Kereső toggle

Hogyan reagáltak a világvallások a járványra?

Elővigyázat, meggondolatlanság, provokáció

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Súlyos kihívás elé állította a koronavírus-járvány az egyházakat. A korlátozások miatt mindenütt megszűnt a közösségi élet, elnéptelenedtek a vallási központok. Míg a felekezetek nagy többsége – ha nem is azonnal – követi a hatóságok rendelkezéseit, vannak kivételek mindegyik világvallás követői között.

Európában Olaszországba érkezett el elsőként az új vírus, ahol február 15-én jelentették először a betegség megjelenését. Március 9-én a fertőzöttek száma már meghaladta a 9 ezret, az elhunytak száma pedig a 460-at az országban és emiatt Giuseppe Conte miniszterelnök drasztikus intézkedéssorozatot jelentett be: többek között utazási tilalom lépett életbe az egyes régiók között, és bezárt minden kulturális és oktatási intézmény is.

„Látogassátok a betegeket!”

Miközben minden közösség a „maradj otthon” kampánnyal üzent a követőinek, akadt egy kivétel: a katolikus egyház. Ferenc pápa március 10-én felszólította a katolikus papokat, hogy járjanak házról házra, és így keressék fel a rászorultakat. „Legyen a papoknak bátorságuk kimozdulni, és elmenni a betegekhez, hogy elvigyék számukra Isten vigasztalását és az eucharisztiát” – mondta a katolikus egyházfő a Vatikánból élőben közvetített szentmisén. amelyen apácák és a pápa otthonaként szolgáló Casa Santa Maria vendégház civil dolgozói vettek részt.

A pápa világossá tette, hogy miközben a nyilvános misék szünetelnek, a papoktól világszerte elvárja azt, hogy minden olyan családot és otthont felkeressenek, ahová elhívják őket. Ezt a rendelkezését az egyházfő levélben is megerősítette. A járvány a következő hetekben még drámaibbá vált Olaszországban, de a pápai rendelkezés érvényben maradt.

Az új megbetegedések száma március 21-én érte el a csúcspontját, ekkor 6557 beteget regisztráltak egyetlen napon. Számos püspök kérte emiatt a Vatikánt, hogy a fertőzésveszély miatt ne kelljen papokat kiküldeni a magánházakhoz.

A Szentszék más megoldást talált: március 22-én „általános bűnbocsánati búcsút” hirdetett „minden hívőnek, aki a Covid-19 vírustól – közismert nevén koronavírustól – szenved, valamint az egészségügyi dolgozóknak, családtagoknak és mindazoknak, akik bármilyen módon, akár imában is gondoskodnak a betegekről.” A katolikus katekizmus szerint azok a hívők, akik búcsúban részesülnek, haláluk után kikerülik a purgatórium büntetését, és azonnal a mennybe kerülhetnek.

Ferenc pápa közben hermetikusan elszigetelte magát a Vatikánban, és a hagyományos Urbi et Orbi áldást is magányosan mondta el a Szent Péter téren. Világszerte bezárt a templomok túlnyomó része, de a szolgálatát lelkiismeretesen és önfeláldozóan továbbra is ellátó olasz papság nagy árat fizetett már eddig is a járvány során. Az adatokból nem derül ki, hogy a pápa rendelkezése miatt kerülhettek-e járványügyi veszélybe egyházi személyek, de tény, hogy a március 25-ei adatok szerint 63 olasz katolikus pap halt meg koronavírus-fertőzés miatt, köztük a legfiatalabb a 45 éves Alessandro Brignone, aki Nápolytól délre, Salerno egyházkerületben szolgált.

A szerb ortodox egyházat is elérte a járvány: belehalt a koronavírus okozta betegségbe a nyugat-szerbiai Valjevo szerb ortodox püspöke, további két pap pedig szintén fertőzést kapott. A szerb sajtóban és a közösségi médiában megjelent felvételek szerint a különböző települések papjai nem változtattak a vallási gyakorlatukon és a fertőzésveszély ellenére ugyanazzal a kanállal kínálják a híveknek az áldozati kenyeret. Ukrajnában pedig életveszélyes állapotban van egy lelkész, aki a becslések szerint akár ötszáz emberrel is találkozhatott.

Hogyan szeressük felebarátunkat?

A járvány a protestáns egyházakat sem kímélte. A koronavírus első hullámban Ázsiában pusztított, ahol egy dél-koreai felekezet vált a járvány országos gócpontjává. A mintegy 200 ezer tagot számláló Shincheonji Church of Jesus nevű közösség rendezvényein a résztvevők általában rendkívül közel ülnek egymáshoz, gyakran a földön. Ezt a gyakorlatukat a járvány kitörése után sem változtatták meg, így amikor egy hívő megfertőződött, az átlagos 2-3 ember helyett akár százaknak adhatta tovább a fertőzést. A keresztény közösség tagjai közül mintegy 5000-en betegedtek meg, ami önmagában több mint a Dél-Koreában március végéig regisztrált összes (9887) eset fele. A felekezet vezetője március elején sírva kért bocsánatot a dél-koreai néptől. Az országban március második felére a korábbi csúcs töredékére csökkent az új megbetegedések száma.

Európában Franciaországban szintén egy soknemzetiségű evangéliumi keresztény konferencia lett a járvány egyik gócpontja. Igaz, a résztvevők és a szervezők aligha tudhattak erről. Február 18-án a svájci és a német határhoz közeli Mulhouse városában kezdődött egy egyhetes nemzetközi keresztény konferencia, amelyet a Christian Open Door gyülekezet szervezett. A résztvevők között legalább egyvalaki tudtán kívül fertőzött volt, aminek következtében sokan megfertőződtek. Március végére már több mint 2500 megbetegedést köthettek közvetlenül a februári konferenciához.

A gócpont ráadásul nem is maradt meg Franciaországon belül. A határ közelsége miatt sokan jöttek Németországból és Svájcból, ahova szintén gyorsan továbbterjedt a betegség. A távolabbi külföldi vendégek közül többen pedig hazavitték magukkal a vírust Afrikába, Burkina Fasóba és a latin-amerikai Guyanába. A francia főáramú média jelentős része annak ellenére a keresztény konferenciát tette bűnbakká, hogy február második felében még sehol nem voltak Európában korlátozó intézkedések és a politikusok sem figyelmeztették az embereket a közvetlen fertőzésveszélyre.

Az Egyesült Államokban az egyik járványgócpont Washington államban alakult ki. A betegség egyik azonosított forrása a Mount Vernon presbiteriánus gyülekezet kórusa volt, amely március 10-én tartott nagyszabású kóruspróbát. Bár voltak, akik felvetették, hogy a vírusveszély miatt szerencsésebb lenne elhalasztani a többórás próbát, amelyen a résztvevőknek szorosan egymás mellett kellett állni, a kórusvezető karmester azt válaszolta, hogy minden a tervek szerint fog zajlani. Végül a 121 tagú kórusból 70-en mentek el a próbára – balszerencséjükre, ugyanis három héttel később már 45-en megbetegedtek, és két kórustag el is hunyt közülük.

Virginia államban az egyik első áldozat egy keresztény zenész-evangélista volt, aki a járványhírek hallatán úgy döntött, hogy családjával együtt New Orleansba utazik, hogy a „bűnös városban” hirdesse az evangéliumot. New Orleansban ekkor zajlott a szélsőséges kicsapongásokról hírhedt Mardi Gras fesztivál, amit a vírusveszély ellenére megtartottak. A 66 éves Landon Spradlin, akit blueszenészként is országosan ismertek, a New Orleans-i utcai evangelizációi során fertőződhetett meg. Már úton voltak hazafelé, amikor rosszul lett, és március 19-én tüdőgyulladásban elhunyt.

Nemcsak az amerikai, hanem a világsajtót is bejárta a hír, hogy Floridában március 30-án őrizetbe vettek egy evangéliumi lelkészt, aki több száz fős vasárnapi istentiszteletet tartott. A helyi seriff az otthonában tartóztatta le a dél-afrikai származású Rodney Howard-Browne-t a járványügyi rendelkezések megsértése miatt. Howard-Browne, aki korábban többször járt Magyarországon is a Hit Gyülekezete vendégeként, a The River at Tampa Bay Church vezetője, a járvány amerikai kitörése után is rendszeresen tartott élő istentiszteleteket, mert álláspontja szerint a gyülekezeteknek éppen olyan fontos nyitva lenni a járvány idején, mint a kórházaknak.

A floridai Hillsborough járás seriffje ezt másként ítélte meg, és miután Howard-Browne az előzetes figyelmeztetés ellenére is megtartotta a március 29-ei istentiszteletet, így elrendelte az őrizetbe vételét. A hatóságok közvetlenül az intézkedés előtt sajtótájékoztatót tartottak, amelyen Andrew Warren floridai

államügyész a Bibliára hivatkozva indokolta a lépést, és idézte Jézus szavait a Márk evangéliumából, miszerint nincs nagyobb parancsolat annál, mint hogy „Szeresd felebarátodat”, ezért a lelkészeknek különleges felelősségük van abban, hogy ne sodorják veszélybe embertársaikat.

A Hetek megkereste az őrizetbe vett lelkészt, akit időközben jelképes, 500 dolláros óvadék ellenében szabadon bocsátottak. Rodney Howard-Browne lapunknak elmondta, hogy minden érvényben lévő szabályt betartottak az istentiszteletükön. Az általános hatósági rendelkezések szerint ugyan tilos 10 főnél nagyobb létszámban zárt térben összegyűlni, ám ez alól a munkahelyek és a „vallási személyiségek” rendezvényei kivételt képeznek, feltéve, hogy betartják a hat láb (mintegy két méter) védőtávolságot.

A lelkész úgy véli, hogy a hatóságok túllépték hatáskörüket, amikor korlátozták a vallásszabadság alkotmányos jogát. Howard-Browne hangsúlyozta, hogy a maguk részéről „rendkívüli elővigyázatossági lépéseket tettek a vasárnapi összejövetelek során. Többek között betartatták a hat láb távolságot a csarnokban és a csatlakozó helyiségekben a családi csoportok között, emellett a személyzet minden tagja kesztyűt viselt és minden résztvevő kézfertőtlenítőt kapott a bejáratnál.” A gyülekezet ezenkívül már korábban 100 ezer dollárt költött egy kórházi minőségű fertőtlenítő rendszerre, ami szintén a résztvevők biztonságát szolgálja. „Emellett nincs nyoma annak, hogy bárki is a gyülekezetünk istentiszteletein megfertőződött volna” – hangsúlyozta a Heteknek a tampai gyülekezet vezetője.

Szabad-e pészachkor videókonferenciát tartani?

Nem csak a keresztény felekezeteknek okozott súlyos kihívást a járvány. Izraelben és az Egyesült Államokban a nagy létszámú ultraortodox közösségek váltak a járvány legintenzívebb gócpontjaivá.

A probléma forrása a hatóságok szerint az, hogy a közösségek több nagy tekintélynek örvendő vezetője szerint a közösségi imáknak, a nagy létszámú rendezvényeknek, köztük az esküvőknek és a temetéseknek, valamint a Tóra-oktatásnak minden körülmények között folytatódniuk kell.

A hatósági fellépést több közösség fenyegetésként élte meg, és szélsőséges reakciók is előfordultak. Nagy felháborodást keltett például az a videó, amelyen Beit Semesben egy tüntetésen egy ultraortodox tinédzser náciknak nevezi a társadalmi távolságtartást ellenőrző izraeli rendőröket és szándékosan igyekszik rájuk köhögni. Az izraeli sajtó szerint Jeruzsálem és környéke ultraortodox negyedeiben „szinte mindenki, akit megvizsgálnak, fertőzöttnek bizonyul”. Az országban a megbetegedettek közel fele ezekből a közösségekből kerül ki. Hasonló a helyzet az Egyesült Államokban is, ahol a New York-i zsidó közösséget döntötte le lábáról a betegség. Drámai a helyzet a franciaországi Strasbourgban is, ahol a 20 ezer fős helyi zsidó közösség 70 százaléka megfertőződhetett, és a város 13 rabbija közül 11-en megbetegedtek. Meghalt a francia Chabad-közösség egyik vezetője, André Touboul rabbi is a járványban.

További vita alakult ki Izraelben arról, hogy vajon lehet-e a közelgő ünnepi széder vacsorát videókonferencián keresztül megtartani. Az Egyiptomból történő kivonulásra emlékező pészach legfontosabb megemlékezésével kapcsolatban 14 szefárd ortodox rabbi úgy rendelkezett, hogy a családok egymástól távol lévő tagjai videókonferencián keresztül is megtarthatják azt. Két ortodox főrabbi szerint azonban erről szó sem lehet, mert az ünnepek idején tilos bármiféle elektronikus eszköz használata. David Lau és Jitzhak Joszéf ezért azt javasolja az országos karantén idején, hogy a családok az ünnep előtti este kapcsolódjanak össze a technológia segítségével, de a széder vacsorát nem tarthatják meg ilyen módon.

A muszlim közösségek is általában a távolságtartást választották, így kiürültek a legnagyobb zarándokhelyek, köztük a mekkai nagymecset.

A járvány által egyik legsúlyosabban érintett országban, Iránban – ahol már közel 50 ezer a fertőzöttek száma a kincstári adatok szerint is – azonban a rendőrségnek kellett feloszlatni a tüntetőket, akik a radikális imámok felszólítására meg akarták rohamozni a bezárt mecseteket.

A fertőzés legkorábbi gócpontja a síita iszlám szent helyén, Kom városában tört ki, amelyet annak ellenére nem zártak le heteken át, hogy már százak haltak meg a betegségben. A fanatikus zarándokok a Twitteren megjelent felvételek szerint azzal tették próbára a hitüket, hogy egymás után megnyalták a központi szentély korlátját.

A muszlim világban az antiszemita gyűlöletkeltésre is többen fel akarják használni a járványt. Az egyik gázai imám „Allah katonáinak” nevezte a vírust, amely a hitetleneket bünteti. Azt, hogy a járványnak sok ezer muszlim áldozata is van, azzal magyarázta, hogy ők „mártírok, akik a szent ügy érdekében halnak meg, és nagy jutalomban részesülnek a paradicsomban”. Egy jemeni iszlámtudós pedig azt állítja, hogy a „zsidók, Izrael és Amerika együtt fejlesztették ki a koronavírust, hogy bezárassák a muszlimok legszentebb helyét, Mekkát”. Természetesen az antiszemita, Amerika-ellenes gyűlöletkeltésből az iráni rezsim vezetői sem maradtak ki: Hosszein Szalami, az Iráni Forradalmi Gárda vezetője szerint „cionista biológiai terrortámadás” történt Irán ellen, amelyben az Egyesült Államok is közreműködött.

A számtalan emberi tragédiával és súlyos létbizonytalansággal járó koronavírus-járványt sajnálatos módon vannak, akik gyűlöletkeltésre használják fel olyan – zsidó és keresztény – hívőkkel szemben is, akiknek egyetlen „bűnük”, hogy a vész idején imádkoznak embertársaikért. Így került gúny és támadások célpontjába két ismert evangéliumi lelkész, Kenneth Copeland és Benny Hinn is, akik Isten természetfeletti erejét hívták segítségül az egész emberiséget próbára tevő járvánnyal szemben. Természetesen senkinek nem kötelező hinni az ima hatékonyságában, azonban merő rosszindulat kell ahhoz, hogy a segítségnyújtásnak ezt a formáját – amit világszerte sok száz millió hívő gyakorol – nevetséges és ártalmas tevékenységnek állítsák be. Különösen úgy, hogy egyelőre a tudomány is adós a megnyugtató válasszal a koronavírus terjedésével szemben.

Olvasson tovább: