Kereső toggle

Kaliforniai álom

Már 500 éve ide képzelték a Földi paradicsomot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha Kalifornia önálló állam lenne, a világ ötödik gazdasági hatalmaként tartanánk számon. Számos területen viszont már most világelső, Az a hely, ahonnan a jövőt is diktálják. Kalifornia történetét álmok, víziók, felfedezések, nagy megtérések és nagy bűnök formálták.

„Tudd, hogy az Indiáktól jobbra van egy Californiának nevezett sziget, nagyon közel a Földi Paradicsom partjaihoz; fekete nők lakják, férfiak nincsenek közöttük, úgy élnek, akár az Amazonok” – így írta meg több mint 500 éve, a kor bestseller szerzője, Garci Rodríguez de Montalvo nagyívű utópiáját az amerikai kontinens titokzatos túloldaláról, ahol szerinte az arany az egyetlen létező fém, a földön drágagyöngyök hevernek, lakói pedig olyan harcos fekete amazonok, akik a muszlimok oldalán a keresztények ellen harcolnak. A spanyol szerző annyira népszerű volt, hogy Cervantes még Don Quijote könyvtárában is kitüntetett helyen sorolja fel a könyveit, amelyek közül a fantasztikus álomvilágban játszódó spanyol lovagregény, a Las sergas de Esplandián kalandjai a következő évtizedekben szinte minden Újvilágba utazó kalandor kötelező olvasmánya lett.

A szerencséjüket kereső hajósok hosszú hónapokon át hánykolódtak az Atlanti-óceánon és közben Rodríguez soraiban elmerülve képzelték maguk elé a „földi Paradicsom határát”. Köztük volt az Azték Birodalmat leigázó híres konkvisztádor, Cortez is, akit az Esplandián kalandjai inspiráltak a nagy utazásra, és később több expedíciót is küldött Kalifornia megtalálására. A kortársak sorát megihlető könyv rejtélye, hogy bár az 1504-ben elhunyt író sosem hagyta el Európát, mégis pontosan előrejelezte, olvasói merre találják majd meg azt a szigetet, ahol az örök boldogság és gazdagság vár rájuk. Na meg persze Kalifornia leszbikus uralkodója, a muszlim hitű Calafia királynő (akinek neve a „kalifa” szóból származik) országában csak nők és szuperintelligens, halálos erejű griffek élnek. A királynő amazon harcosokból és griffekből messze földön rettegett hadsereget állít fel, és történet szerint átutazik az óceánon, hogy Allah nevében elpusztítsa a kereszténységet. Bár a lovagregény végén a királynő jó útra tér és keresztény lesz, a köztudatban mégis az eredeti pajzsos amazon maradt meg, akinek fiktív személyét mint „Kalifornia szellemét” ábrázolták a következő évszázadokban.

A képzeletbeli királynő hívó szavára – a sok felfedező és kalandor közül – végül Juan Rodríguez Cabrillo emberei érkeztek meg először. Ők viszont a nők uralta gazdag birodalom helyett csak békésen vadászó és gyűjtögető bennszülötteket találtak a sziklás és kopár partvidéken. A mély csalódás ellenére a névadás egyértelmű volt, hiszen Kalifornia pont ott feküdt, ahol Rodríguez leírta. Később portugál és brit felfedezők (köztük a híres Sir Francis Drake is) nekiláttak a regényből elhíresült terület feltérképezésének. Olyan mély tisztelettel kezelték a leszbikus amazonkirályság híres történetét, hogy az európai térképeken még akkor is szigetként ábrázolták Kaliforniát, amikor már tudták, hogy valójában az csupán egy keskeny félsziget a Csendes-óceán partvidéke mentén.

Az elátkozott kincs

Évszázadokon át semmi nem utalt arra, hogy Kalifornia legendás géniusza bármit is tenne országának felvirágoztatásáért. Legendája mégis fennmaradt, annak ellenére, hogy a 19. század közepéig a térség legnagyobb városa, Los Angeles nem volt egyéb néhány száz fős porfészeknél, északi társát, San Franciscót pedig csupán szétszórtan felvert sátrak alkották, ahol hajósok pihentek meg a hosszú út során. Rodríguez képtelennek tűnő álma azonban mítoszból hirtelen válósággá vált, amikor 1848. január 24-én egy James W. Marshall nevű telepes fűrészmalma építése közben aranyat talált, és ennek hírére 36 hónap alatt több mint 300 ezer ember özönlött a nyugati partvidékre.

A több tízmilliárd dollárnyi arany végül csak kevesek kezében összpontosult, de hatására a térség gazdasága lendületbe jött. Vasutak és városok épültek és Kalifornia harmincegyedik tagállamként csatlakozott az Egyesült Államokhoz. Calafia királynő kincse viszont nemcsak életet és pezsgést hozott Kaliforniának, hanem a homoszexualitás első nyugati központjává is tette a térséget. Az aranyásók ugyanis értelemszerűen mind férfiak voltak, a városban alig laktak nők. Mivel a kontinentális vasút még nem jutott el idáig, a hegyvidéket pedig ellenséges indiánok lakták, egyedül Dél-Amerika megkerülésével lehetett biztonságosan eljutni Kaliforniába. Ez az út pedig annyira drága és hosszú volt, hogy még a prostituáltak sem vállalták. Emiatt az aranyásók és a kereskedők között széles körben elterjedt a homoszexualitás, és az 1850-es évek végén San Francisco környékén létrejöttek az első meleg városnegyedek. A kaszinókban, kocsmákban és bordélyokban nőknek öltözött férfiak szolgálták ki az ügyfeleket, és a kikötői körzet erkölcstelensége olyan hírhedt volt, hogy a Barbarian Coast (Barbár Partvidék) nevet kapta az utazóktól. Bár az 1906-os nagy San Franciscó-i földrengésben és tűzvészben ezek a melegnegyedek teljesen elpusztultak, „Calafia szelleme” a 21. századra még erőteljesebben hozta vissza a Rodríguez könyvében leírt életmódot. 2017-ben San Franciscót a világ melegfővárosának választották, és a város az útikalauzokban pedig ma úgy szerepel, mint a „Melegek Mekkája”.

A királynő keletre utazik

Az aranyláz végével egy ideig úgy tűnt, hogy a „Paradicsom határa” újra a semmibe vész. A világ minden pontjáról ideáramló kétkezi munkásokból és dörzsölt kereskedőkből álló lakosság azonban nem adta fel, és ki a mezőgazdaságban, ki pedig a folyékony aranyban kereste tovább a „kaliforniai álmot”.

1899-ben egy csapat elszánt olajásó a Kern River völgyében kereste a szerencséjét, amikor húsz méter mélyről hirtelen felszínre tört az állam új húzóágazata: a kőolaj. A kietlen, poros földet rövid időn belül fúrótornyok százai lepték el, amelyek köré finomítók és nagy olajvállalatok települtek. A térség készletei olyan bőségesek voltak, hogy egyes kutaknál sokáig nem győzték a szállítást, így a beindított fekete olajgejzírek több millió hordónyi nyersanyaga patakokat formálva szivárgott szét a környező szurdokokban. 1903-ra Kalifornia az Egyesült Államok elsőszámú olajkitermelője és -feldolgozója lett. Ennek 70 százaléka pedig hamarosan a híres olajmágnás, John D. Rockefeller érdekeltségébe kerülő Kern Riverből érkezett. Annak ellenére, hogy egy évszázadon keresztül csapolták le itt a fekete aranyat, a több ezer kút és kilométernyi vezetékek formálta ipari táj még ma is 150 millió hordó kőolajat termel minden évben.

A névadó Rodríguez másik különös víziója is valóra vált, ugyanis, amikor 1932-ben a gazdaságilag és politikailag jelentéktelen közel-keleti Bahreinben amerikai kutatók hirtelen a világ legnagyobb olajmezőire bukkantak, az Arab-félsziget első fúrótornyain a következő cégtábla szerepelt: Standard Oil of California. Rockefeller kaliforniai vállalata és szakemberei néhány évtized alatt gazdaságilag és politikailag is megkerülhetetlen tényezővé tették a szaúdi hercegeket, így „Calaifa királynője” végül tényleg Allah szolgálatába állt. Idén áprilisban Mohammed bin Szalman szaúdi koronaherceg Kaliforniába utazott, ahol – a burnuszt és fejfedőt zakó-farmer párosra cserélve – először a Google társalapítiójával, Sergey Brinnel és Sundar Pichai vezérigazgatóját fogadta, majd felkereste a Facebook és az Apple igazgatósági tagjait, és végül találkozott a Szilícium-völgy legnagyobb befektetői csoportjainak – például a híres Y Combinator, a Palantir Technologies-Funding Rounds és a Founders Found – képviselőivel.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: