Kereső toggle

Evangéliummal a választásokon

Latin-amerikai vallási-politikai gátszakadás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A több mint 50 milliós brazíliai evangéliumi keresztény tábor szavazói dönthetnek a hétvégi elnökválasztáson. Hogyan lett a világ legnagyobb katolikus országából a karizmatikus kereszténység egyik centruma?

 

Jó két évtizede, 1997 őszén egy használaton kívüli Sáo Paoló-i katonai repülőtéren a kereszténységnek új dimenzióját ismertem meg. A brazil metropoliszban evangéliumi keresztények tartottak nagygyűlést egy héttel azután, hogy II. János Pál pápa ugyanezen a hatalmas aszfaltsíkságon tartott ünnepi misét. Megdöbbentő volt ott állni az Európából érkezők számára elképzelhetetlenül sok karizmatikus hívő között, de bevallom, akkor azért úgy gondoltam, hogy a nagygyűlés egyfajta demonstráció, hogy a világ legnépesebb katolikus országában élő evangéliumi keresztények is megmutassák jelenlétüket és erejüket. Nyilván így is volt, de amihez akkor országos összefogásra volt szükség, az mára természetes társadalmi tapasztalattá vált. A hagyományos, tekintélytisztelő katolikus Dél-Amerika a világ legdinamikusabb keresztény régiójává vált.

 

Voltaképpen nem is kontinentális, hanem világjelenségről van szó, még ha innen Európából ezt nehéz is felismerni. Trump megválasztása óta azt már az átlag európai is kezdi ugyan felfogni, hogy az amerikai „evangelical” keresztények nagy létszámú, és társadalmi-politikai kérdésekben is befolyásos csoportot alkotnak, és a nevüket is egyre ritkábban fordítják félre evangélikusnak. Ebben a felismerésben sokat segítenek azok a mainstream liberális portálok, amelyeken az amerikai szélsőbal kliséit átvéve bigott, hataloméhes, a fegyverlobbit támogató, időnként nőket zaklató fehér férfiak gyülekezetének ábrázolják az evangéliumi keresztényeket. Róluk mondta Hillary Clinton azt, hogy „Trump támogatóinak a felét abba a kategóriába sorolhatjuk, amit én a szánalmasak kosarának nevezek. Rasszisták, szexisták, homofóbok, iszlamofóbok, ami tetszik”, és nekik üzente a 2016-os választási kampányban, hogy a „mélyen beültetett kulturális kódokat, vallási hiteket és strukturális elfogultságokat pedig meg kell változtatni.” (Elhangzott Hillary Clinton 2015. március 25-ei beszédében New Yorkban, a Women in the World női világkonferencián.) Clinton vereséget szenvedett, nem utolsósorban azért, mert az általa „szánalmasak kosarába” soroltak rekordszámban mentek el szavazni – ellene. A kulturális háború azonban tovább dúl, amint azt legutóbb Brett Kavanaugh főbíró kinevezése körüli cirkusz mutatta.

Sokkal kevésbé ismert azonban, hogy az evangéliumi keresztény ébredés világjelenség. Pedig ezt már Peter L. Berger amerikai társadalomkutató A globális kultúra négy arca című, 1996-ban írt, és magyarul is megjelent tanulmányában (Európai Szemle, 1998/2) is megállapította. Ebben Berger azt állítja, hogy a globális civilizáció egyik meghatározó eleme az evangéliumi protestáns mozgalmak, különösen azok pünkösdi-karizmatikus (a Szentlélekre és annak valóságos működésére nagy hangsúlyt fektető) változatai, amely a világszerte meglévő neoprotestáns felekezetek kb. 80 százalékát teszik ki.

Az amerikai tudós arra is felhívja a figyelmet, hogy az evangéliumi protestantizmus valóságos kulturális forradalmat jelent azokon a területeken, ahol sikerül gyökeret vernie: radikális változásokat eredményez a férfi-nő kapcsolatokban, a gyermekek iskolázásában és felnevelésében, valamint a társadalom hagyományos struktúráihoz való viszonyban. Még fontosabb következményekkel jár az, hogy „beleneveli az emberekbe azt a ’protestáns etikát’, a munkához való fegyelmezett, racionális hozzáállást, amelyet Max Weber a modern kapitalizmus kialakulásának egyik alappilléreként határozott meg”. Ily módon az evangéliumi protestantizmus a nyugati típusú modern pluralizmus értékeinek hordozója marad, még akkor is, ha a globális kultúrák másik három összetevőjével – a transznacionális multicégek által képviselt „Davos-kultúrával”, a szintén nemzetközi hálózatba szerveződött elitegyetemi-akadémiai világ kultúrájával és a kommersz „McWorld-kultúrával” – nem tud, vagy csak nagy fenntartásokkal közösséget vállalni. Erőteljes összeütközésekre kerül sor a helyi tradíciókkal is: az Újszövetség missziós üzenetét komolyan vevő keresztények erőteljes üldöztetésnek vannak kitéve Latin-Amerikában a katolikus klérus, Kínában a kommunista rezsim tisztségviselői, az iszlám országokban pedig az állami és vallási vezetés részéről.

Minden harmadik brazil

Ez a konfliktushelyzet is eredményezhette azt, hogy a dél-amerikai keresztények a hitük megélése és az evangélium terjesztése mellett kezdettől törekedtek az intézményes struktúrák kialakítására és a politikai érdekérvényesítésre. Ebben ráadásul nem az észak-amerikai mintákat vették alapul – nem is vehették, mert a Biblia-centrikus kereszténység az Egyesült Államokban kezdettől fogva a kultúra része volt, míg Latin-Amerikában a pogány, gyakran egészen brutális ősvallások (A halálpiramisok birodalma. Hetek, 2018. augusztus 10.) mellett a nagyon tradicionális, a népi vallásosság minden babonás elemét erőteljesen képviselő római katolicizmus formálta és határozta meg a kultúrát.

A politikát is a katolikusok határozták meg: Brazíliában egyetlen – az 1974 és 79 között hatalmon lévő –  magát evangéliumi keresztényként meghatározó Ernesto Geisel tábornok kivételével minden államfő katolikus vallású volt. Míg a hetvenes években egy evangéliumi politikus felbukkanása inkább csak személyes vonatkozásban volt érdekes, mert nem állt mögötte jelentős keresztény politikai bázis, ma más a helyzet. Időközben ugyanis a világ legnépesebb katolikus országában nagy jelentőségű fordulat zajlott le: már a 2010-es népszámláláson 42 millió brazil mondta magát „evangélicos”-nak, ami a lakosság 22 százalékát jelenti. Vatikáni szakértők szerint a legutóbbi, 2013-as pápaválasztáson az argentin Jorge Bergoglio bíboros melletti egyik érv volt az is, hogy a térségben megállíthatja az evangéliumi gátszakadást. Ha ez így történt, akkor csalódniuk kellett, ugyanis azóta az arány még tovább nőtt, és a becslések szerint a 30 százalékot közelíti.

A BBB-koalíció

A hatalmas társadalmi jelenlét – gondoljunk bele: Brazíliában, főleg a nagyvárosokban minden harmadik szembejövő ember evangéliumi, Szentlélekkel betöltött kereszténynek vallja magát – ellenére a politikai hatalomban ez az arány nem tükröződött. Az 513 tagú parlamentben a különböző pártokhoz tartozó evangéliumiak száma mintegy 100, legalábbis ennyien csatlakoztak a 2003-ban létrehozott „frente evangélica” szövetségéhez, amelynek tagjai egységesen ellenzik az abortuszt és az LGBT-jogokat.

Látszólag a következő államfő is a hagyományos vallásfelekezetekhez tartozik majd, hiszen a második fordulóban egymással szemben álló két jelölt közül Jair Bolsonaro katolikus, míg ellenfele, a libanoni származású Fernando Haddad keleti ortodox vallású.

Az első fordulót megnyerő konzervatív-jobboldali Bolsonaro – akit a sajtóban a „brazíliai Trump”-ként is emlegetnek – azonban szinte a teljes evangéliumi választótábor támogatását élvezi. „Az őszinte emberek diadala” – így jellemezték hívei a Jair Bolsonaro győzelmét, aki 46 százalékot szerzett baloldali riválisa 29 százalékával szemben. Bolsonaro váratlanul nagyarányú győzelmében kétségtelenül szerepet játszott az, hogy egy hónapja merényletet követtek el ellene. A késelést túlélte, de kampányolni csak a kórházból tudott Twitteren és Facebookon. A merényletet követő szimpátia mellett a másik tényező az elemzők szerint a brazíliai evangéliumi-karizmatikus keresztények tömeges támogatása volt a konzervatív jelölt mellett.

A 46 éves volt katonatiszt Bolsonaro azok nevében lépett fel, akik az elmúlt botrányos évtizedek vesztesei voltak Brazíliában, és elegük van a politikai elit féktelen korrupcióiból, a bűnözésből, a morális züllésből, a brazil városokat elárasztó homoszexuális propagandából. Ellenfelei azzal vádolják, hogy a katonai diktatúrát akarja visszahozni, hasonlóan ahhoz, ahogyan Donald Trumpot szélsőjobboldali rasszistának állították be a kampányban.

A brazíliai evangéliumi keresztény politikusok az utóbbi időben bővíteni tudták befolyásukat, miután a szűken vett „frente evangélica” mellett létrehozták az ennél jóval nagyobb, ideológiailag sokszínű, de politikai szempontból egységes  a 326 képviselőből álló „BBB” elnevezésű konzervatív lobbicsoportot. Az elnevezés, a „bullets, beef and Bibles” (töltények, marhahús és Biblia) a rendvédelem erősítésére, a mezőgazdaság támogatására és a bibliai értékrend védelmére utal.

A lobbicsoporthoz különféle pártok képviselői tartoznak, de sokan közülük a két legnagyobb evangéliumi gyülekezet, az Isten Országának Egyetemes Egyháza (Universal Church of the Kingdom of God) és az Isten Gyülekezetei (Assemblies of God) tagjai. Ez a 326 képviselő egységesen (!) megszavazta a Dilma Roussef elnök elleni vádemelést, mert azt állították, hogy a politikus kormányzása „támadás volt Isten, a család és a brazil nép ellen”. Ez vezetett az új választásokhoz. A második fordulóban Bolsonaro győzeleme ellenére nagy csata várható, mert a kiesett vesztes jelöltek közül többen a baloldali Fernando Haddad sao paolói polgármester mellé állhatnak.

Latin-amerika új pünkösdje

Nemcsak Brazíliában, hanem szerte Latin-Amerikában, Mexikótól Chiléig tapasztalható a pünkösdi-evangéliumi kereszténység előretörése. Bár összlétszámában kétségkívül Brazília áll az élen, arányaiban két közép-amerikai állam, Honduras és Guatemala áll az élen, ahol a lakosság 41 százaléka „újjászületett” keresztény hívő. A teljes térségben a Pew Center 2014-es kutatása szerint minden ötödik ember protestáns, ami itt túlnyomórészt evangéliumi hívőt jelent.
Mi okozza ezt a hullámot? Hiszen Latin-Amerika nemcsak a római katolikus egyház privilégiumának számított évszázadokon keresztül, hanem a baloldali eszmék és kormányzatok is kisajátították a térséget. A kilencvenes években még a visszahódítás és rekatolizáció volt a követendő irány, amit a Vatikán diktált Dél-Amerika számára.
Még katolikus szakértők is elismerik, hogy jelöltjeik nem mehetnek szembe a karizmatikus közösségekkel. „Bár Lopez Obrador a centrumtól balra helyezkedik el, úgy érezte, hogy választási győzelme érdekében szövetséget kell kötnie egy pünkösdi pásztor által alapított új, konzervatív párttal.” – magyarázta a The Times of Israel tudósítójának egy mexikói katolikus politológus, Andrew Chesnut. Az „Együtt Történelmet Írunk” elnevezésű koalíció támogatásával Obrador meg is nyerte az idén júliusban tartott elnökválasztást.
Egy kolumbiai szakértő szerint az evangéliumi felekezetek egyszerre képviselnek konzervatív üzenetet morális kérdésekben és ígérnek társadalmi szolidaritást azok számára, akik az utóbbi évtizedek veszteseinek számítanak.
„Az új latin-amerikai nemzedékek számára érvényesebb válaszokat kínálnak, különösen a felgyorsult társadalmi változások kapcsán, ami miatt sokan bizonytalanságban élnek, és a növekvő társadalmi különbségek veszteseinek érzik magukat” – állítja William Mauricio Beltran professzor, szintén a The Times of Israelnek nyilatkozva.
Talán meglepő lehet az izraeli lap érdeklődése a latin-amerikai kereszténység változásai iránt, de ez semmiképen nem valami elvont kuriózum iránti érdeklődés. A térségből az utóbbi évtizedben tízezrével érkeznek turistacsoportok Izraelbe, akik az ország múltja, zsidó-keresztény történelme iránti érdeklődés mellett a modern állam melletti támogatásukat is kifejezik, például Jeruzsálemben az őszi ünnepek idején tartott „Nemzetek felvonulásán”.
Izrael politikai támogatásra is számíthat Latin-Amerikából. Idén májusban az Egyesült Államok után két nappal Guatemala is áthelyezte nagykövetségét Jeruzsálembe, és Paraguay is hasonlóan döntött, de a nyáron megválasztott új, baloldali elnök egyik első intézkedéseként viszszahelyezte a nagykövetséget Tel-Avivba.
Az evangéliumi keresztények más jelentős társadalmi változásokat is kikényszerítenek. Kolumbiában a kormány a FARC „Népi Hadsereg” terrorcsoport békés progresszív mozgalomként kívánta elismertetni, ám az erről döntő 2016-os népszavazáson a keresztények egységesen nemmel szavaztak, így a kezdeményezés – ami hasonló módon mosdatta volna ki az exterroristákat, mint ahogyan Jasszer Arafatot átminősítették – elbukott. Brazíliában pedig a korrupcióval vádolt elnöknő, Dilma Rousseff elmozdítását kezdeményezték sikerrel az evangéliumi szövetséghez tartozó parlamenti képviselők

Olvasson tovább: