Kereső toggle

Csodák azért történhetnek

Uram, köszönöm, hogy jó a fülem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kállai László április hatodikán megsüketült. Na nem teljesen, csak annyira,
hogy tíz szóból ötöt bírt megérteni. Kállai László nem ijedt meg az akut hallásromlástól,
mivel már korábban is történt vele hasonló. Két évvel ezelőtt, egy csendes napon a
negyedik vagy ötödik kávéját itta munkahelyén, amikor hirtelen rosszullét fogta el.
Sugárban hányt, és megszédült. Miután magához tért, felhívta a feleségét.
Telefonálás közben vette észre, hogy nem hall semmit. Először a Matávra
gyanakodott, de hamar kiderült, a hiba saját készülékében van. A fülében. Vagy
valahol másutt a szervezetében, mindenesetre belül.

A pontos választ a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fül-orr-gége Klinikáján sem
tudták megadni, ezért bentlakásos vitaminkúra következett, infúzión keresztül. A
tizenkét napos kezelés sikeresnek bizonyult, a beteg hallása visszatért.

Kállai László idén áprilisban tehát nem ijedt meg a villámcsapásszerűen jött
hallásromlástól, gondolta, a vitaminkúra ismét rendbe hozza majd. Most nem volt
rosszullét, csak pillanatok alatt romlott a hallása.

Elrendezte munkahelyi dolgait, jelentkezett a Klinikán, ahol el is kezdődött a kúra.
Csak az volt az érdekes, hogy míg az infúziós adagokat fokozatosan emelték, hallása
egyre rosszabb lett. Úgy érezte, mintha befalazták volna: "gyakorlatilag nem tudtam
diskurálni".

– Az orvosok mivel biztatták?

– Egy fiatal orvos látogatott minden nap, megnézett, aztán azt mondta, "jó,
majd javul", de én éreztem, igazából nem tudnak segíteni. A fülem pedig egyre
romlott.

– Mi alapján érzékelte ezt?

– Esténként tévét néztünk, és eleinte még el tudtam fogni egy-két
hangot, de a végén már abszolút nem, pedig ott aztán nem halkan szólt az adás, mert
egy csomó süket között voltam.

– Tehát ekkor már egy szót sem hallott?

– Nem, a beszédet egyáltalán nem értettem, csak torz géphangokat
hallottam.

– Lehet, hogy brutálisnak fog hatni a következő kérdés, ha nem akar, ne válaszoljon.
Milyen érzés megsüketülni?

– Katasztrofális. Olyan leszel hirtelen, mint egy "hülyegyerek". És az
emberek úgy is kezelnek egy kicsit. Beszélnek hozzád, és kérdezik, hogy "Nem érted?"
Pedig nem az értelemmel van a baj, hanem azzal, hogy az információnak csak egy töredéke
jut el hozzád. Lassabban tudsz reagálni, mert ki akarod következtetni a mondat többi részét.
Az esetek egy részében ez sikerül is, de ez idő, és akkor azt mondja, akivel beszélsz,
hogy "milyen lassú a felfogásod". Szóval szörny? érzés, szerintem ezzel nem
lehet együtt élni.

– Ott tartottunk, hogy egyre romlott az állapota. Mi történt ezután?

– Eleinte hárman voltunk a kórteremben, de az egyik beteg hazament, az öregurat
meg áttették egy másik hálóba. Egyedül maradtam, és imádkozni kezdtem. Éjjel fél
kettőig imádkoztam: leborultam a földre, és azt mondtam, hogy rajtam csak Isten segíthet.

– Szó szerint mit mondott?

– Többek között azt, hogy "Uram, kérlek állítsd helyre az egészségemet".
Ugyanis akkor tudatosodott bennem, hogy Istenen kívül másra már nem számíthatok.

– Hallotta a saját imáját, vagy csak tudta, hogy mit mond?

– Hát ez jó kérdés, nem tudom megmondani. De valószínű, hogy nem
hallottam semmit, mert utána még romlott az állapotom.

– Az ima után?

– Igen, az ima után.

– Gondolom, ez elég aggasztó lehetett…

– Érdekes módon nem, mert a bensőmben született egy olyan meggyőződés,
hogy meggyógyulok. Hogy nem fogok itt maradni. Ettől megnyugodtam, elmúlt az a borzasztó
aggodalom és kilátástalanság. Megkönnyebbültem, mintha egy súlyt vettek volna le rólam.


Napközben meg Bosworth "Krisztus a gyógyító" cím? könyvét forgattam, és nagy
hatással volt rám az a rész, ahol azt írja, hogy ne a tüneteimre figyeljek, mert Jézus
megígérte, hogy meggyógyít, és ha megígérte, akkor nem az az igazság, amit én észlelek,
hanem az igazság az, amit Ő mondott.

– Azután?

– Aztán vártam, figyeltem, de nem volt javulás. És az elkövetkező két,
vagy három napon szintén nem volt javulás. Közben visszajött szabadságáról Szirmai
doktornő, a kezelőorvosom, és végül ő mondta, hogy "Kállai úr, ennyit tudtunk
tenni önért." Az az semmit, mert még a süketségem okára sem derült fény. Egyébként
a szájmozgásából olvastam le, mit mond…



Április 19-én hazaengedik Kállai Lászlót, aki ekkor van a legrosszabb állapotban. A
búcsúzásnál az orvos még megjegyzi, "Csodák azért történhetnek". És tényleg!
Amikor Kállai László három nappal később visszamegy a zárójelentésért, nem várt
jó hírrel fogadják: soron kívül kap két darab hallókészüléket és egy évre
elegendő pótelemet, ráadásul a százhuszonnyolc ezer forint költséget a Társadalombiztosító
fizeti helyette. A készülék a japán csúcstechnika alkotása, nincsenek benne kábelek,
kampók, csak be kell helyezni a fülbe, és kezdődhet a hallás. A doktornő vigasztalásul
elmondja, hogy Clinton elnöknek is majdnem ilyen van, csak az mélyhallójárati, kívülről
nem látszik, és szelektálni képes a zajok között.

A zárójelentésben többek között ez áll: "Nootropil infúziós kezelés mellett…objektív
javulást nem észleltünk".

– Az ön készüléke mit tud?

– Arra kiválóan megfelelt, hogy másnap be tudtam menni a munkahelyemre, és
végig tudtam csinálni a napot. A kereskedelemben dolgozom, beszélnem kell a bejövő
emberekkel, el kell adnom a portékát, tehát a készülék óriási segítséget nyújtott.


– Teljesen lehet hallani ezzel?

– Úgy lehet, ahogy a Csillagok háborújában a géphangokat. A másik hátránya
az, hogy egyformán felerősít minden hangot. Az üzletben erősen nyikorgott az ajtó.
Egy halló embert ez nem zavar, de amikor nekem kinyitotta a kedves vevő, az olyan volt,
mintha egy késsel szúrtak volna a fülembe. Tehát az ajtót azonnal be kellett zsíroznom.
Persze lehet halkítani a készüléken, akkor mondjuk normális az ajtóhang, de mindenki
suttog.

– Most, amikor ez az interjú készül önnel, a hallókészülék, amiről az
előbb beszéltünk, itt fekszik előttem az asztalon, én nem ordítok önnel, ön mégis
mindent hall. Kérem adjon magyarázatot!

– A készüléket három vagy négy napig viseltem, mert közben kezdett
visszajönni a hallásom. Ugyanis a zárójelentés óta is sokat imádkoztam: minden
reggel megvallottam, hogy jó a fülem, és ellenőriztem is. Ez abból állt, hogy amikor
zuhanyoztam, eleinte csak a csap hangját hallottam, de pár nap múlva már a bojler
hangját is, azután egyre többet. Akkor én ezt a ketyerét szépen kivettem a fülemből
és azt mondtam, hogy többé nem teszem be.

– Ha jól számolok, ez majdnem négy hónappal ezelőtt történt. Azóta
teljesen jó a hallása?

– Igen, teljesen jó. És minden napomat azzal kezdtem, hogy "Uram, köszönöm,
hogy jó a fülem".

Olvasson tovább: