Kereső toggle

Fel kell ébredni a kómából

Interjú Horváth Aladárral, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Roma küldötség a sátorok ünnepén

– A jeruzsálemi sátorok ünnepén többedmagával vett részt a cigányságot
képviselve az úgynevezett Nemzetek Felvonulásán, és fát ültetett a Nemzetek
Kertjében. Erre eddig nem volt példa, hogyan jött a zarándoklat ötlete?

– Roma keresztények kértek fel arra, hogy utazzam el én is
zarándokcsoportjukkal, és a Nemzetek Kertjében ültessek egy fát, a roma nép fáját.
Ez egy nagyon megtisztelő, megható felkérés volt számomra. Ami a személyes
részvételemmel kapcsolatos: köztudomású, hogy Izrael a bölcsője annak a
zsidó-keresztény kultúrának, amelyben mi itt Magyarországon, Európa közepén
élünk. Kultúránk alapértéke a szeretet, a lelki tisztaság és a jóság, ezért
tartottam fontosnak a részvételt.

– Mi az üzenete a romák részvételének ön szerint?

– Az eddigi korok, rezsimek kétségbevonták létünket, ha pedig tudomásul
vették, hogy vagyunk, akkor soha nem egy méltósággal, kultúrával, sajátos
történelemmel bíró népként, közösségként definiáltak minket, hanem folyamatosan
egy megvetett, kiszorított, alacsonyabb rendű, "faji"-szociális kategóriába
soroltak minket. Ezen előítéletek, és az ebből kialakult állampolitikák voltak
azok, amelyek módszeres és tudatos kirekesztésünket, népirtásunkat megalapozták.

A magyarországi roma politikatörténelemben tíz éve nyílt arra lehetőség, hogy a
romák mint politikai közösség megjelenhessenek. Magyarországon a rendszerváltás
óta tart ez a folyamat. Óriási hátrányokkal indultunk, és rendelkezünk ma is.
Kialakulóban van az a roma mentalitás, amely nem tűri tovább a megaláztatást.
Büszkén, felemelt fejjel demonstrálja azt, hogy "itt vagyunk, nem kérünk se
többet, se kevesebbet, mint az egyenjogúságot". Vállalva természetesen a magyar
történelemhez, nyelvhez és kultúrához való kötődésünket ugyanúgy, mint a roma
néphez való tartozásunkat, vagyis: kettős identitásunkat.



Horváth Aladár a jeruzsálemi Nemzetek Kertjében

Ez a faültetés és a zászló kitűzése ezt a gondolatot fejezi ki: a roma tudattal
vállalt fennmaradás akaratának kinyilvánítását.

– Egyben állomása a roma polgárjogi küzdelemnek is…

– A mozgalom egyik alappillére az, hogy tiszteljük és szeretjük magunkat és
egymást. Szemben azzal, amit eddig sulykoltak belénk: "rosszak vagytok, ezért
gyűlöljétek magatokat". A mi dolgunk, hogy megmutassuk kulturális
egyenrangúságunkat ugyanúgy, mint lelki és fizikai szépségünket. Másfelől a
polgári jogegyenlőség talaján állva ki kell vívnunk azt az erkölcsi és politikai
elismerést, presztízst, amelyet figyelembe kell venniük a hatalmon lévőknek is. Ehhez
viszont az kell, hogy a megnyomorodott cigány emberek is felébredjenek a kómatikus
állapotból, bármennyire nehéz is ez. Ebben a kereszténység erős támaszt jelent a
romáknak.

– Az Egyesült Államokban a feketéknek sikerült kitörniük alacsonyabb rendűnek
tekintett helyzetükből, ma már vezető politikusok, főkatonák, tudósok és
színészek bizonyítják, hogy a feketék nem csak a sportban tehetségesek. Emellett
kialakult a fekete középosztály is. Magyarországon részben hasonló a kiindulási
helyzet, hiszen az elfogadott, hogy a roma zenészek kiváló tehetséggel rendelkeznek,
azonban más területeket illetően eltérő a vélemény a cigányokról. Mi a
különbség oka? Magyarországon eddig miért nem sikerült a kiemelkedés?

– Kérdése egy szakmai konferencia témája lehetne. Nagyon sok hasonlóság van
az amerikai feketék és a hazai romák között, azonban alapvető eltérések is vannak.
A hasonlóság: a rasszizmus természete. A polgárjogi mozgalom eszköztára is közel
azonos: a jogvédő irodák működtetésétől kezdve a petíción át az ülő- és az
éhségsztrájkig. Ez ügyben Martin Luther King, Malcolm-X és Indiában Gandhi mindent
leírt és elmondott.

A roma polgárjogi mozgalom látványos eredménye, hogy kialakulóban van az első olyan
cigány értelmiségi generáció, amely romaként akar sikeres lenni.

Lényeges különbség az, hogy az amerikai feketéket erőszakkal hurcolták oda,
rabszolgává tették, és egy társadalmi robbanásnak kellett ahhoz történnie
Amerikában, hogy a jogaikat megszerezhessék. A feketék arányaikban nagyobb részét
jelentették a társadalomnak, mint hazánkban a romák. Problémájuk megoldása a
társadalom jelentős részét súlyosan érintette. A legfőbb különbség viszont az,
hogy Amerikában egy fejlődő gazdaság és egy liberális jogállam segítette a
polgárjogi mozgalom sikerét. Áldoztak az afroamerikaiak iskoláztatására,
polgárosítására. Másrészt: Magyarországon nincsenek olyan kaliber? politikusok,
mint Amerikában, akik elmagyaráznák az embereknek, hogy itt magyar ügyről,
össznemzeti kérdésekről van szó, és akár tetszik, akár nem, a cigányok, romák e
nemzet részei. A többség akaratának függvénye, felelőssége, hogy dolgozzanak,
adót fizessenek, hogy integrált részei legyenek szülőhazájuknak.

Az Egyesült Államokban a szövetségi katonák vitték iskolába a fekete gyerekeket.
Azt mondták: "Nincs mese, ezek a gyerekek nem fognak elkülönített iskolákban
tanulni, hanem együtt a többiekkel". Nálunk az oktatási miniszter úgy nyilatkozik,
hogy sikeres a felzárkóztató (elkülönített) oktatás. Dráma ez így.

Összegezve: amit Amerikában rosszul csináltak bizonyos területeken, körzetekben, azt
importálja az ország. Így például a pozitív diszkriminációs technikák azon
részét, amely csak a jobbmódúakhoz ér el s nem hatol a problémák mélyére,
ezáltal nem segít a legszegényebbeknek.

A legsúlyosabb gond a gettósodás nyílt vagy hallgatólagos pártolása, amelynek
következményeként létrejönnek a homogén cigánynegyedek: iskolák, lakóövezetek,
ahol ugyanúgy rendőrségi, hatósági eszközökkel igyekeznek valós és virtuális
falat húzni a romák és nem romák közé, sok helyütt a kijárási tilalmat is
bevezetni a cigányokkal szemben, mint Amerikában bizonyos fekete gettók esetében.
Mindezek az apartheidpolitikák kriminalizálják a romák egy részét. A bűnözés és
a nyomor visszaigazolja az elnyomás ideológiáját. A kör pedig bezárul.

– Magyarországon minek kellene történnie, hogy máshogy alakuljanak ezek a
dolgok? Milyennek kellene lennie a jövőnek ön szerint?

– A legfontosabb dolog, hogy a cigányok menjenek el szavazni. Ha a közösség
megerősödik, és több százezer szavazatot jelent, akkor a pártok számára fontos
lesz a romák sorsa. A polgárjogi mozgalomnak az a dolga, hogy öntudatra ébreszszük a
romákat, és jövőképet, programot, perspektívát tudjunk adni közösségünk
számára. Ehhez az kell, hogy kiművelt, nagy tudású, a népe felé elkötelezett roma
értelmiségünk legyen.

Ha ehhez még a cigány és nem cigány emberek szövetségét is meg tudjuk teremteni,
akkor van esélyünk, hogy szétfeszítsük azt a nagyon szűk struktúrát, amely
alapvetően meghatározza a romák mai és jövőbeni helyzetét. Azt a társadalmi és
politikai struktúrát kell szétfeszíteni, amely nem engedi be maga közé a romákat.
El kell érnünk azt, hogy a gyerekeink együtt járjanak iskolába, munkahelyet kapjanak
és megszűnjön a lakóhelyi kiközösítés. Magyarán, hogy intenzív, lendületes
integrációs programok vigyék be a romákat a társadalom vérkeringésébe.

– Mennyire determinált egy szabolcsi kistelepülésen megszülető roma kisfiú
sorsa?

– Szociológiailag – 80 százalékos valószínűséggel – munkanélküli
családban, szeparált cigánytelepen, nyomorúságos körülmények közé született.
Kirekesztetté válik az iskolában, felnőtt korában pedig munka- és lakásnélküli
lesz. Boldogtalan ember. Nagy valószínűséggel valamilyen súlyos egészségi
károsodással, illetve – az egészségügyi statisztikák szerint is – a magyar
átlagéletkor előtt 15 évvel meghal. Családjában minden kezdődik elölről. Éppen
ezért elég ebből az agyonpolitizált, kómatikus közönyösségből: a magyar
társadalomnak ki kell lépnie az önpusztító állapotából. A türelmetlenség, a
gyűlölködés és a kollektív felelőtlenség helyét át kell vennie a megértésnek,
a közös felelősségvállalásnak és a szeretetnek.

Olvasson tovább: