Kereső toggle

Behódolás a bíróságon

Strasbourg: A vallási béke fontosabb a szólásszabadságnál

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint nem sértette egy osztrák nő szólásszabadsághoz fűződő jogát, hogy büntetést kapott, amiért pedofilnak nevezte az iszlám prófétáját.

A strasbourgi testület döntése indoklásában kijelentette, hogy az ausztriai bíróság ítéletében „gondosan kiegyensúlyozta a véleménynyilvánítás szabadságát más személyek vallási érzékenységének jogos védelmével”.

Az 50 év körüli, csak a monogramjával azonosított osztrák nő 2009-ben két nyilvános szemináriumon azt állította, hogy Mohamed prófétának egy kislánnyal kötött házassága a „pedofíliára” hasonlít. Egy bécsi bíróság 2011-ben elítélte a nőt vallási hitelvek megsértése miatt, és 480 euró pénzbüntetésre, valamint a perköltségek megfizetésére kötelezte. Az ítélet másodfokon is változatlan maradt.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága döntése szerint az osztrák bíróság ítélete „a vallási béke fenntartásának jogos célját szolgálta”.

Eddig a hír, amit a hírügynökségek a strasbourgi testület ítéletéről közzétettek. Érdemes azonban fellapozni az Emberi Jogok Európai Bírósága döntésének teljes szövegét. Az „E.S. versus Austria” ügyben (a beadvány száma: 38450/12) a bírák egyhangú döntést hoztak. A hét tagból álló testületet Angelika Nußberger német bírónő vezette, a többiek francia, ír, lett, osztrák (!), azeri és grúz bírák voltak.


A testület az ügyet úgy határozta meg, hogy az osztrák hölgy „panaszt tett amiatt, hogy elítélték, mert rossz hírét keltette vallási doktrínáknak. Az illető olyan kijelentéseket tett, amelyek azt sugallták, hogy Mohamed pedofil hajlamokkal rendelkezett”. A bíróság szerint tehát Mohamed szexuális erkölcse olyan vallási doktrína, aminek a jó hírét a tényektől függetlenül sem szabad kétségbe vonni.

A tényleírásban megállapítják, hogy „Frau S. 2009-ben két előadást tartott »Alapinformációk az iszlámról« címmel. Ezekben említést tett arról a házasságról, amit Mohamed egy hatéves kislánnyal, Aishával kötött, és amelyet állítólag elhált vele, amikor a lány kilencéves volt. Az előadás közben a beadványtevő azt mondta, hogy Mohamed »szerette ezt csinálni gyerekekkel«, valamint azt: »Egy 56 éves és egy 6 éves? … Minek nevezzük ezt, ha nem pedofíliának?«”

Az európai bíróság – ahogy korábban az osztrák első- és másodfokú bíróságok sem – nem kérdőjelezte meg azt a történelmi tényt, hogy az idősödő Mohamed feleségül vett egy hatéves lányt. Azt pedig, hogy a nászéjszaka még Aisha 10 éves születésnapja előtt megtörtént, legalább hat egybehangzó hádisz (a Koránon kívüli iszlám szent irat) állítja. Ha tehát a bíróság ezt kétségbe vonta, akkor nem Frau S.-sel, hanem a muszlim szent szövegek szerzőivel vitatkozik.

A tény tehát az – és ezt a bírák sem vonták kétségbe –, hogy az osztrák hölgy előadásában egy jól dokumentált gyermekházasságról mondott véleményt, ráadásul nem is állítás, hanem kérdés formájában. Megállapították azt is – helyesen –, hogy az európai emberi jogi konvenció szerint „egy vallás sem mentesülhet a kritika alól”. A panaszos szerint ezért a Mohameddel kapcsolatos véleménynyilvánítása is a szólásszabadság jogi védelme alatt áll. A bíróság ezt sem vonta kétségbe.

Az igazán aggasztó az, hogy a strasbougi testület ennek ellenére jogosnak, sőt méltányosnak ítélte az osztrák bíróság döntését, mondván: Frau S. „szubjektív kijelentését”, amellyel „kétségbe vonta azt, hogy az iszlám vallás prófétája méltó az emberek imádatára”, a „vallási béke megőrzése érdekében szükséges volt elítélni”. A büntetés mértéke az uniós emberi jogi bírák szerint helyes arányban fejezi ki azt, hogy a kijelentés milyen veszélyt jelentett az „osztrák társadalom” nyugalmára, miközben enyhítő körülményként vették figyelembe, hogy Frau S. a véleményszabadságát gyakorolta az előadása során.

Milyen precedens olvasható ki az ítéletből? Az, hogy amennyiben egy vallási csoport vagy felekezet kellő fenyegető erővel rendelkezik, hogy megtorolja a vélt vagy valós sérelmeit egy európai társadalomban, akkor a polgárok nyugalmának védelmében korlátozni, sőt büntetni lehet arra a vallási csoportra nézve sérelmes véleményeket, még akkor is, ha azok tényeket tartalmaznak. Ezzel viszont a strasbourgi bíróság a szélsőséges, megfélemlítő és intoleráns magatartást és közvetve a terrorizmust igazolja. Beérett az iszlámkritikusok, karikaturisták, írók, művészek és politikusok elleni fatvák és merényletek vetése. Európa ma már nyíltan a behódolást választja, az „emberi jogok” nevében. Ez olyan szégyen, amit kívül kell tartanunk a határainkon.

 

 

Olvasson tovább: