Kereső toggle

Mikor kezdődött Jézus szolgálata?

A húszas évek végének nevezetes évfordulója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Biblia talán legjobban dokumentált történeti évszáma Keresztelő János szolgálatának a kezdete. Ennek az eseménynek – ami közvetlenül megelőzte Jézus nyilvános fellépését – a 2000. évfordulója minden bizonnyal a most kezdődő évtizedre esik.

Tiberius császár uralkodásának „tizenötödik évében, mikor Pontius Pilatus volt Júdea helytartója; Galilea negyedes fejedelme Heródes; Iturea és Trakonitisz tartományának negyedes fejedelme testvére, Fülöp; Abiléné negyedes fejedelme Lüsziániász volt, Annás és Kajafás főpapsága idején Isten szava szólt Jánoshoz, Zakariás fiához a sivatagban” – írja Lukács evangéliuma harmadik fejezetének elején (Szent Pál Akadémia fordítása).

Az evangélista egy történetírót is meghaladó precizitással határozta meg az időpontot, amikor János életében elérkezett a „kairosz”, a kiválasztott idő a szolgálata megkezdésére. Bár János az írásokban jártas, Istennek odaszánt életet élő személy volt, a küldetését meghatározó üzenetet, hogy „a kiáltó hangja” legyen a sivatagban és „egyengesse az Úr útját”, egy adott napon kapta meg. Miután az „Úr szava szólt” hozzá, ettől kezdve az életét  Illés szelleme kezdte kísérni.

Hétszeres referencia

De mikor következett be ez a pillanat? Mivel minden nép más naptárral és időszámítással rendelkezett, ezért az ókorban az uralkodók trónra lépése számított a legegyértelműbb időmeghatározásnak. Lukács azonban nem elégedett meg azzal, hogy a császár uralkodásához képest pontosan kijelölte János fellépését, hanem további hat személy nyilvános tevékenységét is megadja viszonyításnak. Látszólag ezek nem tesznek hozzá az amúgy is konkrét időponthoz, hiszen ezek mind hosszabb időintervallumok (lásd infografikánkat alább), ám tovább hitelesítik azt.

Tiberius császár Kr. u. 14-ben lépett a trónra a Római Birodalom második császáraként, így uralkodásának 15. esztendeje Kr. u. 28-29-re esett. Ez az időpont egybeesett Pilatus praefectus helytartóságával (Kr. u. 26–36); Heródes Antipász tetrarcha galileai (Kr. e. 4–Kr. u. 39) és testvére, Fülöp tetrarcha itureai és trakhonitiszi (Kr. e. 4–Kr. u. 37) uralkodásával. Lüsziániászról annyit tudunk, hogy szintén Tiberius korában élt, míg Kajafás Kr. u. 18 és 36 között volt főpap, de a háttérben valójában apósa, a korábbi főpap, Annás irányított.

Keresztelő János ekkor mintegy 37 éves lehetett. Lukács evangéliuma szerint születése fél évvel előzte meg rokona, talán (fél)unokatestvére, Jézus születését, ami a kutatók körében leginkább elfogadott számítás szerint i. sz. előtt 7-8 körül történt. Jánost a pusztában, minden bizonnyal a júdeai sivatagban érte Isten elhívása, ahol a kumráni vagy egy ahhoz hasonló közösség tagjaként nőhetett fel. Lukács azt írja, hogy amikor János alámerítette

Jézust, „akkoriban, mikor elkezdte szolgálatát (Jézus) a harmincas éveiben járt”. Hozzátehetjük, hogy mindketten a harmincas éveiknek is inkább a második felében járhattak. (Erre utal közvetve az is, hogy a farizeusok azt kérdezik elképedve Jézustól: „Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?”)

A zsidó tradíció szerint a felnőtté válást a fiúk esetében az apa határozta meg, amihez a 12-13 éves korban történő bar mitzva csak az alsó határt jelentette. Mint Jézus esetében is látjuk, ez az erkölcsi felnőtté válás még nem jelentette az önállósodást, hiszen miután visszatértek Jeruzsálemből Názáretbe, továbbra is engedelmes volt szülei iránt. A felső határról a rabbinikus hagyomány annyit mond, hogy az apának legkésőbb 35 éves korára felnőtté kell nyilvánítania a fiát, mert ha még akkor is – gyermekre jellemző módon – „bolond”, akkor már „az is marad”. A gyakorlatban ez általában 25-30 éves kor közé esett, így János és Jézus is már bőven önálló egzisztenciával rendelkező, felnőtt emberek voltak a szolgálatuk megkezdésekor.

Két eltérő életút

Bár János és Jézus egymásnak rokonai voltak, az életútjuk élesen eltért egymástól. Miközben János, aki papi családból származott, a sivatagi közösségek egyikében nőtt fel, és élt, addig Jézus Galileában ácsként dolgozott, és József halála után családfenntartó is lehetett. (Családtagjainak kezdeti értetlenségében szerepet játszhatott az is, hogy miután elkezdte szolgálatát, kilépett ebből a szerepből, miközben ő maga nem alapított családot. A felnőtt féltestvérei azonban átvehették Jézustól ezt a feladatot.)

A bibliai leírásból úgy tűnik, hogy János nem is tudott Jézusról („Én sem ismertem őt” – idézi őt János az evangéliumának első fejezetében), ám ezt követően gyorsan híre ment annak, hogy Jézus is elkezdte a szolgálatát. A hír eljutott Jeruzsálembe is, igaz, a jelentések nem voltak teljesen pontosak; „a farizeusok meghallották: több tanítványt gyűjt és merít alá, mint János – bár Jézus személyesen nem merített alá senkit, hanem csak a tanítványai”. (János 4:1) Ekkor János még nem volt börtönben, és Jézus csak a megkísértésén volt túl (szintén a sivatagban), nem is szolgált a teljes nyilvánosság előtt („Nem jött el még az én időm” – mondja a kánai menyegzőn Máriának, ahol titokban tett csodát, csak a tanítványok előtt vált ez ismertté).

Az evangélium arra nem ad pontos dátumot, hogy János fellépése és Jézus nyilvános szolgálatának a megkezdése között mennyi idő telhetett el, de vélhetően csak néhány hónap volt a különbség. János bejelentette, hogy „utánam jön, aki előbb született nálam”, majd másnap már be is azonosítja Jézust mint Messiást. Mivel Jézus az evangéliumok szerint a szolgálata alatt legalább három pészachot Jeruzsálemben töltött, ezért János fellépésétől számítva viszonylag pontosan meg lehet határozni azt az évet is, amelynek tavaszán az üdvtörténet soron következő kulcseseményei – Jézus kereszthalála, feltámadása és a Szent Szellem földi kitöltetése – megtörténtek. (Ehhez kapcsolódóan lásd keretes cikkünket.)

Ennek azonban már nem a húszas években, hanem a harmincas évtized elején lesz a jubileumi, 2000 éves évfordulója.

 

Földrengés és holdfogyatkozás tudósok kalkulálták a keresztre feszítés időpontját

A Holt-tenger térségében egy geológusokból álló szakértői csoport megtalálhatta annak a földrengésnek a nyomait, amely az evangéliumok beszámolója szerint Jézus Krisztus megfeszítésekor történhetett. Érdekes módon a feltételezett dátum a NASA adatbázisa alapján egybeesik egy Jeruzsálemből látható holdfogyatkozással is.
Jézus megfeszítésének éve nem szerepel közvetlenül a Bibliában, de mint fenti cikkünkben írtuk, az evangéliumokban több konkrét utalás szerepel, amelyek behatárolják azt a néhány éves időszakot, amelyben ez az esemény megtörtént. Nemrég egy amerikai és két német geológus arra a következtetésre jutott, hogy Jézust 33. április 3-án feszítették keresztre. A tudósok az elmúlt négyezer év földrengéseinek a nyomait vizsgálták a Holt-tenger üledékében. Kutatásaikról az International Geology Review című folyóiratban jelent meg egy tanulmány, még 2012-ben.
Máté evangéliuma szerint Krisztus halálakor földrengés volt. „Jézus pedig egy újabb hangos kiáltással kibocsátotta a szellemét. S ekkor a Templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt; földrengés támadt, a sziklaszirtek meghasadtak, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szent teste feltámadt.” (Máté 27:50–51, a Szent Pál Akadémia fordítása)
A vizsgálatok szerint az ókorban legalább két nagy erejű földrengés volt a térségben, ám ezek közül az első még Jézus megszületése előtt, Kr. e. 31-ben következett be, a másik viszont  Kr. u. az első században, valamikor 26 és 36 között. Utóbbi egybeesik Pontius Pilatus uralmával, aki Kr. u. 26 és 36 között Tiberius császár helytartója volt Júdea provinciában.
Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma egybehangzóan Pilatus helytartósága idejére teszi Jézus keresztre feszítését. Ezt támasztja alá Tacitus Annales című műve is.
Mind a négy evangélium egybehangzóan állítja azt is, hogy a kivégzés pénteken történt, ám míg Máté, Márk és Lukács niszán hónap 15. napjára teszik a kivégzést, János evangéliumában
14-e szerepel. A zsidó naptár figyelembe vételével és csillagászati számítások alapján a kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy Jézust pénteken, április 3-án feszítették keresztre.
Máté evangéliuma arról is említést tesz, hogy Jézus halála előtt, „hat órától kilenc óráig (azaz déli tizenkettőtől délután háromig) sötétség borult az egész földre”. (Máté 27:45) A NASA honlapján 5000 évre visszamenően visszakereshetők a nap- és holdfogyatkozások. Ezen számítások kizárják, hogy a Pilatus helytartósága alatti évtizedben bármikor napfogyatkozást lehetett volna megfigyelni Jeruzsálemben, ám egy részleges holdfogyatkozás éppen a megfeszítés feltételezett dátumára,
Kr. u. 33. április 3-ára esett a városban, amelynek időtartama a kalkuláció szerint 2 óra 50 perc lehetett.

 

Olvasson tovább: