Kereső toggle

Szivárványpápa – Vatikáni nyitás LMBTQ+ irányba

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Alig néhány nap, és megkezdődik az írországi Dublinban a katolikus egyház egyik legnagyobb idei rendezvénye, a Családok Világtalálkozója. A hagyományosan katolikusnak ismert országban nemrég népszavazáson döntöttek az abortusz legalizálásáról – korábban ugyanígy az azonos neműek házasságáról. LMBTQ-párti szervezetek sora, köztük a nyíltan homoszexuális ír miniszterelnök, Leo Varadkar most igyekeznek elérni Ferenc pápánál, hogy enyhítsen az egyház homoszexualitással kapcsolatos tanításain. Így téma lehet az Amoris Laetitia (A szeretet öröme) című apostoli buzdítás is, ami az újraházasodással kapcsolatos kijelentések miatt óriási törést hozott nemcsak a hívek között, de még a legfelsőbb bíborosi szinteken is.

Van-e homoszexuális lobbi a Vatikánban?

A 2010-es évek elején mind XVI. Benedek pápa (Ratzinger), mind pedig Ferenc pápa (Bergoglio) elismerte, hogy létezik homoszexuális lobbi a Vatikánban. Ratzinger a néhány éve megjelent memoárjában írt arról, hogy van egy szűk csoport (4-5 fő), akik a legfelsőbb körökben is igyekeznek befolyásolni a vatikáni döntéshozatalt. A La Repubblica még azt is felvetette a pápa 2013-as váratlan lemondása kapcsán, hogy az összefüggésben lehet ezzel a rejtett LMBTQ-lobbival, bár ezt Ratzinger a könyvében igyekszik cáfolni. Utódja ugyan egy sor területen eltér Benedek pápától, de azt még Bergoglio is megerősítette, hogy bizony létezik egy lobbiszervezet a Vatikán falain belül és kívül, amely igyekszik utat törni a világban egyre népszerűbb genderelméletnek az egyházon belül is.

A pápa ugyanis a retorika szintjén élesen ellenzi a genderizmussal kapcsolatos új trendeket, köztük az azonos neműek házasságát, a nemek megváltoztatását és felcserélhetőségét és a lobbi további olyan célkitűzéseit, amelyek szemben állnak a katolikus katekizmussal. Ferenc pápa több ízben éles hangon beszélt a témáról: a genderelmélet politikai népszerűsítését hol nukleáris háborúhoz, máskor családromboló ideológiai hadviseléshez hasonlította.

A katolikus egyház számára az elmúlt években az egyik legnagyobb kihívást a mindenkori klérus szexuális devianciája jelentette: ami hol a homoszexuális kapcsolatokban, hol pedofil hajlamokban, végső esetben pedig szexuális zaklatások sorozatában manifesztálódott. Az utóbbi időben a legnagyobb botrányokat többnyire nem is az okozta, hogy ezek a felháborító bűncselekmények megtörténtek, hanem az, ahogyan az egyház ezeket az ügyeket igyekezett eltussolni. Naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a tendencia radikálisan megváltozott volna a tényfeltáró újságírók áldozatos munkájának köszönhetően, de vitathatatlan, hogy a Vatikán részéről az ilyen ügyek kivizsgálására tett erőfeszítések jóval intenzívebbek, mint bármikor korábban. Erre szükség is van, mert nemcsak távoli országok messzi parókiáin történő visszaélésekről esik szó, hanem Ferenc pápa közvetlen főtanácsadójáról is, akinek a vatikáni (!) rezidenciáján ütött rajta egy évvel ezelőtt a rendőrség – a lakáson bedrogozott férfiak tartottak éppen homoszexuális orgiát.

Teremt-e Isten melegeket?

Vajon a pápa által meghatározott jóval liberálisabb irány magával hozhatja-e az egyház homoszexualitással kapcsolatos tanításainak megváltoztatását is? A kérdést nehéz eldönteni, mert az LMBTQ-közösséggel kapcsolatos kijelentései miatt Bergogliót egyaránt érik támadások liberális és konzervatív oldalról is.

Már rögtön a megválasztásának évében Ferenc pápa azzal nyitott, hogy a riói ifjúsági találkozóról hazafelé tartva a magángépén újságírók előtt úgy fogalmazott, hogy „ha egy meleg Istent keresi, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem”. A kérdés konkrétan arra vonatkozott, hogy mi az álláspontja a pápának arról, hogy a Vatikáni Bank ideiglenes titkáráról elterjedt, miszerint nunciusként intenzív homoszexuális életmódot folytatott. Bergoglio elmondta, folytattak nyomozást az ügyben, de nem találtak semmit. Mindenesetre hozzátette, neki nincs problémája azokkal, akiknek ilyen a beállítottságuk, viszont Istent keresik. Neki az erre irányuló politikai lobbival van problémája.

Ugyancsak 2013-ban történt, hogy néhány katolikus vezetőnek tartott beszédében egy kislány történetét mesélte el, aki tanárnőjének elpanaszolta, hogy leszbikus édesanyja partnere nem szereti őt. Ferenc pápa akkor azt a tanulságot vonta le, hogy az egyháznak fel kell készülnie a következő generáció kihívásaira, és nem szabad őket a merevségükkel elüldözni a Jézusban való hittől. Nem szokványos utalgatásait követően az America című jezsuita lap egyik szerzője úgy magyarázta Bergoglio álláspontját, hogy ő – amúgy a katolikus katekizmussal megegyezően (lásd keretes írásunkat) – a homoszexuális vágyakozást és beállítottságot nem tartja bűnnek, csak annak megélését, magát a tényleges homoszexuális kapcsolatot. A szerző szerint ugyan az egyházfő nem kívánja egyből megváltoztatni az évszázados doktrínákat, a célt már kijelölte; sokkal befogadóbbnak kell lenni az LMBTQ-közösség felé.

A következő évek igazolták az America publicistájának előrejelzését. A pápa 2015 elején még éles kritikákat fogalmazott meg a genderelmélet hirdetőivel kapcsolatban, márciusban azonban már transznemű fegyencekkel beszélgetve jelentette ki, hogy Isten nem felejtkezik el róluk, mindig az ő pártjukat fogja, akkor is, ha megpróbáltatásokban vannak. Szintén 2015-ben történt, hogy egy transznemű spanyol nő, aki férfivé operáltatta magát, meglepő módon privát audiencián vehetett részt az egyházfőnél. Diego Neria Lejarraga később egy helyi lapnak arról számolt be, hogy az egyház mint intézmény ugyan szigorú morális álláspontot képvisel, de személyesen a pápa nem diszkriminál senkit. Ősszel Bergoglio már kamerák előtt fogadta régi homoszexuális barátját, Yayo Grassit és élettársát, Iwan Bagust. A párt baráti öleléssel és puszival köszöntötte az egyházfő. Grassi később a CNN-nek nyilatkozva azt mondta, hogy a találkozóval Bergoglio megmutatta, hogy milyen ember is valójában. A barát szerint az egyházfő hivatalából adódóan nem mehet szembe a katolikus tanításokkal, de emberként mindig is – még Buenos Aires-i szolgálata során is – kedvesen viszonyult a szexuális kisebbségekhez. (Elmondása szerint évtizedek óta tudott homoszexualitásáról és kapcsolatáról, egyetlen egyszer sem mondott semmi negatívat életvitelével kapcsolatban.)

2016-ban azt vetette fel, hogy a Római Katolikus Egyháznak a történelmi ellenséges viszonya miatt bocsánatot kellene kérnie az LMBTQ-közösségtől, egy évre rá pedig egyenesen vatikáni kommunikációs tanácsadónak nevezte ki azt a James Martint, aki LMBTQ-párti megjegyzései miatt talán még a pápánál is megosztóbb személy az egyházon belül. (Lásd keretes írásunkat.) Liberális kijelentései közül mégis a legnagyobb vihart az idén tavasszal kiszivárgott beszélgetése keltette, amikor találkozott azzal a Juan Carlos Cruzzal, akit annak idején Chilében egy helyi püspök zaklatott. A magántalálkozón elhangzottakról Cruz számolt be, aki azt állította, hogy a pápa azt mondta neki: nem számít, hogy ő meleg, mert az Úr teremtette ilyennek, és így szereti őt. A Vatikán akkor sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta a pápa szavait.

Mi folyik Dublinban?

Gigaposzter Dublinban a melegházasságot engedélyező 2015-ös népszavazás kampányára.
Bár a katekizmus még mindig súlyos elhajlásnak minősíti az aktív homoszexualitást, a dublini Családok Világkongresszusa körüli események egy egészen más interpretációt vetítenek előre. A rendezvény egyik védnöke a sokat bírált dublini érsek, Diarmuid Martin, aki LMBTQ-párti döntéseivel és kijelentéseivel már többször is kicsapta a biztosítékot konzervatív kollégáinál. Regnálása során szinte elfogytak a papnövendékek az ország legnagyobb múltú papi szemináriumában, részben azért, mert az érsek az intézményben homoszexuálisokat támogató közeget teremtett. Hiába írja ugyanis elő a vatikáni vezetés, hogy homoszexuálisok nem tanulhatnak papnak, azt követően, hogy a növendékek egy részéről kiderült, hogy regisztráltak egy homoszexuális társkeresőn, az érsek nem eltanácsolta az érintetteket, hanem egyenesen Rómába helyezte át őket. Martin még 2005-ben úgy fogalmazott, nem fognak lemondani egy szeminarista papjelöltről „csak azért, mert meleg”. Egy évben pedig a húsvéti homíliájában vélekedett úgy, hogy a katolikus hit túl szigorú a homoszexuálisokkal szemben.

A Vatikán idén júniusban története során először használta hivatalos kommunikációban az LMBTQ kifejezést, amikor nyílt meghívást intéztek „melegpárti” papokhoz, hogy vegyenek részt a konferencián. Amikor azonban a világkongresszust előkészítő hivatalos prospektus 24. oldalára egy tetovált leszbikus párt ábrázoló fotót tettek, mondván, várják sok szeretettel a rendezvényre a homoszexuális párokat és a modern családokat is, az oldalakat végül törölni kellett a dokumentumból az általános felháborodás miatt.

Az elmúlt évek eseményei arra engednek következtetni, hogy miközben az egyre inkább kisebbségbe kerülő konzervatív tábor nyomására a pápa igyekszik képviselni a katolikus egyház többszáz éves morális tanításait, Bergoglio egyre szorosabb szövetségese annak a liberális lobbinak, ami elfogadtatná a katolikus egyházzal a homoszexuális kapcsolatokat.

Kulifai Máté

A katolikus tanítás a homoszexualitásról

Bármily meglepő, Ferenc pápa a botrányosnak tűnő kijelentéseivel tulajdonképpen nem megy teljesen szembe egyháza tanításaival. A katolikus katekizmus ugyanis meglehetősen szabad értelmezési lehetőséget hagy az olvasónak a homoszexualitást illetően. A 2357-es pontban például az olvasható, hogy a homoszexuális vonzalom és cselekedetek eredete nagyrészt föltáratlan, ebből adódóan nincs határozott kijelentés arra vonatkozóan, hogy Isten teremti-e homoszexuálisnak az embert, vagy ez választás kérdése. A katekizmus ennek ellenére úgy definiálja a homoszexuális kapcsolatot, mint „súlyos eltévelyedés”, ami belső természet szerint rendetlen cselekedet, mivel ellentétes a természetes törvénnyel. „Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket” – olvasható a 2358-as pontban, amely kifejti, kerülni kell az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. A katekizmus arra ad útmutatást, hogy a homoszexuális hajlamú emberek feladata Isten akaratának megvalósítása, és az, hogy tiszták legyenek az önuralom gyakorlásával.
A katolikus egyház tulajdonképpen azt vallja, hogy a homoszexualitás egyfajta beállítottság: maga a vágyakozás önmagában nem bűn, míg annak megélése, cselekedetekben való megnyilvánulása már az. Az ilyen híveknek az egész életen át történő önmegtartóztatást írják elő.

LMBTQ-szentek a Mennyben?

Ferenc pápa 2017-ben az új vatikáni kommunikációs tanácsadók kinevezése során James Martint is a testületbe emelte. A jezsuita pap addigra már a katolikus egyházon belüli LMBTQ-párti tábor legnagyobb zászlóvivőjévé nőtte ki magát. 2016-ban éppen az a New Ways Ministry nevű szervezet tüntette ki, amit a vatikáni döntéshozóknak többször is nyíltan el kellett ítélniük eretnek liberális tanításai miatt. James Martin azonban kitart a közösség mellett, és ha tehetné, annak vezetőjét, Jeannine Gramick nővért egyenesen szentté avatná, amiért a katolikus egyház főáramával szembemenve képviselte az LMBTQ-közösséget és az azzal szembeni megértést és elfogadást.
James Martin amúgy az America című jezsuita magazin főszerkesztője, a lapban pedig rendszeresen közölnek véleménycikkeket arra vonatkozóan, hogy a katekizmust át kellene írni, hogy a homoszexualitást ne „rendetlenségnek” titulálják, hanem „más beállítottságnak”. Mégsem ezek a cikkek, hanem Martin könyve és Twitter-bejegyzései okozzák rendre a felháborodást. Művének a következő címet adta: Hidat építeni: Hogyan alakíthat ki a Katolikus Egyház és az LMBTQ-közösség egy kölcsönös tiszteleten, együttérzésen és érzékenységen alapuló kapcsolatot? A könyvet számos bíboros és püspök üdvözölte, köztük Kevin Farrell ír származású bíboros, aki szerint a hiánypótló mű segíteni fogja az egyház minden vezetőjét abban, hogy együttérzőbben viszonyuljanak a homoszexuálisokhoz.
James Martin könyvében és előadásaiban azt szorgalmazza, hogy az egyház fogadja el a másságot, és kevésbé legyen kirekesztő az LMBTQ- közösséggel szemben. Szerinte ugyanis a homoszexualitás egy adottság, ugyanolyan, mint a rassz és a kor. Twitter-oldalán közzétett posztokban is markáns kijelentéseket tett: egy ízben Donald Trump határozatával szemben kiállt amellett, hogy a transznemű diákok igenis használhassák az általuk megválasztott mosdót, de szorgalmazta azt is, hogy az LMBTQ-papok vállalják nyíltan szexuális orientációjukat. Egy másik bejegyzésben arról írt, hogy mivel a társadalom egy része homoszexuális, ezért szükségszerű, hogy a mennybe jutva minket is majd LMBTQ-szentek fogadjanak odafent.

Olvasson tovább: