jó döntés volt, amit akkor az ORTT például a televíziók ügyében hozott: akár az RTL Klubot, akár a TV 2-t veszem, egyaránt bizonyították létjogosultságukat és működőképességüket a magyar médiapiacon.

– Egy szaklapban, a Magyar Sajtóban Bárdos András, az RTL Klub hírműsorainak egykori frontembere a sajtószabadság bukásáról szóló cikkében Önt is kritikával illette. Azt írja Bárdos, hogy az akkor ellenzéki Deutsch Tamásnak, a Fidesz akkori "médiásának" Ön megengedte, hogy beleszóljon a szerkesztők kinevezésébe. 

– Azt gondolom, ez alapvető tévedés. Vitathatatlan, hogy a médiatörvény megszületésekor a Fidesszel megállapodásra jutottunk. A Fidesz akkor az az ellenzéki párt volt, amelyik támogatta a médiatörvény megszületését. A Magyar Demokrata Fórum is támogatta, egyedül a kisgazdák nem. Ebből azonban egyáltalán nem következik az, hogy akár nekem, vagy akár Deutsch Tamásnak beleszólásunk lett volna a szerkesztők kinevezésébe. Az vitathatatlan, hogy volt konzultáció a televízió elnökének és a rádió elnökének személyét illetően, mert fontos kérdésnek tartottuk azt, hogy a médiatörvény után ebben is konszenzus jöjjön létre a különböző pártok között. Így az akkori vezetők már első körben élveztek egyfajta többpárti támogatást.

Ebből azonban – még egyszer mondom – egyáltalán nem következik, hogy akár Deutsch Tamás, akár én, akár valamelyik politikus beleszólt volna a szerkesztők kinevezésébe. Bár ilyenkor jobb, ha az ember csak a maga nevében beszél. Azt gondolom, hogy azt a felelősséget én nem vállalhatom magamra, ha valamelyik másik párt képviselője a televízió vagy rádió akkor kinevezett vezetőivel személyi kérdésekben egyezkedett. Ha ez megtörtént, nagy bajnak tartom, de ezért engem felelősség nem terhel.

– Hallottam egy olyan vélekedést, miszerint 96 környékén létrejött valamiféle megegyezés az MSZP és a Fidesz között, amely nagyban hozzájárult a Fidesz "feljöveteléhez". Emlékezetes, hogy az MSZP és az SZDSZ viszonya igen feszült volt akkoriban. Ilyen időszakban megszűnt a liberálisabb műsornak tekintett, kritikus hangvétel? Objektív, és helyére "bejött" az Aktuális, amelyben folyamatosan a fideszes szakértők, politikusok jelentek meg vitapartnerként az MSZP-s politikusokkal szemben. Ez azt a koncepciót sugározta, hogy egyetlenegy alternatívája van az MSZP-nek, és ez a Fidesz. Ez a teória felesleges okoskodás csupán, vagy akár igaz is lehet?

– Eleve nagy bajnak tartom azt, ha bárki be akarná sorolni a televíziós, rádiós személyiségeket egyik vagy másik politikai skatulyába. Nagyon sok embert ismerek ezen a területen. Érthetően döntő többségük rendelkezik valamilyen politikai orientációval, valamelyik párt szimpatikusabb neki a többinél, hiszen ők is állampolgárok. A döntő többségük, az igazán jó szakemberek a szakmát helyezik előtérbe egy-egy műsornál, miközben politikai orientációjukat háttérbe szorítják. Nem hiszem, hogy szabad lenne ilyen osztályozásokba belemenni, mert ennek szükségszerű következménye lesz, hogy a legjobb televíziós és rádiós szakemberek elmenekülnek a "placcról", és helyükre tényleg a pártkatonák kerülnek be.

Az esetleges paktumról szóló vélekedések fikciók. Semmilyen tudatos akció nem volt ezen a területen. Az igaz, hogy zavarosak voltak a viszonyok, lehetett bennük halászni minden oldalról, de ebben politikai megegyezést vagy bármiféle háttéralkut föltételezni nem kell.

– 1998-ban, a választások előtt mindenki azt mondta, és a közvélemény-kutatások szerint az általános várakozás is az volt, hogy újra a szocialisták nyernek. Emlékszem, akkor nagy meglepetésemre éppen Ön említette nekem egy beszélgetés során, hogy nem biztos ebben. Igaza lett. Most is azt mondják: az MSZP áll nyerésre. Mi kell ahhoz, hogy valóban így legyen?

– Ma már világosan látom, hogy 98-ban két ok miatt veszítettünk. Az emberek döntő többsége megértette, hogy szükség volt a gazdasági és pénzügyi helyzet stabilizálása érdekében a szigorú intézkedéssorozatra, amelyet a Horn-kormány megtett. Hibáztunk, hogy nem tettük világossá: miután megteremtettük a gazdasági növekedés alapjait, másféle politizálást szeretnénk folytatni. Olyant, amelyben visszaadjuk azoknak a rétegeknek a gazdasági növekedés hozadékát, akik a legnagyobb terheket cipelték a hátukon abban az időszakban.

Másrészt nem fordítottunk kellő erőt és energiát a kampányra. Mintha a párt elkönyvelte volna magában, hogy lényegét tekintve, gazdasági szempontból sikeres volt a kormányzás, ezért meg fogjuk kapni újra a lehetőséget, hogy folytassuk. Ez komoly tévedés volt.

A 2002-es választásokon éppen ezért óriási a tét. A Fidesz egészen más politikát folytat, mint amit mi célszerűnek és helyesnek tartottunk volna, ezért a szocialista pártnak nem lehet más célja, minthogy leváltsa a jelenlegi kormányt. Megteremtettük a gazdasági növekedés alapjait, nekik lett volna lehetőségük arra, hogy ebből megpróbálják fölzárkóztatni a leszakadó rétegeket, illetve hogy megpróbálják elindítani a gazdaság konszolidációja után a társadalom konszolidációját. Orbán Viktor kormánya volt az első olyan kormány a rendszerváltás óta, amely nemcsak a hiányt "oszthatta" szét a különböző területek között, hanem egy korábban megteremtett gazdasági növekedés eredményeként valóságosan szétosztható többletforrásai voltak. Ehelyett ma ugyanolyan, sőt talán élesebb társadalmi konfliktusok vannak Magyarországon, mint 1998-ban, mert a Fidesz csak saját politikai bázisának létrehozására tett hangsúlyt. Egyszerűen azt kell, hogy mondjam: a társadalom többségének a felemelkedésre nem adtak esélyt.

Az MSZP számára az a kulcskérdés, hogy be tudja-e mutatni: másfajta társadalompolitikára van szükség, mert ha a Fidesz marad kormányon, torzulhat a társadalom képe. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezzel nem a gazdagodó réteg, hanem a szegénység ellen vagyunk.

– A Fideszről viszont azt tartják, hogy jelentős nyugdíj- és béremelésekkel "megveheti kilóra" a polgárokat, hiszen tele van a kassza. 

– Valóban készülni kell arra, hogy a Fidesz ezt a fajta logikát fogja követni. Egyes elemzők szerint ugyanis a költségvetési törvény elől legalább 300-400 milliárd forintot eltitkolt azzal, hogy ismét és tudatosan alulbecsülte az inflációt. Ez már az elmúlt évben is egy 150 milliárdos többletbevételt hozott a kormány számára, amely nem volt bevonható a parlamenti ellenőrzés alá, hiszen nem szerepelt a költségvetési törvényben. Nincs kétségem afelől, hogy ezt szavazatszerző célokra fogják felhasználni. Szerintem 2002 januárjától fog igazán megindulni ezeknek az eltitkolt többletbevételeknek a szétosztása különböző politikai szempontok szerint. Ez ellen egy ellenzéki pártnak egyetlen védekezése lehet, hogy folyamatosan beszél erről. Más esélyünk nincs.

– Politológusok egy köre szerint 2002-ben az lesz a legfontosabb kérdés, hogy ki lesz a harmadik legnagyobb párt, mert előre láthatóan egyik nagy párt sem tud annyi mandátumot szerezni, hogy egyedül kormányozzon. A harmadik helyre a MIÉP, az MDF és az SZDSZ esélyes. Abban az esetben, ha egy Fidesz–MIÉP-koalíciót kellene megakadályozni, el tudna-e képzelni egy MSZP–Fidesz-koalíciót?

– Kizártnak tartom, mert annyira más a politikai logikája és filozófiája a két pártnak. Másrészt nem is gondolkodunk ebben.

– Ellenben, ha a kisebbik rossz lenne egy MSZP–Fidesz-kormány…?

– Akkor is arra kell készülnie a szocialista pártnak, hogy a Fidesz inkább a MIÉP-pel fog megállapodást kötni, mintsem velünk. Lehet látni ennek az előjeleit. Egyébként nagyon nagy bajnak tartom, hogy a Fidesz tudatos politikával elérte azt, hogy az emberek a társadalomban ma egy kétpólusú politikában gondolkodnak. Ugyanis sokkal tagoltabb a magyar társadalom, mintsem hogy két politikai párt le tudná fedni. Ezért nagyon remélem, hogy fölismerik ezt az emberek, és több kisebb párt is a parlament része marad a 2002-es választások után. 

– Mi van akkor, ha az SZDSZ-nek nem sikerül harmadik pártnak lennie, és az MSZP sem kap annyi szavazatot, hogy egymaga tudjon kormányozni?

– Az a lehetőség még mindig adott, hogy a Magyar Szocialista Párt abszolút többséget szerezzen. Azt gondolom, nekünk erre kell készülni, ez is a célunk.

– Többesélyes a képlet, hiszen mostanában mintha az MDF is megindult volna felfelé.

– A minél nagyobb arányú győzelmünk a cél, aztán majd meglátjuk, mi lesz a választások eredménye után. Azt gondolom, egy győztes párt számíthat arra, hogy megjelenik több párt is a környékén, amelyik a parlamentbe jutott, és keresi a helyét a politikai palettán. A lehetséges szövetségesek kérdésével most azért sem foglalkozunk, mert mi elsősorban a társadalommal szeretnénk szövetséget kötni. Szeretnénk bemutatni, mennyire hibás az a politika, amit a Fidesz követ. Ha ezt el tudjuk érni, akkor akár az abszolút többséget is meg tudjuk szerezni a parlamenti mandátumok tekintetében. 

– És ehhez mennyire egységes a szocialista párt?

– A szocialista párt mindig is egységes volt a választási felkészülés időszakában. Ilyenkor a platformok is mindig félretették azokat a belső vitáikat, melyek a programok kidolgozása idején természetszerűleg jelennek meg. A platformok mindig inkább előrehajtó erők voltak a párton belül azáltal, hogy különböző társadalmi értékrendszer? csoportokat szólítottak meg, de a fölkészülésben, mikor a párt érdekeiről volt szó, össze tudtak fogni. Ez most is így fog történni, kétségem sincs efelől. A belső egység erősödni fog, mert elemi érdek, nemcsak a párté, hanem úgy érezzük, a társadalom kétharmadáé is, hogy leváltsuk a jelenlegi jobboldali kormányt.

– Azért lehet aggódni a szocialista pártért is. A Fidesznek sikerült "szétszednie" a KDNP-t, az egykori MDF-et, az SZDSZ-ből "kihúzták" Tölgyessy Pétert, most pedig láthatóan a kisgazdapártot aprítják. Kövér László, a Fidesz pártelnöke nemrég megdicsért egy nemzeti baloldali politikust, nem hozhat ez megosztást az MSZP-ben? 

– A Fidesz mindig is ilyen tudatos politikai manőverekkel játszott. Egészen mást mutatott a társadalom felé, mint amit a háttérben kevert. Itt van most az úgynevezett közeledés a szocialista párthoz. A Fidesz nyilván észrevette, hogy amiért kezdetben sokan támogatták, tudniillik a fiatalos lendületért, a határozottságért, a frissességért, az már a társadalom köztudatában egy nemkívánatos jellemvonássá alakult át: pökhendiséggé, agresszivitássá, nagykép? és lekezelő politikává. Valószínű, kitalálták, hogy stílust kell váltaniuk: mosolygós Fidesz-arcot kell a társadalom felé mutatni. Az MSZP-t ehhez akarták fügefalevélként használni, de ez a tárgyalásoknál rögtön kiderült, mert az ország valós problémáiról szót sem akartak velünk váltani.

– Mint úgynevezett nemzeti baloldali politikus, a vallási kérdéseket hogyan látja, tekintettel arra, hogy éppen a napokban tárgyalja a parlament a lelkiismereti törvény módosítását? 

– A politikának egy dolgot nagyon világosan kell látnia és tudomásul kell vennie: nincs joga beavatkozni az egyházak ügyeibe és a vallásos érzelm? emberek magánéleti ügyeibe. Következésképp a politikának nincs joga, hogy ilyen vagy olyan alapon különbséget tegyen a különböző egyházak és felekezetek között. Ez egy nagyon világos követelménye és kritériuma az állam és egyház szétválasztásának. Az azonban már a politika felelőssége, hogy olyan törvényi kereteket és feltételeket alkosson, amelyek kiszűrik a vadhajtásokat. Inkább ezeket a törvényi kereteket kell helyesen kialakítani, mintsem a politikának felvállalni, hogy ő maga tegyen igazságot egyik vagy másik felekezet vagy egyház között.

A jelenlegi jobboldal politikai eszközökkel akar beavatkozni ebbe, politikai pártként akarnak különbséget tenni különböző felekezetek és egyházak között. Ezt tarthatatlannak gondolom.

Olvasson tovább: