Kereső toggle

Oroszország és a korszerű világ

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Orosz Föderáció külügyminisztere írásában a moszkvai diplomácia
legfontosabb céljait elemzi, és egy új globális modell, a sokpólusú világ szükségessége
mellett fejti ki érveit. A cikk közléséhez a Novosztyi orosz hírügynökség nyújtott
segítséget.



Igor Ivanov az Európa Tanács strasbourgi ülésén. Csecsen ügyekben nincs alku
    Fotó:MTI

Ma a nemzetközi színtéren feszült viták folynak a XXI. századi világ fejlődésének
lehetséges útjairól. Ebben a vonatkozásban mérföldkőnek szánják az év második
felére az ENSZ által összehívott "ezredévi csúcstalálkozót". Magától értetődik,
hogy Oroszország nem zárkózhat el ettől a megvitatástól. Nekünk egyáltalán nem
mindegy, hogy milyen lesz a jövőben a világ berendezkedése.

Oroszország közvetlen résztvevője a világban jelenleg végbemenő mély változásoknak,
melyek nemcsak a nemzetközi kapcsolatokat érintik, hanem az emberi civilizáció minden
részét. A XX. században felhalmozódott gazdasági és tudományos-technikai fejlődés
az emberi társadalom minden terén minőségi ugrást eredményezett az utóbbi években.
A világpolitika szempontjából ezeknek a változásoknak a lényege elsősorban a
globalizációban fejezhető ki. Végbemegy az országok és a régiók minden oldalú közeledése,
nő az államok egymástól való kölcsönös függősége. A korábban helyinek vagy
regionálisnak hitt problémák egyre gyakrabban valamennyiünk érdekeit érintik.

Érthető, ha ilyen körülmények között megnő a nemzetközi folyamatok előreláthatóságának
és irányíthatóságának jelentősége. Valóban ez nincs mindig így, a helyzetek fejlődése
gyakran kicsúszik az ellenőrzésünk alól.

A hidegháborúra jellemző globális megsemmisülés veszélye helyett a nemzetközi
terrorizmus, a szervezett bűnözés, etnikai ellentétek, a törvényen kívüli fegyver-
és kábítószer-kereskedelem undorító jelenségei kerültek elő. Be kell ismerni,
hogy a világ társadalma és egyes országok nem készültek fel ezekre a kihívásokra.
Sőt, megjelent egy nagyon veszélyes tendencia – némelyek igyekeznek "rájátszani"
az egyes országokban jelentkező problémákra, és ez nagyon kedvezőtlenül befolyásolja
a regionális és a világstabilitást. A szolidaritás és a pártatlanság még nem váltak
a nemzetközi élet normáivá. A világ különböző pontjain megmaradtak a válságos
helyzetek és a feszültség. Nem találtunk optimális eszközöket olyan problémák
megoldására sem, mint az ökológiai egyensúly sérülése vagy a különböző országcsoportok
közötti gazdasági-szociális különbségek növekedése. Mindezek súlyos teherként
nehezednek a nemzetközi kapcsolatokra. Aktuális kérdés az emberiség közös
feladatainak megoldása.

A nyílt és egymással kölcsönös kapcsolatban lévő világ részére a legaktuálisabb
feladat a jövendő világberendezkedés tájékozódási pontjainak meghatározása, a
nemzetközi folyamatok irányításához szükséges egyeztetett mechanizmusok kidolgozása.
Világos, hogy bármely közösség problémáinak megoldása a globalizáció viszonyai között
– ha az mások érdekeinek rovására történne – bukásra van ítélve. Sajnos a
nemzetközi közvélemény még nem egységes e vonatkozásban. Az utóbbi időben több,
elvileg különböző megközelítés? új világrend-elképzeléssel találkoztunk.
Egyesek az USA és a NATO katonai és gazdasági fölényére épülő egypólusú
modellre gondolnak, ahol a többiek a dominánsok szabályai szerint élnek. Ennek következménye
az erőpolitika, a kettős megítélés és a diktátumpolitika meghirdetése a nemzetközi
politikában. Különösen riasztó, hogy ennek megfelelően igyekeznek átalakítani a
nemzetközi jog alapvető elveit, felváltva azokat a "korlátozott szuverenitás" és
a "humanitárius beavatkozás" doktrínájával. Hogy ez hová vezet, azt a NATO
koszovói akciója világosan szemlélteti. Ez a politika olyan zsákutca, amely a szembenálló
világképhez vezet vissza.

Oroszország, sok más országhoz hasonlóan más modellt ajánl. Meg vagyunk győződve,
hogy a civilizáció a sokpólusú világ irányába fejlődik, és ennek nincs alternatívája.
Ez nem ideológiai lózung, hanem a globalizáció realitásaira alapuló nemzetközi élet
filozófiája. Csak erre alapozva lehet egyesíteni az erőket, hogy az emberiség
megfeleljen a kor kihívásainak. Csak ezen az alapon tudjuk az egységes nemzetközi
folyamatokon belül maximálisan figyelembe venni az egyes államok sajátos érdekeit, és
biztosítani az egyenlő biztonságot és a megfelelő helyüket a világ közösségében.
Ez megőrizheti, sőt megsokszorozhatja a béke és biztonság eddig elért gyümölcseit.


A sokpólusú világ elmélete megköveteli a nemzetközi biztonság rendszerének új felépítését
is. Ebben a központi helyet továbbra is az ENSZ foglalja el. Jelenleg élesen merül fel
a szervezet tekintélye helyreállításának kérdése. Sok a tennivaló Európában. A
valóban összeurópai biztonság és együttműködés kialakítása még nem fejeződött
be. Oroszország célja az, hogy ez a folyamat fejlődjön. Nézetünk szerint Európa
egyesülésének a demokrácia és a kölcsönös tisztelet alapján kell végbemenni, nem
pedig a jólét zárt oázisainak létrehozásával. Ezek azok az elvek, amelyekért
Oroszország fellépett az Európa Tanácsban. Készek vagyunk konstruktívan együttműködni
az EU-val. Feltételezzük, hogy európai partnereink nem a konjunkturizmus hangulatában
kívánnak kapcsolatokat kialakítani az Orosz Föderációval.

Nincs bezárva az ajtó a NATO és Oroszország kapcsolatainak felújítása előtt sem,
de tudnunk kell, hogy a szövetség mennyire képes figyelembe venni érdekeinket és
gondjainkat. A NATO realitás Európában, lebecsülni rövidlátó politika lenne.

Nyitottak vagyunk az USA-val való szoros együttműködésre. Komoly munka vár ránk a
fegyverzetcsökkentési folyamatok folytatása és a kétoldalú kereskedelmi-gazdasági
kapcsolatok kiszélesítése terén.

Több elemző szerint a XXI. század Ázsia évszázada lesz. Ez nincs ellenünkre, hiszen
Oroszország ázsiai nagyhatalom is volt, és az is marad. Napjainkban bővítjük részvételünket
az ázsiai és csendes-óceáni integrációs törekvésekben. Folyamatosan erősítjük
kapcsolatainkat a kontinens vezető országaival – Kínával, Indiával, Iránnal és a
többiekkel.

Számítunk Latin-Amerika, Afrika és a Közel-Kelet országaival való együttműködés
dinamikus fejlődésére. Egyértelmű, hogy az orosz külpolitika elsőbbséget élvező
irányvonala a FÁK országaival való viszony erősítése lesz. Mélyen meg vagyok győződve
arról, hogy a század első évtizede meghatározó lesz a közösség korszer? képének
kialakításában. Valójában a FÁK-országainak a kölcsönösen előnyös kapcsolatai
Oroszországgal a kétoldalú kapcsolatok lesznek. Összességében Oroszország kész
jelentős szerepet vállalni a nemzetközi kapcsolatok igazságos és egyenjogú kialakításában.
Ez teljesen megfelel nemzeti érdekeinknek – az egységes, erős, demokratikus és virágzó
Oroszország érdekeinek is.

(fordította: Scharrer János)

Olvasson tovább: