Kereső toggle

Az apokalipszis lovasai?

Szubjektív elmélkedés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Különös évkezdet van mögöttünk, a világ eddigi ijedelmeihez (globális felmelegedés, környezetpusztítás) januárban egyszerre jött hozzá a koronavírus, az ez által recesszióba forduló világgazdaság, a hatvan kilométeres sáskajárás Afrikában, most meg az újabb migrációs hullám Törökország felől, valamint a politikai-katonai feszültség növekedése Izrael körül az amerikai béketerv és Irán atomlázadása nyomán.

Még nem hívő, fiatal és idősebb ismerőseimmel való beszélgetéseimben is kivétel nélkül mindenkinél egyfajta „apokaliptikus tudatot” látok, mindenki magától szóba hozza, hogy a század közepe táján összeomlik a jelenlegi világrendszer a környezeti, túlnépesedési, gazdasági, politikai stb. problémák miatt, és az emberiség nagyon súlyos veszteségek előtt áll. A fiatal nemzedékben általános emiatt a teljes kilátástalanság. A hívők között is apokaliptikus várakozás tapasztalható, mely azonban számukra egyben remény is, és sokan felteszik a kérdést nekem is, vajon nem kezdődött-e el a Jelenések könyvében leírt első öt pecsét felbontása, azaz az apokalipszis első, legenyhébb, figyelmeztető célú csapáshulláma? Annak nyomán ugyanis négy kerub hangja szólal meg mennydörgésként a mennyben, és négy, különböző színű lovas jelenik meg, akik négy csapást hoznak a földre. Az apokalipszis első tizennégy csapása – a hét pecsét és a hét kürt csapásai – mindössze három és fél év alatt éri el a földet – hiszen ez az utolsó dánieli évhét első felében történik – tehát igen sűrűn, ahogy a rabbinikus hagyomány találóan mondja: „az egyik csapás még itt van, amikor már jön a másik”.

Az első, fehér lovas kiléte tisztázatlan, a bibliatanítók egy része a Krisztus Szellemének kiáradásával, a világevangelizációval hozza kapcsolatba – mivel hasonlít a 19. fejezet fehér lovon visszatérő Krisztusához –, míg mások éppen az antikrisztus szellemével azonosítják, merthogy CSAK hasonlít amarra, utánozva azt, de nem kard jön ki a szájából – az Ige –, hanem íj van a kezében, ami Ismáel foglalkozása volt: „lakott a sivatagban, és íjász lett belőle”. Így hát akár mindkettőre vonatkozhat – vannak ilyen jelképek a Bibliában –, hiszen egyfelől látjuk, hogy az evangélium eljutott a föld végső határaiig – amiről Jézus azt mondta, „akkor jön el a vég”, de csak a Mindenható tudhatja, mikor látja Ő teljesnek ezt a munkát –, másfelől azt is látjuk, hogy Ismáel vallása, az iszlám a migráció révén áttöri Európa gátjait, és – a prófécia szerint mindkettő – győzelemre hivatott. A második, vörös ló háborúkat hoz, a harmadik, fekete ló gazdasági válságot, a negyedik pedig halálos járványokat. (Emlékszem, hogy hasonló általános apokaliptikus tudatot hozott létre az emberekben az AIDS megjelenése, és ennek a megtérésemben is szerepe volt. A ’90-es évektől ez alábbhagyott egy-két évtizedre, de mostanában újra hasonló kezd lenni a világhangulat, sőt még inkább.) Jelenleg összefüggés is látszik közöttük, hiszen az amúgy is gyengélkedő és ingatag világgazdaság most kiszámíthatatlanná vált a koronavírus miatt, és ha nyárig nem találják meg ellene az oltást – ami az AIDS esetében tudtommal azóta sem sikerült –, akkor összeomolhat a teljes világturizmus, az pedig mélyütés a gazdaságnak is; arra pedig gondolni sem merünk, mi lesz, ha évekig húzódik ez a társadalmak működését már most megrendítő járvány. Nyolcmilliárdan vagyunk, emlegetik némely malthusiánusok, a természet rendje is a ritkulás ilyenkor. Jane Goodall környezettudatos guru szerint, „akinek globális tudata van, az most depressziós lesz”, és ez a depresszió a nem hívő ifjúság köreiben valóban látványosan tapasztalható, a fiatalok nagy része rettenetes szorongásokkal, pszichés terhekkel küszködik megrendítő módon. Afrika lakossága minden tekintetben óriási veszélyben van, szinte az összes tényezőtől fenyegetve egyszerre (a még mindig vitatott klímaváltozás következményei, az éhínség, az iszlamista terror, az AIDS, és most a koronavírus, meg a soha nem látott méretű sáskaraj miatt), márpedig majdan, a hatodik kürtszó idején az emberiség egyharmada el fog pusztulni, és hát adja meg Isten, hogy ez még ne annak az előkészülete legyen. Ugyanis ha a pecsétek feltörése megkezdődött, akkor – mint mondtam – mindössze három és fél éven belül le kell zajlania mindannak, ami a Jelenések könyvének 6–12. fejezeteiben írva áll. De bibliai üdvtörténeti tapasztalat az is, hogy akár a már kinyilatkoztatott ítélet is elkerülhető, ha a népek és egyének megtéréssel reagálnak. Ettől is függhet, hogy ezek az események már az apokalipszis eseményeivé válnak-e, vagy csupán még serkentgető, történelmi figyelmeztetések, amelyekből időről időre mindig is volt bőven. Mert hát az tény, hogy a Teremtő mindig is használta ezt a nyelvet az emberiséggel való kommunikációjában.

A Jelenések könyve nem annyira érthetetlen, mint amilyennek sokan gondolják: ami képes beszéddel van kifejezve (bárány, pecsét, ló stb.) és az egekben látja János, az a természetfölötti valóságot írja le, ami azonban a földön történik ennek következtében (háború, járvány, drágulás stb.), azt szó szerint kell venni, ahogyan ez az ószövetségi próféciák és beteljesedéseik tanulmányozásával is világossá válik. Ennek az elvnek nem felel meg a Jelenések könyve idealista, preterista és historista értelmezése, csak a futurista, hiszen mindhárom másik allegorizálja azt is, ami szó szerint értendő – de erről itt nincs hely bővebben beszélni. Ha tehát megkezdődött volna a pecsétek feltörése, azt hamarosan megtudhatjuk, mert akkor rövidesen a szokottnál jóval nagyobb földrengések lesznek, aszteroidabecsapódások stb. (lásd Jel 6–12. fejezet), és a pánik totálissá lesz. Ha viszont a következő hónapokban-években nyugalmasabb idők jönnek, akkor a kegyelem kora még nem ért a végéhez. Én ezt nem tudom eldönteni, nem vagyok próféta, csak közös és egyéni gondolkodásra és figyelemre szeretnék hívni ezzel az elmélkedéssel, mely persze kicsit ijesztő is. Engem az is aggaszt, hogy az ötödik pecsét feltörésekor – amikor már nem jön ki ló – a Krisztusért megölt mártírok lelkei a mennyben lévő égőáldozati oltár alatt igazságszolgáltatásért kiáltanak Istenhez, de ennek során a földön semmi sem történik, őket pedig még egy rövid időre türelemre intik. Nem tud nem eszembe jutni, hogy csak pár éve még, hogy átlagosan óránként kilenc keresztényt öltek meg két éven át, több százezer testvérünket – legyen áldott az emlékük –, akikről a világmédia alig vett tudomást, és szinte senki nem sietett túlságosan a segítségükre, és az Iszlám Állam bukása óta is rengeteg helyen részesülnek akár fizikai üldöztetésben is (Nigéria, Szudán, Botswana stb.). Annyit mindenképpen mondhatunk, hogy a történelemben megszokottnál most azért nagyobb megrázkódtatás alatt van az emberiség, és ennek tényezői egyeznek az első öt pecsét erőivel (a ló leginkább az erő jelképe a Bibliában).

Az időjárásról is kell annyit mondani, hogy azt egyáltalán nem csak fizikai tényezők irányítják, mint azt a materialisták gondolják (függetlenül attól, hogy keresztények-e vagy sem).

A Jelenésekből – is – kiderül, hogy a négy égtáj fő szeleit négy nagy angyal, azaz személyiséggel ren-delkező, láthatatlan szellemi lény uralja és kezeli, és a hatodik pecsét feltöréséhez kötődően ezek már igen nyugtalanok, ezért külön figyelmeztetést kapnak egy ötödik angyaltól, a „főnöküktől”, hogy még egy darabig ne engedjék rá úgy a szeleket a földre, hogy annak következtében a szárazföld, a tenger és a növényzet súlyos kárt szenvedjen. Nos, ha a klímaváltozásról naponta érkező híreket figyelem, a négy angyal már igen türelmetlenül viseli az igazságszolgáltató haragjának ezt a visszatartását, és valóban szükségünk van az ötödikre, aki „fegyelmezi” őket. Újra mondom, nem tudom eldönteni a kérdést, és kicsit tartok is azoktól, akik már tutira el tudták, csak közös elmélkedésre szerettem volna felhívni.

A magam részéről egyelőre reménykedem, hogy még lesz további idő, haladék, de illúziókban sem szeretnék élni, Jézus pedig azt mondja (Mt 24.), ha ilyesmiket látunk, ne rémüljünk meg, hanem emeljük fel a fejünket, mert közel van megváltásunk, ébredjünk fel – szellemi értelemben – és figyeljünk. Ez semmiképp sem árthat.

A szerző teológus, filozófus 

Olvasson tovább: