Kereső toggle

Vissza a jövőbe

David Wilkerson drámai látomása 1973-ból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A keresztény egyháztörténelemben rendszeresen voltak olyan személyek, akik a jövőről szóltak. Kijelentéseik hitelességéről véleményt alkotni csak az utókor tud. Cikkünkben egy 45 évvel ezelőtt született látomás társadalmi-kulturális előrejelzéseit vetjük össze korunk néhány eseményével.

David Wilkerson 1973 áprilisában kapta a látomását arról, hogy milyen folyamatok és események előzik meg Jézus Krisztus visszajövetelét. Mint a The Vision (A Látomás) című könyvében leírja, egy este, amikor a szobájában imádkozott „nem látott villogó fényt, sem nem hallott hallható hangot és angyal jelenését sem érzékelte”, mégis megrázó erővel határozott képek bontakoztak ki előtte, amelyek a jövőre vonatkoztak.

Wilkerson jó darabig vívódott azon, hogy közzétegye-e a látomásai tartalmát. Életében ezt az estét megelőzően csupán egyetlen hasonló élménye volt, amikor 1958-ban elhívást kapott Istentől arra, hogy egy kis pennsylvaniai városkából New Yorkba költözzön, hogy drogos tinédzser fiatalok felé szolgáljon. Ez a látomás 1973-ra beteljesedett, Wilkerson sikeresen tevékenykedett a nagyvárosi bandák tagjai között, és New York központjában, a nevezetes Times Square-en vezetett egy evangéliumi gyülekezetet (portréját lásd keretes cikkünkben).

A lelkész a látomásai nyomán több különböző területre csoportosítva (gazdasági válságok, természeti csapások, morális hanyatlás, változások a társadalomban és az egyházban) foglalta össze a várható trendeket. Miután az első két területen ma már a szakemberek, közgazdászok és klímakutatók véleménye is jórészt egybevág azzal, amit Wilkerson előre jelzett (gazdasági ciklusok hirtelen váltakozása és a szélsőséges időjárási jelenségek megszaporodása), ezért cikkünkben azokra a prognózisokra szeretnénk részletesebben kitérni, amelyek a látomás megszületése idején szinte hihetetlennek tűntek, ma azonban nyilvánvaló realitássá lettek.

Átmeneti nyugalom

45 év nem tűnik történelmi szempontból nagy időnek, hagyományos értelemben egy bő generációnyi távolságra vagyunk ma 1973-tól. A világ azonban soha nem változott annyit, és olyan gyorsan, mint pont az elmúlt közel fél évszázadban.

Úgy tűnt, a világ éppen kezdett megnyugodni ekkortájt. 1973-ban véget ért a vietnámi háború és megkezdődött a kelet-nyugati párbeszéd híres fóruma, az 1975-ös helsinki konferencia. Lecsendesült a hatvanas évek vad társadalmi és kulturális forrongása, a lázadók jó része üzleti részesedésre váltotta a hírnevét, a Beatles tagjai koncertezés helyett szorgosan gyűjtötték a lemezjogdíjakat, csakúgy, mint Elvis. Az emberek moziba és templomba jártak, a televízió esti hírműsoraiból és napilapokból tájékozódtak. A világ kispolgáribb és földszintesebb lett, még az űrkutatásban is alacsonyabbra tették a mércét: a Hold-utazások 1972-ben véget értek, helyette föld körüli utakra küldték csak az asztronautákat.

A nagy kulturális és életmódbeli változásokat hozó technológiai újítások még évtizedekre voltak: az első széles körben elterjedt személyi számítógép (IBM 5150) 1981-ben került a boltokba, a világháló (World Wide Web) még később 1989-ben indult, a mai digitális univerzum alapjai pedig csak az ezredforduló után jöttek létre, a Facebook 2004-ben startolt el, az első iPhone-t pedig 2007-ben mutatta be Steve Jobs.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: