Kereső toggle

Az egyház léte nem szorul magyarázatra

Tettük, mintha szabadság lenne

Interjú Mészáros István Lászlóval, a Szent Pál Akadémia főigazgató-helyettesével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Mészáros István László ügyvéd. "Erős identitástudatra volt szükség..."

– Mészáros úr, Önről még a Hit Gyülekezetében is kevesen tudják, hogy a
közösség szervezeti arculatának, felépítésének egyik atyja már a kezdetek óta.
Mi a titkolózás oka?

– Kezdetektől tanúja vagyok a Hit Gyülekezete fejlődésének, hiszen 1981-ben tértem
meg, és hitéletemet azóta is a gyülekezetben élem. Az akkor még 50-60 fős közösségben
általános volt, hogy mindenki abban segített, amiben tudott. Mivel akkoriban joghallgatóként
én voltam az egyetlen jogi területhez konyító ember, a szervezeti kérdésekben természetszerűen
hárultak rám a feladatok. Ezekben örömmel segítettem, mert élveztem, hogy olyan
embereknek adhatok tanácsokat, akik úgy élnek, mintha szabadság lenne az országban,
nem féltek a kommunista rendőrségtől. Egyébként semmiféle titkolózásról nincs szó,
egy egyházban a szervezeti kérdések nem állnak középpontban, hiszen a figyelem természetszerűen
az egyház velejét adó szellemi szolgálatokra irányul. Később olyan kiváló jogászok
is a gyülekezethez kerültek, mint Tóth Gábor, Fábián Mária vagy Hack Péter. Az ő
munkájuk is nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a gyülekezet ma szervezetileg az
legyen, ami.

– A Kádár-korszakban nem tűrte el a hatalom a közösséget. Miben nyilvánult ez
meg?

– A Kádár-érában mindaddig ellébecolhatott egy kis csoport, míg nem akart élni
a jogaival. Azt azonban már nem tűrte a rendszer, ha valaki komolyan gondolta, hogy
vannak elidegeníthetetlen szabadságjogai, és érvényesíteni is akarta azokat. A Hit
Gyülekezete kálváriája tulajdonképpen 1983-ban kezdődött, amikor első elismertetési
kérelmét beadta a vallásügyi csendőrségként működtetett Állami Egyházügyi
Hivatalhoz. Ezt a kérelmet még nem önállóan, hanem egy másik gyülekezettel közösen,
Isten Gyülekezete név alatt terjesztettük elő.

– Miben állt ez a kálvária ?

– Rendőri megfigyelés alá helyezték a gyülekezetnek otthont adó budaörsi házat
és a közösség vezetőit, zaklató jelleg? igazoltatások kezdődtek, számos gyülekezeti
tag felfigyelt arra, hogy a titkosrendőrség alig leplezett fellépése következtében
lakószomszédjai, illetve munkatársai között megfagy körülötte a levegő. Egyeseket
kirúgtak a munkahelyükről, mások nem kaptak útlevelet. 1984 tavaszán az ifjúkommunista
Magyar Ifjúság hasábjain a klasszikus szektairodalom kliséit felelevenítő kampány
indult a gyülekezet ellen, amelyhez a trombitát Seszták Ágnes fújta meg. Becsületére
legyen mondva, stílusa azóta sem változott...

Volt olyan lelkész, aki ellen illegális szervezet vezetése miatt büntetőeljárást
indítottak. Olyan furcsa eset is előfordult, hogy éjszaka váratlanul, minden természetes
ok nélkül leégett az egyik vidéki ház, ahol gyülekezeti tagok szoktak összejönni.
A tűzoltók ugyan hamar megérkeztek, ám vizet nem hoztak magukkal, és mire újra
fordultak, már csak a füstölgő romokat locsolhatták meg – így még az is tönkrement,
ami a tűztől a véletlen folytán megmaradt. Arról már nem is beszélek, hogy volt idő,
amikor a budaörsi házzal szemben is lebontási parancsot adtak ki.

Általános taktika volt továbbá az "oszd meg és uralkodj" elvének alkalmazása a
vallási közösségekkel szemben. Így például elhitették annak a vallási közösségnek
a vezetőjével, akivel együtt kérvényeztük az elismerést, hogy ők azt miattunk nem
kapják meg, de ha Németh Sándortól leválnak, akkor nem lesz problémájuk.

– Hogyan élték túl ezt az időszakot?

– Keresztényekként tisztában voltunk azzal, hogy a hitnek ára van, üldöztetések
és zaklatások érhetnek bennünket. Ez engem sem ért meglepetésként, sőt kiváltságnak
éreztem, hogy Jézus Krisztusért gyalázatot szenvedhetek.

Egyébként ehhez erős identitástudatra volt szükség. A gyülekezet rendelkezett
ezzel. Az volt köztünk az általános nézet, hogy az egyház léte nem szorul magyarázatra,
hanem azoknak kell magyarázkodniuk, akik korlátozni akarnak. Mi csak úgy tettünk,
mintha szabadság lenne. Ez úgy tűnik, ma sem kockázatmentes. Azonban a szilárd
istenhit és a belső szolidaritás mindig felülemelt a próbatételeken, és adott annyi
erőt, sőt humorérzéket is, hogy a legfeszültebb időszakokon is megerősödve tudtunk
túllépni. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy a küzdelem során a sorsközösségből
fakadóan kapcsolatba kerültünk az akkori demokratikus ellenzék számos prominensével,
akik szolidárisak voltak velünk. Ők biztosítottak nekünk nyilvánosságot a szamizdat
sajtó hasábjain, és sok hasznos ötlettel láttak el.

– Végül is mikor nyert törvényes elismerést a gyülekezet?

– Az első beadványunkat 1984 karácsonyán elutasították. Érdekesség, hogy többek
között arra is hivatkozott az ÁEH: a gyülekezet "zavarja a törvényesen elismert
felekezetek működését". Ezt követően újabb kérelemmel éltünk, immár önállóan,
Hit Gyülekezete néven. Végül hosszas huzavona után, amelyben végig nagy segítséget
jelentettek Iványi Gábor metodista lelkész tanácsai, 1989 májusában bejegyezték a közösséget.
Ez még a régi, Ferenc József által szentesített vallásügyi törvény alapján történt.

– Mit tekint a lelkiismereti és vallásszabadság ideáljának?

– Azt, hogy mindenki szabadon, mindenféle állami vagy klerikális gyámkodás nélkül
kereshesse az igazságot, és szabad meggyőződése alapján dönthessen világnézeti,
hitbéli kérdésekben. Ehhez elengedhetetlen, hogy az állam ne rangsorolja az embereket
hitbéli meggyőződésük alapján, azaz semleges maradjon. Másrészt fontos, hogy az állam
és az egyházak el legyenek egymástól választva, mert enélkül az állam nem lesz pártatlan.
Olyan nagy kaliber? gondolkodók, mint az amerikai Madison vagy Jefferson, az angol John
Locke, a francia Benjamin Constant; vagy nem utolsósorban Kossuth Lajos, Deák Ferenc és
Eötvös József mindezt vallották. Sőt már az Apostolok Cselekedeteinek bibliai könyve
is szép példaként emlékszik meg Akhája római prokonzuláról, Gallióról, aki azzal
állt ellen a Pál apostolt általa elítéltetni kívánó vallási köröknek: "Ha valóban
gonosz cselekedetről volna szó, meghallgatnálak benneteket, de ha tanításról, nevekről
és a ti törvényetekről van kérdés, ti magatok lássátok, mert én ezekben bíró
nem akarok lenni."

– A nyolcvanas években a közösség minden istentisztelete megsértette az akkori
törvényeket, a gyülekezés akkori rendjét. Ezt Önök az Istennek való engedelmességre
hivatkozva tették. A diktatúrában a kettő szükségképpen ellentétben állt. A
demokráciában a kettő között milyen a viszony, az egyensúly hogyan alakítható ki
Ön szerint?

– Normális demokráciában a kérdés nem okozhat problémát, ugyanis a társulási
szabadság, magyarán a vallásgyakorlás közösségi formája, és a kultuszszabadság,
azaz, hogy milyen az istentiszteleti forma, a vallásszabadság szerves részét képezik,
amibe az állam mindaddig nem avatkozhat be, ameddig az nem sérti a mindenkire egyaránt
vonatkozó törvényeket. Ha az állam ezeket ideológiai megfontolásokból vagy a közvéleményre,
vallási hagyományokra hivatkozva korlátozni akarja, az nem az érintett felekezet,
hanem a demokrácia problémája. Ilyenkor, csakúgy, mint az államszocialista
rendszerben, feszültség keletkezhet a közhatalom és a vallási élet szereplői között,
és a megoldás is hasonló: az érintett vallási közösségek akkor teszik a demokráciának
a legnagyobb szolgálatot, ha továbbra is úgy cselekszenek, mintha valódi szabadság
lenne, hiszen a vallásszabadság elidegeníthetetlen jog.

– A Hit Gyülekezete azóta is szinte folyamatosan támadások kereszttüzében áll.
A közösség ellen megfogalmazott vádak közül melyek azok, amelyek újra előtűntek,
és így már hagyományosnak tekinthetők?

– Az egyik ilyen a pénzügyi visszaélésekkel való vádaskodás. A rendszerváltás
előtt azt terjesztették rólunk, hogy minden egyes új megtérőért ezer USA-dollárt
kapunk egy rejtélyes imperialista szervezettől. Ez most nevetségesnek tűnik, de annak
idején nem volt rizikómentes, ha imperialista szervezetekkel hoztak egy közösséget öszszefüggésbe.
Ma, mivel lezajlott a rendszerváltás, a korszellemnek megfelelőbb maffiás tevékenységgel
vádolnak. Klasszikus vád például, hogy a gyülekezet kizsákmányolja a hívőket.
Természetesen mindegyik vád nevetséges. Örökzöld intrika, hogy a gyülekezet családellenes.
Emögött sincs semmiféle valóság, mindössze az a probléma, hogy a gyámkodáshoz
szokott társadalomban egyesek elvitatják nagykorú rokonaiktól azt a mindenkit megillető
alkotmányos jogot, hogy saját belátásuk alapján élhessenek vallásszabadságukkal.

– Az 1994-ben létrehozott Országos Elnökséget 1998 nyarán az Országos Értekezlet
megszüntette. Mik voltak ennek a testületnek eredeti feladatai, és miért vált szükségessé
a megszüntetése?

– Az időközben elhunyt Uzoni Péter elnöklete alatt az Országos Elnökség
eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy az egyre inkább növekvő gyülekezetben
megpróbálja a szervezet működtetésével járó adminisztratív és bürokratikus
feladatoktól tehermentesíteni a hitéleti kérdésekre koncentráló országos lelkészi
vezetést, valamint hogy a további intézmények alapításához szükséges feltételeket
megteremtse. Kezdetben az Elnökség az eredeti célnak megfelelően működött, ehhez
azonban nagyban hozzájárult, hogy Uzoni Péter emellett maga is presbiter, általánosan
elismert szellemi tekintély volt. Elhunyta után az elnöki státusz többé nem került
betöltésre, mert a presbitériumban nem volt olyan személy, akiben szerencsésen ötvöződött
volna a szellemi tekintély és az adminisztratív ügyek iránti fogékonyság. Egyházvezetésben
tapasztalatlan személyt pedig a helyi gyülekezetek többsége még egy ilyen testület
élére sem fogadott volna el. Javarészt Uzoni Péter korábbi észrevételeinek hatására
ráadásul az elnökség intézményének teljes újragondolása is felmerült. Kiderült
többek között, hogy bürokratikus feladatok koordinálására fölösleges egy egész
testület. Ezenkívül az "elnökség" elnevezés is félreérthető egy olyan erkölcsi-szellemi
intézményben, amelynek tényleges vezetői testülete az Országos Vezetőség, nem
pedig az elnökség.

– Görbicz Tamás mégis hogyan lett a Hit Gyülekezete elnöke?

– Görbicz Tamás soha nem volt tagja a gyülekezet egyetlen országos hatáskör?
szervének sem, és nem volt a gyülekezet elnöke. Ő a körülbelül 150 fős esztergomi
helyi gyülekezet vezetője volt, így csak annak a pénzügyeiért volt felelős.
Emellett aláírási joggal ruházta fel a gyülekezet Országos Értekezlete, amelynek
alapján a társadalmi és banki kapcsolatok területén látott el eseti feladatokat, bár
a banki kapcsolatok kézbentartásáért is elsősorban Montvai Zoltán volt a felelős.
Ő tényleg tagja volt az Elnökségnek, és a Hit Csarnok építésének lebonyolításáért,
valamint az állami támogatások felhasználásáért is felelt, ami azonban csak egy részét
képezte a gyülekezet általános pénzügyi, gazdasági életének.

– Többször is elhangzott az a vád, hogy a közösség pénzügyei átláthatatlanok.
Ön, aki a szervezeti szabályzatot készítette, amellett közvetlen tapasztalatokkal bír
a közösség belső életéről, hogyan vélekedik erről?

– A gyülekezet pénzügyei mindig is áttekinthetők voltak az erre hatáskörrel
rendelkezők számára. A pénzügyek vitelét, a pénzfelhasználást egy négy fős adománykezelő
testület igazgatja és ellenőrzi Budapesten, amely tíz éve ugyanazokból a tagokból
áll. A szakmai előírások betartatása a mindenkori főkönyvelő feladata. A pénzügyek
teljessége sohasem tartozott az Országos Elnökség kompetenciájába, létrejöttekor
ugyanis csak a gazdálkodásra fordított tételek felhasználására vonatkozó
felhatalmazás került át hozzá az előbb említett másik testülettől. Az egyház fő
profilját képező hitéleti tevékenység finanszírozása fölött azonban továbbra is
az adománykezelő testület bírt hatáskörrel, amit sohasem adott át. Ha az összes pénzügyi
hatáskör a szervezetigazgatási profilú elnökséghez került volna, a gyülekezet pénzügyeit
előbb-utóbb óhatatlanul a gazdasági logika kerítette volna a hatalmába, és kissé
sarkosan fogalmazva, szép fokozatosan egyházból részvénytársasággá alakulhattunk
volna át. A Hit Gyülekezete azonban egyház volt és marad, nem támogatunk semmiféle
olyan szervezeti megoldást, amely a hitélet háttérbe szorulását eredményezheti.
Minden intézménynek, szervezeti megoldásnak akkor és annyiban van létjogosultsága,
amikor és amenynyiben a hitélet körülményeinek javítását szolgálja.

– A pénzügyi visszaélésekkel kapcsolatos vádakat nemcsak néhány eltávozott
tag hangoztatja, hanem a sajtóban is széles nyilvánosságot kaptak, sőt parlamenti
interpelláció is hangzott el ebben a tárgyban.

– Ezek alaptalan vádak. Higgye el, hogy egy olyan egyház, mint a Hit Gyülekezete,
amely fennállása óta – mind a kádárizmusban, mind a rendszerváltás után –
mindig is szálka volt azon politikai és vallási körök szemében, akiknek az egyházpolitikai
ideálja a szektázó, kirekesztő Horthy-korszakban leledzik, kínosan ügyel arra, hogy
pénzügyei a törvények maximális betartásával folyjanak.

– Mi a helyzet a Hit Gyülekezetéhez közel álló vállalkozások pénzügyeivel?

– A "közel álló vállalkozások" fogalmával jogilag nem lehet mit kezdeni,
mert ilyen alapon törvénytisztelő állampolgárokat, közösségeket folyamatos oktalan
gyanúsítás alatt lehet tartani, ami teljességgel elfogadhatatlan egy jogállamban. Ami
pedig a gyülekezeti tagok esetleges vállalkozásaival, befektetéseivel, alapítványaival
kapcsolatos pénzügyi kérdéseket illeti, azokért az egyházvezetők ugyanúgy semmiféle
jogi és erkölcsi felelősséget nem tudnak vállalni, mint más egyházakban sem. A Hit
Gyülekezete vezetői mindig is a törvények betartására hívták fel a hívők figyelmét.

Szerintem az ilyen megfogalmazások hangulatkeltésre szolgáló kampányfogások,
melyeknek az a célja, hogy az önfenntartásra törekvő egyházmodellt besározzák, és
a közösség intézményeinek működtetésében zavart idézzenek elő.

– De hiszen az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank 655 millió forintot folyósított
a Hit Gyülekezete istentiszteleteinek is helyet adó Hit Csarnok felépítésére! Némelyek
szerint ezzel az állam pozitív diszkriminációban részesítette a közösséget, ami
ellentmond az önfenntartó egyházmodellnek.

– Az igaz, hogy állami tulajdonú bank folyósította a hitelt, de a kölcsön döntő
része nem állami pénz. Ráadásul végképp nem állami támogatás, hanem üzleti
kamatozású, az utolsó fillérig visszatérítendő kölcsön, ami a bank számára is jövedelmező
befektetés, hiszen a futamidő végére körülbelül a hitel kétszeresét kell
visszafizetni. Egyébként a kölcsön többszörös fedezettel van biztosítva, és nem
az egyház kapta, hanem a beruházást végző gazdasági társaság. Érdekes, hogy éppen
egy ilyen törvényes kölcsön szúrja némelyek szemét, amikor egyes felekezetek évente
mindenféle visszatérítési kötelezettség nélkül úgy kapnak a legnagyobb természetességgel
milliárdokat az államkasszából, hogy azokkal el sem kell számolniuk. A csarnok egyébként,
amely felépült, hitéleti célokon messze túlmutató, közcélokra nyitott többfunkciós
létesítmény, ahol már több világi rendezvényt is tartottak, és egyre növekszenek
az ilyen irányú igények.

– A sajtóban több kritika jelent meg a gyülekezet vezetési gyakorlatát illetően,
konkrétan Németh Sándor vezető lelkész személyével kapcsolatban is. Ön szerint az
egyházi tekintélynek demokratikus vagy diktatorikus jellegűnek kell lennie?

– Szerintem értelmetlen ez a fajta kérdésfeltevés, ugyanis az egyház autonómiájából
származóan nem a világi vezetési modellt kívánja követni, hanem a bibliait, melyben
a fő alapelv: "gyümölcseiről lehet megismerni a fát". Az egyháznak
teokratikusnak és Krisztus-centrikusnak kell lennie, akkor felel meg eredeti rendeltetésének.
Viszont a kereszténység lényege nem szervezettel és tanrendszerrel való közösségből
származik, hanem egy személy, konkrétan Krisztus természetéből, erejéből való részesedésben
áll. A korai egyházban is a tekintélyi hierarchiát a kegyelemből való részesedés mértéke
határozta meg. Álláspontom szerint a döntő kérdés, hogy a keresztény vezetők valóban
Isten emberei-e vagy csak kenet nélküli hivatásosok.

Amikor a gyülekezethez csatlakoztam, már akkor evidens volt Németh Sándor karizmatikus
tekintélye a többi presbiter, egyházi aktivista előtt. Tizennyolc év tapasztalata
alapján állítom, hogy a gyülekezet döntően az ő tevékenysége révén fejlődött
néhány fős imacsoportból az ország legnagyobb szabadegyházává. Így sem Németh Sándor,
sem pedig felesége nem gyűrték maguk alá a gyülekezetet, hanem éppen a gyülekezet
fejlődött ki organikusan az ő szolgálatukból. Tekintélyük ebből származik. Egyházként
való bejegyzésünk előtt Németh Sándor vezető szerepe testvéri konszenzuson
nyugodott, ezt a tényt fogalmazta meg a közösség az elismertetésért folyamodó beadványában,
és ennek alapján került beiktatásra a Hit Gyülekezete. Az Országos Értekezlet azóta
többször megerősítette, utoljára tavaly is, Németh Sándort ebben a pozíciójában.
Az új belépők előtt sem volt ez soha elrejtett tény. Egyházunk egyik sajátossága,
hogy alapítója él. Álláspontom szerint a mostani kampány nemcsak "a Hit botrányáról"
szól, hanem az Isten emberének helyéről a magyar társadalomban. Örvendetes számomra
az is, hogy a vezető lelkész mellett számos tehetséges, karizmatikus személyiség nőtt
fel, és folytat sikeres egyházi szolgálatot.

– Köszönöm a beszélgetést!

Olvasson tovább: