Kereső toggle

A tudomány vagy a hit győzi le a halált?

Verseny a járvány utáni spirituális befolyásért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Három szinten „kell küzdenünk a Covid-19-járvány ellen: fizikai, mentális és spirituális szinten” – írta április elején megjelent cikkében az elmúlt évtizedek egyik legünnepeltebb „segíts magadon” guruja, Deepak Chopra, aki szerint érthető, hogy a járvány első szakaszában az orvosi védekezés kapta a legnagyobb hangsúlyt. „Eljött azonban az idő, hogy a lelkünkkel és a szellemünkkel is foglalkozzunk” – sürgeti Chopra.

Természetesen szerinte a lelkünket beárnyékoló stresszhatásokkal szemben a „meditáció, a jóga és a relaxációs technikák kínálják a legjobb választ”. Nyilván, hiszen a szerző ezekről írt eddig megjelent 89 könyvének túlnyomó többségében.

A járvány azonban új kihívásokkal is jár, amelyre már a szokásos önsegélyező technikák nem adnak megoldást, véli Chopra. Naponta szembesülünk azzal, hogy a „halál jelen van a környezetünkben … a szervezett vallások hanyatlásával párhuzamosan sok millió ember szembesül azzal, hogy lelkében is betegség lappang, nevezzük azt bárminek: a létezéstől való félelemnek, céltalanságnak vagy lelki gyötrelemnek.”

A szerző szerint nem szükséges ezekre a vallásban keresni a választ, mert azok már ott rejlenek mindannyiunkban, csak fel kell fedeznünk őket. Chopra azt sürgeti, hogy találjuk meg önmagunkban azt, akik „Vagyunk”, akkor felfedezzük a belső békét és örömöt. Miközben a Bibliában Isten a „Vagyok”, a „metahumanizmus” ezt az ember elválaszthatatlan részeként tekinti. „A meditáció semmi más, mint csendben önmagaddal lenni, engedve azt, hogy a tudatod egy olyan helyre szálljon, ahol örök béke és öröm honol. Így tudod megismerni az örök igazságot és magadévá tenni azt”.

Chopra új könyve is ezzel a témával foglalkozik: a Metahuman: Unleashing Your Infinite Potential (Metaember: Így szabadítsd fel a benned rejlő végtelen képességet) azt ígéri, hogy 31 nap alatt elvezeti az olvasót „a régi tudati állapotból, amelyet a szorongás, a feszültség és az önző kívánságok jellemeztek” egy új, magasabb szintre. „Te is lehetsz metaember” – állítja.

Metaemberek kora

A spirituális önmegváltásra a járvány idején különösen nagy a kereslet, elsősorban az elit köreiben. Hiába tudják ugyanis a világ leggazdagabb 1 százalékához tartozók megvásárolni maguknak a privát lélegeztetőgépet, és rendeznek be villájuk egy részében magánklinikát, állandó orvosi ügyelettel – a belső szorongás megmarad, arra a pénz nem gyógyszer.

Mennyivel másabb azonban, ha az ember Chopra tanácsait követve arra használja fel a karantén időszakát, hogy „metaemberré” váljon. Legalábbis ez olvasható ki a könyv lelkes fogadtatásából. A Walt Disney egykori kreatív vezetője, Bruce

Vaughn – aki ma a Dreamscape ügyvezetője – azt írta, hogy egy „új és izgalmas valóságot ismert meg, amelyben mindannyian végtelenül szabadok vagyunk arra, hogy olyan életet alkossunk magunknak, amilyenre csak vágyunk”.

Persze a legtöbb ember számára „a vágyott élet megalkotása” csak virtuálisan valósulhat meg – de pont erre kínál választ a „magasabb tudati szint”, amelyben végtelen öröm, béke és harmónia honol. Hogy ez a mentális boldogságkeresés miben más vagy több, mint amit a vallások eddig is ígértek az embereknek? Ha a vallást Marx a „népek ópiumának” tartotta, akkor a metahumanizmus mi? A spirituális virtuális valóság élcsapata számára nyilván lehetőséget ad arra, hogy megalkossák maguk számára a „vágyott életet” – a sorozatban gyártott könyvek, filmek jogdíjai, az előadói honoráriumok ezt bőségesen lehetővé teszik.

A koronavírus keltette zűrzavarban sokan próbálják megsütni a maguk spirituális pecsenyéjét: a vegánok a húsmentes jövőt hirdetik, az ökofuturisták lelkesen mutogatják az ipari tevékenység leállásával megtisztult szmogmentes légi felvételeket. A metahumanisták, transzhumanisták és New Age-guruk számára azonban nagyon zavaró, hogy a létezés legfontosabb kérdésére továbbra is a nagy konkurens, a vallás – mindenekelőtt a bibliai hit – adja a legátfogóbb és legbátrabb választ.

Ezért azok, akik igazán nagyot akarnak mondani, a halál kérdésére ígérnek vallásmentes megoldást.

A posztmodern sztárfilozófus, a melegházasságban élő izraeli Yuval Noah Harari, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora egy interjúban elmondta, hogy „a karantén heteit arra használja fel férjével, aki egyben a menedzsere is, hogy még inkább a nagy dolgokra fókuszáljanak”. Harari valóban nem tétlenkedik: sorra jelennek meg a járvány alatt írt cikkei a nagy világlapokban.

Eljön a vallás nélküli világ?

A brit Guardian számára készített írása szerint „modern világunkat az a hit alakította át, hogy az ember ki tudja játszani a halált. Ez egy forradalmian új hozzáállás. A történelem legnagyobb részében az emberek gyáván alávetették magukat a halálnak. Egészen a modern korunkig a legtöbb vallás és ideológia a halált nem csupán elkerülhetetlen sorsként tekintette, hanem az élet értelmét jelentő fő forrásnak. Az emberi létezés legfontosabb eseményei azután történnek, hogy az ember kilehelte a lelkét – csak akkor lehet megismerni az élet igazi titkait. Egy halál nélküli világgal – amelyben következésképen nincs menny, pokol vagy újjászületés, az olyan vallások, mint a kereszténység, az iszlám és a hinduizmus nem tudnak mit kezdeni, mert nincs számukra ennek értelme. Ezért a történelem legnagyobb részében a legkiválóbb emberi elmék értelmet igyekeztek adni a halálnak, nem pedig legyőzni akarták azt.”

Harari cikkének a fenti első bekezdése sokat elárul a módszereiről: először meghamisítja kiszemelt – ám a válaszadási lehetőségétől megfosztott – vitapartnerének alapállítását, majd maga kínál fel választ arra. Mert mi lenne, ha nem durva hamisítás az, hogy a kereszténységet úgy állítja be, mint ami az embereket a halállal való megalkuvásra akarja rávenni, azáltal, hogy a túlvilágon kínál kárpótlást a számukra. Természetesen ennek az ellenkezője igaz: nincs még egy olyan vallás, amelynek a központjában a halál legyőzése és a fizikai testben való feltámadás állna. Ezt a győzelmet ráadásul nem egy megismerhetetlen természetfeletti lény szerezte meg valamilyen megfoghatatlanul távoli helyen, hanem az ember Jézus Krisztus, itt a földön – Jeruzsálemben, történetesen néhány tucat kilométerre attól a helytől, ahol Harari él.

Az izraeli filozófus is tisztában van azzal, hogy kijelentéséhez, miszerint „a tudomány végül legyőzi a halált, de addig is meghosszabbítja az életünket” nem igazán Mohamed, Buddha vagy Zoroaszter tekintélyét kell lerombolni, és nem az ő állításaikat kell megcáfolni – hiszen ezek a vallásalapítók valóban nem ígértek tényleges győzelmet a halál felett, lévén maguk is elhunytak és testük az enyészeté lett.

Nem, Harari fő riválisnak mást tekint: „Nem kell Krisztus második eljövetelére várnunk ahhoz, hogy legyőzzük a halált. A tudósok egy laborban képesek erre. Miközben hagyományosan a halál a fekete csuhás papok és teológusok specialitása volt, ma a fehér köpenyes tudósok és orvosok dolgoznak ezen. … Ők valóban meg tudják gyógyítani az embert, ha egy vírus ledönti a lábáról – ha nem ma, akkor holnap.”

A metahumanista optimizmus ideológusa azt hirdeti, hogy ma lejárt annak a „középkori szemléletnek az ideje, ami a járványokban és csapásokban Isten büntetését látta”. Harari szerint elég volt abból, hogy „őrült kisebbséghez tartozó vallásos prédikátorok” még mindig képesek azt állítani, hogy az AIDS Isten büntetése a meleg emberekre. A filozófus üdvözli azt, hogy a járvány miatt világszerte a „templomok és mindenféle szekták felfüggesztették a nyilvános ceremóniáikat” és elismeréssel illeti „a tudósokat, akik előrelátó módon lezáratták ezeket a szent helyeket”.

Ez a nyilatkozat nem meglepő: mint múlt heti cikkünkben is jeleztük (Új ateisták az „Isten-vírus” ellen, Hetek, 2020. április 24.), ha Hararin és a hozzá hasonló antiteista értelmiségieken múlna, a templomok soha nem is nyithatnának ki újra. Nem is rejti ezt a reményét véka alá, mondván, a járvány idejét ki kell használni arra, hogy az emberek megértsék: a tudomány és nem a hit fogja megszabadítani őket a halál csapdájából.

 

Olvasson tovább: