Kereső toggle

Kik akarják az államhoz láncolni az embereket?

Jerome R. Corsi az árnyékállam céljairól

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megjelent magyarul az első könyv, ami a modern politikatudomány egyik legvitatottabb fogalmát, az úgynevezett deep state, vagyis árnyékállam jelenségét vizsgálja. A Hetek a szerzőt, Jerome R. Corsit kérdezte arról, miért akarja szerinte a deep state megbuktatni Donald Trump elnököt.

 

Önnek ez az első magyarul megjelenő könyve, de sokan hallottak már arról a nagy vihart kavart írásáról, ami Barack Obama születési bizonyítványának a hitelességét vizsgálta. Utólag kiderült, hogy a dokumentum mégis létezik, és persze Obama elnöksége is véget ért már. Hogyan látja így utólag, érdemes volt foglalkoznia ezzel a témával, kockáztatva azt, hogy konteo-szerzőnek bélyegzik a főáramú médiában?

– 2008-ban, Obama elnök megválasztása előtt írtam az Obama Nation (Az Obama-nemzet) című könyvemet, amelyben többek között összefoglaltam és továbbvittem a mások által elkezdett kutatást az elnök születési helyével kapcsolatban. Semmilyen személyes motívum vagy politikai elfogultság nem ösztönzött ebben. A születési hely tisztázása ugyanis az amerikai alkotmány értelmében alapvető alkotmányossági kérdés egy elnökjelölt esetében. Obama pedig sokáig elmulasztotta, hogy egyértelmű dokumentumokat tegyen közzé erről. Amit először bemutatott, az egy utólag készült anyakönyvi kivonat volt, amit nem lehetett minden kétséget kizáróan hitelesíteni. Az elnök, amikor tapasztalta, hogy ez a kérdés megválasztása után is rendszeresen felmerül vele kapcsolatban, végül 2011-ben közzétett egy teljes – bár továbbra sem eredeti, hanem másolatként készült – hivatalos dokumentumot. Ebben a nyilvánosság erejének, közte az én könyvemnek is szerepe volt. Más kérdés, hogy a születési anyakönyvi kivonattól eltekintve is számos fehér folt található Obama élettörténetében, annak ellenére, hogy már negyvenéves kora előtt két önéletrajzi könyvet is írt. Számos fehér vagy szürke, információhiányos folt található az egyetemi éveiből és utána is, legalábbis, ami a hivatalos dokumentumokat illeti. De ez maradjon már a történészeknek, hiszen ahogy említette, az Obama-elnökség régen véget ért.

 

Új könyvének a témája egy olyan jelenség, aminek az elnevezése, a „deep state” – magyarul szó szerint „mély állam” vagy árnyékállam – csak a közelmúltban vált szélesebb körben ismertté. Honnan ered ez a fogalom, és mit érthetünk az „árnyékállam” kifejezés alatt? Sokan ugyanis azt gondolják, hogy ez a „zsidó világ-összeesküvés”, a cári rendőrség által fabrikált hírhedt antiszemita hamisítvány, „A Cion bölcseinek jegyzőkönyve” valamilyen újracsomagolt, modernizált leírása lenne.

– Szó sincs erről. A „deep state” eredetileg egy török fogalom („derin devlet”, szó szerint: mély állam – a szerk.), aminek az értelme, hogy létezhet egy „állam az államban”, a nemzet választott vezetőitől függetlenül vagy éppen velük szemben működő hatalmi hálózat, amelynek a tevékenysége rejtett a közvélemény előtt. Ezt a jelenséget a modern kori Egyesült Államokra vonatkoztatva Eisenhower elnök írta le először 1961-ben egy beszédében úgy, mint a katonai-ipari komplexum veszélyes befolyását, ami túlhalad a demokratikusan megválasztott politikusok hatalmán. Ez a komplexum vagy hálózat számos területet érint, a hadsereg, a nagyvállalatok, a hírszerzés, a pénzügyi rendszer, az adóhivatal, az igazságszolgáltatás és a média területén egyaránt vannak tagjai. Olyan, nem választott köztisztviselőkről van szó, akiknek a hivatali idejét nem korlátozzák választási ciklusok, és saját programjukat igyekeznek megvalósítani a demokratikus választások útján egymást váltó adminisztrációk idején átnyúlva, anélkül, hogy számon lehetne kérni őket e tevékenységük miatt.

 

Milyen célokat követnek a deep state hálózatának a tagjai Ön szerint?

– Alapvetően egy Amerika-ellenes – vagy nemzetközi értelemben nemzetállam-ellenes – globalista programot igyekeznek megvalósítani, amit gyakran neveznek „új világrendnek” is. Nem feltétlenül a hatalmon lévő kormányzat ellen vagy attól függetlenül tevékenykednek, mert van olyan vezetés, mint például az Obama-adminisztráció is volt, ami alapvetően ennek a körnek az érdekeit képviseli. 2016-tól azonban rendkívül felerősödött a tevékenységük Donald Trump megválasztása után, mert fenyegetve érezték a célkitűzéseik megvalósulását. Pontosabban, már a kampány során elkezdték Trump hiteltelenítését, miután kiderült, hogy jelöltségét komolyan kell venni. Ezt a célt szolgálta az „orosz befolyás” vádja, ami már a kampány utolsó hónapjaiban megfogalmazódott.

 

Miért pont ezt a narratívát választották a Trump elleni támadások fő vonulatának? Hiszen, ahogy Ön is utal rá a könyvében, az Oroszországgal való enyhülést – vagy ahogyan ezt Obama elnök nevezte: az „újrakalibrálást” – pont a demokrata kormányzat fogalmazta meg külpolitikai célként.

– Az egyik célja pont ezzel volt kapcsolatos, ugyanis tartottak tőle, hogy egy republikánus elnök vizsgálatot indít a demokrata kormányzat túlságosan szoros orosz kapcsolatai miatt, vagy éppen a Clinton Alapítványnak az orosz utódállamokban folytatott lobbitevékenysége miatt. Ez utóbbi kapcsán ráadásul Hillary Clinton külügyminiszteri pozíciója miatt a hivatali befolyással való visszaélés gyanúja is felmerülhetne, amint arról könyvemben részletesen is írok. Egyrészt tehát adódott, hogy a „legjobb védekezés a támadás” elv alapján inkább Trumpot és kampánycsapatát vádolják meg azzal, hogy összejátszottak az oroszokkal a választások befolyásolása érdekében. A hagyományosan erős antikommunista amerikai közvéleménynek az „orosz veszélyt” könnyen el lehet adni, csak annyit kellett tenni, hogy – az átmeneti enyhülés után – Putyint újra veszélyes zsarnokként kezdte ábrázolni a főáramú média. Tekintve, hogy az oroszoktól a külföldön végzett politikai befolyásolás soha nem állt távol, ezt hihetően fel is lehetett építeni, függetlenül attól, hogy amerikai részről volt-e ilyen együttműködésre bármilyen szándék. A harmadik érv az „orosz befolyás” narratíva hangsúlyozása mellett az volt, hogy amennyiben ezt a gyanút egy hivatalos vizsgálat megerősíti, akkor az alapul szolgálhat az elnökkel szembeni alkotmányos vádemelésnek is. A deep state hálózat eredeti célja Trump megválasztásának a megakadályozása volt, ám amikor ezt mély csalódásukra nem sikerült elérni, akkor elnökségének az ellehetetlenítését és a hivatalból történő elmozdítását kívánták elérni.

 

Ezt a célt szolgálta volna a Robert Mueller különleges ügyész által folytatott vizsgálat?

– Igen, Mueller különleges ügyész kinevezése egyértelműen ennek a hálózatnak a befolyását jelzi. Robert Mueller ugyanis a vizsgálathoz felhasználhatott olyan hírszerzési anyagokat, amelyeket a terrorizmus és más bűncselekmények elleni nemzetközi erőfeszítések keretében gyűjtöttek. Ezek önmagukban – a törvényes célokra való felhasználás esetén – legálisan szerzett információk voltak. A Mueller-vizsgálat során azonban az elektronikus megfigyelési anyagokból célzottan amerikai állampolgárokra vonatkozó adatokat kezdtek keresni és gyűjteni, azzal a céllal, hogy azokat az elnökkel vagy munkatársaival szemben felhasználhassák. Ez viszont már törvénytelen volt.

 

A Mueller-vizsgálat azonban végül – a könyv amerikai megjelenése után – azzal zárult, hogy nem állapított meg törvénytelenséget Trump elnökkel szemben, sem az „orosz befolyás” gyanújával kapcsolatban, sem pedig az igazságszolgáltatás akadályozása terén. Mégsem tűnik úgy, hogy csökkent volna az elnökre nehezedő politikai és médianyomás. Miért?

– Ne felejtsük el, hogy a kétéves vizsgálatsorozat alatt számos demokrata politikus és a főáramú média nagy része is tényként kezelte az „orosz befolyás” gyanúját. Több ezer olyan cikk és nyilatkozat született, amelyek ezt állították. Az érintetteknek nem könnyű a tények alapján belátni azt, hogy tévedtek, még kevésbé azt, hogy ezért felelősséget is vállaljanak. Ezért zajlanak az utóvédharcok a jelentés teljes szövegének a nyilvánosságra hozatala körül. Robert Mueller különleges ügyész pedig hirtelen az igazságszolgáltatás bajnokából gyanús Trump-ügynökké vált, akit a képviselőház elé kívánnak idézni. Mindezek mellett a deep state új témákat is keres a választási időszakra a Trump elleni támadásokhoz. Ilyen lehet például az a követelés, hogy az elnök évtizedekre visszamenőleg tegye nyilvánossá adóbevallásait. A demokraták egyáltalán nem tettek le arról, hogy vádemelést kezdeményezzenek Donald Trumppal szemben.

 

Csak a demokraták akarják megbuktatni Trumpot?

– Nem feltétlenül. Bár a demokraták az utóbbi időben egyértelműen, nyíltan felvállalták az új világrend szocialisztikus, globalista céljait, a republikánus oldalon is vannak szövetségeseik. Ők elsősorban a multinacionális cégek érdekeit féltik a Trump-féle piacvédő, „Amerika az első” jelszavával fémjelzett politikától. Ezeknek a multicégeknek érdekében áll a határok nélküli egy világ koncepció támogatása. A motívumok tehát különbözőek a két oldalon, de a célok egybeesnek. Nem tudják megbocsátani azt, hogy Trump megzavarta a tervüket. Ha ugyanis Obama után Hillary Clinton következett volna, akkor minden simán haladhatott volna tovább.

 

Milyen szerepet tölt be ebben a főáramú média?

– Az Egyesült Államokban – csakúgy, mint világszerte – a főáramú média az egyoldalú, elfogult balliberális propaganda szócsövévé vált. A balliberális politika minden elemét támogatják, a nyitott határoktól kezdve a korlátozás nélküli abortuszjogokon át a társadalom „vallástalanításáig”. Az LMBTQ-propagandával a családokat akarják relativizálni, az egyetemi aktivistákon keresztül pedig a fiatalok, a jövő nemzedék gondolkodását befolyásolnák. Ezen célok mögé igyekeznek társadalmi támogatást építeni – például a feltétel nélküli alapjövedelem mézesmadzagjával –, mert akkor akadálytalanul folytathatják költséges ideológiai programjukat. Mindezek mögött az ateizmus áll, mert a „társadalmi igazságosság” eszméjével azt szeretnék elérni, hogy az emberek kizárólag az államtól függjenek, ne pedig Istentől. Donald Trump pontosan ezekkel a veszélyes eszmékkel szemben cselekszik: lezárja a határokat, kiáll az élet védelme mellett, és támogatja a keresztény közösségeket, bárhol is éljenek a világon.

 

Olvasson tovább: