Kereső toggle

Magyar templom a diktatúrában?

Az észak-koreai enyhülés és a keresztények

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egykor Phenjan a „Kelet Jeruzsálemeként” ontotta dél felé a keresztény misszionáriusokat – ma Észak-Koreában halálbüntetés is járhat a Biblia birtoklásáért. Úgy tűnik azonban, hogy a rezsim haragja enyhül, aminek egyik jele, hogy magyar baptisták gyülekezeti házat építhetnek a kommunista országban.

A Baptista Szeretetszolgálat húsz éve vezet missziókat Észak-Koreában. Legutóbb néhány hete jártak a kommunista diktatúrában – és ezúttal számos változást tapasztaltak a külföldiekhez, illetve a keresztényekhez való viszonyban. „Az utazásnak több célja volt. Meglátogattuk a magyar támogatással épült kórházat, informálódtunk azzal kapcsolatban, hogy mire van jelenleg szükségük. Tárgyaltunk a világhírű Pető-módszer észak-koreai adaptációjáról, ami azért is nagyszerű hír, mert a rezsim eddig nem ismerte el, hogy egy olyan nagyszerű egészségüggyel rendelkező országban, mint Észak-Korea, vannak fogyatékkal élő emberek. Valamint – és ez is érdekes fejlemény – a segítségünket kérték abban, hogy népszerűsítsük az országot mint turistacélpontot” – mondta el a Heteknek Szenczy Anna, a szeretetszolgálat nemzetközi igazgatója, hozzátéve, hogy a látogatást Kim Ir Szennek, a jelenlegi elnök, Kim Dzsong Un nagypapájának születésnapjára időzítették.     

Ezeknél is meglepőbb volt, hogy a magyar baptisták ezúttal minden előzetes bejelentés nélkül elmehettek az ország egyetlen (!) protestáns gyülekezetébe egy vasárnapi istentiszteletre. „Korábban az volt a gyakorlat, hogy egy hónappal a gyülekezeti látogatás előtt be kellett jelentkeznünk név szerint. Ott nem szólalhattunk fel, mindig a lelkész mutatott be bennünket. Most egy programváltozás kapcsán csak úgy bedobtuk, hogy akkor látogassunk el a gyülekezetbe, mire a kísérőink számunkra is meglepő módon beleegyeztek ebbe” – idézte fel a delegációt vezető Szenczy Sándor (képünkön középen). A 70–80 fős összejövetelen aztán az eddigi gyakorlattól eltérően megkérték a magyar lelkészt, hogy mutassa be a küldöttséget, mi több, prédikáljon.

Bár a phenjani protestáns gyülekezet nyilvánvalóan egy „kirakatközösség”, ami a vallásszabadság meglétét hivatott bizonyítani a Nyugat felé, és ahonnan a Bibliákat nem lehet hazavinni, azokat a lelkész minden alkalom után megszámolja, az mégis meglepő, hogy egy külföldi kontroll nélkül prédikálhatott. Mint ahogy az is, hogy a magyar segélyszervezetet egy baptista templom felépítésére is megkérték.

Az országban egyébként a protestáns gyülekezeti házon kívül van egy katolikus, és épül egy orosz ortodox templom, valamint a dél-koreai Moon szektának is van egy háza, de az üresen áll. A magyar lelkész rákérdezett arra is, hogy újabb templomként miért éppen baptista gyülekezeti házat szeretnének. A válaszból kiderült,  hogy a múlt század első felében a jelentős keresztény népességgel rendelkező, a „Kelet Jeruzsálemének” is nevezett Phenjanban készítették fel az amerikai misszionáriusokat a Kínában történő szolgálatra. A nemrégiben elhunyt baptista evangélista, Billy Graham felesége, Ruth Graham is itt tanult. Ráadásul Kim Ir Szen édesanyja szintén baptista volt,

Szenczy Anna mindehhez hozzátette, nincs pontos adat arról, hogy mekkora lehet a keresztények vagy a kereszténység által megérintett emberek száma a 25 milliós országban. Azt ugyanakkor kísérőik is elmondták, hogy tudnak arról, hogy vannak házi gyülekezetek országszerte – a számukat több százra becsülik. „A gyülekezetben látszott, hogy vannak, akiket valóban megérint a Szentírás, cetlikre írnak ki igéket, amelyeket hazavisznek – ha már magát a Bibliát ott is kell hagyniuk. Ugyanakkor a kontroll még mindig nagyon erős. Odafelé a repülőtéren kivették a táskámból a nálam lévő angol nyelvű könyvet, és kifelé ellenőrizték, hogy nálam van-e, nem adtam-e oda esetleg valakinek az út során” – jegyezte meg. Tapasztalatai szerint egyébként az utcán is érezhető az enyhülés. Az állami ünnepen például a helyiekkel együtt tekinthették meg a tűzijátékot, ami korábban szintén nem fordulhatott elő. „Szelfiztem észak-koreai kislányokkal, akik csodálkozva igyekeztek megérinteni, de közben nagyon udvariasak voltak. Húsz éve apukámat még leköpték az utcán, mint hülye amerikait” – fogalmazott Szenczy Anna.

Mint hangsúlyozta: nem gondolják, hogy egycsapásra minden megváltozhat Észak-Koreában, de hogy az enyhülés érzékelhető, az egyértelmű. „Olyan, mintha elértek volna az út végére, ahol a fegyverkezési verseny és az önfenntartó tervgazdálkodási modell már nem folytatható, és nukleáris hatalomként úgy tudnak engedményeket tenni, hogy ők diktálnak, és nem esik csorba a büszkeségükön” – értékelt a Baptista Szeretetszolgálat nemzetközi igazgatója.           

„Az enyhülés jó eséllyel csak egy ügyes trükk. Hogy így van-e, az viszont csak évek múltán fog kiderülni. Az észak-koreai rezsim legcsúnyább arcáról szóló információk ugyanis mindig jókora csúszással kerülnek nyilvánosságra” – árnyalta a képet Lukács Csaba újságíró, aki szintén több alkalommal járt már Észak-Koreában. Beszélt olyan keresztényekkel is, akiknek sikerült kiszabadulniuk a diktatúra kontrollja alól. „Ők beszámoltak többek között arról, hogy pusztán a Biblia birtoklásáért akár halálbüntetés is kiszabható. Megtörtént például, hogy az egyik család fotelben elrejtett Bibliája kapcsán egy rokon gyerek elszólta magát, mire az egész családot munkatáborba internálták. Nem tudok arról, hogy ez a szigor enyhült volna” – jegyezte meg az újságíró, aki emlékeztetett arra, hogy 2014-ben egy amerikai férfit például azért szedtek le a visszafelé induló repülőgépről, mert a szállodai szobájában felejtette a Bibliáját, és ezzel államellenes bűncselekményt követett el.       

Lukács Csaba szintén járt a phenjani protestáns gyülekezetben, ahová szerinte követségek munkatársai és az egyre kisebb számban jelenlévő civil szervezetek aktivistái mellett „megbízható” észak-koreaiakat engednek be. „A mellettem ülő férfi, aki meglepő módon kiválóan beszélt angolul, kérdésemre elmondta, hogy már tíz éve jár a gyülekezetbe. Amikor azonban a lelkész a János evangéliumából olvasott fel, akkor az Ószövetségben kereste az idézett részt” – mondta. Menekült keresztények ugyanakkor arról beszéltek neki, hogy vannak olyan „földalatti” istentiszteletek az országban, ahol a lelkészt nem láthatják – ha esetleg megkínoznák a hívőket, akkor ne tudják leleplezni.

Dél-Korea szerepe is érdekes ebben a vonatkozásban. Bár a kölcsönös ideológiai háború enyhült a két ország között, az evangéliumi alapon álló keresztény gyülekezetek továbbra is hangsúlyt tesznek az északiak evangelizálására. „Billy Kim rádióadói továbbra is sugározzák a keresztény tartalmakat, más kérdés, hogy Észak-Koreában a rádiókészülékek úgy vannak leszabályozva, hogy csak a rezsim hivatalos adóit tudják fogni. Ezért például a déliek egyszerű rádiókészülékek százait hagyják rendszeresen a kínai–észak-koreai határon, az emberi kapzsiságra apellálva: az északi határőrök ugyanis lehetőséget látnak a dologban, átcsempészik és értékesítik a készülékeket.  

Lukács Csaba úgy véli, Észak-Koreában nem fordulat, hanem stratégiaváltás történik, lényegében azért, mert elfogyott a pénz. „Ez a világ legdrágább országa a külföldiek számára. Tulajdonképpen egy pénzügyi fekete lyuk: tőlünk belépéskor mindig megkérdezték, hogy mennyi pénz van nálunk. Ezt az összeget soha nem költhettük el mi magunk, hanem az utolsó este a kísérőink mondták meg a számlát, ami minden esetben közel annyi volt, mint amekkora összeget hoztunk magunkkal. A rezsimnek égető szüksége van anyagi forrásokra, a nyitással pedig a szankciók enyhülnek, és növekszik a külső bevétel. Ne legyenek kétségeink, akár egy templom felépítésének is meglesz az ára” – vélekedett Lukács Csaba.

Olvasson tovább: