Kereső toggle

Az apokalipszis lovasai?

Szubjektív elmélkedés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Különös évkezdet van mögöttünk, a világ eddigi ijedelmeihez (globális felmelegedés, környezetpusztítás) januárban egyszerre jött hozzá a koronavírus, az ez által recesszióba forduló világgazdaság, a hatvan kilométeres sáskajárás Afrikában, most meg az újabb migrációs hullám Törökország felől, valamint a politikai-katonai feszültség növekedése Izrael körül az amerikai béketerv és Irán atomlázadása nyomán.

Még nem hívő, fiatal és idősebb ismerőseimmel való beszélgetéseimben is kivétel nélkül mindenkinél egyfajta „apokaliptikus tudatot” látok, mindenki magától szóba hozza, hogy a század közepe táján összeomlik a jelenlegi világrendszer a környezeti, túlnépesedési, gazdasági, politikai stb. problémák miatt, és az emberiség nagyon súlyos veszteségek előtt áll. A fiatal nemzedékben általános emiatt a teljes kilátástalanság. A hívők között is apokaliptikus várakozás tapasztalható, mely azonban számukra egyben remény is, és sokan felteszik a kérdést nekem is, vajon nem kezdődött-e el a Jelenések könyvében leírt első öt pecsét felbontása, azaz az apokalipszis első, legenyhébb, figyelmeztető célú csapáshulláma? Annak nyomán ugyanis négy kerub hangja szólal meg mennydörgésként a mennyben, és négy, különböző színű lovas jelenik meg, akik négy csapást hoznak a földre. Az apokalipszis első tizennégy csapása – a hét pecsét és a hét kürt csapásai – mindössze három és fél év alatt éri el a földet – hiszen ez az utolsó dánieli évhét első felében történik – tehát igen sűrűn, ahogy a rabbinikus hagyomány találóan mondja: „az egyik csapás még itt van, amikor már jön a másik”.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: