Kereső toggle

A gazdaság mezeje

Interjú Szabadi Bélával, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkárával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Immár harmadik állomásához érkezett a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium által útjára indított Magyar Gazda elnevezés? rendezvénysorozat. A június
11-én Békéscsabán, a Körös Főiskolán megtartott rendezvény célja, hogy az érintetteket
ráhangolja a modern gazdálkodás szükségére, és tájékoztassa az uniós csatlakozás
várható hatásairól. A szakmai konferencia és falugazdász fórum mellett megtartott
Gazdaexpón a megye több mint 20 egyéni gazdálkodója és szakmai intézménye tartott
bemutatót. A nemzeti tradíciók megőrzése és az európai korszerűség egysége
szellemében zajló találkozó fontos eleme a Magyar Gazda megválasztása. A díjat Dr.
Szabadi Béla politikai államtitkár adta a megye legjobb gazdájának, Balla Andrásnak.

– Államtitkár úr, keveset látni mostanában a közéletben, mi ennek az oka?

– Külföldön tartózkodtam, két fontos utam is volt az Egyesült Államokban és
Szingapúrban. Ilyen egyszer? a magyarázat.

– Az EU költségvetésének több mint 50 százalékát agrár- és vidékfejlesztésre
szánja.Hogyan kívánja megvalósítani a mezőgazdasági tárca ezeknek a pénzeknek a
lehívását?

– Mi még nem vagyunk tagjai az Európai Uniónak, ezért csak az előcsatlakozási
pénzekhez tudunk hozzájutni. Az az intézményrendszer, amely ennek az igénybevételére
és felhasználására hivatott, jól működik.

Uniós csatlakozásunk reményeink szerint 2002-ben megvalósul, de elképzelhető, hogy
2-3 évvel is elhúzódhat a dolog. Ez nem tőlünk függ, hanem az Európai Unión belüli
erőviszonyoktól. Akkor lesz igazán aktuális, hogy milyen EU-s pénzfelhasználást és
igénybevételi technikákat kellene megvalósítani, és milyen intézmények kellenek
ehhez.

– Agrárexportunk a gazdaságilag stabil országokra támaszkodik, ahová minőségi
árut lehet eladni. Ugyanakkor a minisztérium támogatási rendszerében gyakran nem
szerepel a minőségi követelmény. Gondolok itt a vízidisznók néven elhíresült sertések
esetére, ahol minden minőségi megkötés nélkül szállítottak. Kíván-e a tárca
ezen változtatni?

– Az exporttámogatási rendszernek elsődlegesen nem a minőséget kell figyelembe
vennie. Az exporttámogatás az egy többlet, amivel a bevételeket kiegészíthetik.
Minden termelőnek, kiskereskedőnek, aki exportálni akar, mérlegelnie kell azt, hogy
olyan minőségi terméket tud-e előállítani, amivel akkora bevételekre tesz szert,
hogy a kiegészítéssel rentábilissá teheti az üzletet.

– Az agrárkamarák jövőbeni szerepét az FVM-tárca képviselői más módon látják.
Az Ön véleménye szerint szükség van-e a kamarák működésére?

– Mi úgy ítéljük meg, hogy állami feladatként kell nagyon sok szolgáltatást
nyújtani. Szükségtelen ezeknek a feladatoknak a kamarákhoz való telepítése, mert az
előbbi módon – ahogy ezt én látom – lehet a legnagyobb segítségben, támogatásban
részesíteni a termelőket és a kereskedőket. Az agrárkamarákra mint civil
szervezetekre természetesen szükség van. Én magam azon a véleményen vagyok, hogy
csak az önkéntes tagságnak van értelme, tehát a kamarának a tevékenységével és a
szolgáltatásaival előzetesen vonzania kell azokat, akik a kamarához csatlakoznak.
Vannak olyan vélemények is, hogy az őstermelők, kistermelők számára adjuk meg csak
ezt a mérlegelési lehetőséget, a nagyüzemek számára legyen kötelező a kamarai
tagság. Én mindenféleképpen úgy vélem, hogy senki számára ne legyen kötelező
semmilyen kamarai tagság, nem hiszem, hogy a teljesítmény hiánya adminisztratív módon
pótolható lenne.

– Még a koalíciós partnereket is meglepte Torgyán József miniszter úrnak azon
kijelentése, miszerint 413 milliárd forintot kér a jövő évi költségvetésből a tárca
céljaira. Ez az összeg háromszorosa a jelenlegi támogatásnak. Ön, mint közgazdász
hogyan ítéli meg ezt az összeget, és mire kívánják fordítani?

– Én úgy látom, hogy akár ezer milliárd forintra is szükség lehetne, mert
hiszen a mezőgazdaság fejlesztése alapvető érdek. Az, hogy valóban mire van szükség,
és mi tekinthető reálisnak, az további költségvetési tárgyalásokon dől el. Hogy
mennyi pénzre van szükség, az egy kérdés. Az, hogy "fizikailag" menynyi költhető
el, egy másik kérdés. A harmadik kérdés az, hogy az ország teherbíró képessége
mire ad lehetőséget. Ha mindent figyelembe veszek, akkor arra a következtetésre kell
jutnom, hogy az agrártárca feltehetőleg nem fog 413 milliárd forintos költségvetési
támogatásban részesülni annak ellenére, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium legfontosabb programjainak megvalósításához 413 milliárd forint szükséges.
A kormánynak kell eldöntenie, hogy ezek közül a programok közül mit ítél azonnal
megvalósíthatónak.

– Végül egy egészen más jelleg? kérdés. Véleménye szerint beszélhetünk-e
új kelet? koalíciós feszültségekről a kormányban?

– Én azt hiszem, hogy igen nagy baj lenne akkor, ha valódi koalíciós feszültségekről
beszélhetnénk. Inkább látszatfeszültségekről van szó. Ha különböző pártok
vesznek részt egy koalícióban, akkor két dolog teljesen természetes. Egyrészt az,
hogy a kommunikáció nem tökéletes, ezért ebből adódnak sérelmek és egyéb reakciók.
Másrészt az, hogy rivalizáló pártokról van szó, mivel nem egy párt tartozik a koalícióba,
ahol a nézetazonosság logikus követelmény lenne, ezért az elért kereteken belül
mindenki javítani akarja a pozícióit, de ezek kisebb méret? konfliktusok. És van egy
harmadik, az, hogy vannak olyanok szerintem, akik a három párt együttműködése és
ennek abszolút logikus volta ellenére ezt az együttműködést nem tartják annyira szükségszerűnek,
és belülről hangoztatják véleményüket. Én nem hiszem, hogy ez lényeges hatással
lehet a koalícióra. Úgy érzem, hogy sokkal nagyobbak a kölcsönös érdekek és jobb
a három párt egymáshoz való viszonya, mint az előző koalícióban, főleg a koalíción
belüli két fontosabb párté, tehát nem lehet kétséges az, hogy minimum 2002-ig ez az
együttműködés fennmarad. Sőt, reményeim szerint több választási ciklust is kitölt,
egyszerűen nincsen más alternatíva. Ha azt látjuk, hogy milyen durva módon támadja a
Független Kisgazdapártot a Magyar Szocialista Párt, például a miniszterek és az őket
helyettesítő politikai államtitkárok által tartott bizottsági beszámolókon, akkor
látható, hogy nincsen alternatívája ennek a koalíciós együttműködésnek.

Olvasson tovább: